Blogger Widgets

2013. december 3., kedd

Magnus tizenegyedik krónikája - Klaudia alkotása


Kicsit késve érkezett, ezért csak most, miután már írtam, hogy az enyém az utolsó. :)

Magnus tizenegyedik krónikája

1943.július Anglia

1943.-ban nyarán néhány évvel a második világháború megkezdése után Anglia környékén jártam egy munkám jóvoltából. Sosem gondoltam volna,hogy ez a háború,amely a hatalomért,s a területért vív,ekkora pusztítással bír. Pár órával ezelőtt érkeztem a New Yorki hajóval,amilyen gyorsan csak tudtam,mert szükség volt Rám. Magnus Banre,a boszorkánymesterre.  Miután Londonba értem,a város leginkább egy szellem városra hasonlított,mintsem arra a hatalomra,amely 300 évvel ezelőtt világvárosnak számított. Többször jártam Londonba,de egy végzetes baleset következtében sosem akartam visszatérni. Most,mégis itt vagyok,hogy segítsek egy fiatal ifjúnak átvészelni a világháborút. Istenem,mintha,csak tegnap lett volna,hogy én is ily fiatal vagyok,mint barátom Henry Lookwaiter fia,Jesse Lookwaiter,aki egy különleges képességgel rendelkezik. Előrelát a jövőbe,illetve megérzi,a jó és rossz közeledtét. Munkáim,s kutatásaim során nem találkoztam még ilyen érdekes emberrel,de üsse kő,a világ,még csak most tárul fel az ifjak előtt. Az omladozó városfalak és a szétrombolt bunkerek mellett suhogva haladtam el,a lövészárkok holtestek vérei által voltak bemocskolva,a távolban fegyver ropogását, és tankok dördülését véltem kivenni. Az utcák járdáit a formás kis üzletek üvegszilánkjai terítették,be a házak falai a száraz vértől tapadtak. Néma csönd honolt,mígnem a szemközti utca sarkából egy német tigris tank nézett Velem szembe. Ágyú csöve lehetet,úgy 5 méter hosszú is,robosztusként haladt,miközben az úton elsöpört mindent. A tank csöve kattanó hangot adva egyenesen Rám célzott.., a cső eldördült. Macskaszerű ugrással kerültem ki a töltetett,miközben ujjaimmal kék lángcsóvát húztam a  levegőbe. A tank felé nyújtottam a kezem,majd a lángcsóva felrobbantotta a tank csövét,s ezzel tank is darabjaira hullott. Leginkább egy meseszerű tűzijátékra hasonlított,ami egy fényben pompázó csíkot húz az égen maga után. A hang hallatára pillanatokon belül az utca megtelt meggyötört,s sérült katonák tömkelegeivel. A tömegből egy 2 m magasságú,vékony csontozatú férfi tűnt ki,aki a gépfegyverére támaszkodva bicegett előre,ámult tekintettel. Dadogó angol akcentussal fordult hozzám.
-Who are you?? (-Ki vagy Te??) -What was this magic? (Mi volt ez a varázslat?)
- Nyugodjanak meg. –nyugtattam a katonák zúgolódó tömegét. A katonák ugyan abbahagyták,de válaszul kérdő és ijedt tekinteteket kaptam vissza. Majd hirtelen arra lettem figyelmes,hogy egy katona egyenesen Rám szegezi fegyverét. Pár lépést tettem meg,a fegyver eldördült,de nem talált el. Ugyanis a társa,még épp időben kapta el a fegyver csövét előlem.
- Erre semmi szükség. –váltott át,normális beszédtempóra  a férfi.
- Nem akartam Önöket megijeszteni,csak tudják,ha nem cselekszem valamit,az a tank,még nagy galibát okozott volna itt. –Ó,bocsánat,milyen modortalan vagyok. Be sem mutatkoztam. A nevem Magnus Bane,boszorkánymester vagyok,azért jöttem,hogy egy fiatal fúnak Jesse Lookwaiternek segítsek. Esetleg,ismerik?? Hisz úgy tudom,hogy a seregben szolgál,úgymond ,,hadifegyverként”. A férfi mosolyt erőltetve az arcára dörzsölte meg borostás,sápadt arcát. – Ha már a bemutatkozásánál tartunk Dwight Roverfire százados. –nyújtotta kezét,s jó érősen kezet rázott. – A fiú,akit keres Normandia területére vándorolt,fontos ügyek keretében. Néhány osztag maradt csak Londonon belül,egy esetleges veszély következtében. A lakosságot evakuálták a part menti területekre. A németek a nagyobb városokat megszállták,csak bennünk él a remény. - mormolta,s lehorgasztotta a fejét.


- Értem én,de sürgősen el kell jutnom a partszakaszra. - válaszoltam kissé türelmetlenül. A tömeg eloszlani készült,vissza a lövészárkokba,s a még épen maradt házakba,csak én maradtam és Roverfire százados.

- Maga megbolondult. 10 km-es körzetben a németek vesznek minket körül. Kész lehetetlenség és öngyilkosság elindulni.

- Magnus Bannek,semmi sem lehetetlen. –kontráztam,s fejemre emeltem csillogó ezüst cilinderemet, távozás jeléül. Tudja,megéltem én már annyi felkelést,polgárháborút,illetve gerilla-harcot Angliában,hogy tudjam,az embernek nincs lehetelten. De,a mai nap tévednem kellett. Maguk pojáca módjára gubbasztanak itt,ahelyett,hogy társaiknak segítenének. Az gondoltam,hogy a történelem nem így,fog emlékezni Anglia hős,s honszeretett katonáira. A szavak hallatára erőt véltem megpillantani a katonák szemeibe. Roverfire százados hangra nyitotta száját,de csak ennyit mondott:

- A harckocsikat!!



Néhány órán belül megérkeztünk a partra,ahol füst és lőpor szaga keveredett. A több százezres tömegen átgázolva jutottam át egy földalatti bunkerhez,ahol Jesse és néhány kapitány egy hatalmas térkép előtt állva tárgyalta a csata menetelét.

- Ön meg kicsoda?- kérdezte Jesse gyanakvó tekintettel.

- Magnus Bane,szolgálatára. –emeltem meg cilinderem karimáját,s meghajoltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendeljétek meg innen Cassie könyveit!

Blogger Widgets