1937. július 7.- Peking
Mi lehetne jobb reggel, vagyis inkább
délelőtt tíz órakor felkelés után, mint egy csésze friss tea? Talán egy
forró fürdő és egy csésze tea? Pontosan ezt csinálta akkor Magnus.
Pletykák járták a várost hetek óta, hogy valami rossz van készülőben, de
őt ez nem érdekelte. Csak nézte az ablakból látható tájképet. A zöld
dombokat, a napsütötte fákat, és a Pekingi hidat. Mindig megnyugtatta ez
a látvány. Csakhogy most valami különöset pillantott meg a hídtól nem
messze. Eleinte azt hitte egy nagy madár, de fokozatosan nőtt a számuk.
Megdörzsölte a szemét, de még mindig látta. Gyanakodva nézett a teára a
pohárban.
-Ebből se veszek többet.- gondolta és kidobta a nyitott ablakon a
teáscsészét. Felvett egy arany színű pizsamanadrágot meg egy köntöst és
lefeküdt aludni.
Egy hatalmas dörrenés, és megremegett a ház.
Gyorsan kiugrott az ágyból és a hídra néző ablakhoz rohant. Repülők
mindenütt, a földet tankok és emberek lepték el. Elővett egy tál rizst,
leült egy székre az ablakkal szembe, és figyelte a lassan romokban álló
hidat. Az, mint egy kártyavár dőlt össze bő fél óra után. A seregek
eloszlottak. Magnus bámulta a lerombolt híd és az erdő maradványait.
-Kétségtelen, hogy így is szép, de az előző verzió valahogy jobban
illett ide.- gondolta. Sikolyt hallott és kinézett egy másik ablakon.
Japán zászló alatt katonák érkeztek. Aki nem csatlakozott önként, annak
felgyújtották a házát. Hárman éppen az ő házába léptek.
-Már elnézést, uraim, de nem gondolják, hogy hibát követnek el?- a
három katona összenézett. Kettő lefogta Magnust, egy pedig a mellkasához
tartott egy puskát.
-Azt gondoljuk, hogy jössz. Ha nem akarod, akkor viszünk.- megtaszították kifelé, de Magnus szilárdan állt.
-Hiba volt.- sziszegte a fogai közt. Ökölbe szorított kezén
mutatóujját kiegyenesítette. Az egyik katona először a torkához kapott,
aztán ernyedten rogyott a padlóra. A másik kettő dühödten indult Magnus
felé, de csak annyit értek el, hogy mindketten kaptak egy-egy kék
lángcsóvát. Lefejtette a megfojtottról a ruhát, felvette hatalmas
fintorral, és meggyújtotta a házat. Mikor kiment a többiek kérdezték,
hogy hol a másik kettő, ő azt mondta átkutatják a nem égő házakat.
-Menjetek előre, én megvárom őket.- a katonák rábólintottak és
elmentek. Magnus bement az égő házába és a ruhás ládájával jött elő.
Elindult a legközelebb eső vasútállomás felé. Amint haladt a házak
között halk, kétségbeesett nyávogást hallott. Követte a hangot és egy
fekete kis macskát talált. A macska nem lehetett idősebb három hétnél.
Magnus felvette és belecsúsztatta kabátja zsebébe.
Az állomás zsúfolt volt, mint egy hangyaboly.
-Viszlát Ázsia, irány Európa! Ni hao!- gondolta és visszadugta a zsebéből kikukkoló macska fejét a helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése