Csontváros újraolvasás - 27. nap

22. fejezet

Cím: Renwick romjai

Tartalom:

Clary igyekszik feldolgozni, amit megtudott. Kiderül: ő Valentine lánya. Meg akarja keresni őt, mert ahol ő van, ott lesz Jace, az édesanyja és a Kehely is, ráadásul Valentine-t is meg kell ölni. Rájön, hogy ott kell keresni, ahol portál van, Magnus pedig Renwicket emlegette. Rájönnek, hogy ez egy régi elmegyógyintézet, ide kell menniük. Behatolnak a Renwickbe, ahol Elhagyatottakkal találják szembe magukat, és Gretel elesik a harcban. Végül megtalálják Jocelynt, de el van kábítva, és ki van láncolva. Blackwell szerint, aki közben rájuk talál, nem közönséges láncok, nem tudják csak egyszerűen elvágni, aztán megjelenik Pangborn is. Luke megöli Blackwellt, aztán Pangornnal kezd harcolni. Clary közben menekül, és rátalál Jace-re. Jace elmondja, hogy él az apja, aztán bejön Valentine. Clary épp készülne megölni, de Jace megállítja, mert ő az apja.

Érdekességek:

• JÁDE FARKAS KÍNAI KONYHA
• „In Hoc Signo Vinces. - Mit jelent ? - kérdezte. - Azt, hogy „Ez a Jel győzelemre visz". A Kör mottója volt.” – Valójában az In Hoc Signo Vinces Constantinus császár nevéhez fűződik. Constantinus császárt Eusebius keresztény történetíró szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtt anyja Szent Ilona, aki buzgó keresztyén volt, felkereste a táborban, és arra intette, hogy kérje az Úr segítségét a győzelemhez. Constantinus azonban elutasította anyja kérését. Éjjel azonban álmot látott. Egy nagy kereszt tűnt fel az égen, ezzel a felirattal: "E jelben győzni fogsz!" (latinul:In hoc signo vinces görögül: görögül: τούτω νίκα [tutó nika]) Constantinus másnap felvarratta a kereszt jelét katonái ruhájára. A labarum csúcsára pedig a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves Krisztus-monogram került. Ezt követően véres ütközetben legyőzte Marcus Aurelius Valerius Maxentius háromszoros túlerőben lévő seregét.
• „A harmadik szoba hálószoba volt.” – A harmadik szobában találják meg Jocelynt. A hármas mesebeli szám, nyilván nem véletlen választás.

Kedvenc idézetek:

„- Szóval, ha nincs egészen telihold, csak kicsit érzed farkasnak magad? - kérdezte Clary.

- Mondhatjuk.

- Hát akkor nyugodtan dugd ki a fejed a kocsi ablakán, és lógasd ki a nyelved, ha úgy tartja

kedved!

Luke elnevette magát. - Vérfarkas vagyok, nem golden retriever.”

„- Alaric - szólt Clary. -Igen? .

- Sajnálom, hogy kést dobtam feléd.

-Ne sajnáld! Nagyon pontos dobás volt.”

„Nedves volt az arca. Szabad kezével odanyúlt, hogy ellenőrizze, nem vérzik-e valahol, de rájött, hogy

valójában sír. Luke kíváncsian nézett rá. - Csak egy Alvilági volt -mondta.

Clary szemét már égették a könnyek. - Ne mondj ilyet!

- Értem.”

„- Graymark! - szólt. - Micsoda kellemes meglepetés.

Luke felállt. - Ha meglepődtél, teljesen hülye vagy - jegyezte meg. -Nem éppen csendben

jöttem.”

„- Istenem - mondta, és megérintette a lány arcát. - Te hülye, hogy csinálhattál

ilyesmit? - Harag csendült a hangjában, de a tekintet, amivel végigmérte a lány arcát, az ujjai, amelyek

hátrasimították a haját, gyengédek voltak. Clary sosem látta ilyennek: egészen törékenynek hatott,

mintha egyeden érintéssel kárt lehetett volna tenni benne. - Miért nem gondolkozol soha - suttogta.

- De hát gondolkodtam - felelte Clary. - Rajtad.

Jace egy pillanatra becsukta a szemét. - Ha bármi történt volna veled... - Kezét puhán

végigfuttatta a lány karján, le egészen a csuklójáig, mintha csak meg akarna róla bizonyosodni, hogy

valóban ott áll-e előtte.”

Csontváros újraolvasás - 26. nap

Sziasztok!

Kicsit lemaradtam az újraolvasásban, a nyaralás miatt csúsztam, ne haragudjatok! De most bepótoljuk!

21. fejezet

Cím: A vérfarkas meséje

Tartalom:

Ahogy a címe is sugallja, ez a fejezet valóban egy mese: Luke meséli a saját és a Kör történetét. Elmondja, hogyan ismerte meg Valentine-t, és a férfi hogyan szervezte maga köré a fiatal Árnyvadászokat. Megtudjuk, hogy Valentine az édesapja halála után lett radikálisabb, és ezután szerettek egymásba Jocelynba is. Luke és Valentine parabatai voltak, de amikor Luke-ot megharapta egy vérfarkas, és kiderült, hogy az lett, Valentine egy tőrt adott neki, hogy ölje meg magát. Luke ezzel a tőrrel legyőzte a vérfarkast, aki megharapta, és így ő lett a falka vezetője. Közben megszületett Jocelyn és Valentine fia, de a nő ekkorra már félt a saját férjétől, és Luke-kal együtt igyekeztek tenni Valentine tervei ellen. Végül véres ütközetre került sor, az Alvilágiak küzdöttek a Kör tagjai ellen, de közben már Árnyvadászok is megsérültek. Jocelynra Luke végül egy porrá égett háznál talált rá: meghaltak a nő szülei és a gyermeke is. Jocelyn maga mögött akarja tudni az Árnyvilágot, mert kiderül, hogy megint gyermeket vár, így elválnak Luke-kal, de annyit még mond, hogy Valentine él. Évekkel később Luke megkeresi őt, és ekkor találkozik először a kis Claryvel.

Érdekességek:

• „Amikor a temetés után Valentine visszajött az iskolába, a gyász vörös Jeleit viselte.” – Gyász vörös jelei
• „Emlékszem, ahogy Jocelyn lehajolt, hogy megcsókolja a fia tejfölszőke fejét.” – tejfölszőke!
• „Jocelyn egy boszorkánymester varázsigéjének segítségével egymás után jelölte meg őket.” – Kíváncsi lennék, ki ez a boszorkánymester és ismerjük-e?
• „Michael, akit porig sújtott a felesége elvesztése miatt érzett gyász, vidéken rejtőzött el a világ elől a fiával.” – Fontos, tudjuk. De amúgy a jelentőségétől eltekintve, szerintetek Michael Waylandet miért nem száműzték?

Kedvenc idézetek:

„Ahogy felmentem az omladozó, félig-meddig megvilágított lépcsőn, és bekopogtam, a torkomban dobogott a szívem. Sötétvörös copfos, kíváncsi szemű kislány nyitott ajtót.”

Csontváros újraolvasás - 25. nap

Harmadik rész

Az alászállás hívogat

A cím ismét a rész eleji idézetből származik:

Az alászállás hívogat,

ahogy az emelkedés hívogatott

William Carlos

Williams: Az alászállás

A téma, ami már az előző két rész elején is megvolt, megmarad: alászállás.

Clary megváltást várt attól, hogy megtalálja az édesanyját, de végül az egész helyzet csak sokkal rosszabbá válik. Hívogatta az emelkedés, de végül mélyebbre zuhant, mint valaha.

Folyamatosan visszatér a minta a részek eleji idézetekben: az alászállás és felemelkedés ellentéte. Ez az ellentét már csak azért is fontos, mert az egész regény ellentétekre épül. A normális szemben a természetfeletti világgal. Clary emberi oldala szemben a benne lakozó Árnyvadásszal. Az ismert és az ismeretlen. A régi barát és az új szerelem. Jó és rossz.

Az egész regény olyan, mint valami hullámvasút, és ezt érezzük az idézetekből is: felemelkedünk, aztán alászállunk, felemelkedünk, aztán alászállunk...

Csontváros újraolvasás - 24. nap

20. fejezet

Cím: Patkányok utcája

A cím nyilván az idézetből származik: „Talán patkányok utcájában vagyunk, ahol halottak hagyták ott csontjaikat.” Azaz – az én értelmezésben – arról van szó, hogy árulók vesznek körül minket. Ráadásul ez a tényleges sikátorra is utal, ahol vannak.

Tartalom:

Hodge ott hagyja Claryt az Intézetben, de előtte még meglehetősen kétértelmű dolgokat mond, és azt, hogy Clary úgy sem értené. Clary rájön, hogy nála van Jace irónja, és egy rúnát rajzol a láthatatlan falra, így kiszabadul, és Hodge nyomába ered. Utol is éri, de a férfi megtámadja. Végül egy vérfarkas menti meg, de amikor menekülni akar, ráveti magát. Clary egy idegen helyen ébred, egy börtönben, és egyszer csak Luke jön be hozzá. Kiderül, hogy ő volt a vérfarkas, aki megmentette Claryt, és a Dumort hotelbe is az ő emberei mentek be, mert figyeltette Claryt, hogy meg tudja védeni, ha kell. Clary nem enyhül meg iránta, mert nem bízik benne, Luke pedig bejelenti, hogy akkor el kell mesélnie mindent.

Érdekességek:

• 
  

Kedvenc idézetek:

- Clary - mondta Luke -, bemutatom a második és a

harmadik számú emberemet, Gretelt és Alaricot.

Alaric a lány felé biccentett nagy fejével. - Találkoztunk már. Clary riadtan bámult a férfira. -

Tényleg?

- A Dumort Hotelban - felelte Alaric. - Egy kést hajítottál a bordáim közé.

A lány egészen a falig hátrált. - Ó, hát... sajnálom.

- Ne sajnáld! - mondta a férfi. - Remek dobás volt.

Csontváros újraolvasás - 23. nap

19. fejezet

Cím: Abbadon

Tartalom:

Clary megszerezte a kelyhet, de gyorsan kiderül, hogy nincsenek biztonságban: Dorothea valójában az Abbadon nevű nagyobb démon. Harcolnak, és a harc során Claryn kívül mindenki megsérül, Alec súlyosan. A napot végül Simon menti meg, kilövi az ablakot, Abbadon pedig nem bírja elviselni a fényt. Kiderül, hogy Alec szervezetébe démonméreg jutott, ezért gyorsan az Intézetbe kell vinni. Hodge ellátja, de meggyógyítani nem tudja. Jace kétségbe van esve, hogy minden az ő hibája. Aztán kiderül, hogy Clarynél van a Kehely, Hodge pedig áruló: egész végig azon dolgozott, hogy a szabadságáért cserébe Valentine-nak adhassa a kelyhet. Valentine meg is jelenik, majd a Kehellyel és Jace-szel eltűnik.

Érdekességek:

• „Jace mozdulatlanná dermedve állt, és úgy meredt az aléltan heverő Alecre, mint aki képtelen

felébredni egy álomból.” – Jaj, a parabatai szeretet. Itt még nem is tudtuk, mi történik, ha az egyik meghal...

Kedvenc idézetek:

„Valahogy nagyobbra számítottam.

Clary a Kelyhet nézte a kezében. Akkora volt, mint egy átlagos borospohár, csak sokkal

nehezebb. Dübörgött benne az erő, ahogyan a vér dübörög az erekben. - Egészen tökéletes a mérete - mondta kicsit sértődötten.

- Ó, épp elég nagy - felelte Jace leereszkedőn -, de valahogy arra számítottam, hogy... tudod. -

Kezével nagyjából egy macska méretét mutatta.

- Ez a Végzet Kelyhe, Jace, nem a Végzet Vécécsészéje - mondta Isabelle.”

„- Mintha azt mondtad volna, hogy nincs komoly démontevékenység. Hogy alacsony a szintje.

- Alacsony is volt - mormogta Jace.

- Hát akkor biztosan más fogalmaid vannak az alacsonyról, mint nekem - kiabálta Alec.”

„- Az Angyalra - mondta Jace, miközben tetőtől talpig végigmérte a démont. - Tudtam, hogy a

Nagyobb Démonok rondák, de senki sem szólt, hogy ennyire büdösek is.

Abbadon kinyitotta a száját és sziszegett. Szájában két recés, pengeéles fogsor villant.

- Kicsit elbizonytalanít ez a szélviharos meg kavargó sötétséges izé -folytatta Jace. - Inkább

olyan szeméttelepre emlékeztető szagod van. Biztos nem Staten Islandről jöttél?”

„Volt valami a tekintetében, amire a lány nem számított. Diadal. - Megöltem?

Jace arca fájdalmasan torzult el. - Igazából...

- Igen - mondta Clary. - Meghalt.

Alec ránézett, és elnevette magát.”

„Ahogy Jace Simonra nézett, Clary látta, hogy minden aranyló árnyalatot eltüntetett a

szeméből valami, amit a lány sosem látott ott korábban. Pánik.

- Gyorsan vezess, mondén! - mondta. - Mintha a pokol üldözne.”

„- Az eredendő bűnben talán nem hiszek - mondta Jace -, de bűntudatot azért érezhetek. Mi, Árnyvadászok, szabályok szerint élünk, és ezek a szabályok nem rugalmasak. Becsület, mulasztás,

bűnbánat, ezek valóságos dolgok a számunkra. Semmi közük a valláshoz, de meghatározzák azt, amik vagyunk. Ez vagyok én, Clary - folytatta elkeseredetten. - A Klávéhoz tartozom. A véremben van és a csontjaimban. Mondd akkor meg nekem, ha annyira biztos vagy benne, hogy ez nem az én hibám volt. Miért van az, hogy amikor megláttam Abbadont, először nem a harcostársaim jutottak eszembe, hanem te? - Felemelte a kezét, és két tenyere közé szorította a lány arcát. - Tudom... Tudtam, hogy Alec nem úgy viselkedik, mint szokott. Tudtam, hogy valami nem stimmel. De képtelen voltam másra gondolni, mint rád...”

„- Hagytam, hogy apám meghaljon, és most megöltem az egyetlen embert, akit valaha a fivéremnek tekinthettem.

- Ez nem igaz - suttogta Clary.

- De igen, igaz. - Elég közel voltak hozzá, hogy akár meg is csókolhassák egymást. Jace még

mindig szorosan tartotta a lányt, mintha semmi nem győzhetné meg róla, hogy valóságos. - Clary! -

szólt. - Mi történik velem?”

Csontváros újraolvasás - 22. nap

18. fejezet

Cím: A Végzet Kelyhe

Tartalom:

Clary Jace szobájába megy, hogy megmutassa neki, ki tudja emelni a bögrét a rajzából, és elmondja, hogy szerinte így rejtette el az édesanyja a Kelyhet: Madame Dorothea tarotkártyájában. Jace mindenkit felkelt, és megállapodnak, hogy elmennek, hogy megszerezzék a kártyát, anélkül, hogy szólnának a Klávénak. Ehhez szükségük van Simon segítségére, ő jön értük kocsival. Közben Hodge mesél Clarynek arról, hogy Luke szerelmes volt Jocelynba. Simon és Clary között kínos feszültség van. Megérkeznek Claryék otthonába, Madame Dorothea kedvesen fogadja őket, és amikor elárulják neki, hogy nála van a Kehely, teljesen megdöbben. Clary kiemeli a Kelyhet a kártyából.

Érdekességek:

• „- Ahol nemkívánatos érzés van jelen - mondta Hodge -, az erővonalak soha nincsenek egyensúlyban. Ezt az egyensúlyhiányt könnyű kihasználni” – Pontosan ezt teszi majd Valentine is, nem igaz?

Kedvenc idézetek:

„- Ne is mondd! - kezdett bele oly módon, amiről tudta, hogy Clary gyülöli. - Simon ocelottá

változtatta magát, és azt szeretnéd, ha csinálnék valamit, még mielőtt Isabelle stólát készíttet belőle

magának. Hát, várnod kell holnapig. Szabadságot vettem ki. - Magára mutatott. Kék pizsama volt rajta

egy lyukkal az ujján. - Nézd. Pizsi.”

„- Várj, kitalálom! - emelte fel a kezét a fiú. - Rajzolási vészhelyzet van. Aktmodellre van

szükséged. Nos, nem vagyok abban a hangulatban. Megkérhetnéd Hodge-ot - tette hozzá, mintha csak

utólag jutott volna eszébe. - Állítólag bármit hajlandó megtenni cserébe egy...”

„- Ezt nézd meg!

Jace félredobott egy útban lévő pólót, és leült Clary mellé. - Ez egy bögre.

A lány hallotta az ingerültséget a saját hangjában. - Tudom, hogy egy bögre.

- Alig várom, hogy lerajzolj valami igazán bonyolultat, mondjuk a Brooklyn hidat vagy egy

homárt. Előbb-utóbb nyilván küldeni fogsz nekem egy zenélő képeslapot.”

„Furgonnal megy a csajokért? Nem csoda, hogy annyira odavannak érte.

- Az is csak egy autó - mondta Clary - Csak frusztrál, hogy Simonnak van valamije, ami neked

nincs.

- Sok mindene van, ami nekem nincs - mondta Jace. - Például közellátása, rossz tartása, meg

ijesztő mozgáskultúrája.

- Tudod - jegyezte meg Clary -, a legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy az

ellenségeskedés általában az elfojtott szexuális vonzalom jele.

- A - vágta rá vigyorogva a fiú -, ez megmagyarázza, miért találkozom elég sűrűn olyanokkal,

akik látszólag nem bírnak.”

„Jace egészen elégedettnek tűnt, ahogy a lányra pillantott. -Majdnem megöltél vele egy vérfarkast, emlékszem.

Isabelle, aki az ablaknál állt, a szemét forgatta. - El is felejtettem, hogy ettől indulsz be

teljesen, Jace. Ha a lányok megölnek mindenfélét.”

„Amikor legutóbb láttalak, eltűntél a Portálomon keresztül. Hová kerültél?

- Williamsburgbe - felelte Clary, amikor megint lélegzethez jutott.

Dorothea szemöldöke az égbe szökött. - És még azt mondják, nem létezik kényelmes tömegközlekedés

Brooklynban.”

„- Maga mit tudhatna erről? - kérdezett vissza Jace. - A szerelemről, úgy értem.

Dorothea összekulcsolta az ölében puha, fehér kezét. - Többet, mint gondolnád - mondta. -

Vagy nem én olvastam a teafüvedből. Árnyvadász? Beleszerettél már a nem megfelelő személybe?

- Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. Dorothea erre

harsányan felnevetett. - Legalább - mondta - nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

- Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

Csontváros újraolvasás - 21. nap

17. fejezet

Cím: Az éjféli virág

Tartalom:

Jace és Clary felmennek az üvegházba, Jace előpakolja az ennivalókat, amiket hozott. Közben beszélgetnek a korábbi születésnapjaikról, és Clary ajándékot is kap a fiútól: egy boszorkányfényes rúnakövet. Éjfélkor nyílni kezdenek a gyönyörű virágok, aztán amikor már épp visszafelé indulnának, csókolózni kezdenek. Clary szobájának ajtaja előtt nem akarnak még elválni, de amikor épp újra csókolóznának, Simon kinyitja az ajtót. Jace bezárkózik, a bunkósága mögé rejti az érzelmeit, Simon viszont nyíltan dühös és csalódott. Végül szerelmet vall Clarynek, és csalódottan ott hagyja a lányt. Clary a rajzait nézegeti, amikor hirtelen észreveszi, hogy a Jace-ről rajzolt képen érzi a tollak tapintását. Hirtelen ötlettől vezérelve rajzolni kezdi az éjjeliszekrényen lévő bögrét, köré pedig – úgy, mint a másik képnél – rúnákat rajzol.

Érdekességek:

• Körbevitt a világban. Jártunk Londonban. Szentpéterváron. Egyiptomban. Imádtunk utazni. – Először Londont említi, ahol egyébként a Pokoli szerkezetek is játszódik. Ez valószínűleg még nem erre utalás, hanem szimplán azt mutatja, hogy Cassie szereti Londont. Mindenesetre az utazással kapcsolatban a CoLS óta tudjuk, hogy valószínűleg nem hagyományos módon utaztak.

Kedvenc idézetek:

„- Bármit ? - nevetett fel Clary. - És mit akartál például ?

- Hát, ötéves koromban kitaláltam, hogy megfürdök spagettiben.

- De nem engedte, igaz?

- Dehogynem, épp ez az. Megengedte. Azt mondta, igazán nem kerül sokba, és miért ne, ha

ezt akarom. A szolgálókat utasította, hogy töltsenek meg egy kádat forrásban lévő vízzel meg

spagettivel, aztán amikor kihűlt...

- Megvonta a vállát. - Megfürödtem benne.

Szolgálók? - gondolta Clary. Hangosan csak azt kérdezte: - Milyen volt ?

- Sikamlós.”

„- Hát, amikor én ötéves voltam, be akartam mászni a centrifugába, hogy ott pöröghessek

körbe-körbe a ruhákkal - felelte Clary. - A különbség az, hogy az én anyukám nem engedte meg.

- Valószínűleg azért, mert abba bele is lehet halni, ha a centrifugában körbe-körbe pörögsz a

ruhákkal - mutatott rá Jace -, ellenben a tészta ritkán végzetes. Hacsak nem Isabelle főzi.”

„-Csak ideges lett miattad, mert mindig is ő volt itt az egyetlen lány a rajongó fiúk gyűrűjében, most meg már ketten vagytok.

- De hát ő olyan gyönyörű.

- Te is az vagy - mondta Jace -, csak nagyon másképp, mint ő, és ezt nem tudja nem észrevenni. Mindig pici és törékeny szeretett volna lenni, tudod. Gyűlöli, hogy magasabb, mint a legtöbb fiú.

Clary erre nem felelt semmit, mert nem volt mit mondania. Gyönyörű. Jace azt mondta, hogy ő gyönyörű. Soha senki nem mondott neki ilyesmit, csak az édesanyja, de az nem számított. Az anyáknak kötelező gyönyörűnek látni a lányukat. Tágra nyílt szemekkel meredt a fiúra.”

„- Ha ő itt van, Hodge sem lehet messze - súgta Jace. - Mennünk kéne.

- Kémkedik utánad? - kérdezte Clary. - Hodge, úgy értem.

- Nem, csak szeret feljönni ide gondolkodni. Kár. Olyan jót beszélgettünk. - Hangtalanul

felnevetett.”

„Megérkeztek Clary ajtajához. A lány a falnak támaszkodott, és felnézett Jace-re. - Köszönöm

a szülinapi pikniket - mondta a tőle telhető legsemlegesebb hangon.

A fiúnak láthatólag nem nagyon akaródzott elengednie a kezét. - Most aludni fogsz?

Csak udvarias akar lenni - mondta magának Clary. Úgy döntött, a kérdésre kérdéssel felel. - Te nem vagy fáradt?

Jace halkan válaszolt. - Soha nem voltam éberebb.

Lehajolt, hogy megcsókolja Claryt; szabad kezével megérintette a lány arcát. Ajkaik előbb puhán simultak egymáshoz, aztán már szorosabban préselődtek össze.”

Csontváros újraolvasás - 20. nap

16. fejezet

Cím: Bukott angyalok

Érdekes címválasztás. Valószínűleg arra utal, hogy Jace és Clary egyrészt lezuhantak, másrészt elég szép letolást kaptak Hodge-tól.

Tartalom:

Claryék visszatérnek az Intézetbe, ahol Hodge mérgesen fogadja őket, és hegyi beszédet tart nekik. Jace-t és Simont helyrehozza Hodge, közben Alec megállítja Claryt. Leszúrja, hogy árt Jace-nek, és mindenkinek sokkal jobb lenne, ha hazamenne. Clary nem csak áll, és hallgat, hanem visszaszól, így a szócsata kissé eldurvul, és azzal végződik, hogy Clary közli, hogy Alec rossz Árnyvadász, és csak az a baja, hogy szerelmes Jace-be. Ez végképp kiakasztja Alecet. Clary a szobájában rajzol, amikor Simon bekopog, és érezhetően kerülget egy témát, de mielőtt elmondaná, mit akar, elalszik. Közben megjelenik Jace, és éjjeli piknikre hívja Claryt az üvegházba, mivel Hodge-tól megtudja, hogy születésnapja van.

Érdekességek:

• „- Pampoghatsz, amennyit akarsz becsületről és őszinteségről, meg arról, hogy a mondének ezekről semmit sem tudnak, de ha igazán őszinte lennél, beismernéd, hogy ez az egész kirohanás csak azért van, mert szerelmes vagy belé. Az égvilágon semmi köze...
  Alec villámsebességgel mozdult. Éles reccsenés visszhangzott Clary fejében. A fiú olyan erővel lökte a falnak, hogy beverte a tarkóját a lambériába. Az arca centikre volt az övétől, fekete szeme tágra nyílt. - Soha, de soha ne merészelj ilyet mondani neki - suttogta elfehéredett szájjal -, különben megöllek. Az Angyalra esküszöm, megöllek.” – Amikor ezt először olvastam, arra gondoltam, hogy Alec azért ennyire dühös Claryre, mert nem akarja bevallani, hogy meleg és nem akarja, hogy Jace megtudja, hogy szereti. Nyilván ez is benne volt, de most olvasva szerintem más miatt lett ennyire dühös. Parabataik nem lehetnek szerelmesek egymásba, mert különben elválasztják őket egymástól. Alec itt szerintem ettől félt, nem is annyira attól, hogy kiderül az igazság.

Kedvenc idézetek:

„Nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy a szőnyeg alá söpörd!

- Nem állt szándékomban - mondta Jace. - És semmit nem tudok sehová söpörni. Kificamodott a vállam.”

„- Jó lenne, ha sietne - közölte morcosan Jace. Ült az ágyban, hátát egy felvert fehér párnának támasztotta, és még mindig a koszos ruhái voltak rajta.

- Miért ? Fáj ? - kérdezte Clary.

- Nem. Magas a fájdalomküszöböm. Igazság szerint nem is annyira küszöb, mint inkább egy óriási, ízlésesen berendezett csarnok. - A lányra kacsintott.”

„- Emlékszel rá, amikor a hotelban megígérted, hogy ha túléljük, beöltözöl nővérkének, és megfürdetsz?

- Szerintem rosszul hallottad - mondta Clary. - Simon volt az, aki fürdött ígért neked.

Jace önkéntelenül is a fiúra pillantott, aki szélesen mosolygott vissza rá. - Amint megint talpra állok, szívecském.”

„- Különben is, mit csinálsz itt?

- „Itt", úgymint a küszöbödön, vagy „itt", úgymint a nagy spirituális kérdésben a létezésünk céljáról ezen a bolygón? Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy kozmikus védelemről van-e szó, vagy létezik-e egy nagyobb metaetikus célja az életnek, nos, ezt legföljebb az idő döntheti el. Úgy értem, az egyszerű ontológiai redukcionizmus nyilvánvalóan hamis érv, de...”

„Clary vágott egy grimaszt. - Piknik. Egy kicsit késő van már a Central Parkba menni, nem gondolod? Tele van...

Jace elhessentette az ötletet. - Tündérekkel. Tudom.

- Azt akartam mondani, hogy rablókkal - helyesbített Clary. - Bár szánom azt a rablót, aki nálad próbálkozik.

- Bölcs hozzáállás, és dicséretet érdemelsz érte - mondta Jace, aki határozottan elégedettnek tűnt.”