Színészek vs szereplők - Seith Toughlava alkotása

Sziasztok!

Most kezdem el feltenni azokat a 10 napos karácsony alkotásokat, amelyek később érkeztek.

Aidan nem hazudtolta meg magát, most is komoly volt az arckifejezése, de a szeméből áradt a jókedv. Luke kicsit sandán méregette. 

-Szóval mit is mondtál, hogy hívnak?- kérdezte Luke.

-Aidan. Viszont muszáj ezt a gyanúsító nézést használni?- felelte Aidan.

-Nem. Csak nem igazán tudok abban bízni aki utánozni próbál.

-Azért remélem még egy darabban maradok...- nevetett.

-Hát ha azt szeretnéd, hogy kóstoljalak meg szólj.- mosolygott.

-Inkább kihagynám.- felelte Aidan.

-Biztos, hogy nem akarsz farkas lenni?

-Ö...igen, eléggé.

-Oké, letárgyaltuk.

Színészek versus szereplők - Fummie alkotása

Ismeretlen ismerős

Robert New York utcáin sétált. Nem gyakran járt erre, hiszen ha nem forgatott vagy promózott valahol, akkor leginkább otthon, Írországban szeretett lenni. De ezúttal itt volt a következő munkája, egy új filmet vettek fel, és amíg szabadnapos volt, gondolta, jó lesz majd kicsit körbejárni a várost. Ugyan a Csontváros forgatása messze volt már, a Hamuváros pedig még el sem kezdődött, azért igyekezett Simon szemével látni a dolgokat. Szerette ezt a karaktert, úgyhogy jó érzés volt újra a bőrébe bújni, még ha csak viccből is.

Elindult az Intézet felé, illetve a templomhoz, ahova Cassie az Intézetet képzelte. A telefonján lévő térképet böngészve haladt, hogy el ne tévedjen. Az emberek néha megfordultak utána, egy-két lány még le is szólította, nekik készségesen megállt, de nem volt akkora felhajtás körülötte, mint amikor a Csontvárost forgatták. Elgondolkodott, vajon mit szólna Simon ennyi rajongóhoz. Biztosan örülne neki, de a Claryhez húzó szíve nem hagyná, hogy kihasználja a helyzetet. A fiú egyébként sem volt olyan helyzetkihasználós típus.

Felnézett a telefonjából, és először a lányt pillantotta meg. Nagyon alacsony volt, de természetes vörös haja kiemelte a tömegből. Mellette állt a fiú „Made in Brooklyn” feliratú pólóban és szemüvegben. Ha nem a saját szemével látja, Robbie el sem hiszi. Ők ketten pontosan úgy néztek ki, mint Clary és Simon. A fiú nem volt a tökéletes mása, de határozottan hasonlított rá, néhány centivel alacsonyabb volt nála, barna haja egyenes, rövid, nem takarta el teljesen a homlokát. Valamin nevettek, ahogy Robert felé tartottak. Ő tudta, hogy nem hagyhatja szó nélkül elmenni maga mellett ezeket az embereket, de fogalma sem volt róla, mit mondjon. Aztán olyan hitelen kellett döntenie mielőtt még elveszítené az alkalmat, hogy kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott, amikor már csak két lépés választotta el őket egymástól.

- Simon Lewis?

- Igen? – nézett rá a fiú furcsán méregetve őt. Robbie-nak gyorsan kellett gondolkodnia. Nyilván nem mondhatja meg az igazat, csak hülyének nézné, úgyhogy lázasan kutakodott az agyában valami bandanév után, amit valamelyik könyvben olvasott.

- Te vagy a Nyugágy Krízis egyik tagja, ugye?

- Most Sziklaszilárd Panda vagyunk – felelte reflexszerűen. Biztos hozzászokott, hogy mindig ki kell javítania mindenkit, olyan gyakran válogatják a nevüket. – Érdekes, hogy ismered a Nyugágy Krízis nevet, talán ha egy hétig használtuk.

- Rajongó vagy? – kotyogott közbe Clary, aki sosem tudta tartani a száját. Úgy nézett barátjáról az idegenre és vissza, mintha a hasonlóságokat próbálná felmérni a két fiú között, amiből furcsán sok volt.

- Hogy rajongó, az túlzás, de voltam már néhány koncerten. Szerintem elég jók vagytok.

- Ó, hát köszi. Furcsa, nem emlékszem rád – szeme megvillant a szemüveg mögött, talán igyekezett felidézni az ismerős arcot, sikertelenül.

- Barátokkal mentünk és meghúzódtunk a sarokban – vágta rá Robbie túl hirtelen. Clary félrebillentette a fejét, arca arról árulkodott, hogy valamit nem akar kimondani. A fiú biztos volt benne, hogy rájött, hazudik, de hát mit lehetett tenni. Itt volt az alkalom, hogy megismerje azt az embert, akinek a bőrébe kell bújnia, ezt nem szalaszthatja el. – Be sem mutatkoztam, Robert Sheehan vagyok – nyújtotta a kezét Simon felé.

- És ír? – kérdezett vissza mielőtt megragadta volna a felé nyújtott tenyeret.

- Hát igen, akcentusomat nem tudom csak úgy kikapcsolni – vonta meg a vállát, mintha épp nem hazudott volna, de ennél a pontnál már nem is számított.

- Én Simon vagyok, ő pedig Clary – mutatott a mellette álló lányra, aki erre összefonta a karját a mellkasa előtt.

- Hogy kerül egy ír srác New Yorkba? – tette fel a kérdést Clary, mintha le akarná leplezni. Ez nem jött be, most simán válaszolhatott az igazságnak megfelelően.

- Jelenleg itt dolgozom. – Szűkszavú volt, de nem is kérték, hogy térjen ki részletesen mindenre. – Figyelj – fordult ismét Simon felé. -, ráérsz most? Meghívhatlak egy kávéra, mert annyi mindent szeretnék kérdezni. Tudod, a bandáról, meg minden.

- Hát – Simon Claryre pillantott, aki ugyan dühös volt, de megvonta a vállát. – Épp nincs semmi dolgom.

- Remek! Azt hiszem, errefelé láttam egy jó kávézót – mutatott a háta mögé, azzal megfordult, és Simon mellé lépve elindult a mutatott irányba. – Szeretsz játszani? Csak mert most vettem egy új videójátékot, és egyszerűen fantasztikus – vágott bele a témába, amiről tudta, hogy a fiú majd ráharap.

Ahogy sétáltak az utcán, belemerültek a játékokba és hangszerekbe, Claryt kicsit figyelmen kívül hagyva.

Színészek versus szereplők - Villő alkotása

Lily éppen szállt le a buszról, amikor két hihetetlenül ismerős alakot pillantott meg. Az egyik egy alacsony, répa vörös hajú, szeplős lány volt, a másik pedig egy barna hajú jóképű fiú. Meghitten sétáltak, de mégsem tűntek úgy, mintha randiznának. Lily nem akart hinni a szemének. Ez az egész annyira abszurd volt, hogy a lány kénytelen volt utánajárni. Nem is akarta őket követni, de úgy látszott, hogy a lábai viszont igen. Már elég közel volt hozzájuk, így hallhatta, hogy miről beszélgetnek.

- Nem. A pálcikaemberek a margón határozottan nem jó név a bandátoknak.

- Na, és mit szólsz a Sálak vagyunk a nyakad körül-hez?

- Isten ments! – mondta, miközben a telefonja csipogott egyet. Előhúzta a nadrágja zsebéből, és megtorpant egy pillanatra, hogy megnézze miért. Ez a pillanat pont elég volt ahhoz, hogy Lily beleütközzön. Ezért a mozdulatért persze mind a ketten felfigyeltek rá. Clary kíváncsian ránézett, Simon pedig szolidan végigmérte őt.

- Jaj, bocs, csak elbambultam.

- Semmi baj.

   A lánynak viszont az volt, mert így nem tudta őket tovább követni. Lesz, ami lesz, ő kockáztat, és belevág.

- Csak nem Jace üzent?

- Ja, nem, csak… - félbehagyta a mondatot, és a szemöldökét ráncolva Lily-re nézett. - Honnan ismered Jace-t?

- Ezt most hosszú lenne elmagyarázni.

- Van időm.

- Akkor viszont üljünk be valahova, mert tényleg itt fogunk dekkolni egy darabig.

***

- Szóval azt állítod, hogy mi egy könyv szereplői vagyunk, és minden, ami velünk történik, előre meg van írva egy könyvben, ráadásul meg is filmesítettek minket? – kérdezte ámulva Simon.

- Igen, nagyjából.

- Én még mindig nem hiszek neked. – mondta Clary, bár a szeme másról árulkodott.

- Pedig így van. Kérdezz akármit!

- Ki az apám?

- Valentine Morgenstern volt, de már meghalt. Te ölted meg.

- Mesélj a barátaimról!

- Simon, akit már az óta ismersz, amióta csak az eszedet tudod. Izzy, magabiztos személyiség, és persze a testvére, Alec. Jace parabataija, meleg, Magnus a barátja. Magnus boszorkánymester, most éppen fasírtban vannak. Maia és Jordan, vérfarkasok. Az anyád Jocelyn, a vőlegénye Luke. És persze ott van Sebastian is, a testvéred, aki porrá akarja égetni a világot. Azt ugye nem is kell megemlítenem, hogy mit is akart csinálni veled. – mire Clary-nek elkerekedett a szeme, és óvatosan megrázta a fejét, hogy most már elég volt.

- Hé-hé-hé! Miről beszélt, Clary?

- Ha nem hallottad volna, épp most mesélte el a barátaim életét.

- Nem, én a Sebastianos részre gondolok.

- Ja, az semmiség. Szerintem Lily arra gondold, amikor Sebastian megcsókolt. – mondta rémült tekintettel.

- Igen, arra gondoltam.

- Ja, akkor jó. Na, szóval azt akartam mondani, hogy…

- Ne akard megtudni, hogy mit fogok veled csinálni, ha azt mondod, hogy ez milyen király..

- Nem, dehogy akartam ilyen mondani. – mondta a fiú nevetgélve, miközben kínosan a távolba meredt, aztán a nevetgélésből műmosoly lett. A két lány összenézett, és egyszerre tört ki belőlük a röhögés.

- Mondtam, hogy nem ezt akartam mondani… Visszatérve a témához, ki játszik engem a filmben?

- És Jace-t? Vagy engem? – kérdezte kíváncsian Clary is.

- Nos, téged én játszalak, Simont pedig Robbie. A többieket Jamie, Jemima és a többiek. Mindjárt mutatok róluk képeket.       - A lány elővette a telefonját, felment twitterére, és elkezdte mutogatni a képeket. – Ő Kevin, alias Alec…

- Úristen! Teljesen úgy néz ki, mint Alec. – Aztán ő is elővette a telefonját, átküldték egymásnak a képeket, és összevágták azokat egymás mellé. A legtöbbet Simon nevetett Jace és Jamie képének összevágásánál.

- Ezt muszáj lesz átküldenem neki! – Simon a hasát fogta a nevetéstől, és majd’ megfulladt.

- Ú, várj, felhívom Robbie-t, és beszélgethettek az ügyes-bajos fiús dolgaitokról.

- Király, akkor addig én idehívom Izt is, és mi meg dumálhatnánk mindenféle csajos cuccokról.

- Hű, ez egy csodás barátság kezdete lehet… - mondta Simon elmerengve. – Ő beavathat az átlagos fiúéletbe, én meg majd megtanítom neki a vámpír csajozós dumáimat…

- Szerintem te magad sem tudsz egyetlen ilyet se. – monda megvetően Clary.

- Dehogyisnem. Ezt hallgasd: Hé, szívi, én sosem fázok, és melletted mégis melegem van.

- Jézusom, ez milyen gáz! Még van mit tanulnod „átlagos fiúktól”. Még van jó sok minden… Jó sok…

Színészek versus szereplők - Cassye alkotása

                                                                  Színészek versus szereplők

                                                       Téma: Godfrey Gao találkozik Magnusszal.

Szerintem ha Godfrey találkozna Magnussal, jól kijönnének. Godfrey többször is elmondta, hogy szereti Magnus karakterét. Biztosan adnának egymásnak öltözködési tanácsokat. Godfrey részéről szerintem kicsit meglepődne. Először is nem hinné el, hogy csak egy kitalált karakter, és talán fogast csinálna Godfrey-ból. Lévén biztosan nem szeretné ha kettő lenne belőle. Biztosan tagadná, hogy a fazon (Godfrey) ő maga lenne, hisz még a stílusuk sem egyezik, és Godfrey-nek nincs 18 éves szeretője. Ez is fontos.

Párbeszéd a találkozásról:

Magnus: Úristen! Mi történt? Miért van belőlem kettő? Varázslat vagy?

Godfrey: Mi van? Te nem is létezhetnél? Te csak egy kitalált karakter vagy. Én formállak meg téged!

M: Persze, persze, és én ezt higgyem is el? Több mint 800 éves vagyok fiacskám! Egy csettintésemre hamuvá válasz és probléma megoldva.

G: Nincs is varázs erőd! Fogd már fel! Te csak egy fiktív karakter vagy! Ez a kandi kamera? Most viceltek? Jamie! Kevin! Nem vicces! Gyertek elő! Ki ez a krapek! Valami hasonmás? Felbéreltétek?

M: Na ebből elég! - Majd csettintett egyet, mire az újjai közül kék szikra robbant elő ami mellkason stalálta Godfreyt. A férfi lefagyott. - Megvan az új fogasom!

2 óra múlva:

Alec: Ez mi? Magnus mi történt?

M: Itt vagyok cukorborsó! Képzeld ez a fószer leállított az utcán és azt mondta, hogy nem vagyok valódi. Ilyen butaságot! De legalább van egy új fogasom. A régi már unalmas volt.

A: Magnus! Ez egy ember! Nem fagyaszthatsz le embereket, hogy fogast csinálj belőlük.

M: Dehogy nem! Csak nézd meg! Szép és tökéletes... akárcsak én!

Színészes versus szereplők - Anett alkotása

Anett több kisebb szösszenetet írt:

Jace és Jamie találkozása

Jace: Úristen, ez meg ki? Idegesítő mondén. És nem néz ki olyan jól, mint én, Clary, ne aggódj, nem foh kettéhasadni a Föld.

Jamie: Mi jól ki fogunk jönni. Ha csinálhatok egy Wrecking Ball-os képet.

Godfrey és Magnus találkozása

Godfrey: Üdvözlöm, Godfre…

Magnus: Helló, Magnus Bane vagyok, ha nem tudnád, és épp a hajam csillámozom a macskám szülinapja alkalmából, ha nem látnád, úgyhogy nem szeretném, ha te zavarnál, legfeljebb Alec, ha nem esett volna le, drága.

Alec és Kevin találkozása

Alec: Ne szólj hozzám. Most szakított velem a nyolcszáz éves boszorkánymester pasim és épp a mindenben hibás vámpírnő vámpírgyilkosával állok szemben ledöbbenve.

Kevin: Neked is helló, csak egy esküvői meghívót akartam adni és egy Wrecking Ball-os képet. Meríts ebből erőt. Szükséged lesz ré, hiszen te egy elátkozott szerelmes vagy.

Robbie és Simon találkozása

Robbie: Gatya, te tökre úgy nézel ki, mint én. Csak neked dögös vámpírfogaid vannak és egy furcsa bandád, amit… nem is tudom… Vértarajossül tojásainak hívnak. Amúgy Robbie vagyok, a legszexibb „vámpírsrác”, igen, még nálad is szexibb.

Simon: Ennek alapján már a mondénok is megtalálták azt a szert, aminek hatására értelmi szintjük egy Falánk démonéra csökken. Ez tetszik.

Clary és Lily találkozása

Clary: Mi túl kedvesek vagyunk ahhoz, hogy ez vicces legyen, nem?

Lily: De. Gyere, elviszlek Cassie-hez.

Madame Dorothea és CCH Pounder találkozása:

Madame Dorothea: *becsapja az ajtót*

CCH Pounder: Ez valahonnan ismerős. Én is örvendek.

Jocelyn és Lena találkozása:

Jocelyn: Üdvözlöm, ön melyik gyerekem akarja kinyírni? Csak mert a fiam ajánlanám.

Lena: Én is üdvözlöm, és csak azért jöttem, hogy kipróbálhassuk, melyikünk tud jobb kacsaszájat produkálni.

Aidan és Luke találkozása

Aidan: Helló, Luke, nemdebár?

Luke: De. Nem tudom, mit akar, de Jocelyn -végre- az enyém, vérfarkasnak az egyik legjobb vagyok és nem szeretem a pástétomot. Viszont örömmel továbbítom a kérését a Tanács felé, ha nincs köze a fentiekhez.

Isabelle és Jemima találkozása

Isabelle: Szörnyen áll neked ez a ruha. És ne aggódj, láttam, hogy néztél Simonra. Méghogy a lányok kedvesek és aranyosak. *előhúzza a korbácsát* Vond le a következtetéseket…

Jemima: Várj! Csak annyit akartam mondani, hogy szerintem nagyon jó vagy. És még jobb lennél, ha a korbácsod helyett a karod fonnád a vállam köré, és elvinnél vásárolni, mondjuk egy új lángszórót.

Valentine és JRM találkozása

Valentine: Gyere, csatlakozz te is a Körhöz, mészároljuk le az árnyvadászokat, szabadítsuk a világra a démonokat, fecskendezzünk démon- és angyalvért ártatlan gyerekekbe, utáltassuk meg magunkat, törjük össze fiatalok szívét, szegjük meg az ígéreteinket, és… asszem, ennyi.

JRM: *csak néz* Ööö… ezt most kihagynám…

Színészek versus szereplők - Lyra alkotása

Rögtönzött barátság

A lány hátát a falnak vetve ült a földön, és rajzolt. El sem tudott volna képzelni más elfoglaltságot ezekben a nehéz időkben. Így legalább kifejezhette magát, kiönthette bánatát. Olyan régen találkozott már Jace-szel, de tudta, hogy a fiúnak egy kis levegőre van szüksége. Hogy mégis megbizonyosodjon a fiú hogylétéről, minden nap felhívja Isabelle-t, az informátorát. Mára is megbeszélt vele egy találkozót. Eleinte nem bízott Izzy-ben, de amióta boldoggá teszi Simont, semmi kétség nem fér hozzá, Izzy és Clary igazi barátnők lettek.

Clary az órájára pillantott. Negyed három. Ideje indulni, hogy elérhesse a metrót. Gyorsan belebújt a kabátjába, sapkát; sálat vett, majd elköszönt Jocelyn-tól. Nagyon örült, hogy az anyja újra vele van. Egy éve még sejtelme sem volt arról, hogy Árnyvadász, de mostanra megszokta, sőt, megszerette a dolgot.

Gondolataiba merülve nem vette észre, hogy lábai összegabalyodtak, és nekiütközött egy oszlopnak.

 – Hogy az a… – káromkodott az oszlop. Az oszlopok nem tudnak beszélni! Clary egy lányba rohant bele, akinek keze tele volt mindenféle könyvvel, papírral, amik most szétázni készültek a nedves földön.

 – Ne haragudj, hogy… – kezdte Clary, de azonnal elhallgatott, mert a lánnyal, akivel szemben állt, akár ikrek is lehettek volna.

 – Clary Fray, és ne haragudj – mondta végül.

 – Lily Collins, és nem haragszom – mosolyodott el a másik lány. Szeme a papírjaira siklott, majd lehajolt és elkezdte felszedegetni őket. Clary észbe kapott, és ő is lehajolt segíteni Lily-nek. Lily is Árnyvadász volt, ezt egyből kiszúrta. A kezén, a nyakán ott kacskaringóztak a fekete rúnák, ráadásul valami jelentést vitt a konzulnak. Clary és Lily együtt indultak a metró felé, közben jól elbeszélgettek. Lily mesélt magáról, a családjáról, és arról, hogy ő is harcolt a Végzet Háborújában. Clary-t ez nagyon megdöbbentette, ugyanis ez a lány még nála is törékenyebbnek tűnt. Aligha lehetett idősebb Isabelle-nél és Clary-nél. Viszonzásul Clary töviről-hegyire elregélte Lily-nek kapcsolatát Jace-szel.

 – Nem akarok beleszólni, de szerintem inkább mellette lenne a helyed, nem időt adnod kéne – mondta Lily, majd amikor Clary szólásra nyitotta a száját, felemelte a kezét. – Azért nem hív, mert azt hiszi, neked van szükséged időre, hogy megemészd. Most találkozol Isabelle-lel és elmész vele az Intézetbe. Ott megbeszéled Jace-szel a dolgokat, és holnap Java Jones-nál találkozunk – fejezte végül be a kis szószátyár.

 – Rendben, megadom magam – nevetett Clary. Ilyen kevés idő alatt még sosem barátkozott össze senkivel. Még Simonnal sem. Megbízott Lily-ben, jó volt végre kiönteni-e valakinek a szívét. Most azonban rohannia kellet, nehogy lekésse a találkozót Isabelle-lel, de mindenképpen megfogadja Lily tanácsát, és őszintén reméli, hogy ez a rögtönzött barátság mégis megmarad örökre.