12 nap karácsony 4. nap - Tessa és valaki

Sziasztok!

Újabb csoda Fummie tollából. :)

Néma barát

Tessa megborzongott a hidegtől, amikor a szél átfújt a Temze felett. Ő maga egy hídon állt teljesen egyedül, és csak nézte az alul hömpölygő sötét vizet. Tipikus nyári este volt, nem hideg, viszont az örökösen borongós városban annyira sosem tudott felmelegedni az idő, hogy éjjel is kellemesen lehessen sétálgatni. Tessa mégsem vett magára kabátot, mikor elindult az Intézetből, nem is gondolt erre, egyetlen célja az volt, hogy végre kijusson onnan, a nyomasztó falak és gondolatok közül, hogy végre egyedül legyen. Tulajdonképpen örült is a hűvös időnek, segített kitisztítani a fejét.

Kellemes hely volt, megvolt a maga sajátos hangulata, mégis olyan kevesen jártak erre, mert a vasúti híd teljesen tönkretette a kilátást. Pont ezért volt alkalmas elmerülni a gondolatokban, nem volt az a fenyegetés, hogy bárki megzavarja az elmélkedést. Kivéve persze Jemet, eredetileg ez az ő magányos helye volt, amíg meg nem mutatta a lánynak, milyen szépségeket lehet fellelni még itt is, és mivel ez Jem helye volt, több mint valószínű, hogy Will is ismerte. Mindenesetre éppen egy kóbor lélek sem járt erre, Tessa pedig örült ennek.

A férfiakon gondolkodott, mikor a folyón hintázó árny elvonta a figyelmét. Ahogy a kis valami közelebb úszkált, a lány felismerte azt, és eszébe juttatott egy párbeszédet. Az emlék hatására önkénytelenül elmosolyodott. Az ominózus jelenet két férfiján járt az esze, így nem csoda, hogy egyből rájuk asszociált.

- Üdv, kis kacsa – szólította meg Tessa az úszkáló állatot. Tulajdonképpen egészen meglepődött, mert még sosem látott a Temzén kacsát, mivel a folyó nem a tisztaságáról volt híres, ezért az állatok is elkerülték, inkább a Hyde Parkot részesítették előnyben. Ott rendszeresen voltak etetve, és tiszta vízben fürödhettek. – Neked is problémáid akadtak a férfiakkal? Netán elhagytad a családod, vagy ők hagytak el téged? Pont, mint engem – sóhajtotta a lány. Kezdte úgy érezni, mintha megőrülne, a kacsákkal társalgás nem éppen a józanész jele volt. Mindenesetre könnyebb volt hangosan gondolkodnia, így folytatta egyoldalú párbeszédét.

- Tudod, én tényleg nem értem a férfiakat. Az egyik megcsókol, aztán mégis visszautasít. Egyszer úgy bánik velem, mintha kedvelne, később megaláz. A másik pedig kedves velem, de aztán elképzelhetetlenül furcsa dolgokat mond nekem. Hogyan igazodjon ki így rajtuk az ember? Elképzelhető, hogy ők maguk sem tudják, mit akarnak.

Az állat talán érdektelensége jeléül, talán egyszerűen csak természetéből adódóan a víz alá bukott. Tessa ezt nem vette elutasításnak, habár nem is vette komolyan az egészet, szegény kacsa úgysem érti, mit mond. Újabbat sóhajtott, próbált a lelkén könnyíteni, kevés sikerrel, ez nem hatott. Amikor a madár fejét kiemelte a vízből, a lány folytatta.

- Sokkal könnyebb lenne mindenkinek, ha egyszerűen csak kimondanák, amire gondolnak. Igazán eldönthetnék végre, mit szeretnének.

- De te is – válaszolta egy halk hang a háta mögül, Tessa pedig ijedtében olyan gyorsan fordult meg, hogy majdnem orra bukott, aztán még rémültebb képet vágott, mikor felismerte az árnyékba burkolózó magas férfialakot.