A herceg (újra)olvasás - Prológus

Sziasztok!

Ez az első nap, remélem sokan leszünk! :D És ha esetleg nem olvassátok újra a könyvet, de elmondanátok a véleményeteket, természetesen a kommenteteknek akkor is nagyon örülök. 

A Prológus az első napi adag, de hozzácsapnám még az ajánlást és a könyv eleji idézetet is. :) Szeretném elmondani, hogy az elemzősebb részek az én saját véleményemet tükrözik. Nem vagyok irodalomtudós, könnyen lehet, hogy butaság, amit írok. De hát, azért van az újraolvasás, hogy megtárgyaljuk, kinek mit jelent az adott rész! :))

Az ajánlás a következőképpen hangzik:

Elkának

Khalepa ta kala

Elka minden bizonnyal Elka Cloke, Cassie egyik barátnője, aki költő és akit ti is biztosan ismertek már, hiszen a Clockwork Angel elején olvasható vers, A Temze dala szerzője.

A Khalepa ta kala görögül van, többféle fordításban is megtalálhatjátok. Ami szép, az kemény. A szépség zord.

Ezután a könyv nyitóidézete Charles Dickens a Két város regénye című művéből származik, ami Tessa kedvenc könyve, és újra meg újra visszatér a sorozatban. Ebben a bekezdésben spoilerek lesznek a Két város regényére nézve, szóval ha valaki szeretné olvasni, akkor itt most hagyja abba! :D Sajnos nem tudom elkerülni, hogy spoileresen írjak, mert ha tudjuk, miről is szól a történet, akkor sokkal többet mond az idézet is. Tehát KÉT VÁROS REGÉNYE SPOILER!!! Az idézet egy szerelmi vallomás része, amiben Sydney Carton vallja meg érzelmeit Lucie iránt. Lucie az, aki szerinte jobbá tette őt. (Sydney cinikus, alkoholista, depressziós...) De mindeközben tisztában van azzal, hogy az érzelmei reménytelenek, és ezért feláldozza magát, hogy Lucie boldog lehessen azzal, akit szeret. Ahogy olvashatjuk: "ön volt a lelkem utolsó álma [...] Álom, álom, mely semmiben sem végződik...". Ezt a részt érdemes megjegyezni, mert vissza fog még térni Will és Tessa kapcsolatát illetően. Tehát gyakorlatilag az idézet Will érzéseit tükrözi, és azt, hogy hogyan szembesül ugyanazokkal az érzelmekkel, amelyekkel Sydney a Két város regényében.

És akkor következzen a ténylegesen mára kiosztott adag, a prológus! :)

Prológus

A számkivetett holtak

Tehát, a prológus alapvetően Willről szól, és ez passzol a nyitóidézethez is.

Will a Cross Bones temetőbe tart, ahol találkozik az Öreg Molly nevű szellemmel. Már nem először üzletel vele, ezúttal finomra őrölt Foraii démonporra van szüksége, illetve nem neki, hanem Magnusnak. Ezt némi győzködés után meg is kapja, majd egy személyesebb jellegű dolgot kér: olyan bájitalt, ami elmulasztja a szerelmet. Molly azt hiszi, hogy egy lánynak akarja adni, de Will igazából saját magának szánná. 

Röviden ez történik a prológusban, de akkor most menjünk bele a részletekbe is, hiszen azok az igazán fontosak! :)

A Cross Bones temető valóban létezik, azt mondták róla, hogy az "egyedülálló nők" temetője, azaz nem finomkodva a prostituáltaké. Akit bővebben érdekel, az itt olvashat a temetőről részletesebben.

És ha már a Cross BONES temetőnél tartunk, kinek tűnt még fel rajtam kívül, hogy milyen sokszor szerepel a csont szó ebben a fejezetben? Ötször is, ami ugyan nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy ebben nem szerepelnek az olyan szavak, mint koponya, illetve azt, hogy milyen hosszú a prológus...

És ami még nekem feltűnt - és igen, tudom, hogy én különösen érzékeny vagyok a számokra -, hogy Will háromszor kopogtat. Efelett könnyen el lehetne siklani, de ez egy fantasy. És igen, számmisztika! A hármas bűvös szám, három testvér, három próba, háromfejű sárkány stb. Az, hogy Willnek háromszor kell kopogtatnia, hogy úgymond bejusson a másik világba, nem véletlen!

Na, de akkor a fontosabb részletek!

Will látja a szellemeket, pedig a legtöbb Árnyvadász csak akkor látja őket, amennyiben a szellemek is úgy akarják. Will nem. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért? Történt valami a múltjában, ami ezt okozza? Esetleg a származása miatt van? Vagy valami teljesen más okból? És ha már azon gondolkozunk, honnan fakad a dolog, jogosan merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek szerepe a jövőben? Azaz fontos-e a történet végkifejlete szempontjából, hogy Will látja a szellemeket? Esetleg valami titkot tud meg egy szellemen keresztül? Vagy - és higgyétek el, utálom ezt leírni - Jem meghal, és esetleg őt magát látja szellemként, mondjuk miközben áldását adja Will és Tessa kapcsolatára? Mindenesetre tudjuk, hogy Cassie ilyesmit nem írna bele ok nélkül, tehát érdemes megjegyezni. 

Másik elejtett, ám annál fontosabb megjegyzés Mollytól, hogy a Néma testvérek föld alatti börtöneibe élőket is, és halottakat is bezárnak. Itt is felmerül a kérdés, hogy hogyan? Hogyan, milyen módszerrel börtönzik be a holtakat? 

A szellemeket egy bizonyos személyes tárgy köti ehhez a világhoz, a múlt egy elveszett darabja. Erre sem árt odafigyelni, hiszen ha annak van szerepe, hogy Will látja a szellemeket, ezzel együtt fontos lehet, hogy mi tart itt egy szellemet és hogyan lehet megszabadulni tőle. 

Molly-t mi tartja itt? A jegygyűrűje. Ez sok szempontból érdekes. Egyrészt utalhat arra, hogy a szerelemmel kapcsolatos érzések - vagy maga a szeretett személy, vagy a csalódás utáni bosszúvágy stb. - itt tarthatja a szellemet a mi világunkban. (A jegygyűrű nyilván ezért olyan fontos Mollynak - vagy pozitív vagy negatív értelemben.) És mit kért Molly fizetségül? A halom arany karikagyűrűt. Azt hiszem, a fantasy rajongóinak nem igazán kell elkezdenem magyarázni, hogy a gyűrű mint szimbólum milyen sokszor jelenik meg az ilyen történetekben és mit jelképez. (Igen, Cassie nagy Gyűrűk ura rajongó, ezt soha nem feledjük!)

És végül... A szerelmi bájital. Vagyis a bájital, ami ennek az ellenkezőjét éri el. Szerintem mindenki szíve összetört egy kicsit, amikor Will elsuttogja, hogy neki van rá szüksége. Will tulajdonképpen itt ismeri el először, hogy szerelmes Tessába, és milyen ironikus! Egy temetőben teszi mindezt. 

Ezzel nagyjából végig is értünk, de ha már szóba kerül a temető, el kell mondanom, hogy nekem mi tetszik rettenetesen ebben a prológusban. A temetőben játszódó prológus, és igazából a temetőben induló történetek alapból már igazi klisének számítanak. Sok írónak tanácsot adó szerkesztő, oktató már kifejezetten óva int ellene, hogy bárki így indítsa a történetét, pontosan azért, mert már annyian megtették. De szerintem Cassie zseniálisan csinálja. Az egésznek hátborzongató hangulata van, de valahogy tökéletesen passzol a viktoriánus Árnyvadászok világába. Visszatérnek a hangulatfestő elemek: a sötétség, a köd, a csontok, a hangok, a hideg, a kovácsoltvas kapu, még a megjelenő színek is hidegek (ezüst, ősz, kék). Az egészet olvasva - ahogy Willnek is - feláll az ember hátán a szőr. És ez az utolsó bekezdéssel válik kerekké. Will szerelmi vallomásával. Mert kiderül, hogy tulajdonképpen a környezetben Will érzéseit látjuk - a kilátástalanságot, a reménytelenséget. 

Na, és akkor részemről ennyit a prológusról. Nézzük, mi a Mundie Moms mai kérdése:

• Ó, Will! Megtudtunk pár dolgot ebből a fejezetből. Egy, Will tud beszélni a szellemekkel. Kettő, a Néma testvérek fogva tudják tartani az élőket és a holtakat (édekes), és három, Will olyan bájitalt keres, ami gondoskodik róla, hogy ne legyen szerelmes. Oké, tépjétek ki a szívemet! Szegény Will. Mi a véleményetek a prológusról?
• Mit hoztok ki a Két város regénye idézetből a Clockwork Prince elején? Mit gondoltok, mit próbál elmondani nekünk Cassie az idézettel, már ha bármit próbál elmondani? 

Nos, úgy látom, ezeket a kérdéseket azért elég jól kifejtettem feljebb is, már ami az én véleményemet illeti. Itt tudtok kommentelni a mai nap a Mundie Moms kérdéseire, hogy versenyben legyetek a dedikált CP kötetért.