17.
fejezet
Cím:
Az éjféli virág
Tartalom:
Jace
és Clary felmennek az üvegházba, Jace előpakolja az ennivalókat,
amiket hozott. Közben beszélgetnek a korábbi születésnapjaikról,
és Clary ajándékot is kap a fiútól: egy boszorkányfényes
rúnakövet. Éjfélkor nyílni kezdenek a gyönyörű virágok,
aztán amikor már épp visszafelé indulnának, csókolózni
kezdenek. Clary szobájának ajtaja előtt nem akarnak még elválni,
de amikor épp újra csókolóznának, Simon kinyitja az ajtót. Jace
bezárkózik, a bunkósága mögé rejti az érzelmeit, Simon viszont
nyíltan dühös és csalódott. Végül szerelmet vall Clarynek, és
csalódottan ott hagyja a lányt. Clary a rajzait nézegeti, amikor
hirtelen észreveszi, hogy a Jace-ről rajzolt képen érzi a tollak
tapintását. Hirtelen ötlettől vezérelve rajzolni kezdi az
éjjeliszekrényen lévő bögrét, köré pedig – úgy, mint a
másik képnél – rúnákat rajzol.
Érdekességek:
- Körbevitt a világban. Jártunk Londonban. Szentpéterváron. Egyiptomban. Imádtunk utazni. – Először Londont említi, ahol egyébként a Pokoli szerkezetek is játszódik. Ez valószínűleg még nem erre utalás, hanem szimplán azt mutatja, hogy Cassie szereti Londont. Mindenesetre az utazással kapcsolatban a CoLS óta tudjuk, hogy valószínűleg nem hagyományos módon utaztak.
Kedvenc
idézetek:
„-
Bármit ? - nevetett fel Clary. - És mit akartál például ?
-
Hát, ötéves koromban kitaláltam, hogy megfürdök spagettiben.
-
De nem engedte, igaz?
-
Dehogynem, épp ez az. Megengedte. Azt mondta, igazán nem kerül
sokba, és miért ne, ha
ezt
akarom. A szolgálókat utasította, hogy töltsenek meg egy kádat
forrásban lévő vízzel meg
spagettivel,
aztán amikor kihűlt...
-
Megvonta a vállát. - Megfürödtem benne.
Szolgálók?
- gondolta Clary. Hangosan csak azt kérdezte: - Milyen volt ?
-
Sikamlós.”
„-
Hát, amikor én ötéves voltam, be akartam mászni a centrifugába,
hogy ott pöröghessek
körbe-körbe
a ruhákkal - felelte Clary. - A különbség az, hogy az én anyukám
nem engedte meg.
-
Valószínűleg azért, mert abba bele is lehet halni, ha a
centrifugában körbe-körbe pörögsz a
ruhákkal
- mutatott rá Jace -, ellenben a tészta ritkán végzetes. Hacsak
nem Isabelle főzi.”
„-Csak
ideges lett miattad, mert
mindig is ő volt itt az egyetlen lány a rajongó fiúk gyűrűjében,
most meg már ketten vagytok.
-
De hát ő olyan gyönyörű.
-
Te is az vagy - mondta Jace -, csak nagyon másképp, mint ő, és
ezt nem tudja nem észrevenni.
Mindig pici és törékeny szeretett volna lenni, tudod. Gyűlöli,
hogy magasabb, mint a legtöbb
fiú.
Clary
erre nem felelt semmit, mert nem volt mit mondania. Gyönyörű. Jace
azt mondta, hogy ő
gyönyörű. Soha senki nem mondott neki ilyesmit, csak az édesanyja,
de az nem számított. Az anyáknak
kötelező gyönyörűnek látni a lányukat. Tágra nyílt szemekkel
meredt a fiúra.”
„-
Ha ő itt van, Hodge sem lehet messze - súgta Jace. - Mennünk kéne.
-
Kémkedik utánad? - kérdezte Clary. - Hodge, úgy értem.
-
Nem, csak szeret feljönni ide gondolkodni. Kár. Olyan jót
beszélgettünk. - Hangtalanul
felnevetett.”
„Megérkeztek
Clary ajtajához. A lány a falnak támaszkodott, és felnézett
Jace-re. - Köszönöm
a
szülinapi pikniket - mondta a tőle telhető legsemlegesebb hangon.
A
fiúnak láthatólag nem nagyon akaródzott elengednie a kezét. -
Most aludni fogsz?
Csak
udvarias akar lenni - mondta magának Clary. Úgy döntött, a
kérdésre kérdéssel felel. - Te nem vagy fáradt?
Jace
halkan válaszolt. - Soha nem voltam éberebb.
Lehajolt,
hogy megcsókolja Claryt; szabad kezével megérintette a lány
arcát. Ajkaik előbb puhán simultak egymáshoz, aztán már
szorosabban préselődtek össze.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése