Király Koppány
-Hány éves vagy?- szólalt
meg a férfi. Vállas, magas ember volt, fekete hajjal és zöld szemmel.
Két fiú állt előtte: egy barna, göndör hajú, barna szemű; és egy lila
szemű, szőke, egyenes hajú. A szőke haja a vállára lógott, nem tűnt
feszültnek, ellentétben a másikkal. Azon sem mutatkozott különös jele a
feszültségnek, csak próbálta kerülni az ember tekintetét, amikor nem
hozzá beszélt. Egyikük sem volt több 15 évesnél. A szőke fiú fekete
bőrnadrágban és lila felsőben volt, a barna fekete bőrnadrágban szintén,
de rajta minden bőr volt. Még a mellénye is.
Most eléggé összerezdült, amikor hozzászólt a férfi. Nagyot nyelt és belenézett a szemébe.
-Tizenöt, konzul uram.- szólt végül illedelmesen. A szőke is megkapta ezt a kérdést.
-Ugyanannyi,
mint ő.- felelte enyhén gőgösen, aztán látva a másik vádló tekintetét
gyorsan hozzátette:- Uram...- ez már tetszett a konzulnak. Egy
pillanatra halványan elmosolyodott, aztán elindult a nagy terembe. A
fiúk követték.
Fél óra múlva kitárult a terem ajtaja. Nem sok, csupán öt
árnyvadász bukkant fel. Egy arany szemű, göndör és barna hajú férfi, egy
szőke és szintén arany szemű kislány, egy nő hosszú szőke hajjal és
barna szemmel. Velük pedig a két fiú.
-Nos, mit mondtok, milyen a rúna?- kérdezte a férfi.
-Kicsit
csípős, mint mindegyik, amikor friss.- mondta a barna hajú, mire a
férfi és mindenki nevetésben tört ki. Kivéve a szőke fiút.
-Vicces, Koppány, nagyon vicces...- mondta, és gyorsabban szedte a lábait.
-Hé, várj már!- kiáltott Koppány és utána szaladt.- Mi a baj, Ádám?
-Mi?
Hát csak az, hogy még ezt is elvicceled. Elfelejtetted mit ígértél egy
éve?- mondta ingerülten és szomorúan Ádám.- Azt mondtad, ha a barátod
maradok nem fogsz viccelődni. És nem leszel könnyelmű.
-Nem felejtettem el. Egyszerűen nem tudok lemondani erről, hiszen a részem.
-Mindig
erről halandzsázol! Vannak szüleid? Vannak! Él a testvéred? Él!- Ádám
már nyitotta volna a száját, hogy mondja tovább, amikor az történt amire
nem számított.
-Ne is folytasd! Most jön az emelt fokú önsajnáltatás, ugye?-
kiáltotta Koppány.- Már kívülről tudom ezt a szöveget!- félrelökte
csodálkozó barátját és erőteljes léptekkel kiviharzott az épületből.
Sétált
pár órát a parkban, addigra már be is sötétedett. Elindult az Intézet
felé, amikor zajt hallott. Hátranézett, de nem látott semmit. Feje még
mindig hátul volt amikor elindult és valami keménynek ütközött.
Odanézett. Mellkasa előtt állt egy démon. Nem tűnt túl erősnek, de
Koppánynál nem volt fegyver.
-Nocsak, nocsak.- sziszegett a sárga démon. Sárga volt a pikkelye,
sárga a szeme és szájából hat éles fog lógott ki.- Árnyvadász fegyverek
nélkül?
-Mi közöd neked ahhoz?
-Csak nézz ide!- a
démon felmutatta az egyik kezét a fiú elé. Egy parabatai rúna volt
rajta, amiből szivárgott a vér. Koppány elkerekedett szemmel bámulta,
aztán a démon szemébe nézett. Hirtelen kép villant fel előtte. Amikor
Ádám megkapta a rúnát összeszorította a szemét és a fogát, majd amikor
újra kinyitotta a szemét az sárgának hatott egy pillanatra. Koppány arca
eltorzult a dühtől, lépett egyet előre...És ez a lépés volt a veszte. A
démon másik keze éles karmaival a gyomrába hatolt. Koppány ordítása
betöltötte a levegőt.
Ádám a bezárt szobájában ült az ablaknál és figyelte a tájat.
Megdobbant a szíve és utána olyan érzése volt, mintha egy része
hiányozna. Nem értette mi az. Másnap délutánig nem. Kint sétált a
parkban, amikor megtalálta barátja holttestét. Letérdelt mellé és a
szívére tette a kezét.
-Ave Atque Vale, Király Koppány...- suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése