Osvárt Andrea éppen arra készült, hogy felvegyenek egy jelenetet az új filmjéhez, amikor érkezett egy üzenete.
„Gyere az Intézetbe! Sürgős!”
Felsóhajtott. Utált kettős életet élni, pedig kénytelen volt. Az egyik, amelyiket imádott, a színészetet. A másik, ami csak hátrány, az árnyvadász élet. Minden reggel három órával hamarabb kellett fölkelnie, hogy lealapozózza az egész testét. Az egyetlen előny az volt, hogy a harcos jelenetekben otthonosan mozgott. Úgy döntött, hogy ezt most kihagyja. Helyette inkább felállt, és szólt, hogy készen van, elkezdhetik.
***
Hazafelé menet megnézte a telefonját. 12 nem fogadott hívás és 8 új üzenet. Mindegyik Bencétől érkezett. Ő volt az intézetben a legjobb barátja. Bár még csak 19 éves volt, megértették egymást, ráadásul remek edzőtárs volt. Ő megértette, ha Rea – a fiú így szokta hívni – elfoglalt, és olyankor nem zaklatta. Valami hatalmas baj történhetett. Rögtön rohant az intézetbe, amilyen gyorsan csak tudott. Amikor odaért, látta, hogy az ajtót feltörték. Úgy tudta, hogy ez nem lehetséges. Elővette a zsebéből a kis tőrét, és óvatosan elindult felfelé. A hangok az edzőterem felől jöttek. Leginkább csak olyan, mint amikor valaki erőlködik, de akadt ezeknél sokkal ijesztőbb is. Sebaj, legalább az edzőterem tele van fegyverekkel. Kinyitotta az ajtót, és halkan beoldalazott. Miközben próbálta felmérni a terepet, minden fegyvert megragadott, és eltett, ami a keze ügyébe akadt. Három olyan démon állt ott, amiket még soha életében nem látott. Bence a padlón hevert eszméletlenül. Rea elbújt az egyik oszlop mögött. Azon gondolkodott, hogy honnan szerezhetne szeráfpengét. Ezeket a dögöket csak azzal lehet megölni. Aztán meglátta a fiú kezében egyet. Csak az a baj, hogy a démonok figyelték a testet, hátha felébred. A nő eldobott egy kis tőrt a másik irányba, ami hatalmas zajt csapott. A démonok abba az irányba, ő pedig a fiú felé futott. Kirántotta szeráfpengét a kezéből, ami hála istennek már fénylett, ugyanis ő nem tudta volna megmondani a nevét. Rárontott az egyik démonra, és beledöfte a fejébe a pengét. A démon elterült a földön, a nő viszont felordított a fájdalomtól. Démonvér fröccsent a csupaszt karjára, ami iszonyúan marta. A másik két démon csak ekkor vette észre őt. Rátámadtak, és ezzel egy időben elhajította a fegyvert, ami célba is ért, de nem olyan mélyen, ahogy ő szerette volna. Csak felületi sérülés volt. A démonok felé rohant, és elsiklott kettejük között, miközben kihúzta a démon testéből egyetlen fegyverét. Ezúttal pontosabban célzott, és ismét beleszúrta ugyanabba a dögbe a pengét. Ő is elterült a földön, újabb adag vért fröcskölve a kezére. A harmadikat már sokkal könnyebb volt megölni. Bukfencezett egyet, pont a lábai elé, majd húzott egy vonalat a törzse aljától egészen a fejéig, remélve, hogy minden létező érzékszervét súrolta. Ez a démon is a semmibe veszett. Odarohant barátjához és gyorsan kitapintotta pulzusát. Megkereste az irónt, és először a fiúnak rajzolta meg a gyógyító rúnát, majd magának is. Bence köhögve felkelt, és elkezdett beszélni.
-Én itt edzettem, mire hirtelen bejött három démon, de most nem tudom megmondani milyen, mert ilyet még sosem láttam, és mind azt kántálták, hogy Valentine fia visszatért, és el fog pusztítani minket aztán valaki hátulról leütött, és a következő dolog, amit láttam, az már a te fejed.
-Jó, nyugi. Már nincsenek itt. De hogy érthették, hogy el fognak minket pusztítani? És mellesleg nem arról a Valentine-ról dumáltak, aki mindenféle megszállott tervet szőtt? Nem is tudtam, hogy van fia.
-Én csak annyit tudok, hogy most minden meg fog változni.
-Igen. Ebben én is biztos vagyok. Semmi sem lesz már ugyanolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése