12 nap karácsony 4. nap - Tessa és valaki

Sziasztok!

Újabb vers, ezúttal Niyamitól.

Könnyes vágyak

Az ódon harang kongása szinte elnyomja,
Miként a lány minden bánatát elmondja,
Mondja? Sokkal inkább zokogja, sírja,
A puha inget könnyekkel tarkítja. 

S ő csak áll ott, némán, kétségek közt vergődve,
Fogalma sincs, mi lenne ilyenkor a teendője.
Megsimítsa hátát? Suttogja fülébe,
„Ne sírj drágám, kérlek!”

Ez mind értelmetlen, mindketten tudják,
ilyenkor a szavaknak nem veszik hasznát.
Will csak áll, s öleli Tessát,
Mindketten érzik egymás fájdalmát.

A két test szinte egybeforr, szív és lélek
Ész és erő, most minden ugyan az az ének,
Fájdalom? Bánat? Veszteség?
Szerelem? Esély? Új remény?

Tessa mozdul elsőnek az óvó karok közül.
Bájosan kitekint sötét loknijai mögül.
Arca könnyekkel áztatott, s hófehér,
De így is csillog szemeiben az a bizonyos fény.

„Will, köszönök mindent, hogy itt vagy és támogatsz,
Tudom, neked sem könnyű elengedni a barátodat.
És van itt még valami…
Valami, ami…”

„Miattam ne fájjon a lelked, én megleszek,
Láttam már jó néhány emberéletet
A porba hullni, s elillanni,
Másról most nem akarok hallani”

A két test lassan különvál’,
Tett és beszéd azonban nem ugyan azt súgják.
Mikor a szó ellenkezik, de a szem, a szív, az ajkak
Kívánják azt, amire tilalmat szabtak.

Nem könnyű a vágy hívó szavának megadni
A rideg visszautasítást, s leállni,
Az érzéseknek gátat szabni,
S mi fontos, megtagadni.

A harang ódon kongása lassan elhal,
S a pár keserédes csókja,
Szertefoszlik egy röpke pillanat alatt,
Ahogy felszínre tör a bűnös tudat.