Magnus Bane karácsonyi partija
A kék és a fehér szín mindig is jól állt
Magnusnak. Ahogy a strassz kövek vidáman megcsillantak a karácsonyfa égők fényében a férfi elmosolyodott. Szerette magát
nézegetni a tükörben, főleg amikor különleges alkalmakra öltözött ki. Mostani
szerelése egy fénylő Alec szemszínével megyeggyező strasszos ingből és egy
fehér bőrnadrágból állt melyet szegecsekkel díszített. A Boszorkánymester hiába
keresett a stílusának megfelelő üzletet, sosem talált. Így hát nagyrészt maga
varrta a ruháit. Hírtelen egy kéz
karolta át a derekát.
- Föld hívja Magnust! - A hang mély volt, mégis lágy, és ahhoz a
személyhez tartozott, akiért Magnus bármire képes lett volna. Alexanderhez.
- Már fél órája állsz a tükör előtt, és magadat bámulod. Nézd, én
megértem, hogy fantasztikusan nézel ki, de öt perc múlva itt lesznek a
vendégek, és még semmi sincs kész...
Erre már a férfi felkapta a fejét.
- Nos az előbbi kijelentéseddel egyet értek, és ha már itt tartunk, mocskosul
sexy vagy öltönyben... - macska szemeit végigfutatta Árnyvadász kedvese
szerelésén. Feket öltöny volt rajta - nem meg lepő módon... Alec folyton feketébe öltözött, pedig az a kék szem és szénfekete haj többet kívánt. Az öltönyhöz
halvány kék ing és vékony szintén fekete nyakkendő is társult. - Wow!
Milyen.... színes. - Mondta egyhangúan Magnus, majd csettintett.
Mire Alec észbe kapott öltönye
hajtókáját már strasszkövek, haját pedig csillámok borították el. - Magnus! Ne!
Csak ezt ne! - Kiáltotta bepánikolva
Alec, és próbálta lesöpörni magáról a csillámport. - Márpedig de, Magnus de....
- felelte kacagva a Boszorkánymester. Ne ellenkezz Alexander,
tudod, hogy hiábavaló. Másrészről, ha megnéznéd magad egy pillanatra,
észreveheted, hogy iszonyat jól nézel ki.
Alec csöppet elfogulva bár, de a tükörbe nézett... és ledöbbent. A
strasszkövek feldobták egyébként egyhangú és unalmas szmokingját. A csillámok
pedig mint csillagok a fekete égen, úgy csillogtak a hajában... Ábrándozását a
kaputelefon rikácsolása törte meg.
Alec
összerezzent, majd felvette az idegtépő hangot kiadó pokoli szerkezetet.
Gondolatban megjegyezte, hogy érti szerelme miért olyan morcos mindig a
kaputelefonban. - Ki az? - kérdezte
türelmetlenül. - Ki lenne? - Szólalt meg egy épp ugyan annyira türelmetlen
hang, amit Alec annyira ismert mint a sajátját. Jace. - Ja...jó... nyitom! -
Felelte akadozva, majd letette a kaputelefont és megnyomta a beengedő gombot.
Ezután hátrafordult a még mindig saját magát stírölő Magnushoz. - Itt vannak a
vendégek! Kapd össze magad!
Magnus
elnevette magát kedvese idegességén. A férfi már vagy 1000 partyt szervezett,
Szerelme pedig már fél éve vele élt, mégsem szokta még meg a trükkjeit.
Csettintett még egyet, mire a penthouse (tetőtéri lakás) falait selytelmes
fénybe vonta a több száz égősor, amiket Magnus elővarázsolt. A plafonból ezüst
színű hópelyhek hullottak alá szüntelenül.
A sarok felöl lágy hangon szóltak a karácsonyi dalok a férfi kedvenc
tündérzenekara előadásában. Magnus
körbenézett, és elégedetség töltötte el a szívét. Mindig is a kedvenc
elfoglaltságai közé tartozott a party szervezés. Odakint elkezdett esni a hó,
ami még hangulatosabbá tette az egyébként is varázslatos karácsonyi díszítést.
Ekkor kinyílt az ajtó, és Alec lépett be rajta kék szövetkabátjában dércsípte
arccal. Őt körülbelül 20 vendég követte. - Kezdődhet a buli! - Kiáltotta el
magát Magnus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése