Csontváros újraolvasás - 15. nap

11. fejezet

Cím: Magnus Bane

A rejtély a fejezetben: ki lehet Magnus Bane?

Tartalom:

A Néma Városban tett látogatás után Jace, Clary, Izzy, Alec és Simon együtt reggeliznek, és beszélgetnek. Izzy rájön, hogy látta már Magnus nevét egy meghívón, így elhatározzák, hogy elmennek a bulijába, és arra is rájönnek, hogy ő Brooklyn Fő Boszorkánymestere.

Amikor hazamennek, Clary nem tud aludni, ezért a könyvtárba indul, és megtalálja a Körről készült fotót. Rajta van Jocelyn, Luke, Hodge és Valentine is. Hodge mesél még a Körről, és megkéri a lányt, hogy ne mutassa meg a képet Jace-nek.

Amikor Clary visszamegy a szobájába, Jace egy szomorú történetet mesél neki egy fiúról, akit az apja próbált keménnyé nevelni. Clary a mese végén rájön, hogy a fiú Jace volt.

Ezután Izzy segít kicicomázni Claryt Magnus bulijára, és közben kiderül, hogy Alec meleg. A miniruha nem marad hatás nélkül: Simon és Jace álla is leesik, bár utóbbi jól palástolja.

Érdekességek:

• 
  

Kedvenc idézetek:

„Az egyik percben még tündérszilvát majszolsz, a következőben meg meztelenül rohangálsz a Madison Avenue-n aganccsal a fejeden. Nem mintha - tette hozzá gyorsan - velem valaha megtörtént volna ilyesmi.”

„- Most meg detektívek vagyunk? Talán titkos nevet kéne választanunk magunknak.

-Jó ötlet - mondta Jace. - Én Nagyvesszei Von Hugenstein báró leszek.”

„- Nyilván nem tudja, mi az a Fegyverszünet, Jace - jegyezte meg Isabelle a kanala mögül.

- Ami azt illeti, tudom - mondta Clary.

- Én nem - szólt közbe Simon.

- Igen, de senkit nem érdekel, hogy te mit tudsz és mit nem.”

„- Egy napló, amiben nincsenek rólam rajzok? Hol vannak a tüzes fantáziák? A szerelmesregény-borítók? A...”

„- Ha rajtam ilyen rövid, milyen lehet rajtad? - kérdezte.

Isabelle elvigyorodott. - Ha rajtam van, akkor fölső.”

„Clary számított rá, hogy a fiúnak leesik az álla - Isabelle

tényleg fantasztikusan nézett ki -, de Simon tekintete továbbsiklott rá, és döbbenten állapodott meg

rajta.

- Ez meg micsoda ? - akarta tudni, ahogy hirtelen kihúzta magát. - Ami rajtad van, úgy értem.

Clary végignézett magán. Felkapott egy könnyű blézert, hogy ne érezze magát annyira meztelennek, és magával hozta a hátizsákot is a szobájából. A vállán lógott, és megnyugtatóan zötykölődött a lapockái között. De Simon nem a hátizsákot nézte; úgy meredt Clary lábára, mintha sosem látta  volna azelőtt.

- Ez egy ruha, Simon - mondta Clary szárazon. - Tudom, hogy nem nagyon szoktam ilyesmit

felvenni, de azért felismerhető.

- Annyira rövid - állapította meg zavartan a fiú.”

„- Adhatnék hozzá egy tokot a combodra - ajánlotta Isabelle. - Hegyekben állnak nálam.

- HÁT AZT MÁR NEM - szólt közbe Simon.”

„Amikor behúzta a cipzárt, és felnézett, Jace-t pillantotta meg, amint összeráncolt szemöldökkel őt figyeli. - Még valami - mondta. Felé nyúlt, és kihúzta a csillogó tűket a lány hajából, mire a meleg és súlyos fürtök puhán hullottak alá a nyakára. Az érzés, ahogyan a hajszálak a csupasz bőrt csiklandozták, szokatlan volt, de meglepően kellemes.

- Sokkal jobb - állapította meg Jace, és mintha most az ő hangja is megremegett volna egy picikét.”