13.
fejezet
Cím:
A Fehérség emléke
Tartalom:
Magnus
elmondja, hogy olyan gátat helyezett el Clary fejében, amit
kétévente meg kellett újítani, ezért Jocelyn újra meg újra
visszahozta a lányt. Most azonban nem jött el, ezért is kezdett el
halványulni, és ezért is lát Clary egyre több dolgot.
Eltávolítani nem tudja a gátat, de megmutatja Clarynek a Szürke
könyvet, ahol több rúnát is végignéz, ezek segíthetnek
megnyitni az elméjét.
Mire
visszatérnek a bulira, kiderül, hogy Simon patkánnyá változott,
és amikor Clary táskájában Simonnal elindulnak haza, belefutnak
pár vámpírba, akik közül az egyik direkt kilopja a patkányt.
Clary a metróban veszi észre, és Jace-szel ketten indulnak vissza
Magnushoz, hogy kiderítsék, kinél lehet Simon, hol találják,
illetve a legközelebbi szent helyre is szükségük van.
Érdekességek:
- „- Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de ha a te igen kínos pontjaid érdeklik, a húgodéival
aligha
foglalkozik.
-
Nem feltétlenül van így - jegyezte meg Magnus.”
–
Mondja ezt a biszexuális szereplőnk.
Kedvenc
idézetek:
„Magnus
olyan arcot vágott, mintha dorombolni készült volna. -
Felejtheteden vagyok, az igaz -
dicsekedett.”
„-
Nem is szürke. - Clary késztetést érzett, hogy közbekotyogjon.
-Zöld.
-
Ha a fantáziátlanságba bele lehetne halni, gyerekkorodban
kipurcantál volna - mondta Jace,”
„-
De a Kehely nélkül nem lehet...
-
Többet csinálni belőletek,
tudom - mondta Magnus. - Talán nem mindenki tartja ezt akkora
katasztrófának,
mint ti - tette hozzá.”
„-
Mozgás, tinik. Az egyetlen, aki bujálkodhat a hálószobában, az
nem más, mint csodás személyem.”
„-
Gyere ide!
Vigyázz
a phoukával!
-
Vigyázzon a phoukával? - ismételte Jace, és a zöld köntöst
viselő
barna bőrű
sovány férfira
pillantott,
aki elgondolkodva méregette a lányt, miközben az elsietett
mellette.
-
Megcsípett, amikor az előbb
a közelébe kerültem - magyarázta Alec feszengve. - Egy igen
kínos
ponton. . .
-
Sajnálom, hogy tőlem
kell megtudnod, de ha a te igen kínos pontjaid érdeklik, a
húgodéival
aligha
foglalkozik.”
„-
Hol van Simon? - szakította félbe Clary. Isabelle egy pillanatra
habozott. - Simon patkány -
mondta
komoran.
-
Csinált veled valamit? - Alec jó testvérhez méltóan csupa
aggodalom volt. - Tapizott? Ha
bármivel
próbálkozott...
-
Nem, Alec - mondta ingerülten Isabelle. - Nem úgy Simon patkány.
-
Részeg - állapította meg Jace, és undorodva elfordult.”
„A
patkány összekuporodott a lány tenyerének ölelésében, és
kétségbeesetten nyüszített. Clary
a
mellkasához szorította. - Ó, szegény kis drágám - duruzsolta,
majdnem mintha Simon valóban állat
lett
volna. - Szegény Simon, nem lesz baj, megígérem...
-
Én nem sajnálnám a helyedben - jegyezte meg Jace. - Szerintem még
sosem járt ilyen közel a
didkóidhoz.”
„-
Rattus norvegicus - állapította meg
Magnus,
miután Simonra pillantott. - Közönséges patkány. Semmi
egzotikus.”
„-
A vámpírok olyan primadonnák - sóhajtott Magnus az ajtóból. -
Nem is tudom, miért
rendezem
ezeket a bulikat.
-
A macskád miatt - emlékeztette Clary.
Magnusnak
felcsillant a szeme. - Igaz. Miau Ce-tung megérdemli, hogy kitegyek
magamért.”
„-
Nem akarunk visszaélni a vendégszereteteddel.
-
Miféle vendégszeretetemmel? - kérdezte Magnus. - Mondanám, hogy
öröm volt találkozni
veletek,
de nem volt az. Nem mintha nem lennétek viszonylag rokonszenvesek.
Ami pedig téged
illet...
- Megeresztett egy kedélyes kacsintást Alec felé. - Felhívsz?”
„KI
MERI MEGZAVARNI A NYUGALMAMAT?
Jace
már-már idegesnek tűnt.
- Jace Wayland. Emlékszel? Én jöttem a Klávéból.
-
Ó, igen. - Magnus mintha felvillanyozódott volna. - Te vagy a
kékszemű?
-
Alecre gondol - segített be Clary.
-
Nem. Az én szememet általában aranyszínűnek
mondják - közölte Jace a kaputelefonnal. - És
világítónak.
-
Ó, hogy az a másik vagy. - Magnus hangja egészen csalódottnak
hatott.”
„-
Akkor segítened kell nekünk - mondta Clary a boszorkánymesternek.
- Különben Simon meg
fog
halni.
Magnus
együttérzéssel mérte végig tetőtől
talpig a lányt. - Mind meghalnak, drágaságom -
mondta.
- Kénytelen leszel hozzászokni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése