Clockwork Princess részlet - Spoilermentes

Sziasztok!

Amikor megkérdeztem, milyen meglepetést szeretnétek a 400.000 látogatás alkalmából, Fummie azt írta, hogy egy spoilermentes részletet a Clockwork Princessből. Hát, rajtam ne múljon!

Sokat gondolkoztam, hogy melyik részlet legyen az, és végül emellett döntöttem, amit majd mindjárt olvashattok. Már akkor is nagyon megmaradt bennem, amikor először olvastam ezt a részt, és ahogy a vége felé közeledtem, egyre jobban és jobban a fejemben motoszkált. Ahogy már a Clockwork Princessről írt spoilermentes véleményemben is írtam, számomra sokkal fontosabb és érdekesebb volt a Pokoli szerkezetek sorozatban Will és Jem kapcsolata, mint bármelyik szerelmi szál. A kedvenc jeleneteim is hozzájuk kapcsolódnak, a Clockwork Princess könyvön belül is. 

Ez a részlet pedig nagyon sokat kifejez abból, ami Will és Jem. És szerintem gyönyörű üzenete van a barátságról. Anélkül, hogy bármi spoiler lenne benne. 

Szerintem angolul szebb, de természetesen lefordítottam nektek. (Ahol ezt látjátok: (...), ott kihagytam egy-egy részt.)

"She used to tell me the story of Yu Boya, who was a great player of the qin. He had a best friend, a woodcutter named Zhong Ziqi, and he would play for him. They say that when Yu Boya played a song of water, his friend would know immediately that he was describing rushing rivers, and when he played of mountains, Ziqi would see their peaks. And Yu Boya would say, ‘It is because you understand my music.’” (...) “People still use the expression ‘zhi yin’ to mean ‘close friends’ or ‘soul mates’. (...) While he lived and they were friends, Yu Boya wrote some of the greatest music that we know. Would he have been able to do that alone? Our hearts, they need a mirror (...). We see our better selves in the eyes of those who love us."

És akkor magyarul:

"Sokszor mesélte nekem Yu Boya történetét, aki a qin nagy mestere volt. Volt egy legjobb barátja, egy favágó, akit Zhong Ziqinek hívtak, és neki zenélt. Azt mondják, amikor Yu Boya a víz dalát játszotta, a barátja rögtön tudta, hogy a zubogó folyót írja le, és amikor a hegyekről játszott, Ziqi látta a csúcsukat. És Yu Boya azt mondta: Ez azért van, mert megérted a zeném. Az emberek még mindig használják a zhi yin kifejezést a közeli barátokra és a lelki társakra, de igazából azt jelenti, megérteni a zenét. (…) Amíg élt, és barátok voltak, Yu Boya megírta a legszebb zenéket, amiket ismerünk. Képes lett volna megtenni egyedül? A szívünknek szüksége van tükörre (...). A jobb énünket azoknak a szemében látjuk, akik szeretnek minket."

Clockwork Princess beharangozó túra 2.

Sziasztok!

A beharangozó túra második állomása a Novel Novice. Ez már izgalmasabb, mivel az előző képeket láttuk már, illetve... A második kép engem most nem kicsit dobott fel. :D (Bár nem értem, az első képen Tessa miért van nadrágban. De majd biztosan kiderül. Bár elég modernnek tűnik az egész, szóval az is felmerült bennem, hogy ez esetleg már napjainkban van, az epilógusban, akkor viszont nagyon örülhetünk, mert valaki fogja a kezét...)

Tessa, gyorsan mindkét oldalra pillantva ellenőrizte a forgalmat, aztán átrohant a Blackfriars-hídon.

Olyan íze volt, mint a hópelyheknek és a bornak, mint a télnek és Willnek és Londonnak.

Clockwork Princess beharangozó túra 1.

Sziasztok!

A Clockwork Princess megjelenésének alkalmából beharangozó túra van különböző blogokon, ahová Cassandra Jean illusztráció és egy hozzá passzoló idézet kerül. Íme az első állomás a Mundie Moms oldalról:

Will az istállóajtó felé irányította a lovat és a fejét a szél ellen lehajtva kivágtatott az éjszakába.

Woolsey a virágmintás fotelba vetette magát, míg Magnus a kandallóhoz húzódott, és a burkolatnak támaszkodva egy pihenő, fiatal úriember tökéletes képét nyújtotta.

Clockwork Princess - Prológus

Sziasztok!

Regi volt olyan tündér, hogy lefordította nekünk a Clockwork Princess prológusát. Szóval íme, itt van:

(És hatalmas köszönet Reginek érte!)

York, 1847
– Félek – mondta a kislány az ágyon ülve. – Nagyapa, itt tudnál maradni velem?
Aloysius Starkweather torka mélyéről türelmetlen hang tört fel, miközben közelebb húzta a széket az ágyhoz, és helyet foglalt. A türelmetlen hang nem igazán volt komoly. Örömet okozott neki, hogy unokája ennyire megbízik benne, hisz néha csak ő tudta megnyugtatni. Goromba viselkedése sose zavarta a lányt, finom természete ellenére sem.
– Nincs semmi, amitől félned kéne, Adele – felelte. – Majd meglátod.
A lány ránézett a nagy szemeivel. Az első rúna felvételének szertartását általában a yorki Intézet nagyobb termeinek egyikében szokták tartani, viszont Adele gyenge idegei és egészségi állapota miatt megegyeztek, hogy hálószobája biztonságában is megtörténhet. A kislány egyenes háttal üldögélt az ágya szélén. Ünnepi ruhája piros volt, vékony, szőke haját pedig egy vörös szalag fogta hátra. Szemei hatalmasnak tűntek vékony kis arcán, a kezeit összeszorította. Minden porcikája olyan törékeny volt, mint egy porcelán csésze.
– A Néma Testvérek – suttogta – mit fognak velem csinálni?
– Add a kezed! – kérte nagyapja, és a kislány bizakodóan felé nyújtotta a karját. A férfi megfordította, hogy lássa bőre alatt az erek halványkék mintázatát. – Az irónjukat, tudod, mi az az irón, fogják használni, hogy egy Jelet rajzoljanak rád. Általában a Voyance rúnával kezdik, amit már ismerhetsz a tanulmányaidból, viszont a te esetedben az Erő lesz az első.
– Mert nem vagyok valami erős.
– Hogy erősítse a szervezetedet.
– Mint a marhahúsleves – fintorodott el Adele.
A férfi felnevetett.
– Remélhetőleg nem olyan kellemetlen. Érezni fogsz egy kisebb csípést, de bátornak kell lenned, és nem szabad sírnod, mert az Árnyvadászok nem sírnak fájdalmukban. A csípés el fog múlni, és sokkal jobbnak, és erősebbnek fogod érezni magad. Ha pedig vége lesz a szertartásnak, lemegyünk, eszünk fagyitortát, és ünnepelünk.
Adele összeütögette a sarkait.
– És lesz parti is!
– Igen, egy parti. Ajándékokkal – ütögette meg a zsebét, ahová egy kis doboz volt elrejtve. Egy dobozka vékony, kék papírba csomagolva, benne egy kisebb méretű családi gyűrűvel. – Nálam is van az egyik éppen. Megkapod, mihelyt a Jelölési szertartás véget ér.
– Még sose volt saját partim.
– Mert csak most válsz Árnyvadásszá – mondta Aloysius. – Ugye tudod, miért olyan fontos ez? Az első jeleid azt jelentik, hogy Nephilim vagy, mint én vagy édesanyád és édesapád. Azt jelentik, hogy a Klávé tagja vagy. Egy harcos család tagja. Valami más és jobb, mint akárki.
– Jobb, mint akárki – ismételte a lány, mikor a szobaajtó kinyílt, és két Néma Testvér lépett be rajta.
Aloysius látta a félelem vibrálását Adele szemében. A kislány kihúzta kezét a szorításából. A férfi összeráncolta a szemöldökét. Nem akarta utódjának félelmét látni, bár nem tagadhatta, a testvérek tényleg hátborzongatónak tűntek a maguk csöndességével, és különösen sikló mozgásukkal.
Éppen az ágy azon fele felé haladtak, ahol Adele ült, mikor újra nyílt az ajtó, és Adele szülei léptek be. Apja, Aloysius fia bíbor öltözékben, felesége pedig vörös ruhában, ami deréktól lefelé szélesedett, és egy arany nyaklánccal a nyakában, amiről egy enkeli rúna függött. Mindketten a lányukra mosolyogtak, aki elszörnyedve mosolygott vissza, miközben a Néma Testvérek körülvették őt.
Adele Lucinda Starkweather – szólt az első Néma Testvér, Cimon Testvér hangja. – Elérted a kort. Itt az ideje, hogy felruházzunk az Angyal Jeleinek egyikével. Tisztában vagy a megtiszteltetéssel, amiben részesülsz, és mindent megteszel, ami csak hatalmadban áll, hogy méltó légy rá?Adele szófogadóan bólintott.
– Igen.
És elfogadod az Angyal ezen Jeleit, amik testedet borítják majd örökké, mindennek emlékeztetőjeképp, amivel az Angyalnak tartozol, és kötelességednek, amit a világnak szentelsz?Újra bólintott engedelmesen, Aloysius szíve pedig megtelt büszkeséggel.
– Elfogadom – felelte a lány.
Akkor kezdhetjük.Egy irón villant a Néma Testvér hosszú, fehér kezében. Megfogta Adele reszkető karját, hozzáérintette az eszköz hegyét, és rajzolni kezdett.
Fekete sávok kanyarodtak elő az irón hegyéből, és Adele csodálattal nézte, ahogy az Erő szimbóluma testet öltött karja belső felének halovány bőrén. A vonalak finom rajzolata metszette egymást, keresztezte ereit beburkolva kezét. A teste megfeszült, apró fogai alsó ajkába mélyedtek. A szeme Aloysius felé villant, aki épp a lány tekintetében búvó érzelmeket próbálta megfejteni.
Fájdalom. Normális volt némi fájdalmat érezni egy Jel felvételekor, de amit Adele szemében látott, az több volt ennél. Gyötrelem.
Aloysius felpattant, és maga mögé taszajtotta a széket, amin eddig ült.
– Állj! – kiáltotta, de már elkésett. A rúna elkészült.
A Néma Testvérek hátrébb húzódva bámultak. Vér csöpögött az irónról. Adele nyöszörgött, és nagyapja intelméhez híven nem sírta el magát, de akkor véres, szétszaggatott bőre füstölve kezdett leválni a csontokról, és beégett a rúna alá, mintha lángolna. Ekkor már nem tudott mást tenni, csak hátravetette fejét, és sikoltott.


London, 1873

– Will? – Charlotte Fairchild résnyire nyitotta az Intézet edzőtermének ajtaját. – Will, odabent vagy?
Egy halk morgás volt az egyetlen válasz. Az ajtó teljesen kivágódott, felfedve a széles, a magas mennyezetű helyiséget a túloldalán. Charlotte úgy nőtt fel, hogy itt edzett. Ismerte a padlódeszkák minden egyes szálkáját, az ósdi céltáblát az északi falon, a négyszögletű ablaktáblákat, amik olyan öregek voltak, hogy felfelé teljesen elkeskenyedtek.
A szoba közepén Will Herondale állt jobb kezében egy késsel. A fejét elfordította, és a nőnek újra eszébe jutott, milyen páratlan gyerek is volt – igaz, tizenkét éves, de még mindig gyerek. Nagyon csinos fiúnak tűnt vastag, sötét hajával, amibe egy kevés hullám is vegyült, ahol a gallérjához ért, tiszta csatak volt az izzadságtól, és a homlokára tapadt. Bőrét barnára festette a vidéki levegő és a napsugarak, mielőtt az Intézetbe jött, hat hónap városi lét viszont kiszívta a színét, ezzel kiemelve az enyhe pírt arccsontjain. A szemei szokatlanul sugárzó kékek voltak. Valószínűleg jóképű férfi lesz belőle egy nap, ha tesz valamit ez ellen a mogorva tekintet ellen, ami állandóan megváltoztatta a vonásait.
– Mi az, Charlotte? – köpte. Még mindig egy árnyalatnyi walesi akcentussal beszélt, magánhangzóinak pergése pedig még bájos is lehetett volna, ha hangszíne nem lett volna olyan savanyú.
– Már órák óta kereslek – felelte Charlotte kissé nyersen, hátha ez kissé hatással lesz Willre. Nem sok minden hatott Willre, mikor lehangolt volt, és szinte mindig az volt. – Nem emlékszel, mit mondtam tegnap, hogy ma egy új jövevényt köszönthetünk az Intézetben?
 - Ó, dehogynem – dobta el Will a kést. A céltábla körén kívülre ért célba, ami még inkább mélyítette a bosszússágát. – Csak nem érdekel.
A fiú Charlotte mögött visszafojtotta a hangját. Egy nevetést, gondolta volna a nő, de hogy nevethetett volna? Figyelmeztették, hogy a fiú, aki az Intézetbe jön Sanghajból, nincs valami jól, de mégis megrémült, mikor az illető kilépett a kocsiból. Vékony és ingatag volt, mint a nád a szélben, göndör sötét hajába pedig ezüst szálak vegyültek, mintha egy nyolcvanas éveiben járó ember lenne, nem egy tizenkét éves fiú. Tágra nyílt ezüstös szemei különösen szépek voltak, de túl riadtak egy ilyen finom archoz.
 - Will, lehetnél udvariasabb – mondta a nő, és elővezette a fiút a háta mögül, betessékelve őt a szobába. – Ne foglalkozz Willel; csak rosszkedvű. Will Herondale, hadd mutassam be James Carstairst a sanghaji Intézetből.
– Jem – szólt közbe a fiú. – Mindenki Jemnek hív. – Tett még egy lépést beljebb, tekintete pedig Willt vizslatta barátságos kíváncsisággal. Charlotte legnagyobb meglepetésére akcentusnak még csak nyoma sem volt a hangjában. Igaz, az apja brit... vagyis az volt. – Te is hívhatsz így.
– Hát, ha mindenki így hív, akkor ez egy nehezen kiérdemelt, különleges kegy a számomra, igaz? – Will hanghordozása csípős volt; fiatal korához képest meglepően jó érzéke volt a kellemetlenkedéshez. – Szerintem te is rájössz majd, James Carstairs, hogy ha távol tartod magad tőlem, és egyedül hagysz, az lesz a legjobb megoldás mindkettőnk számára.
Charlotte a lelke mélyén felsóhajtott. Annyira remélte, hogy ez a fiú, aki egyidős Willel, talán bebizonyítja, hogy le lehet csillapítani a dühét és gonoszságát, de tisztán látszott, hogy Will igazat beszélt, mikor azt mondta, nem érdekli, ha másik Árnyvadász fiú érkezik az Intézetbe. Nem akart barátokat, nem is hiányolta őket. A nő Jemre pillantott. Azt várta, hogy csak pislog majd a meglepetéstől, vagy a fájdalomtól, de ő csak halványan mosolygott, mintha Will egy macska volna, ami megpróbálta megharapni.
– Nem edzettem, mióta elhagytam Shanghajt – jegyezte meg. – Kéne egy partnerféle, akivel küzdhetek.
– Ahogy nekem is – felelte Will. – Csakhogy nekem olyasvalakire van szükségem, aki lépést tud tartani velem, nem egy beteges alakra, aki úgy fest, mintha már a sírja felé botorkálna. Viszont céltáblának lehet, hogy hasznos lennél.
Charlotte annak tudatában, amit James Carstairs-ről tudott, a tény, amit nem osztott meg Willel, pocsékul érezte magát.
Már a sírja felé botorkálna? Ó, édes Istenem!
Mit is mondott az apja? Jem élete egy drogtól függött, egyfajta gyógyszertől, ami meghosszabbítja az életét, de meg nem menti azt.
Ó, Will!
Úgy döntött, beáll a két fiú közé, hátha meg tudja védeni Jemet Will kegyetlenségétől, és attól, hogy még inkább rontson a helyzeten, de mégsem tette.
Jem nem nagyon változtatott az arckifejezésén.
– Ha a „sír felé botorkálás” alatt azt érted, hogy haldokolni, akkor igen – mondta. – Nagyjából két évem van hátra, ha szerencsés vagyok, három, vagy amennyi adatik.
Még Will sem tudta elrejteni a döbbenetét; az arca vörösbe borult.
– Én...
De Jem a falra festett céltábla felé indult; mikor elérte, kihúzta a tőrt a fából. Ezután megfordult, és egyenesen Willhez sétált. Ahhoz képest, hogy milyen törékenynek nézett ki, éppen egymagasak voltak, és csak néhány centi választotta el a szemüket egymástól.
– Használhatsz céltáblának, ha úgy kívánod – szólt Jem olyan egyszerűen, mintha csak az időjárásról beszélne. – De úgy vélem, kicsit félnék a feladattól, amíg nem dobsz valami jól.
Megfordult, célzott, és hagyta, hogy a kés szabadon repüljön. Kissé megremegve egyenesen a céltábla közepébe fúródott.
– Vagy – fordult Jem újra Willhez – engeded, hogy tanítsalak. Ugyanis én remekül dobok.
Charlotte csak bámult. Fél éven keresztül figyelte, hogy Will eltaszít magától mindenkit, aki közeledni próbált hozzá – az oktatókat; Charlotte apját; a férjét, Henryt; mindkét Lightwood fivért – a gyűlölet és a kegyetlenség keverékével. Ha nem ő lett volna az egyetlen, aki látta Willt sírni, valószínűleg már ő is rég feladta volna a reményt, hogy valaha is jó lesz valakivel. Most pedig itt állt, nézte Jem Carstairst, a fiút, aki olyan törékenynek nézett ki, mintha üvegből volna, és határozott kifejezésmódja lassan bizonytalan próbálkozássá alakult át.
– Igazából nem haldokolsz – kezdte hangjának legszokatlanabb tónusában –, ugye?
Jem bólintott.
– Azt mondják.
– Sajnálom – felelte Will.
– Ne – mondta Jem halkan. Félrehúzta a kabátját, és elővett egy kést a derekán lévő övből. – Ne legyél ilyen átlagos. Ne sajnáld. Inkább mondd, hogy edzel velem.
Átadta Willnek a kést a markolatánál fogva. Charlotte visszatartotta a lélegzetét, mozdulni sem mert. Úgy érezte, valami nagyon fontos dolgot lát megtörténni, megszólalni se tudott.
Will átvette a kést, tekintete egy pillanatra se hagyta el Jem arcát.
Ujjai súrolták a másik fiúét, mikor elvette tőle a fegyvert. Ez volt az első olyan alkalom, Charlotte számára legalábbis, mikor látta őt szívesen hozzáérni valakihez.
– Edzek veled – felelte.

Régebbi CP2 részlet

Sziasztok!

Akad néhány olyan Clockwork Princess részlet, ami még nincs fent az oldalon, mert vagy nem működött még vagy elkerülte valahogy a figyelmem. Ezeket most szépen sorban hozom. :)


A fiú hirtelen ledermedt. - Tessa elmondta neked? - kérdezte. 

Új CP2 részlet

Sziasztok!

Cassie tegnap újabb CP2 részlettel lepett meg minket:

"Charlotte megrázta a fejét. Itt könyörületességre és irgalomra van szükség. Jessamine már nem az, aki egyszer régen volt - ahogy bármelyikőtök tudná, ha meglátogatta volna a Néma városban. 

- Semmi kedvem árulókat látogatni - mondta Will."

Cassie válaszol - CP2 részlettel!

Helló Cassie! Van pár kínai mondatunk Jemtől, hallunk majd Willtől egy kis franciát? (Talán kicsit mélyrehatóbbat a mauve-nál és az Et tu Brute!-nél) ;) És köszönet, hogy olyan szerző vagy, aki mindig tartja velünk a kapcsolatot. <3

Cassie válasza:

Köszönöm, bár nem szolgáltam meg: Próbálok megválaszolni minden kérdést, de körülbelül 6000 megválaszolatlan van.

Will nem francia, bár a franciája (és a göröge, latinja, ami az et tu, Brute) jó. Ő walesi, szóval beszél walesiül a Clockwork Princessben. 

Will közelebb hajolt, majdnem sziszegte a fülébe: Fyddai'n wneud unrhyw dda yn ddweud wrthych i fynd adref. 

Ez állítólag a következőt jelenti:

Használna bármit is, ha azt mondanám, hogy menj haza?

Akinek pedig a fülébe suttog, egy nőnemű illető, minden bizonnyal tehát Cecily. Ő még érti is, amit mond neki. :D

(Na jó, személyes megjegyzés. Ez a nyelv nagyon érdekes. Van olyan szó, amiben csak mássalhangzó van! Alig várom, hogy halljam a hangoskönyvet. Szegény Daniel Sharman!)

Új Clockwork Princess részlet

Tessa nem bírta ki, mindennek ellenére kuncogni kezdett. - Fűzős - suttogta. - A hátán. - És hátravezette a fiú kezét, amíg az ujjai a fűző zsinórjain nem voltak. Aztán megborzongott, és nem a hidegtől, hanem gesztus meghittségétől.

Új Clockwork Princess részlet

Sziasztok!

Bár nem nyertünk a Movie Brawl döntőjében, de Cassie így is meglepett minket egy részlettel a Clockwork Princessből. 

Will a húgára nézett. - És téged nem érdekel, hogy Árnyvadász legyél. Ez hogy hangzik: Írok egy levelet és odaadom neked, ha megígéred, hogy magad viszed haza - és nem jössz vissza.

Cecily megtorpant. Rengeteg emléke volt, amikor Willel egymással kiabáltak, a porcelánfejű babái miatt, amiket Will össztört, amikor kidobta őket a padlás ablakán. De rengeteg kedvesség és volt ezekben az emlékekben. A bátyja, amint beköti a sérülést a térdén, vagy amint beköti a kilazult hajszalagjait. Ez a kedvesség hiányzott abból a Willből, aki most előtte állt. Az édesanyja rengeteget sírt az első egy-két évben, miután Will elment. Azt mondta, walesiül, miközben magához szorította Cecilyt, hogy ők - az Árnyvadászok - kiülik majd a szeretetet belőle. Hideg, szeretet nélküli emberek, ezt mondta Cecilynek, akik megtiltották, hogy hozzámenjen a férjéhez. Mit akarhat velük az ő Willje, az ő kisfia. 

- Nem megyek - felelte Cecily, lebámulva a bátyjára. - És ha ragaszkodsz hozzá, hogy mennem kell, én... én...

A padlás ajtaja hirtelen kinyílt és Jem körvonalait lehetett kivenni.

Új CP2 részlet

Sziasztok!

Cassie a Movie Brawl továbbjutás örömére újabb részletet osztott meg a CP2-ből, és ezúttal egy képet is kaptunk mellé. A kép egy azok közül a képeslapok közül, amiket Cassie majd a dedikáló körútján visz magával. Cassandra Jean rajzolta, és Magnust és Woolsey-t ábrázolja.

A harag fellángolt Tessában és fontolóra vette, hogy megüti Woolsey-t a piszkavassal, akár közelebb jön, akár nem. Nagyon gyorsan mozdult, amikor Willel harcolt, bár nem képzelte, hogy neki lenne esélye. 

- Te nem ismered James Carstairst. Ne beszélj róla!

- Szereted, igaz? - Woolsey képes volt ezt úgy mondani, hogy bántón hangozzon. - De Willt is szereted.

Tessa megdermedt. Tudta, hogy Magnus tud Will vonzalmáról iránta, de azt, hogy az ő érzelmei Willel kapcsolatban most az arcára vannak írva, szörnyű volt elképzelni.

A hercegnő részlet

Sziasztok!

Cassie az MTV Movie Brawl első fordulóján aratott győzelem alkalmából megajándékozott minket egy Clockwork Princess részlettel. (Ugye, érdemes szavazni? Szavazzatok a második fordulóban is!)

És akkor a részlet:

CP2 SPOILER!!!

- Miért - kérdezte Gabriel. - Miért vagy benne olyan biztos, hogy Charlotte oldala a jó oldal?

- Mert az apánké nem az - felelte Gideon. - Mert ismerem Charlotte-ot. Mert hónapokig éltem ezek között az emberek között, és jó emberek. Mert Charlotte Branwell mindig kedves volt hozzám. És Sophie szereti őt.

- És te szereted Sophie-t.

Gideon szája megfeszült.

- Ő egy mondén és szolga - mondta Gabriel. - Nem tudom, mit vársz, mi lesz ebből, Gideon. 

- Semmit - mondta Gideon nyersen. - Semmit nem várok. De a tény is, hogy azt hiszed, kellene, azt mutatja, hogy az apánk úgy nevelt fel, hogy csak akkor tegyük a helyes dolgot, ha valamilyen jutalmat várunk érte. Nem fogom megszegni a szavam, amit Charlotte-nak ígértem. Ez a helyzet, Gabriel. Ha nem akarsz a része lenni, elküldhetlek, hogy a Blackthornokkal élj. Nem fogok hazudni Charlotte-nak.

- De igen, fogsz - felelte Gabriel. - Mindketten hazudni fogunk Charlotte-nak. És megmondom, miért.

A hercegnő részlet - Will és Jem első találkozása

Will ujjai a másik fiúéba csúsztak, ahogy elvette a fegyvert Jemtől: ez volt az első alkalom, gondolta Charlotte, hogy azt látta, a fiú önként érint meg egy másik embert.

Clockwork Princess részlet

Sziasztok!

Cassie készült nekünk egy kis ajándékkal így az év végén. 

A következőt írta:

Mivel szeretlek titeket, itt egy kis részlet a Clockwork Princessből az év végére. És mivel annyira szeretlek titeket, SPOILERES a részlet. Ez talán lefoglal titeket egy időre. :)

Jem és Tessa...

Tehát akkor SPOILER!

Tessa kinyúlt, hogy félresöpörje a nedves hajszálakat a férfi homlokáról. Ő belehajolt az érintésébe, a szeme csukva.

- Jem, gondoltál már valaha - Tessa hezitált. - Gondoltál már olyan dolgokra, amelyek meghosszabbítják az életed, olyasmikre, amik nem a drogot gyógyítják?

Mindkét szemhéja felnyílt. - Hogy érted?

Willre gondolt, ahogyan a padlón hevert a padláson, szentelt víztől fuldokolva. - Vámpírrá válni. Örökké élnél...

Jem feltolta magát az ágy párnáin. - Tessa, nem. Ne! Nem gondolkozhatsz így. 

- Tényleg ilyen szörnyű számodra a gondolat, hogy Alvilágivá válj?

- Tessa... - Lassan kifújta a levegőt. - Árnyvadász vagyok. Nephilim. Ahogy azelőtt a szüleim is. Ez az örökség, amit hordozok, ahogyan az anyám örökségét is magamban hordozom. Ez nem jelenti, hogy gyűlölöm az apám. De megbecsülöm az ajándékot, amit adtak, az Angyal vérét, a bizalmat, amit belém helyeztek, az esküket, amelyeket tettem. Amúgy sem hiszem, hogy jó vámpír lennék. [spoilerek miatt eltakart rész] Többé nem lennék Will parabataia, többé nem látnának szívesen az Intézetben. Nem, Tessa. Inkább meghalnék és újjászületnék, és látnám újra a napot, mint hogy a világ végéig éljek napfény nélkül. 

- Akkor Néma Testvér - mondta.

Jem szeme láthatóan ellágyult. - A Néma Testvériség útja nem áll nyitva számomra.

Clockwork Princess részlet

Sziasztok!

Itt az a bizonyos CP2 részlet. FIGYELEM, A HERCEG SPOILER!!!

- Nem akarsz segíteni nekünk - mondta Will Magnusnak. - Nem akarod magad Mortmain ellenségeként beállítani magad. 

- Nos, tudod hibáztatni érte? - Woolsey sárga selyemörvényben emelkedett fel. - Mit tudsz ajánlani egyáltalán, ami megérné számára a kockázatot?

- Bármit megadok neked - szólalt meg Tessa olyan halkan, hogy Will a csontjaiban érezte. - Akármit, ha segíteni tudsz nekünk, hogy segítsünk Jemnek.

Magnus megragadott egy maroknyit fekete hajából. - Istenem, ti ketten. Nyomozhatok egy kicsit. Találhatok néhány szokatlan hajózási útvonalat. Az öreg Molly -

- Voltam nála - szakította félbe Will. - Valami annyira megrémítette, hogy még a sírjából sem kel ki.

Woolsey horkantott. - És ez nem mond neked semmit, kicsi Árnyvadász? Tényleg megér ennyit, hogy kinyújtsd a barátod életét még néhány hónappal vagy évvel? Mindenképp meg fog halni. És minél hamarabb meghal, annál hamarabb megkaphatod a menyasszonyát, akit szeretsz. - Félbehagyta, vidám pillantással Tessára meredt. - Valójában vágyokozva kellene számolnotok a napokat, míg meghal.

Új CP2 részlet!

Sziasztok!

Újabb részletet kaptunk a Clockwork Princessből.

Jem mindig mondta, hogy Will rohan egy küldetés végére, inkább mint hogy megfontoltan járjon el. És azt, hogy mindenkinek az előtte álló út következő lépésére kell gondolnia, nem a távoli célra, vagy soha nem éri a célt. Will egy pillanatra behunyta a szemét. Tudta, hogy Jemnek igaza volt, de nehéz volt erre emlékezni, amikor a cél, amit áhított a lány volt, akit ő is szeretett.

A hercegnő részlet

- Jem elmesélte nekem, amit Ragnor Fell az apámról mondott - suttogta Will. - Hogy az apámnak egyetlen nő létezett, akit szeretett, és vagy ő volt neki, vagy semmi. Te ugyanez vagy nekem. Szeretlek, és szeretni foglak, amíg meg nem halok.

A hercegnő részlet

Sziasztok!

Nos, tegnap ilyen részletes napunk volt, Cassie egy CoHF és egy Clockwork Princess részlettel is szolgált nekünk. Előbbit már feltettem, most jöjjön utóbbi.

"Gabriel zöld szeme Willt kereste. - Démonhimlő volt, nem igaz? Te mindent tudsz róla, igaz? Nem vagy valamiféle szakértője?
- Nos, nem kell úgy viselkedned, mintha meghívtalak volna - felelte Will."

A hercegnő részlet

A POKOLI SZERKEZETEK SZÁNALOM NÉLKÜLIEK.
A POKOLI SZERKEZETEK MEGBÁNÁS NÉLKÜLIEK.
A POKOLI SZERKEZETEK VÉG NÉLKÜLIEK.
A POKOLI SZERKEZETEK JÖVETELÉNEK SOHA NEM LESZ VÉGE.

(vérrel a falra írva a Clockwork Princessben)

Régebbi A hercegnő részlet

Sziasztok!

Akadnak még régebbi Clockwork Princess részletek, amelyeket nem fordítottam le, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor még nem létezett az oldal. Ezeket most pótolni fogom. Íme az első ezek közül:

- Te megtennéd? - kérdezte Gabriel Willtől hevesen. - Ha a te családod lenne. Hagyjuk! Nem mintha te ismernéd a hűség jelentését -

- Gabriel - csattant fel Gideon megrovón a testvérére. - Ne beszélj Willel ebben a stílusban.

A hercegnő részlet

Jem lassan visszatette a hegedűt a tokjába, és mellé fektette a vonót. Csak ezután fordult Tessához. Szégyenlős arcot vágott, bár a fehér ingét átáztatta az izzadság, és a pulzusa ott dobolt a nyakában. 

- Tetszett? - kérdezte. - Nem vagyok jó a szavakban, így hát zenében írtam meg, hogy érzek irántad.