Ha két Herondale összeakad - Villő alkotása

- Úgy izgulok! – mondta Clary, az ujjait tördelve.

- Nincs rá semmi okod. Nyugodj meg!

- Már hogy tudnék megnyugodni? Ők a felmenőid. Én meg a barátnőd. Mi van, ha nem tetszem nekik?

- Hidd el, tetszetni fogsz nekik. Nem lesz gond. – majd finoman homlokon puszilta a lányt.

- Ha te mondod. – a lány már éppen ellazult volna, amikor csöngettek az ajtón. Ennek köszönhetően akkorát ugrott, hogy, majdnem lefejelte a plafont.

- Bárcsak egyszer megértenélek! Képes vagy utánam jönni egy olyan házba, amiről azt sem lehet tudni, hogy hol van, ráadásul a házat egy szociopata állat irányítja és mindezt teljesen nyugodtan, de ha pár emberrel kell beszélgetned, akkor megrémülsz. Rohadt bonyolult vagy, ugye tudod? – mondta szemtelenül vigyorogva, miközben az ajtóhoz hátrált, de mielőtt kinyitotta volna, ránézett a lányra. – Nyugi!

Jace lenyomta a kilincset, és beengedte a vendégeket. A lány kettőt rögtön felismert közülük: Tessát és Will-t. Mögöttük jött egy ezüsthajú fiú is, akit Clary még nem látott. Tessán egy halványkék-bézs ruha volt. A két fiú tipikus „old style” öltönyt viselt. A lány egy zöld-fehér pöttyös inget vett fel, amit a derekánál megkötött és egy háromnegyedes farmernadrágot. Alulöltözöttnek érezte magát, a hatalmas ruhaköltemény mellett.

- Clary, ő itt Will Herondale, Tessa Gray – a két említett titkosan összenézett – és James Carstairs.

- Na, szép kis barát vagy. Mindenkit becézve mutattál be, engem meg csak úgy „le james-eztél”.

- Bocsáss meg Jem. – mondta a Jemet erősen gesztikulálva.

Clary beinvitálta őket a nappaliba, ott aztán leültek, és máris rátelepedett a szobára az a bizonyos kínos csend. A lánynak muszáj volt valamivel megtörnie, ezért kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott.

- Milyen szép a ruhád!

- Köszönöm, direkt erre az alkalomra készíttettem.

- Nincs meleged benne?

- Bármilyen meglepő, de nincs. Amúgy nekem is tetszik a fölsőd. Kiemeli a szemedet.

- Köszi. – majd a két lány, mintha már ezer éve jó barátnők lennének, lazán elkezdtek a ruhákról, a színes fontosságáról és a két kor divatának összehasonlításáról beszélni. Eközben a három fiú nem tudott mit csinálni, így csak párszor összenéztek.

- Majd ha legközelebb találkozunk, nem tudnád az egyik ruhádat elhozni, hogy felpróbálhassam?

- Ami azt illeti, pont idefelé jövet beugrottunk a szabóhoz, aki csinálja a ruháimat, és most hoztunk el egy mesés darabot. Eredetileg abba a ruhába jöttem volna, csakhogy valaki elírta a dátumokat. – majd jelentőségteljesen Will-re nézett.

- Tehetek én arról, hogy amikor bediktáltam a megrendeléseket annak cselédlánynak, akkor csak azzal volt elfoglalva, hogy mindig leejtsen valamit? Túl jóképű vagyok.

- Nekem mondod? Múltkor is a metrón az egyik lánynak becsípte a szoknyáját az ajtó, és aztán az egészet rám fogta. Pedig én csak egy újságot olvastam vele szemben. De ő meg azt állította, hogy olyan csábító fejjel néztem, rá, sőt még rá is kacsintottam, hogy nem tudta levenni a tekintetét rólam. Borzasztó. – Tessa és Clary egymásra néztek, aztán Clary karon ragadta Tessát, és elindultak a lány szobájába.

- Na, ekkora öntelteket sem látott még a világ.

- Teljesen megértelek.

- Mit szólnál ahhoz, hogy felpróbáld azt a ruhát, ami kinn van a kocsiban, majd néhol kicsit beveszem.

- Egy feltétellel. Hogyha én is „átalakíthatlak”.

- Megegyeztünk. – ennél a szónál Clary gondolkodás nélkül kiborította a szekrénye tartalmát, és rögtön szortírozni kezdett. Az egyik oszlopba azok a ruhák kerültek, amik biztosan kicsik Tessára, a másik oszlopba pedig azok, amik jók.

- Nos. Most kérlek, állj fel. Hozzád kell mérnem néhány dolgot.

- Rendben van. Bízom benned.

Ez után kb. annyi következett, hogy a lány ide-oda dobálta a ruháit, miközben annyit mormogott, hogy „nem” vagy „de, ez mégis”. A végeredmény nem is lett rossz. Sőt, a lány egészem büszke lett magára. Tessa kapott egy sötétkék-világos kék-fehér inget kigombolva, alá pedig egy trikót, amin egy nagy szemüveges bagoly volt. Tessa emellett viselt még egy farmernadrágot és egy fekete Converse-t. A haja ki volt engedve,a sok göndör tincs csak egyszerűen a haja mögé volt simítva.

- Hű, hát ez nagyon jó lett! Menő, mégis stílusos.

- És most gyere! Menjünk ki, megmutatni téged a többieknek. – tette hozzá, miközben kifelé tuszkolta a lányt. Odakint Jace éppen azt magyarázta Will-nek és Jem-nek, hogy a lányok miért hordanak push up-os melltartót, és hogy szerinte ez mekkora ökörség.

- De most őszintén. Ki volt az az agyilag visszafejlődött ember, aki ezt kitalálta?

- Tá-dá! – kiáltotta a lány, hogy végre egy kis figyelmet kapjon. A három fiú úgy bámult a lányra, mint a borjú az új kapura. Will-nek már majdnem a nyála is csorgott.

- Hű. – csak ennyit tudott kinyögni. – Hát ez nagyon más.

- Higgyétek el, még jobban meg fogtok lepődni, amikor Clary jön ki az én ruhámban. – ez a mondat csak Jace-t zökkentette ki a gondolataiból, mert ránézett a lányra, és elmosolyodott. A másik két fiú még mindig sokkos állapotban volt, úgyhogy a két lány egyszerűen csak kisétált az ajtón.

- Én nem is gondoltan volna, hogy így meg tud változni Tessa arca a ruhájától.

- Én sem. – mondta Will még mindig tátott szájjal.

A két lány visszajött a ruhával, és titokzatosan újra bevonultak a szobába. Jace nem is tudta volna megmondani, mit várt jobban. Azt, hogy Clary kijöjjön, vagy azt, hogy eszébe jusson valami poénos megjegyzés a két fiú reakciójára. Egy fél óra síri csönd után beteljesült az első kívánsága. Clary ugyanis kijött a szobából, de nem is akárhogyan. Egy sötétlila ruha volt rajta, szinte már feketébe ment át. A szélein csupke vilt, tényleg fekete színű. A haja kontyba volt felfogva, ami körül egy fonat volt. A fiú észre sem vette, de leesett az álla a döbbenettől. „Gyorsan, Jace! Találj ki valami frappáns mondatot, hogy ne legyél annyira zavarban!” Gondolta magában.

- Hát ez aztán az átalakulás. – ezen a lány elmosolyodott, és átölelte őt.

Már nem is volt olyan feszült a csönd, nagyon jól elbeszélgettek. A poénkodás a fiúknak nagyon jól ment, de amilyen viccesek tudtak lenni, olyan hirtelen fordultak át komolyba. A délután hátralevő része kellemesen telt el, és amikor a vendégeknek menniük kellett, nehezen váltak el egymástól. A két lány egymásnak adta a ruhákat, amit aztán nem győztek meghálálni a másiknak. Estefelé, amikor már csak ketten maradtak Jace-szel, a fiú Clary elé állt.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – majd szorosan átölelték egymást. – Szerintem tetszettem nekik.

- Biztos vagyok benne. – tette hozzá Jace, és ismét homlokon puszilta a lányt.