14.
fejezet
Cím:
A Dumort hotel
Ez
is elég egyértelmű.
Tartalom:
Jace
és Clary a templom felé indulnak, kiderül, hogy minden templomban
elrejtenek fegyvereket az Árnyvadászok számára. Miután
összeszedték a fegyvereket, a Dumont hotel felé indulnak, amit
nehezen, de megtalálnak, és kiderül, hogy az n-t r-re javították,
így lett Dumort hotel. Amikor épp be akarnak hatolni az épületbe,
megjelenik egy fiatal fiú, Raphael, és segít nekik bejutni. Amikor
már bent vannak, kiderül, hogy vámpír, de ezt addigra Jace már
kitalálja, és rögtön meg is támadja a fiút. Amikor a többi
vámpír is megjelenik, Clary cserét kínál: Raphaelt Simonért.
Végül harcba torkollik a dolog, és Claryék nem állnak túl jól,
amikor hirtelen még a vérfarkasok is megjelennek.
Érdekességek:
- „Raphael ujjai hidegek voltak.” – Vajon miért?
Kedvenc
idézetek:
„Jace
láthatólag elégedett volt
magával.
- Szokás szerint - mondta - ebben mocskosul jó vagyok.
Clary
ezen már bepöccent. - Ha vége az este önfényező
szakaszának,
talán foglalkozhatnánk
azzal
is, hogy megmentsük a legjobb barátomat, akinek éppen a vérét
ontják?
-
Vérét ontják? - Jace elismeréssel pillantott Claryre. - Ezek nagy
szavak.
-Te
meg egy nagy...
-
Ccc, ccc - vágott közbe a fiú. - Templomban nem illik káromkodni.”
„-
A Klávé nevében - szólt - bebocsáttatást kérek erre a szent
helyre. A Soha Véget Nem Érő
Csata
nevében arra kérlek benneteket, engedjétek használni a
fegyvereiteket. Raziel Angyal nevében kérem áldásotokat harcomra
a sötétség ellenében.”
„-
Mik ezek? - kérdezte Clary.
-
Szenteltvíz fiolákban, megáldott kések, acél- meg ezüstpengék
- felelte Jace, miközben halomba rakta a fegyvereket maga mellett a
földön -, elektrumdrót, bár annak most nem vesszük hasznát, de
azért mindig jól jöhet, ezüstgolyók, óvó amulettek,
feszületek, Dávid-csillagok...
-Jézus...
- mondta Clary.
-
Kétlem, hogy őt
is magunkkal tudnánk vinni.”
„- Dumort
hotel - mondta Jace, amikor a lány a táblára mutatott. - Aranyos.”
„Clary
leküzdötte a hányingerét. - Hát - szólalt meg -, legalább
tudjuk, hogy jó helyen járunk. - A Jace
szemében
megvillanó pillanatnyi tisztelet volt a jutalma.”
„-
Inkább szállnál szembe egy fosztogató démonhordával, igaz? -
kérdezte Clary.
-
Azokban legalább nem mászkálnának kukacok. Vagyis - tette hozzá
elgondolkodva - nem
mindegyikben.
Egyszer elkaptam egy démont, a Grand Central alá kellett
utánamennem a
csatornarendszerbe...
-
Ne! - emelte föl a kezét figyelmeztetőleg
Clary. - Most nem vagyok abban a hangulatban.
-
Soha ilyet lány még nem mondott nekem - vigyorodott el Jace.
-
Maradj mellettem, és nem ez lesz az utolsó alkalom!
Jace
szája széle finoman megrándult.”
„Nem talált
- mondta, és most először mosolyodott el, amitől kivillantak
hegyes fehér metszőfogai. - Nem találtad el a szívemet.
Jace erősített
a szorításán. - Elmozdultál az utolsó pillanatban - mondta. -
Nem volt valami szép
tőled.”
„-
Nem kéne egymásnak vetni a hátunkat vagy valami?
-
Hogy mit ? Miért ?
-
Nem tudom. A filmekben mindig ezt csinálják ilyen... helyzetben.
Érezte, ahogy Jace
összerezzen.
Talán megijedt ? Nem, csak nevetett. - Te... - mondta-, te vagy a
leg...
-
A legmicsoda ? - érdeklődött
sértődötten
Clary. Még mindig hátráltak, óvatosan lépkedve, hogy elkerüljék
a padlót borító törött bútoralkatrészeket és
márványdarabokat. Jace magasan a fejük fölé emelte a
szeráfpengét. A lány látta, ahogy a vámpírok összegyűlnek
a köréjük vetett fénykör peremén. Jó lett volna tudni, mennyi
ideig lehet így távol tartani őket.
-
Semmi - felelte Jace. - Nincsen semmiféle helyzet, világos ? Ezt a
szót olyanokra az alkalmakra
tartogatom, amikor igazán nagy a zűr.
-
Igazán nagy? Ez nem elég nagy zűr
neked? Mit akarsz még, atomka...
(…)
-
Na, most - szólt Jace-, tényleg helyzet van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése