Vasárnapi Vámpírok: Dracula 5. rész

A múlt heti szünet után visszatértem, hogy újra szórakoztassalak titeket a Dracula véleményeimmel. Aki figyelemmel követi a sorozatot, az tudja, hogy múlt héten nem volt rész, ezen a héten pedig ismét volt, az ötödik résszel folytatjuk a vérengzést.

Amiből volt is bőven. Végre elhagytuk a látványos és kissé nevetséges lassításokat, inkább hatásvadász „a kevesebb néha több” elvét vették most elő. Szerény személyem szerint ez sokkal jobb megoldás, bár klisé, de mindig beválik, és ezerszer jobban mutat. Ezúttal sokkal több vért kaptunk, csak úgy fröcsögött és repkedtek a letépett művégtagok, kicsit horrorfilmes volt, de nekem tetszett.

A vért leszámítva előtérbe helyezték a sorozat tudományos oldalát, ami szintén nagyon tetszik, nem vagyok valami nagy agytröszt, de az ilyen dolgok érdekelnek egy bizonyos szinten, úgyhogy kíváncsi vagyok, mire jutnak ezzel a napfény elleni szérummal. Már most elég sokat haladtak előre, és ahogy láttam a következő rész előzetesét, lesznek itt még meglepetések.

Mina és Alexander kapcsolata is érdekes irányt vett, ami nem csak nekem volt szembetűnő, hanem körülbelül mindenkinek, aki látta őket. Még nem egészen tudjuk, mi is ez, de valami lesz ebből, az biztos. Lucy-t még mindig nem értem, úgyhogy ha nem kezdenek ezzel a szállal valamit, teljesen felesleges volt beletenni.

Ó, és ami még nagyon tetszett: beletették, hogyan találkozott Renfield és Alexander. Annyira jó volt, és kellett is bele. Jobban beleláttunk mindkettejük karakterébe, és a kapcsolatukba is. Ami meg az ármánykodást jelenti, hát az megy tovább, ahogy eddig, a kínzások kívül nem sok érdekes dolog történt.

Ez a rész most nagyon tetszett, de a sorozat továbbra is csak egy erős közepes marad. Most vagyunk az évad felénél, úgyhogy haladhatnánk már valamerre.