Kevin a Smallville-ben

Sziasztok!

Tamás írt nekem róla, hogy Kevin Zegers bizony szerepelt a Smallville című sorozatban. Írt is róla néhány sort. :D És még képeket is küldött! Íme:

A Smallville a DC universe egyik sorozata, aminek az első évadát 2001-ben mutatták be. A sorozat Superman tini koráról szól, amikor megismeri a képességeit és hőssé válik.

Mint tudjuk superman egyetlen gyenge pontja a zöld kriptonit. Viszont a normális ember számára különleges erőt is adhat.

Kevin a Smallville 3. évadában bukkan fel a 7. részben. A rész címe, "Magnetizmus".

A zöld kriptonit hatással lesz Seth-re(Kevin). Mágneses képességgel ruházza fel, ami sajnos kissé meg is változtatja viselkedésileg(mint mindenkit). Mozgatni tudja a fém tárgyakat és az embereknek a döntését is képes befolyásolni. Clark Kent nagy szerelmébe szerelmes lesz Seth is és ráveszi Lana-t, hogy hagyja el vele Smallville-t. Persze ez a kaland sem több pár óránál, mert Clark megmenti Lana-t mielőtt nagy butaságot csinál.

 

 

 

Filmajánló: Transamerica

Sziasztok!

Fummie ezúttal a Kevin Zegers Transamerica című filmjéről írt meg nekünk a véleményét. :D Neki köszönjük, nektek meg jó olvasást hozzá! :)

A hosszú utak valahogy mindig tanulsággal végződnek…

Megnéztem ezt a filmet. Másodszor, hogy rendes leírást tudjak róla adni, és egyszer megnézni úgyis kevés. Másodszorra is nagyon tetszett. Már korábban meg akartam nézni, eleve érdekelt a téma, és már mások is mondák, hogy jó, úgyhogy ott csücsült lent, valahol a képzeletbeli filmes listám alján. Aztán jött a TMI, megtudtam, hogy Kevin játszik benne, és ez elég is volt ahhoz, hogy letöltsem megrendeljem a netről.

Itt van nekünk Bree (Felicity Huffman), a transzszexuális férfi (vagy nő), akit már csak egy műtét választ el attól, hogy teljesen nő legyen. Izgatottan várja, hogy végre megszabaduljon az utolsó fizikai jeltől, ami még férfivá teszi, amikor kap egy hívást, miszerint Stanley (Bree kislány… fiú kori neve) fiát lecsukták. Hogyan reagált erre főhősünk? Hát hogy reagálhat valaki egy olyan hírre, miszerint van egy 17 éves fia, akiről eddig nem is tudott? Persze, hogy elmegy érte New Yorkba, és leteszi az óvadékot. Toby (Kevin Zegers) anyja meghalt, ő maga egy drogtanya közepén lakik, és szexszel keresi meg a napi betevőt. Igazán pozitív életkép. Bree-ben felélednek eddig nem ismert apai (vagy anyai?) ösztönei, és elviszi magával Tobyt. Kocsival vágnak neki az országnak, New Yorktól egészen Los Angelesig. Az úton aztán sok nehézséggel kell szembenézniük, de közben látjuk, ahogy lassanként kialakul köztük az apa/anya-fiú kapcsolat.

Elsőre azt hihetjük, ez a film Bree-ről szól, meg az ő betegségéről, de igazából Toby és Bree kapcsolatáról, és mindketten tanultak valamit az út során. Bree azt hiszi, akkor lesz a legboldogabb, ha végre testileg is teljesen nő lehet, de rájön, hogy a saját életénél másoké néha sokkal fontosabb. Toby pedig megtanulja, hogy néha teljesen más az igazság, mint amire számítunk.

Felicity Huffman szerintem nagyon jól adta a nőt, aki korábban férfi volt, érdekes volt a karaktere, de engem valahogy sokkal jobban lekötött Toby. Nem azért, mert Kevin játszotta, de kétségtelen, hogy Kevin egy nagyon tehetséges színész. Írta is korábban, hogy ez volt a kedvenc karaktere, akit valaha eljátszott, és meg tudom érteni. Nem lehetett könnyű szerep, egyfelől a filmben sokszor van alsógatyában vagy anélkül (oké, annyira sokszor nem, de ha átlagolunk, akkor az nem kevés), ráadásul több meglehetősen intim jelenete van, és nem csak nőkkel; másrészt pedig nagyon összetett a karakter (és feltételezem ezt nehezebb volt átadni, mint azt eljátszani, hogy félmeztelenül fekszik az ágyon). Nem akarok lélektani elemzésbe menni, főleg azért, mert akkor holnap reggelig írhatnám a kritikát, ti meg gondolom, nem akarok oldalakat olvasni erről (pedig szeretek karakterelemzést csinálni), meg spoilereznem kéne, amit szintén nem akarok, úgyhogy csak annyit mondok, ha megnézitek a filmet, ti is látni fogjátok, milyen Toby, és miért olyan.

Amit még muszáj vagyok hozzátenni, ha már egy Cassandra Clare-es honlapra írok, hogy a film elején Toby mondja, hogy TMI (too mutch information), én is gyakran használom ezt a kifejezést a mindennapokban, de ahogy Kevin mondta, egyből elvigyorodtam, és rávágtam: The Mortal Instruments. Személyes megjegyzés: a film végén Kevinnek szőke a haja, nem áll neki jól, örülök, hogy Alec nem szőke. :D

Szóval igen, a film nagyon jó, nézzétek meg, és okuljatok. :)

És akkor végül én még így hozzácsapnám a film előzetesét: 

Filmajánló: The Narrows

Sziasztok!

Ezúttal Annabell küldte el nekünk egy Kevin Zegers (Alec) filmről, a The Narrowsról. Neki ezúton is köszönjük!

Íme az ajánló:

The Narrows – Brooklyn arcai

Ezt a filmet az egyik barátnőm ajánlotta nekem, de eredetileg nem nagyon akartam megnézni. Végül egyik magányos délutánomon lekuporodtam a TV elé, és belekezdtem. Nem mondom, hogy maradéktalanul megérte a rászánt időt, de tulajdonképpen jobb volt, mint vártam.

Mike Manadoro (Kevin Zegers) imád fényképezni. Minden vágya, hogy bejusson a főiskolára, ahol egy híres fényképésztől tanulhat, ám hiába nyer felvételt remek képeivel, nincs pénze finanszírozni a tandíjat. Így hát kénytelen továbbra is taxisofőrként dolgozni a szerintem első perctől fogva kissé gyanús Lou-nál (Tony Cucci). Az eleinte rosszul fizető munka végül hasznosnak bizonyul Mike számára: megbízzák hetente egy csomag szállításával, és minden alkalommal kétezer dollárt kap cserébe. Így végül sikerül beiratkoznia a főiskolára, ahol is megismerkedik Kathy-vel (Sophia Bush). Tetszik neki a lány, de mivel  szinte két külön világban élnek, nem mennek simán a dolgok, ráadásul ott van még Mike barátnője is, aki mindenképpen szeretne összeházasodni a fiúval – lehetőleg azonnal...

Ami határozottan tetszett a filmben, azok Mike fényképei.  Habár én szívesen láttam volna belőlük többet, nem panaszkodom, mert tulajdonképpen nem ez volt a film fő témája. Érdekesek voltak még a fekete-fehér részletek is. Az elején egy percre megijedtem, hogy „ez most végig ilyen lesz?”, de aztán váltottak, és csak pl. a prezentációnál tűntek el ismét a színek, ahol szerintem nagyon jó képi megoldás volt.

Ami viszont kissé böki a csőröm, az a rengeteg káromkodás és a kissé összecsapott történet volt. Az előbbi még megérthető, hiszen nem a társadalmi elit a főszereplő banda (bár én azért néha fölöslegesnek éreztem a dolgot), azonban a sztori tényleg nem volt nagy durranás. Oké, a szegény srác nem tud mit kezdeni pénz nélkül, de azt csak úgy szerezhet, ha feladja az elveit... Legalábbis szerintem erre gondoltak a forgatókönyv írói, viszont a gondolatot átadni a nézőknek már nem igen sikerült. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne üljünk le megnézni a filmet, mert rossz. Egyszerűen csak nem tökéletes.  Viszont úgy gondolom, érdemes ilyet is látni, és Mike képei által megismerkednünk Brooklyn sötétebb arcával.

Sorozatajánló - Me and Mrs Jones

Sziasztok!

Eredetileg a hétvégén terveztem megírni, miután kijött az évadzáró (és azt hiszem, befejező) rész, de nem bírtam ki.

Már volt szó több Csontváros színész sorozatáról: Misfits, Camelot, Tudorok. Mind eléggé ismerteknek számítanak, és kis hazánkban is elérhetőek.

Most azonban egy idei, kevésbé ismert sorozatról fogok írni, a Me and Mrs Jonesról. És hogy ki szerepel benne? Robert Sheehan!

Me and Mrs Jones

A történet főszereplője Gemma, a középkorú anyuka, akinek egyedül kell megküzdenie az élet nehézségeivel, többek között tízéves ikerlányai nevelésével illetve volt férjével és annak gyönyörű barátnőjével. Egy nap azonban még jobban felfordul az amúgy is kissé szerencsétlen, kétbalkezes Gemma élete: randira hívja lányai egyik osztálytársának apja, Tom, és hazajön hosszú utazásáról már felnőtt fia, Alfie, aki hozza magával új legjobb barátját, Billy-t (Robert Sheehan) is. Billy és Gemma között tagadhatatlan a vonzalom, de a nő azzal is tisztában van, hogy Tom lenne az ésszerűbb és könnyebb választás.

Amikor először belenéztem a sorozatba, voltak kétségeim. De valamiért imádom a nagy korkülönbséges szerelmes sztorikat (nem, nincs apakomplexusom, mielőtt valaki azt hiszi), és Robert Sheehan miatt is kíváncsi voltam. És komolyan mondom, függő lettem! A történetben egyik szereplő sem normális, mindenkire ráférne egy pszichológus. Kivéve talán pont Billyt, aki teljesen normálisként csöppen a dolgok kellős közepébe. 

Gemma esetlen, kétbalkezes, előbb jár a szája, mint az esze. Tom mániákus, életét akkora szenvedéllyel éli, hogy az már bolondságnak tűnik. A volt férj, Jason még mindig nem nőtt fel. Az új barátnő pedig, Inca, svéd akcentusával már alapból vicces, ez még kiegészül egészségmániájával, és azzal, hogy tisztában van vele, milyen tökéletes is ő, és ezt mindig el is mondja. Alfie, Gemma fia biztos benne, hogy csábító Casanova, de ez egyáltalán nincs így, és a legtöbbször sikerül magából bolondot csinálnia mindenki előtt. Billy ennek a sűrűjébe csöppen bele gyanútlanul. Fiatal kora ellenére talán ő az egyetlen érett személyiség. 

Szóval senki ne várjon semmi komolyat, ez egy vicces sorozat!

És ha esetleg valakit érdekel, Robert ír akcentussal beszél a sorozatban! :D

A Gemmát játszó Sarah Alexender így mesél a történetről és a szerepéről:

És így mesél a szerepéről Robert Sheehan:




És ööö... hm...

Filmkritika - Tükröm, tükröm

Sziasztok!

Ezúttal Annie küldte el nekünk a véleményét a Tükröm, tükröm című Lily Collins filmről.

A bejegyzés az ő saját blogjáról származik, ahová benézhettek, ha kedvetek van: http://izyanniemsm.blogspot.hu/

Tükröm, tükröm

      A mesék világa mindig is elbűvöli az embert, hiszen egy olyan korra emlékezteti, amiben felelősség nélkül élhetett, magát hercegnőnek, vagy bátor lovagnak képzelve. A gyerekfilmek nemcsak a kisebbeket ültetik a képernyő elé, hanem a felnőtteket is, amik legtöbbje kellemesen kikapcsolódást nyújt.
Manapság a kedves kis rajzolt történeteket felváltják az élőszereplős változatok, amiket egy jól összeválogatott színészgárdával, valamint némi történetújítást tartalmazó forgatókönyvvel, egész fogyaszthatóvá lehet tenni.
2012-ben mozivászonra is léptek a Hófehérkék, elsőként Lily Collins, a Tükröm, tükröm-el (Mirror mirror)

     Kezdetben kapunk egy kis bevezetőmesét, amit a jól megszokott rajzolt elemek helyett, borzalmas porcelánfigurákkal  ábrázolnak. A narrátor a "kedves" és "önzetlen" királynő (Julia Roberts). Ezt követően megpillantjuk a valós alakokat, köztük a szerény, Kiszel szemöldökstílust követő Hófehérkét (Lily Collins). Ahogy a történet halad, az erdőben megpillantjuk az elmaradhatatlan herceget, aki társával együtt titokzatos óriások támadnak meg. Csak az alsóneműiket tarthatják meg - a cimbora fehérneműjéért külön dicséret jár :D.

 Hópihénknek  elérkezett a 18. szülinapja, amit a királynő egy bállal ünnepel. A vendégeket pedig sakkfigurának használja, saját szórakoztatására. A lánykát elég gyávának tarja mostohája, aminek hangot is ad. Ám a lány már csak azért is kiteszi a lábát a palotából. Az erdőben pedig rátalál  a csüngő hercegre, és kísérőjére. Apja tőrével elvágja a fogva tartó kötelet, ezzel megmentve a kifosztottakat. A királynő örömmel fogadja a herceget, hisz az gazdag és fiatal. Az üdvözletére jelmezbált rendez, aminek költségét az újabb magas adóból kívánja finanszírozni - a királynő szépségápolási kezelése is megér egy misét. Mikor észreveszi, hogy a herceg kezd beleszeretni mostohalányába, megbízza legfőbb csicskáját, hogy vigye a lányt az erdőbe, és ölje meg.

Az erdő sűrűjében él egy titokzatos szörny, amitől a csicska úgy berezel, hogy nyomban otthagyja a lányt. Mindketten futni kezdenek, ki ide, ki oda. Pihénk a nagy nézelődésben le is fejel egy faágat, és elájul. Amikor magához tér, egy csapat törpe közt találja magát.
Ebben az újraforgatott történetben a törpék nem Hapci, Kuka stb néven futnak, hanem Vigyor, Grimm, Vadász, meg ehhez hasonlókon. Plusz itt a bányát is elfelejthetjük, mert kis társaink a mindennapi betevő falatot, kalózruhába bújva szerzik meg az erdőben átutazgató nemességtől.

Közben Hófehérke magához tér, és a törpék "okos" kérdéseire helyesen válaszolva, a bizalmukba férkőzik. Ráveszi az apróságokat, hogy a rabolt kincseket osszák szét a nép közt. Egyik alkalommal el is rohan egy pénzeszsákkal, de a törpék üldözőbe veszik. A nép közé érve a törpéket dicséri, azt mondja, nekik köszönhetik a visszakapott pénzüket. Ezután az emberek már nem viszolyognak az erdőlakóktól. Hamarosan a lányka csatlakozik az igazságos bűnbandához. Visszalopják a királynő által elkobzott pénzt, amit visszaadnak a jogos tulajdonosoknak - kis Robin Hood feeling. Megakarják dönteni a gonosz hatalmát, de ehhez Hófehérkét harcossá kell képezniük. Meg is történik. Egy útonállásnál pont a hercegbe botlanak, aki idővel még jobban belehabarodik a lányba. A királynő hamarosan tudomást szerez mostohalánya egészségéről, és gonoszságon törve a fejét, a tükre segítségét kéri. Amikor elhangzik a híres "tükröm, tükröm" kijelentés, a királynő egy másik világba lép, ahol a tükörképe, saját életet élvén osztja a  tanácsokat. Varázserőt ad az uralkodónak, aki legelőször csicskáján áll bosszút a "gyilkos" hazugság miatt. Csótánnyá változtatja, akit a visszaalakulás előtt, még gyorsan magáévá tesz egy kóbor tücsök... vagy szöcske.

Aztán bájitalt ad a hercegnek, aki ölebként imádja őt. Még elvenni is hajlandó. De a lagzi napján Hófehérke és a 7 törpe megtámadja a násznépet. Kifosztják őket, a herceget pedig elrabolják. A királynő felsül... alaposan. Bosszút esküszik, ócska óriásbábukat küld a kis csapatra.

De mindezek előtt meg kell törni a herceg sújtotta átkot. Amit egyes-egyedül csak az igaz szerelem csókja törhet meg. Mivel Hófehérkének lámpaláza van az első csók miatt, ezért az egyik kis haverja kicsinosítja az önbizalom érdekében. Egy kis liszt mint púder, majd egy réteg epres "szájfény", és mehet is a csókocska. Ami meg kell hagyni, igazán aranyosra sikerült.

És bár eleinte a pasi tiltakozott ellene, másodszor már kitisztult fejjel nem bánta az ajkak összesimulását. De mire a szerelmesek egymásra találnak, a mostoha beleköp az idillbe. Hófehérke felrúgva a sablonszabályokat, bezárja szerelmét és a barátait az erdészházba, majd egymaga száll szembe a királynő uralta szörnnyel, akinek legyőzéséhez később a harcostársak is csatlakoznak.

A kétségbeesett harc közben a kis hercegnő észrevesz a szörny nyakában egy félhold alakú nyakéket, pont olyat, mint amilyen a mostohájának is van. Leszakítja. És láss csodát, a szörny átalakul. Méghozzá a királlyá. Több esztendőn át abba a testbe volt bezárva, kedves neje közreműködése által. A királynő most már tudja, hogy mindent elvesztett, és kicsiny tükörbirodalmába visszatérve, megfizet a mágia használata miatt. Örök fiatalsága semmissé válik.

Apa és lánya végre egymásra talál, a herceg pedig megkéri Hófehérke kezét. Épp a menyegzőre készülnek, amikor az álcázott, öreg ex-királynő, még egyszer bedobja magát. Egy almát kínál a lánynak, aki még időben felismeri a mérgezett veszélyt. Vág egy darabot a gyümölcsből, és gúnyosan átadja a vénasszonynak, mondván, legyőzték. Az megeszi a veszte tárgyát, és eltűnik. Ezután Hófehérke dalra fakad, s a többi résztvevő  is vele együtt táncol, lökötten kornyikál.

És boldogan élnek, amíg meg nem... fojtják egymást... (by Vavyan Fabe)

 

A trailer nagyon csalóka, mert elég nyamvadtnak állítja be a mozit. De kellemes csalódást okozott. Bár nem egy erős alkotás, de a várakozásomat felülmúlta. A szereplők közül kétség kívül a legnagyobb Julia Roberts, akinek alakítása mellett, a frappáns szövegek is üdítőleg hatottak.
Lily Collins mint Hófehérke, nem is volt rossz. A kezdetben naiv kislány a végére elég erős, és határozott karakterré vált. Szerethető, kedves, de ugyanakkor erős is.
A herceg (Armie Hammer) az elején elég idegesítő, ripacskodó, de a készítők a végére egy elviselhető figurát hoztak ki belőle.
A többi szereplő nem sok nyomot hagy az emberben, talán még Nathan Lane egyes megnyilvánulásai maradtak emlékezetesek.
A népszerű mese alapjához egész jól hozzáadagoltak néhány elütő apróságot, aminek köszönhetően egy kis frissességet kapunk a jól megszokott történettől. A film szövegvilága jó, sok poén van benne, bár akadt néhány elég fárasztó mondat. A képi világ kissé gyenge, hasonlóan A lány és a farkas-hoz. Olyan, mintha egy kis átrendezéssel ugyanabban a díszletben forgatták volna a filmeket. Nemcsak a képi világ, de a ruházkodás is hasonló. Na nem magára a jelmezre értem, hanem a ruhamennyiségre. Ebben a filmben is bírták a hideget. Erre is figyelhettek volna az alkotók. De hát nem kell komolyan venni ezt a filmet, hisz nincs más célja a szórakoztatáson kívül. És a Julia Robertsre osztott szövegrészeknek hála, ezt meg is kapjuk.

8/10

Sorozatajánló - Tudorok

Sziasztok!

Tegnap már kitettem Niki ajánlóját a Camelothoz, most pedig - ahogy ígértem - hozom a másikat a Tudorokhoz. Jonathan Rhys Meyersszel a főszerepben. :)

Tudorok – Sorozatajánló

Történelem, szenvedély, ármány és Jonathan Rhys Meyers. Valószínűleg ezek voltak azok, amik leültettek a tv elé, és nem is bánom, mert a Tudorok megint egy olyan világba kalauzol el, ahol imádtam volna élni.

Ezzel a sorozattal pont fordítva voltam, mint a Camelottal. Ismertem, tudtam, hogy létezik, de nem igazán követtem nyomon, addig, még ki nem derült, hogy Jonathan játssza Valentine-t. Kíváncsi voltam, hogy milyen, mint színész, ráadásul rengeteg negatív impulzus is ért vele kapcsolatban, mindenfelől azt hallottam, hogy szörnyű, képtelen igazi érzelmeket átadni, és félteni kezdtem a Csontváros filmet.

Büszkén jelentem, a károgó varjúknak nem volt igaza, és JRM a TÖKÉLETES Valentine. Bár ugyan ezt mondtam Jamie-re, Robbie-ra és Jemima-ra is, amikor találkoztam a munkásságukkal, de Johnny kellemes meglepetés volt.

A történet maga VIII. Henrik uralkodását mutatja be egészen a kezdetektől fogva, beleértve a nőkhöz való viszonyát, az anglikán egyház megteremtését és Anglia akkori politikai helyzetét is. Mindezt ijesztő történelmi pontossággal (persze vannak apró átfedések, de ezektől most eltekintek). Azt hiszem, ha valaki csak végignézi az összes évadot, simán lefelel ötösre a Tudor dinasztiából és az anglikán egyház megteremtésétől.

Maga a film tele van szexjelenetekkel, ami igazából nekem nem csapták agyon a szórakozást, mert Henrik jelleméhez tökéletesen illett minden futó kaland. Így mutatták meg a királyt minden oldaláról. Érzelmekben sincs hiány, és volt, hogy sajnáltam szegény, amiért kihasználják, vagy átverik, de az idő előrehaladtával a király egyre makacsabb és ravaszabb lett, végül mér egyenesen haragudtam rá néha. Plusz pont nálam, hogy soha ilyen hitelességgel ábrázolva nem láttam Boleyn Anna történetét.

És a lényeg.

Amikor ültem és néztem az első évadot egyszerre láttam magam előtt a fiatal királyt, aki még csak barátkozik az ország irányításával és a fiatal Valentine-t, aki megalapította a Kört, és szembeszáll a Klávéval. Itt máris vontam egy párhuzamot a két szereplő között, és kísértetiesen hasonlóan alakult a sorsuk. Henrik is ugyanolyan kegyetlen tudott lennie, mint Valentine és ugyanolyan ellentétes érzelmeket mutatott a gyerekeivel kapcsolatban. 

Igaz, hogy egyáltalán nem így képzeltem el a főgonoszt, a sorozat meggyőzött arról, hogy jó munkát végeztek. Ha Jamie-n és Johnny-n múlik, tökéletes filmet kapunk jövő augusztusban.

És egyetlen apró plusz információ a Tudorokról: az egyik részben egy pillanatra Robbie is feltűnik, mint mellékszereplő. :)

(Ez a második évad első része. - Deszy)

Sorozatajánló - Camelot

Sziasztok!

Niki két sorozatajánlót is beküldött nekünk, az egyik már felkerül ma, a másikat holnap olvashatjátok. A mai a Camelot Jamie-vel, a holnapi... Nos, az egyelőre maradjon meglepetés. :D Nikinek mindenesetre köszönjük! :D

Camelot – Sorozatajánló

A Camelot két dolog miatt keltette fel az érdeklődésem: egyrészt van egy kényszeres vonzódásom a történelmi háttérrel rendelkező kosztümös filmek iránt, másrészt szerepel benne Joseph Fiennes, akibe én személy szerint beleszerettem a Szerelmes Shakespeare című filmben.

Szóval adott egy jó történet alapanyag, ránézésre egy attraktív és jó casting meg valami varázs, amit szerintem igazából csak a britek tudnak belecsempészni a filmjeikbe. Emellett a kivitelezéssel sem lehet probléma, gyönyörű a képi világ, és arra a 45 percre el tudom képzelni, hogy Camelot valamelyik indákkal beszőtt szobáinak egyikében lakok.

A történet egyébként egy kicsit másabb, mint a legtöbb Arthur feldolgozás. Itt főhősünk csak akkor tudja meg, hogy ő valójában a nagy király fia, amikor az már meghalt, és egy kisebb trónviszály alakul ki utána. Itt jön a képbe Merlin, aki évekkel ezelőtt elrejtette Uther fiát, akit most felkeres, hogy lépjen ki a falusi életéből és egyik napról a másikra váljon királlyá. Csakhogy Arthur pontosan tudja, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan az a varázsló mondja neki és igencsak elbizonytalanodik. Ott van a nyakán a gondolat, hogy nem is azok a szülei, akikről azt hitte, ráadásul még királyi vér is folyik az ereiben. Végül aztán elindul Merlinnel, hogy valódi királlyá váljon, és aztán bonyodalmak sora várjon rá egy kastélyban, amit félig már megevett az idő.

A szerelmi szál sem hiányozhat belőle, ami a TMI rajongóknak kifejezetten tetszeni fog: két szerelmes, akik nem lehetnek egymáséi, és mégis valahogyan a sors is azt akarja, hogy együtt kössenek ki.

Szóval ha eddig nem keltette fel az érdeklődéseteket, akkor talán majd most fogja. Ugyanis Arthur királyt, akit nagyjából minden második percben láthatunk nem más, mint Jamie Campbell Bower játssza! Amikor én nekikezdtem a sorozatnak, már tudtam, hogy ő lesz a mi Jace-ünk, és boldog is voltam miatta, mert imádom, mint színész és mindig karakter. Szóval, amikor megláttam a sorozatban kellemesen meglepődtem és egyből úgy kezdtem keresgélni a részleteket, amik potenciális Jace alapanyagok lehetnek, és büszkén jelentem, van belőlük bőven!

Bár nem hinném, hogy sokan vannak még Jamie ellen, de ha akadnak, akik nem szimpatizánsok, azoknak ajánlom a sorozatot. Szerintem Jamie bebizonyítja benne, hogy ő a tökéletes Jace, ráadásul egy olyan történetet is láthatnak, ami elvarázsolja őket. Én legalábbis beleszerettem a Camelot világába.

Killing Bono

Sziasztok!

Újabb filmkritikát kaptunk Fummie-tól. Ezúttal a Killing Bono című filmet nézte meg, amelyben Robert Sheehan az egyik főszereplő. :) 

(Ha láttok valami olyan filmet, amiben Csontváros szereplő is játszik, és van kedvetek írni róla, csak bátran! :D)

Fummie-nak pedig megint csak köszönjük! :)

I Was Bono's Doppelgänger

A wikipédiás kiírás ellenére szerintem ez nem egy vígjáték, hanem sokkal inkább egy karakterdráma. Voltak benne poénok, nevettem is párszor, de szerintem ez még nem számít vígjátéknak, vagy velem van a baj. A címe ellenére ez a film nem Bonóról, de meg csak nem is a U2-ról szól, úgyhogy aki ezért akarná megnézni, csalódni fog. Engem annyira nem is érdekel a U2, háttérben tök jól elhallgatható, meg jó rádiózene, de nem rohanok a CD boltba felvásárolni minden lemezt, és nem halok meg, mert nem jutottam el egy koncertjükre sem. Nálam annyiban kimerül a banda, hogy néha meghallgatom az általam ismert három számuk közül valamelyiket a youtube-on.

Szóval adott a történet, Neil McCormick már megírta a regényében, ők csak feldolgozták (na nem Neilt, csak a történetet). Van egy testvérpár Neil és Ivan McCormick, meg van Paul Hewson, a későbbi Bono. Paul és Ivan jelentkeznek egy zenekar meghallgatására, Pault beveszik, megalakítják a The Hype nevű zenekart. Nem sokkal később Paul megkérdezi Neiltől, hogy Ivan játszhatna-e a bandában, de Neil nemet mond neki, és itt kezdődik meg a két ember életútjának ellentéte. Paul befut Bonóként a U2-ra átkeresztelt bandájával, míg Neil még mindig a garázsban gyakorol Ivannal és a többi bandataggal. Egyre jobban próbál kitörni, elkeseredetten le akarja nyomni Bonót, hogy ő is akkora sztár lehessen, és megmutassa neki. Bár a film nem a U2-ról szól, a háttérben mindig ott vannak, ahogy Neil is mondja, a kozmikus véletlen mindig a képébe nyomja őket, de ez nem véletlen. Neil sorra hozza a rossz döntéseket, és persze ilyenkor elkerülhetetlenek a „Mi lett volna ha…?” kérdések, amiket fel is tesznek a film végén. A rossz döntésekkel párhuzamosan látjuk, ahogy Neil minél jobban próbál sztár lenni, annál inkább csúszik le, teszi tönkre magát. Én megértem az indokait meg az okait, hogy miért tette, amit tett, de attól még nem mondom azt, hogy okos dolog volt.

Mint karakterdráma és egy történet bemutatása, szerintem nagyon jó a film, de vígjátéknak nem mondanám, úgyhogy ha annak készült, hát úgy megbukott. Lehet, hogy a könyv viccesebb, de azt nem olvastam, pedig most már kíváncsi vagyok rá. A zenék tetszettek, jók voltak, olyan, amit én is elhallgatok úgy általában. Ami még nagy pozitívum ebben a filmben, azok a színészek. Ben Barnes és Robert Sheehan nagyon jó választás volt erre a szerepre, és nem azért mondom ezt, mert mindketten helyesek (de nem mondanám, hogy ez nem tett jót a filmnek). Oké, elfogult vagyok velük kapcsolatban, mert mindkettőjüket szeretem, és jó színészeknek tartom őket. De valahogy Benhez hozzáillet az a szakadt zenész stílus, Robbie pedig nagyon jól tud dühöngeni, és akkor is jó a humora, ha azt más adja a szájába.

A film vége is tetszett, nem fogom lelőni a poént, de nekem ez így nagyon életszerű volt, és ez jó. Oké, igaz történet alapján készült, meg könyvben is megírták meg satöbbi, de el is ronthatták volna.

Hogy kiknek ajánlom? Akiket érdekel a téma, a U2 rajongóknak is azért, még Martin McCann is helyes benne Bonóként, akik olvasták a könyvet, és akik szeretik Ben Barnest és Robert Sheehant.

Fummie

Filmajánló - Lelkes testcsere

Sziasztok!

Újabb filmajánlót kaptunk, megint Annától, aki Kevin Zegers Lelkes testcsere című filmjéről írt nekünk. :) Neki ezúton is köszönjük!

És megint mondanám, hogy ha valakinek van kedve ilyet írni, annak nagyon örülünk! :D (Határidő nincs, amikor megnézed, megírod, bármikor van is az, küldheted. :D)

Lelkes testcsere (It’s a boy girl thing)

Ez is egy vígjáték, de nem olyan tipikus amerikai bénaság, hanem ez kanadai, és talán éppen ezért lett ilyen szórakoztató, legalábbis szerintem. Ahogy a címből sejteni lehet ez egy testcserés történet, tudom már ebből a témából is van sok a piacon, és mondhatnátok minek még egy… én szintén így gondoltam az elején, de mikor megnéztem akkor jöttem rá, hogy ez milyen jó kis film volt. Amúgy úgy bukkantam rá, hogy direkt Kevin Zegers filmeket kerestem.

Miről szól a film: van két szomszéd Nell (Samaire Armstrong) és Woody (Kevin Zegers), akik ki nem állhatják egymást, Nell szerint Woody egy nagyképű tahó, akit semmi más nem érdekel a focin, a rapp zenén és a csajokon kívül. Woody szerint Nell meg egy idézem „ceruzanyakú bige”, akit csak a tanulás, könyvek és a versek hoznak lázba. Az egyik este azonban megtörténik a csoda és másnap reggel egymás bőrében ébrednek fel, ki kell találniuk mi okozta a testcserét és minél hamarabb vissza kell változniuk, hiszen Woody élete legfontosabb meccsére készül, ami eldöntheti, melyik egyetemre veszik fel, Nell meg a Yale-re szeretne felvételizni. Persze mint az lenni szokott az elején nehezen tudnak együtt dolgozni, de végül fokozatosan megbarátkoznak a másikkal és elkezdenek összdolgozni, hiszen csak akkor változhatnak vissza, ha valami önzetlen dolgot tesznek a másikért…

A film tele van rengeteg poénnal, amiken én nagyokat szakadtam, és Kevin szerintem tök jól néz ki benne, olyan hitelesen alakítja a „lányt”, hogy teljesen elképedtem. De Samaire is nagyon jó „fiúként”, sőt ő nagyobbat üt, és annak ellenére, hogy szerintem nem olyan szép nő, mégis jól játszotta a kedves kislányt az elején, és a testcsere után meg a bunkó „fiút”.

Én szinkronosan néztem, és hát… nem akarok semmi rosszat mondani most a magyar szinkronról, de aki teheti, inkább felirattal nézze, mert Kevin hangja egyszerűen kiábrándító, nyálas kis ficsúrhangot adtak neki, remélem nem ez lesz a Csontvárosban is…

Röviden ennyit szerettem volna, remélem valakinek felkeltettem az érdeklődését.

Filmajánló: Killing Bono

Sziasztok!

Újabb filmajánlót kaptunk, ezúttal Annától, aki Robert Sheehan Killing Bono című filmjéről írt nekünk. :) Neki ezúton is köszönjük!

És megint mondanám, hogy ha valakinek van kedve ilyet írni, annak nagyon örülünk! :D (Határidő nincs, amikor megnézed, megírod, bármikor van is az, küldheted. :D)

Killing Bono: (Robert Sheehan filmje)

Onnan szereztem tudomást erről a filmről, hogy húgom nagy Ben Barnes rajongó, így megnézette velem, de Robert Sheehan is szerepel benne, ő a másik főszereplő, így gondoltam, ha írok róla pár sort, akkor más is kedvet kap ahhoz, hogy megnézze. Már csak Robbie kedvéért.

A film egyébként Neil McCormick önéletrajzi könyve alapján készült, melynek címe „I was Bono’s doppelganger” („Én voltam Bono hasonmása”). Persze nem teljesen könyv hű, vannak dolgok, amiket megváltoztattak, és egy kicsit felturbózták a történetet, mert mielőtt bármelyik Bono rajongó megijedne majd a filmnézés közben... SPOILER!!!!!! Neil sosem akarta lelőni Bono-t, azt csak a filmbe rakták be a hatásfokozás kedvéért SPOILER VÉGE!!!!

Miről szól a film: van egy testvérpár Neil (Ben Barnes) és Ivan (Robert Sheehan) McCormick, akik gyerekkori barátságban állnak U2 együttes tagjaival, Bono-val és a többiekkel, ott voltak, mikor megalakult az együttes, és végignézték hogyan válnak egyre híresebbé. Közben persze ők is próbálkoztak a saját zenéjükkel, de valahogy ez nekik sosem jött össze, annak ellenére, hogy Neil mindent megtett a sikerért. Végül Írországból Londonba költöznek, és ott indul be az élet igazán… a film azt mutatja be, hogy milyen nehéz érvényesülni a zeneiparban és hogy sokszor a tehetség vagy az akarás vajmi kevés a sikerhez, hiszen megtörténhet, hogy annak ellenére, hogy mindent megteszünk a céljaink eléréséért, akkor sem tudjuk álmainkat megvalósítani.

Mielőtt valakit megtévesztene a komoly téma, el kell mondanom, hogy ez vígjátéknak van besorolva, tehát nem egy komoly életrajzi film, hanem tele van poénokkal és viccekkel, szinte mindenki ír akcentussal beszél, amit egyszerűen csodálatos hallgatni. (legalábbis szerintem). A helyszínek, a ruhák minden korhű, a 80-as, 90-es évekre hajaz.

Nekem jobban tetszik Neil karaktere, akit habár néha ütöttem volna szívesen, mégis nagyon kedvelek, de Ivan se rossz, és Robert Sheehan jól alakítja őt. Mivel egy zenészek életéről szól a film, így természetesen vannak benne éneklés és koncertek, sőt még Robbie is megcsillogtatja énektudását és zenei tehetségét. A mellékszereplők is nagy arcok, a meleg főbérlő, vagy a maffiózó pasi, akitől pénzt szereznek.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet, aki szeretne egy jó angol vígjátékot megnézni és közben röhögni egy nagyot!

Misfits - Kritika Fummie-tól

Sziasztok!

Az oldalon új rovat van születőben. Méghozzá a Film/Sorozatajánló. Ennek a lényege az lesz, hogy olyan filmeket, sorozatokat ajánlunk egymásnak, amelyben a Csontváros szereplői is szerepelnek. :)

A Misfitsről már én is írtam röviden korábban, most pedig Fummie írt róla egy részletes véleményt. Neki ezúton is köszönjük!

Annyit még hozzátennék, hogy mindenkitől szívesen látok összeszedett ajánlókat! :) Az sem gond, ha már felkerült az adott filmről egy vélemény, mert ahány ember, annyiféle látásmód, nem igaz? 
És a Misfits már kis hazánkban is fut, a Viasat6-on. 

És akkor Fummie írása:

Misfits kritika

Először nem is akartam megnézni… ó én balga. :D De végül is, kíváncsi voltam Robertre, ha már ő lesz Simon a Csontvárosban. Aztán írták, hogy jó, de még mindig úgy voltam vele, hogy jó-jó, egyszer lehet, hogy megnézem, de egy rakat sorozat sokkal régebb óta vár rám. Aztán leadták a reklámját a Viasaton, és bár eddig is tudtam, hogy miről szól, úgy döntöttem, hogy ez a sors keze, és azt akarják, hogy én mindenképpen nézzem meg ezt a sorozatot. Mennyire igaza volt a sorsnak.

Ha elkezdek egy sorozatot, azt én tömbösítve nézem, olyanok nálam a jó sorozatok, mint a jó könyvek, képtelen vagyok abbahagyni őket. Na ez a sorozat is pont ilyen volt, három nap alatt le is nyomtam a három évadot. Mondjuk ez nem volt nehéz, mert igaz, hogy 45 percesek a részek, de egy évadban csak 6-7 rész van, úgyhogy gyorsan elfogytak. Ami kár, mert ha októberben jön a következő évad, akkor szenvedhetek, hogy hetente csak egy részt adnak le. Ó éljen a sorozatfüggőség. :D

Szóval maga az alapsztori abból áll, hogy van egy csapat fiatal, egészen pontosan öt (plusz egy, de ő nem marad sokáig), akiket elkapnak valamiért, és közmunkára ítélik őket. Aztán jön egy fura vihar, beléjük csap a villám, és hupika, máris mindenkinek szuperképessége van. Elmés, de nem túl eredeti, egyből eszembe jutott az X-men, ahol szintén egy csomó embernek van különleges képessége, bár ott nem egy villámtól, hanem a mutánsfejlődéstől van, de ez most lényegtelen.

Valójában az egész sokkal izgalmasabb, mint vártam. A karakterek jók, a képességekben sok lehetőség rejlik, a zene illeszkedik a témához, a történetet pedig zseniálisan vezetik. Talán az első évadban még nem is mutatkozik meg annyira ez, de a második és a harmadik évad… hát engem teljesen meggyőztek. Nathan (Robert Sheehan) karakterét imádtam, teljesen idióta volt, nagyképű és seggfej, és emellé még olyan beszólásai voltak, hogy szakadtam. Simonnak (Iwan Rheon) nagyon érdekes a karaktere, eléggé ijesztő vagy hátborzongató, nem is tudom, hogy mondjam, egyik sem igazán illik rá, angolul a creepy szót használnám rá. Igen, ebből is látszik, hogy túl sok sorozatot nézek, lassan angolul kezdek el gondolkodni. Szóval Simon karaktere creepy az elején, aztán ő lett a másik kedvencem a sorozatban.

Ami még meglepett, hogy angol, és ilyen jó. Oké, nem nézek sok angol sorozatokat, igazából szerintem egyet sem, filmeket nézek inkább, meg a klasszikusokat, ami angol, és nem gondoltam volna, hogy ők is ilyen jók a fantasy meg természetfeletti sorozatok készítésében, mint az amerikaiak. Le a kalappal.

És most jön a SPOILER-es rész, úgyhogy aki meg szeretné nézni a sorozatot, az most ezt hagyja ki.

Szóval nagyon bírtam az időutazásos dolgot a második évadban, iszonyú kreatív volt. A jövőbeli Simont imádtam az első perctől, és nagyon érdekelt, hogy alakulnak majd a dolgok, és hogy tudom ezeket összekapcsolni a jövőbeli Simon dolgaival. Ami Curtis időutazásával kapcsolatban volt, azt hiszem, találtam egy hibát (második évad, hatodik rész). Persze simán lehet, hogy ezt később megmagyarázzák majd, mert egészen a harmadik évad utolsó részéig azt hittem, hogy van egy másik hiba is, de aztán sikerült megoldaniuk, és valószínűleg előre elgondolták ezt, csak nem akarták nekünk lelőni a poént.

Ami nem tetszett az Nathan lezárása. Imádtam a karakterét, és oké, hogy ez illik hozzá, de azért ennél egy fokkal jobb lezárást vártam volna. Csak egy elejtett mondatot kaptunk róla, és ez nekem így nagyon nem volt jó. Ennél még az is jobb lett volna, ha meghal. Helyette jött be Rudy, akit próbáltak Nathanhöz hasonlóvá tenni, ő volt a vicces srác, mert egy vicces srác kellett a sorozatba, csak őt nem bírtam. De a képessége nagyon tetszett, az szerintem iszonyú jó volt. Aztán mire a harmadik évad lement, őt is kezdtem megkedvelni. Viszont akit három évad alatt sem sikerült megkedvelni, az Kelly volt. Hát én azt a csajt nagyon nem bírtam. De Seth-et bírtam, ő is egy jó karakter volt.

Nagyon tetszett a harmadik évad lezárása. Aki egy kicsit sem számított erre a fordulatra, annak valami baj van a logikus gondolkodásával, és nem mondanám, hogy meglepődtem, igazából számítottam erre, de szerintem ez a megoldás zseniális. Eleve ez a időutazásos dolog baromi érdekes, mert én például egy csomót gondolkodtam (és még most is) arról, hogy mi miből lett, és mi az ok-okozati összefüggés, és mi történt volna, ha Simon nem megy vissza, vagy ha nem úgy csinálja a dolgokat. Szerintem iszonyú sokat lehet ezen elmélkedni, én pedig imádom az ilyeneket.

És itt a SPOILER VÉGE, innen mindenki olvashatja tovább.

Szóval szerintem a harmadik évad végével jól lezárták, nem is igényelne folytatást, de lesz, és kíváncsi vagyok, kik lesznek az új karakterek, hogyan alakulnak majd a dolgok. Remélem, legalább olyan izgalmas lesz, mint eddig, akkor biztosan nem csalódom.

Valamint mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a természetfeletti sorozatokat, az izgalmakat, és nem riad meg egy kis vértől, mert az is fröcsög benne.

Fummie