És akkor itt az én is alkotásom is. :)
Az utolsó Herondale
– Meghalt. El tudod ezt hinni? –
suttogta Tessa döbbenten.
– De visszahozták. Clarissa bátor
volt, nem tudhatta, milyen következményekkel jár a döntése.
A lány Zakariás testvér felé
fordult. A csuklya alatt nem láthatta az arcát úgy, mint régen,
de pontosan tudta, mit rejt az anyag. Fájdalmasat dobbant a szíve,
amikor visszaemlékezett arra a napra. Ő is ott volt. Tudta, hogy
így kell történnie, szinte a testén kívül lebegve figyelte a
szertartást. Látta, ahogyan égő rúnákat karcolnak Zakariás
mindkét arccsontjára. Akkor a jelek vörös tűzzel ragyogtak, most
pedig sebhelyekként köszönnének vissza a férfi sápadt arcán,
amit sötét hajfürtök kereteznek. Már nem látná a régi fényt
a szemében, és erre sohasem tudott fájdalom nélkül gondolni,
akármennyi idő telt is el.
– Én is ezt tettem volna a helyében.
Tessa arra gondolt, mit érezhetett
Clary, amikor látta, ahogyan megölik, akit szeret. Igen,
kétségtelenül ezt kérte volna ő is. Halhatatlan volt, annyi
szerette halálát látta már, hogy a két kezén sem tudta
megszámolni. De ha csak halvány esély lett volna rá, hogy
bármelyiküket visszakapja...
Zakariás testvér néhány pillanatig
nem szólt, aztán mégis megtörte a csendet.
– Ő az utolsó Herondale –
sóhajtotta. Tessa még mindig csodálta, hogy ennyi év állt a
férfi mögött Néma Testvérként, és még mindig ugyanannyi
érzelem tükröződik a hangjából.
– Bármi áron meg kell mentenünk –
bólintott a lány. – Nem tudnám elviselni, ha...
Zakariás testvér lassan összefonta
hosszú, vékony ujjait maga előtt.
– Igazi Herondale.
– Hallottam róla – felelte a lány
mosolyogva. – Magnus szerint öntörvényű, makacs és forrófejű.
Beleveti magát bármilyen veszélyes helyzetbe.
Zakariás bólintott.
– De a szíve mélyén érzékeny.
Éreztem benne a fájdalmat.
– Igazi Herondale – ismételte
halkan Tessa a Néma Testvér szavait, a régi napokra emlékezve.
A Herondale családot mintha csak átok
sújtotta volna. Minden generáció a maga keresztjét hordozta, már
azelőtt is, hogy ő megszületett. Ha létezett valami, ami
szívfájdalmat szült, akkor azt valamelyik Herondale már biztosan
megtapasztalta. Tiltott és reménytelen szerelem, árulás, gyász...
Az egész repertoárt felvonultatták.
– Nagy háború közeledik. Nagyobb,
mint bármelyik eddigi. Az egész világunk meg fog változni.
Zakariás hangja tárgyilagos volt,
csak közölte a tényeket.
– És Jonathan a sűrűjében lesz.
– Nem szereti, ha így hívják. Jace
Lightwoodnak hívatja magát.
– A név nem számít. „Mi is a
név? Mit rózsának hivunk
mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”*
Zakariás az idézet hatására a lány
felé fordult, de nem tett megjegyzést. Tessa mosolyogva gondolt
arra, hogy vannak szokások, amelyektől nem szabadul meg az ember,
bármilyen sokáig él is. És ő ettől a szokásától nem is
szeretne megszabadulni.
– Ő Herondale. Ezt minden nap
bizonyítja, még ha nem is tud róla. Megvédjük – jelentette ki.
– Megvédjük – mozdult Zakariás
testvér csuklyája is, ahogy egyetértően lehajtotta a fejét.
*William Shakespeare: Rómeó és Júlia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése