Kaptunk még egy kicsit késve érkezett novellát, de természetesen megbocsátjuk. :D
ÁLOMBAN
Magnus igazán elemében érezte magát. Nem tudta, mit tett,
amivel ezt kiérdemelte, de nem is akarta, csak élvezte, hogy minden az ő
csillámos, fényes, extrém stílusában ragyog - és nem számít furának, sőt,
egyenesen utánozzák a stílusát - ki azért, hogy beolvadhasson, ki csak azért,
mert tetszik neki.
Igen, ez a korszak, a diszkó, rossz zene, színes ruhák (és
emberek), őrült frizurák és giccs korszaka tökéletes. Magnus sejtette, hogy ez
nem lesz így örökké, de amíg így volt, élvezni akarta.
Többek közt ez volt az egyik előnye a végtelen életnek (sok
hátrány mellett): a változások. Akár jó, akár rossz vagy jelentéktelen,
mégiscsak változások, és színesebbé tették az életét, ráadásul rengeteg tudásra
tett szert – az emberek mindig próbáltak valami újat ki- vagy feltalálni,
mintha a csúcstechnológia nélkül nem lenne élet. Pedig volt, ezt Magnus is
bizonyíthatta.
Magnus végignézett egy haspólós-giga-fülbevalós lányon. Na
igen, lehet, hogy Magnus elemében érezte magát, de ez a stílus nem áll mindenkinek jól - ahogy a
többi sem. Például Magnus biztos volt benne, hogy azok a fura középkori ruhák
csak neki álltak jól (még ha fel is csillámozta, flitterezte… is)
-Magnus? - szólította meg valaki.
Magnus feleszmélt és lenézett a hang tulajdonosára. Egy
csinos tündérlány volt, mellette egy még csinosabb vámpírlánnyal.
-Táncolsz? – kérdezte a tündérlány.
-Hogy hívnak? – Magnus nem akart táncolni, többnyire inkább
csak a hangulatot élvezte vagy azt, hogy a vámpírok mivé változtatták egyes
vendégeit, úgyhogy nem is válaszolt.
-Ceeli.
-A barátnőd? – próbálta elterelni a figyelmét a vámpírlány
felé intve a táncról azzal, hogy a vele való kapcsolatáról kérdezett, pedig
egyáltalán nem érdekelte. Nem is jött be.
-Nem, dehogy, nem is ismerem, csak tudni akarta, hogy… nem
is tudom, hogy mit, de nem is fontos. Jössz táncolni? – mosolygott a lány
csábosan Magnusra, szempilláit rebegtetve teljesen zöld szeme felett.
Táncolok, – sóhajtotta – de csak egy szám alatt.
-Remek. Úgyis a Tündérballadát játsszák – mosolyodott el
Ceeli. Nyilván eleve így tervezte: a Tündérballada jó tizenöt perces volt.
Ceeli a parkettre húzta, aztán szembe fordult vele és
vonagló mozdulatokkal táncolni kezdett. Magnus a kezdeti vonakodása ellenére
pillanatokkal később már teljesen belemerült a táncba és a zenébe. Végül is, ez
is az ő stílusa, mint a többi, amivel az elmúlt hétszáz- akárhány év során
találkozott.
~~~~~
-Magnus – hallotta meg Ceeli hangját közvetlenül a füle
mellett.
-Mi az?
-Beszélhetnénk? – intett a fejével az ajtó felé a lány.
Magnus bólintott. Ceeli hangja furcsa volt, mintha valami
nagyon rosszat látott volna.
Követte a lányt ki a házból a nehéz levegőre. Ceeli nem
nézett a szemébe, csak megállt és az alig látható csillagokat meg a felettük
néha elhúzó démonenergiával működő vámpírmotorokat nézta.
-Én…-vett egy nagy levegőt – tudok néhány dolgot az apádról,
és…
-Te tudod, ki az apám? És idejöttél, hogy beszéljünk róla?
Őszintén szólva nem épp a kedvenc témám, úgyhogy ha lehet, inkább hanyagoljuk –
indult volna Magnus vissza a buliba.
-Ne! Nagyon fontos! – kapta el a ruhaujját Ceeli. - Nemrég
beszéltem vele. Vagyis, küldött nekem egy álmot, és elmondott dolgokat. Azt
mondta, át kell adnom neked egy üzenetet, különben gondoskodik róla, hogy
többet ne zavarjak. Senkit, pedig én nem tettem semmi rosszat. - Ceeli a sírás
határán volt.
Magnus úgy érezte, megfordul vele a világ. Az apja soha nem
törődött vele különösebben, és most nem értette, miért veszi a fáradságot, hogy
üzeneteket küldözgessen, ráadásul egy tündérlánnyal. Egy nagyon rémült
tündérlánnyal.
-Mi az? – kérdezte a lány vállát átkarolva.
-Csak… Csak annyit mondott, hogy mondjam meg neked, hogy tud
mindent arról. És hogy ma este álmodni fogsz, és ne próbáld blokkolni. És nem
értem, ez miért olyan fontos, hogy meg kelljen engem fenyegetni, és…
A lány őszintének tűnt, de nem is tudott volna hazudni.
Ilyen dologról annyira nem is akarhatott.
-Jól van, nyugodj
meg. Mindent elmondtál, már nincs miért bántania.
~~~~~
Miután Ceeli meggyőzte, hogy haza tud menni épségben, Magnus
lefújta a partit. Némi bizonytalankodás után ágyba bújt és megpróbált elaludni,
de belegondolva, hogy milyen szörnyűségeket álmodhat apja miatt…
Magnus észre sem vette, amikor órákkal később elaludt.
Álmában nem volt semmi különös. a város felett repült és a
lenti lényeket nézte. Aztán hirtelen egy teremben találta magát, ami halványan
ismerős volt: egy Intézet.
Néhány fiatal beszélt valamiről. Az egyikük megragadta a
figyelmét:fekete haj, kék szem, és… ahogy felé nézett, Magnus látta, hogy nincs
arca, csak ködszerű vonások, mint az aranyhajú és szemű fiúnak, a vörös hajú és
zöld szemű meg a fekete szemű és hajú lánynak.
Ennek ellenéra Magnus valami furát érzett a szíve táján – és
felébredt.
Aztán az apja hangját hallotta: Ezt el fogod felejteni. Csak azt akartam, hogy tudd: ez nagy csalódás
lesz. De te már nem fogsz tudni erről…
Magnus érezte, hogy próbálja elvenni az álmát, ő azonban nem
engedte. Egy részletet sikerült megtartania: a vörös hajú el fogja hozni a kék szeműt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése