Blogger Widgets

2013. december 18., szerda

Magnus karácsonyi partija - Fummie alkotása


Csak a mienk
- Nem értem, minek ide ennyi ember. Ennek rólunk kell szólnia, nem? – mérgelődött Alec a sarokban. Hátát a falnak döntötte, karjait maga előtt egymásba fonta, és cseppet sem törődött vele, hogy az új, barna öltönye összegyűrődik. Utálta az egészet, csak szerelme miatt viselte el, jó volt látni az arcán szétterülő boldogságot, és tudta, hogy később ki lesz engesztelve.
- De hát rólunk szól, és egy kicsit a karácsonyról. A dekoráció is minket ábrázol, és nézd – a férfi a fiú arcát a szoba közepe felé fordította, ahol a vendégek egymással beszélgettek –, Árnyvadászok, vámpírok és vérfarkasok egymással iszogatnak a mi boldogságunkra. Hát ki másról szólna ez az egész, ha nem rólunk?
Magnus még mindig a narancssárga öltönyét viselte, ami a ceremónián is rajta volt. Át akart öltözni, de Alec morcos tekintetére megváltozott a véleménye. A fiú azt mondta, ha ő nem öltözhet át, akkor a boszorkánymester sem, márpedig neki sokkal könnyebb elviselnie ezeket a hülye göncöket. A végső érvet Isabelle dobta be, miszerint így annyira összeillenek, hogy semmiképpen sem válthat ruhát.
- Rólad. Megint csak egy újabb partit szerveztél, az emberek felét nem is ismerem. Ha már Izzyvel belerángattatok ebbe, legalább azt szerettem volna, ha csak a barátaink vannak itt. Erre te meghívtad New York összes alvilágiját. Még a tündérek is itt vannak – mutatott az egyik bárpultnál álló tündérfiúra.
- Felejtsd el az embereket, ez a mi napunk. Örülj neki, bulizz!
- Tudod, hogy nem szeretem a tömeget, hogy bulizzak, amikor mindenki minket néz?
- Úgy, hogy elfelejted őket. Megmutatatom, hogy kell – azzal Magnus magához húzta Alecet egy igencsak intim csókra. Alec egy pillanatra lefagyott, nem a csóktól, azt már annyiszor csinálták, hogy semmi szokatlan nem volt benne, de úgy érezte, mindenki őket nézi. Azonban ahogy Magnus közelebb húzódott hozzá, minden gondolata elszállt, és csak az érdekelte, hogy minél jobban beleolvadjon a férfi ölelő karjaiba. Egy perccel később, amikor szétváltak, a fiúnak újra visszatértek a gondolatai.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet volt mindenki szeme láttára ezt csinálnod? – rótta meg Magnust.
- Ugyan már, egy sötét sarokban vagyunk, senki sem néz minket, az italuk fontosabb náluk. Vagy a világító karácsonyfa a másik sarokban, amit nem is tudom, miért engedtem be a házamba.
Alec körbenézett, és tényleg kevesebb emberrel találkozott a tekintete, mint várta volna. Egyedül Clary és Jace fordították arra a fejüket, összebújva táncoltak, de ahogy a friss házasokat nézték, mosoly ragyogott fel az arcukon. Talán tudtak valamit, amit Alec nem.
- Szeretlek, Alexander Lightwood. És most gyere velem táncolni, mert ez az este csak a mienk – rángatta maga után a terem közepe felé a fiút Magnus. Ő pedig hagyta magát, mert tudta, nem létezik nagyobb öröm annál, mint amikor boldoggá teheti azt az embert, akit a világon a legjobban szeret.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendeljétek meg innen Cassie könyveit!

Blogger Widgets