Spanyol beszámoló a forgatásról

Sziasztok!

A spanyol rajongói oldal is a forgatás helyszínén járt, és írtak is róla beszámolót - spanyolul. Én nem tudok spanyolul, ezért megkérdeztelek titeket, hogy valaki nem tudná-e esetleg lefordítani a beszámolót. És Heni megtette nekünk, amiért nagyon hálás vagyok, és ezúton is nagyon szépen köszönöm mindenki nevében!

És el kell még mondanom, hogy milyen jó érzés, hogy a kis Árnyvadász csapatunkban vannak angolul, spanyolul, németül, olaszul és még ki tudja, milyen nyelven beszélők, akik ha úgy adódik, szívesen fordítanak a köznek! :D 

És akkor következzen a beszámoló:

EXKLUZÍV! Látogass el a Mortal Instruments: City of Bones forgatásának kulisszái mögé!

/Fénykép a Mortal Instruments: City of Bones stábjával! Ha kíváncsi vagy, én vagyok a bőrdzsekis ;)/

Mi más lenne a legnagyobb dolog egy rajongónak, ha nem az, hogy a rajongott franchise a képernyőre ugrik a lapokról? Ellátogattunk a helyre, ahol a kedvenc hőseink életre kelnek, és ahol a varázslat valóra válik!

Tavaly októberben megtörtént velem egy nagyon kiváltságos dolog: ellátogathattam Torontóba, Kanadába, hogy bekukkanthassak a Mortal Instrumetns: City of Bones forgatására. El tudod ezt hinni? Én még mindig nem! Köszönöm az eOne Films Spanyolországnak (Aurom Producciones régen), a Constantin Filmnek, a Film Szövetségnek és az egész City of Bones stábjának, hogy lehetővé tették ezt számomra.

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam több képet beszúrni, de megengedték, hogy fejezetenként elmeséljem, mi történt velem.

Október huszonnegyedikén (szerdán) kellett ott lennünk a hotel recepcióján. Hatan voltunk, engem is beleszámolva. Innen indultunk, hogy ellátogassunk a forgatásra.

Valamennyi látogató már ismerte egymást online, de én csak Aureliát, a francia TMI egyik szerkesztőjét, aki annyira bájos lány!

Érkezéskor üdvözöltek minket a gyártó képviselői (Constantin Film) és megkértek minket, hogy ne fényképezzünk és semmit ne posztoljunk ki a mobiljainkkal. Amint láttad, a forgatás – legalább is a stúdióban készült jelentetek – a legnagyobb titokban zajlottak, így nekünk tiszteletben kellett tartanunk mások munkáját.

Mielőtt beljebb léptünk volna, láttunk néhány lenyűgöző vázlatot a bejáratnál. Tudod annyira tetszett, nagyjából tizenöt volt a két falon. Tökéletesen tükrözték a könyvek jeleneteit. A télikert (ez inkább valamiféle fedett veteményes, szó szerint értve, szóval ez az üvegház), a könyvtár, a démonok, mind-mind tökéletesek voltak!

Láttunk egy freskót (inkább parafatáblát, vagy kollázst) az összes eddig kiadott képből és abból, amit a rajongók készítettek, sőt azt is, amit Martin Moszkowicz osztott meg velünk. Onnan mentünk a jelmezekhez, ó az Angyalra!

Több száz Árnyvadász jelmez volt, de akadt egy-két félelmetes is. Sok ruhát teszteltek a képernyőn, de nem fogjuk látni, mert nagyon tiszteletben tartották azt a stílust, amit Cassandra Clare leírt a könyveiben. A falakon több ezer kép volt, ami inspirálta őket a jelmezek készítésénél, hát nem csodálatos? Szintén inspirálta őket a rengeteg rajongói fanart! Láttam képeket, amik azelőtt néhány blogon vigyorogtak rám, és esküszöm, el voltam ragadtatva ettől! Amikor megjelenik a film, remélem mindez a csoda tükröződik majd rajta.

A látogatásunk alkalmából felöltöztettek három próbababát jelmezbe, így láthattuk azokat közelről. És az apró részletek! Ott volt Clary ruhája Magnus bulijáról, valamint Jace és Isabelle ruháját a Pandemonium jelenetből. Annyira csodás volt az összes! Olyan részleteket tudtunk meg, hogy Isabelle csizmája egy darab Madonna kollekciójából. Nagyon mókás volt.

Átsétáltunk a Néma Testvérek „szobájába” (ez inkább a hely, ahol őket öltöztették). Ó, te magasságos! Annyira szeretném már látni, hogy mutatnak ezek az ígéretes ruhák a nagyképernyőn!

Aztán elvittek a tervezők szobájába, ahol a grafikát készítették, létrehozták a plakátokat, az üzleteket, reklámokat, amiket majd a filmben láthatunk és megannyi mást is. Nagyon New York volt, nagyon Árnyvadászos!

És onnan mentünk a „nagyszobába”, ahol a forgatókönyv különböző változatai voltak a falra aggatva, és ahol felvettek néhány belsős jelenetet. Az első, amit láttunk az egy pótkocsi volt (nem teljesen pótkocsi, inkább ilyen kisebb akkumulátoros kocsi, amivel a különböző cuccokat hordozgatják ide-oda), rajta Isabelle lángszórójával, de én nem mondtam semmit

Nagy kár, hogy néhány nappal ezelőtt lebontották a Néma Várost, arra tényleg nagyon kíváncsi lettem volna...

Aztán egyszer csak Madame Dorothea házában találtuk magunkat, ami nagyon ijesztő volt, különösen a – nagyon is élő tekintetű – porcelánbabákkal és a kitömött állatokkal. Az érzés, amit akkor éreztem nagyon hasonlított arra, amit akkor kapott el, amikor Clare könyveit először a kezembe vettem: minden részlet csodálatos! Kár, hogy minden fel volt fordítva, ugyanis itt már megtörtént a nagy csatajelenet.

Aztán keresztülmentünk Clary házában, ami teljesen Clary háza volt (mármint hogy nagyon clarys volt). Ott voltunk Clary szobájában és – jól figyeltek Árnyvadászok – ott volt egy vázlatfüzet! Felocsúdni sem volt időnk, már vittek a következő díszletbe...

A könyvtár! Ó, igen a könyvtár... Esküszöm az Angyalra, közel álltam ahhoz, hogy potyogni kezdjenek a könnyeim! Ha Clary és Madame Dorothea háza részlet gazdag volt, akkor a könyvtárt a legpontosabb mása a regényben leírtaknak! Az volt az érzésem, hogy otthon vagyok és bármikor felkaphatok egyet a több ezer könyv közül, hogy elolvassam! A hatalmas polcok tele rengeteg könyvvel, a hatalmas íróasztal, a tágas térérzet, a kőfalak, több, mint tökéletesek voltak!

És tudod mi volt a legtökéletesebb a könyvtárban? Jace ott forgatott egy harcjelenetet! Jaj, rosszul mondtam, az ő neve Jamie Campbell Bower! Csendben kellett lennünk, mert pont egy harcjelenetet forgattak Jonathan Rhys Meyersszel, aki zsinórokon lógott, miközben a háttérben a Portál nyitva állt, készen arra, hogy Valentine átsétáljon rajta, de ő Jace, nem fogja hagyni, hogy csak úgy meglógjon, igazam van?

Csak megjegyezném, hogy az összes veszélyes jelenetet a színészek csinálták, láttam a két szememmel, ahogy azt is, hogy tőlem jobbra két szerencsétlen kaszkadőr szaladgált, akikre nem volt szükség és akik talpig fel voltak szerelkezve, úgy, hogy akár össze is lehetett volna téveszteni Jamie-vel és Jonathannel.

Kardoztak, Jamie-nek nekirontott Jonathan kétszer egymás után, aki ez után sem ismeri el, hogy ő a tökéletes Valentine, nézze meg, ahogy zsinórokon lógva, tüzes tekintettel a saját fiának rontva egy hatalmas kard-bot szerű valamivel. (ez valami fegyver, de hogy mi :D) Amikor Harald Zwart elkiáltotta magát, hogy „Felvétel!” a feszültség szinte tapinthatóvá vált a környezetünkben. Hallottuk a kardok csapását, a feszült felkiáltásokat és az erőfeszítést a hangjukban, ahogy teljes erőből egymásnak vágták azokat a félelmetes fegyvereket! Lenyűgöző volt és nagyon, nagyon intenzív élmény. És el kell mondanom, hogy Jamie nagyon magas! (nem tartom magam egy alacsony lánynak, de még így is nagyobb volt, több, mint egy fejjel) És ahogy izzadt és a ruhája... Nagyon Árnyvadász volt! Bemártották a kenyeret szószba, szóval vadásszunk! (Oké, mivan? Erre nem tudnunk rájönni, biztos valami spanyol szóvicc, mindenesetre magyarul nem jön át)

Elmagyaráztak néhány részletet a helyszínen, pl. hogy miből van a könyvtárban lévő lépcső és a falak (amit láttunk az előzetesben, ahol Jace és Alec tanították Clary-t) és... középen ott volt a Kódex, amit megsimogattam egy kicsit (Shhh, nem bírtam ellenállni). Egy nagy, öreg kinézetű könyv, ami pont úgy nézett ki, ahogy egy kódex nézhetne ki.

Amikor elkészült a felvétel a könyvtárban és elindultunk a következő megállóra, útközben feltűnt egy vörös kontyos lány, aki háttal nekünk ücsörgött. Aztán felénk fordult, a mi arcunk pedig egy emberként ragyogott fel: Lily! Odajött, hogy üdvözölje a csoportunkat, nekünk pedig fülig ért a szánk, legalább annyira, mint neki magának.

Ezután elindultunk a területre, ahol a pótkocsik parkoltak a stúdión kívül, és ahol sok kicsi tárgy volt. Tudni akarod mit tartottam a kezemben? Jace szeráfpengéjét, Clary boszorkányfényes rúnakövét (Tudom a titkot, hogy mitől világít ;D) és Isabelle otsorát. (Igen, az ostorát, kicsit különbözött a könyvben leírtaktól, ez ezüst színű volt, bámulatos részletekkel és kicsi drágakövekkel.) A Végzet kelyhét (Igen, jól olvasod, a VÉGZET KELYHÉT!) és még néhány egyéb tárgyat.

Volt valami, ami nagyon tetszett, és amit azonnal észrevettem. A színészek sűrűn megálltak, hogy kérdezzenek ezt-azt a munkálatokról, a forgatókönyvről, hogy elmondják az ott lévő embereknek mennyire nagyszerűek, sokszor megköszönték egymás munkáját. És ami a legfontosabb: autogramot osztani, vagy épp, hogy rámosolyogjanak egy-két kósza rajongóra.

Befejezésképp elmentünk egy olyan területre, ahol volt egy-egy rendezői szék, mindegyikünk nevével ellátva! És a képernyőn láttunk egy jelenetet, a film elejéből, Clary lakásában, ahol Jocelyn és Luke megérkeznek.

Már mindebből ki lehetettt következtetni milyen kémia van Lena Headley és Aidan Turner karakterei között. Láttuk a képernyőn, nagyon érdekes volt, ahogy életre keltették a vérfarkast és az ex-Árnyvadász anyát. Többször is megismételték, mert az ajtó mindig beakadt és szegény Lily képtelen volt kimenni rajta. Nagyon vicces volt, reméljük rajta lesz a DVD-változaton. És miközben mindannyian a monitorra tapadtunk (mi mást nézhetünk volna, most komolyan?!) megakadt a szemem egy csúnyán összevert fickón. Hát ki volt az? A mi Simon Lewisunk, vagyis Robert Sheehan, rajta rengeteg horzsolással és vérrel. De még így is annyira magas volt és annyira jóképű!

Egy idő után Lily visszatért, hogy beszélgessen velünk. Lily itt és most! Azt mondta, hogy az anyja főzött neki (nem tudtuk, hogy a sajátja, vagy a fiktív, mert Clary-t említette). A legtöbb dolog ez volt, amit mondani tudott, mert már hívták is vissza néhány vágóképre, ami miatt nagyon ideges volt, ugyanis Lenaval és Aidennel csak a forgatást megelőző napon találkoztak.

Ah, a látogatás még nem ért véget! Tudod ki volt még ott? *dobpergés* a Pajesz Pasi! Ott rohangált a színészekkel, meg a cuccokkal és amikor felvisítottam, hogy én a rajongója vagyok, azt hitte hallucinál. Aztán megjegyezte, hogy akkor ezután majd őt is kezeljük hírességként

Aztán megemlíti, hogy Clare késett a forgatásról, de velük ebédelt, aztán sztoikus nyugalommal figyelte, ahogy összeomolva elhagyják a helyszínt :D 

Néhány kép, ami a helyszínen készült:

És készítettek egy videót is Cassie-ről, amiben a spanyol rajongókat üdvözli: