Miért jó olvasni?

Sziasztok!

Márti egy iskolai fogalmazását küldte el nekünk, arról kellett írniuk, hogy miért érdemes olvasni. Nos, Márti Cassandra Clare-t hozta példának. :)

Amiért szerintem érdemes olvasni

A nevem Petruska Márta, tizenhét éves és az egyik legnagyobb árnyvadász rajongó. A kapcsolatom  Cassandra Clare könyveivel egy szép tavaszi napon kezdődött, még a pontos dátumot is meg tudom mondani (május 22.).  Tehát, aznap érkezett meg a havi zsebpénzem, és mint ilyenkor általában az első utam most is a könyvesboltba vezetett. Az ifjúsági részlegek között járkáltam, mikor megakadt a szemem egy rezes, barnás borítón, ami annyira elütött az őt övező feketéktől. Először fintorogva továbbmentem, hogy „Milyen ez már? Ez nem úgy néz ki, mint a többi!”, aztán leesett: Ez nem úgy néz ki, mint a többi! Ennyi elég is volt, gondolkodás nélkül fölkaptam és határozott léptekkel megindultam a pénztár felé. Az eladónő megkérdezte, hogy nem zavar-e, hogy az a harmadik része. Mosolyogva bólogattam, mint aki tudja, mit csinál, de közben fogalmam sem volt róla. Kiérve aztán a barátaim egy jót röhögtek a szerencsétlenségemen. Utólag ránéztem és tényleg szép nagy betűkkel rá volt írva, hogy „harmadik könyv”. Fogtam is a fejem rendesen. Sokat vacilláltam azon, hogy egyáltalán nekiálljak-e, hiszen ez valaminek a vége és semmit nem fogok érteni belőle. Nem tudtam megállni a dolgot, nem is bántam, nem bánom és nem is fogom. Fura ezeket írni, gondolni egy tárgyról, mivel ezek csak szavak, ez csak egy történet, semmi más. Viszont az első mondatától az utolsóig lekötött az egész, egy olyan világban találtam magam, aminek már csak az olvasása is elég volt ahhoz, hogy magaménak érezzem, másnak, mint a többi. Írtak már előtte boszorkányokról, démonokról, tündérekről, vámpírokról meg aztán végképp. Találtak már ki világokat (Harry Potter), alkottak már romantikus, vámpíros sztorikat (Twilight, Cat és Bones),  volt már kalandokkal tagolt fantasy (Gyűrűk Ura) és ezeket a felsorolásokat még folytathatnám, de akkor estére sem végeznék az egésszel. Nos amit mondani kívánok, hogy ilyennel még nem találkoztam ahol minden egyben volt: kaland, romantika, a karakterek kidolgozása, a jellemek fejlődése, harc, akció, fantázialények sokasága, az érzelmek tálalása tökéletesen érzékletes írása. Szóval tényleg minden egyben. 

Kaposváron egy művészeti suliba járok divattervező szakra és pénteken, a Festők Napja rendezvénysorozat keretében az iskolánk is részt vett. Eszembe jutott egy furfangos ötlet. Amikor még picike voltam, ahányszor szerepeltem valahol, színpadon, versenyen, vagy csak éppen vérvételre mentünk és hősiesen túléltem, kaptam valamit ajándékba. Az összes kislányi bájt bevetve megkaparintottam magamnak az előző két kötetet.  Még a hétvégén kivégeztem mindegyik könyvet. Magamon is meglepődtem, hogy újra és újra a kezembe fogtam, és elölről  kezdtem mindent, addig ha jól emlékszem mást sem olvastam majdnem több, mint három hónapig. A rajongásom mértéke két év elteltével sem hagyott alább.

 Ezen nőttem fel. Sok korosztályom béli azt mondja, hogy a Harry Potter volt az ő gyermekkora vége, bevallom szerettem, de fele annyit sem jelentett, mint ezek. Vagyis felnőni nem tudom, de alapos változás az biztos, hogy bekövetkezett. Felfedeztem egy új, ismeretlen bennem lévő világot, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Kitágult a világnézetem, megtanultam, hogy soha nem tarthatom csukva a szemem. Vegyem észre azt, ami körülöttem zajlik. Küzdjek, soha ne adjam fel, akármilyen kilátástalan is a helyzet. Egy teljesen átlagosnak tűnő lányban is annyi erő lehet rejtve, hogy ha valaki ránéz, eszébe sem jutott volna mikre képes. És habár történnek rossz dolgok, tragikus események, a Föld forog tovább, valamint akármennyi negatív élményünk is volt eddigi életünk során, akármennyire is érezzük magunkat elveszettnek, addig semmi gond nincs, amíg képesek vagyunk magára a szeretetre, mert amíg szeretsz és téged szeretnek, addig élsz. Ez tesz minket erőssé. A igaz szeretet tanít meg arra, hogy nem lehetünk mindig önzők, nem lehet folytonosan csak a saját érdekeinket nézni, képesek vagyunk önmagunk hasznát feláldozni egy másik személy boldogságáért és szerintem ez csodálatos dolog. „A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségektől”.   A jó és rossz események egyaránt tesznek minket azzá, akik ma vagyunk, nem szégyenkezhetünk önmagunk miatt és mások felett sem ítélkezhetünk, mert sohasem tudhatjuk, mi áll annak a hátterében . Legyen az illető arrogáns, szarkasztikus, zárkózott, kellemetlen alak, bunkó, homoszexuális, vagy éppen biszexuális, mindenkinek megvan a maga kincse, értéke, ami nem kívülről, hanem belülről fakad.

 Egy kicsit segített felnőttebbé válni és én azóta is ezt a plusszt keresem.  Szerintem az ilyen kis darabokért érdemes olvasni, az olyan könyvekért, amik adnak neked valamit. Cassie művei által egy darabot találtam magamból. Köszönöm neki J