Színezd újra, színezd újra! - Villó alkotása

  Clary-ék éppen egy esküvői ruhakölcsönzőbe igyekeztek. Eleinte csak ő ment volna, de aztán Jace, Alec, Magnus és Izzy is hozzácsapódott. Az egész úgy kezdődött, hogy Jocelyn megkérte a lányt, hogy ugorjon el valahova és nézzen neki fátyolt. Mivel Clary egyetlen olyan helyet sem tudott, ahol lehetne fátyolt venni, megkérdezte Izzy-t. Ő tudott, és szólt Alec-nek és Magnus-nak, aki Jace-nek, és így rögtön mindenki menni akart. Amikor megérkeztek, Clary-nak rögtön feltűnt valami furcsa. A ruhák nem fehér, hanem arany színben pompáztak.

 -Te, Iz, ez véletlenül nem egy árnyvadász esküvői ruhakölcsönző?

 -De az. Miért?

 -Mert anya külön kiemelte, hogy teljesen átlagos esküvőt szeretne.

 -És ezt miért nem mondtad?

 -Mondtam!

 -Tudom, de olyan jó végre nem egyedül eljönni nézelődni.

 -Te szabad idődben esküvői ruhákat nézegetsz? – kérdezte rémült tekintettel Alec.

 -Dehogyis! Csak néha. Na, akkor most bemegyünk vagy nem?

 -Nem! – vágta rá kórusban Alec, Clary és Jace.

 -Én szívesen megnéznék pár dolgot. – mondta félénken Magnus.

 -Köszönöm! – így persze az lett a vége, hogy mindenki bement.

 -Te jó ég! – ámult el Clary. Ugyanis amit beléptek, az egész helység arany volt. A padló, a falak, a bútorok, eladó ruhája, sőt még a fogasok is, amiken a ruhák lógtak. A ruhák. Egytől egyig mindegyik arany volt, mindenféle: matt, csillámlós, rövid, hosszú, szolid, merész, egyszóval megszámolhatatlan sok fajtájú. Ő azonban odament a kasszáshoz.

-Elnézést! Árulnak itt sima fehér fátylakat?

-Nem sokat, mert általában abból is aranyt kérnek, de idehozom, amink van. – majd bement a mögötte lévő arany ajtón. Addig a lány a többieket figyelte. Magnus éppen egy arany sálat nézegetett.

-Ez egész jól állna, nem? – majd a nyaka köré csavarta. Erre a mondatra természetesen Izzy felkapta a fejét.

-Mutasd! – majd Magnus, mint egy modell, elkezdett benne föl-alá járkálni, miközben halál komoly fejet vágott. – Igen. Határozottan jól áll.

-Köszönöm. – majd csettintett egyet, és a sál eltűnt a nyakából.

-Hova lett? – kérdezte Jace.

-Sehova.

-Komolyan mondom. Hol van a sál?

-A ruhásszekrényemben. – válaszolt a boszorkánymester egy kacsintás kíséretében.

   Idő közben előkerült a kasszás is a fátylakkal. Clary nem értett annyira hozzá, ezért kiválasztotta a legegyszerűbbet. Sima hófehér, a szélén centis vastagságban csipke. Kifizette, és ezzel ő készen is volt. Már indulni is akart, de úgy látszik, hogy a többiek még nem. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy Magnus a kiegészítőkkel modellezett, amit a többieknek pontozniuk kellett. Így hát természetesen Clary is beszállt, és zsűrizett. Ahhoz képest, hogy senkinek nem volt kedve ehhez, egész jó játék kerekedett belőle. Még ott maradtak volna több ideig is, de az eladó kizavarta őket. Itt kezdődött el egy új hagyomány, miszerint ha unatkoznak, csak elmennek egy esküvői ruhaszalonba, és addig parádéznak, amíg onnan is kidobják őket.