Killing Bono

Sziasztok!

Újabb filmkritikát kaptunk Fummie-tól. Ezúttal a Killing Bono című filmet nézte meg, amelyben Robert Sheehan az egyik főszereplő. :) 

(Ha láttok valami olyan filmet, amiben Csontváros szereplő is játszik, és van kedvetek írni róla, csak bátran! :D)

Fummie-nak pedig megint csak köszönjük! :)

I Was Bono's Doppelgänger

A wikipédiás kiírás ellenére szerintem ez nem egy vígjáték, hanem sokkal inkább egy karakterdráma. Voltak benne poénok, nevettem is párszor, de szerintem ez még nem számít vígjátéknak, vagy velem van a baj. A címe ellenére ez a film nem Bonóról, de meg csak nem is a U2-ról szól, úgyhogy aki ezért akarná megnézni, csalódni fog. Engem annyira nem is érdekel a U2, háttérben tök jól elhallgatható, meg jó rádiózene, de nem rohanok a CD boltba felvásárolni minden lemezt, és nem halok meg, mert nem jutottam el egy koncertjükre sem. Nálam annyiban kimerül a banda, hogy néha meghallgatom az általam ismert három számuk közül valamelyiket a youtube-on.

Szóval adott a történet, Neil McCormick már megírta a regényében, ők csak feldolgozták (na nem Neilt, csak a történetet). Van egy testvérpár Neil és Ivan McCormick, meg van Paul Hewson, a későbbi Bono. Paul és Ivan jelentkeznek egy zenekar meghallgatására, Pault beveszik, megalakítják a The Hype nevű zenekart. Nem sokkal később Paul megkérdezi Neiltől, hogy Ivan játszhatna-e a bandában, de Neil nemet mond neki, és itt kezdődik meg a két ember életútjának ellentéte. Paul befut Bonóként a U2-ra átkeresztelt bandájával, míg Neil még mindig a garázsban gyakorol Ivannal és a többi bandataggal. Egyre jobban próbál kitörni, elkeseredetten le akarja nyomni Bonót, hogy ő is akkora sztár lehessen, és megmutassa neki. Bár a film nem a U2-ról szól, a háttérben mindig ott vannak, ahogy Neil is mondja, a kozmikus véletlen mindig a képébe nyomja őket, de ez nem véletlen. Neil sorra hozza a rossz döntéseket, és persze ilyenkor elkerülhetetlenek a „Mi lett volna ha…?” kérdések, amiket fel is tesznek a film végén. A rossz döntésekkel párhuzamosan látjuk, ahogy Neil minél jobban próbál sztár lenni, annál inkább csúszik le, teszi tönkre magát. Én megértem az indokait meg az okait, hogy miért tette, amit tett, de attól még nem mondom azt, hogy okos dolog volt.

Mint karakterdráma és egy történet bemutatása, szerintem nagyon jó a film, de vígjátéknak nem mondanám, úgyhogy ha annak készült, hát úgy megbukott. Lehet, hogy a könyv viccesebb, de azt nem olvastam, pedig most már kíváncsi vagyok rá. A zenék tetszettek, jók voltak, olyan, amit én is elhallgatok úgy általában. Ami még nagy pozitívum ebben a filmben, azok a színészek. Ben Barnes és Robert Sheehan nagyon jó választás volt erre a szerepre, és nem azért mondom ezt, mert mindketten helyesek (de nem mondanám, hogy ez nem tett jót a filmnek). Oké, elfogult vagyok velük kapcsolatban, mert mindkettőjüket szeretem, és jó színészeknek tartom őket. De valahogy Benhez hozzáillet az a szakadt zenész stílus, Robbie pedig nagyon jól tud dühöngeni, és akkor is jó a humora, ha azt más adja a szájába.

A film vége is tetszett, nem fogom lelőni a poént, de nekem ez így nagyon életszerű volt, és ez jó. Oké, igaz történet alapján készült, meg könyvben is megírták meg satöbbi, de el is ronthatták volna.

Hogy kiknek ajánlom? Akiket érdekel a téma, a U2 rajongóknak is azért, még Martin McCann is helyes benne Bonóként, akik olvasták a könyvet, és akik szeretik Ben Barnest és Robert Sheehant.

Fummie