Mielőtt a vélemény...

Sziasztok!

Én tegnap délután láttam a filmet, azóta a véleményemet próbálom megírni, igyekszem összeszedni azt a rengeteg gondolatot, ami pillanatnyilag a fejemben kavarog. Úgy érzem, meg kéne néznem hozzá legalább még egyszer, de megírom, csak kell egy kis idő.

Mindenesetre ahogy a véleményemet csiszolgatom, rájöttem, hogy annyi személyes kötődésem van ehhez a filmhez, hogy attól függetlenül muszáj róla írnom még egy posztot, ne haragudjatok, amiért ezt az oldal keretein belül teszem, de úgy érzem, itt a helye. 

Évek teltek el azóta, hogy a könyvet először olvastam. Mivel nem csak a könyveket, hanem a filmeket is nagyon szeretem, ha van egy történet, ami valamiért megfog, szeretném látni a mozivásznon is. Így nyilvánvalóan a Csontvárossal kapcsolatban is vártam, hogy film legyen belőle. Nem emlékszem már pontosan, mikor ért el a hír, hogy lesz film, arra viszont igen, hogy amikor kiderült, hogy Lily lesz Clary, már nyakig voltam a dologban. Ez 2010 decemberében történt, tehát már több, mint két és fél éve.

Legalább azóta várom ezt a filmet teljes szívemmel, lesve a híreket. Akkor még nem posztoltam róla, de ez nem jelenti, hogy nem követtem az eseményeket. Ott voltam, amikor stúdióváltás volt, és pesszimisták azt mondták, már nem is lesz az egészből semmi. Figyeltem, ahogyan a film egyre későbbre tolódott. Végig közvetítettem az ez utáni összes szereposztást, a hercehurcát, a felháborodást, az örömöt... És én magam is így voltam: szomorkodtam, örültem, de igyekeztem mindig bizakodni, és előre tekinteni, mert éreztem, hogy valahol ennek a végén ott lesz, amiért dolgozunk: a film.

2011 áprilisában született az első Csontváros bejegyzésem, akkor még a másik blogomon. (Bár igaz, az pont nem filmes hír volt, életem első posztja TMI témában a Because it is bitter című novella fordítása volt, ami a Hamuvárosbéli Tündérek királynője jelenet Jace szemszögéből.) Ez azt jelenti, hogy már több, mint 2 éve posztolok Csontváros témában, tavaly nyár óta pedig a mindennapjaim az Árnyvadász oldallal telnek, túlzás nélkül mondhatom, hogy napi szinten több órát is ebben a világban töltök. 

Így azt hiszem, tökéletesen érthető, ha nem tudom magam érzelmileg elhatárolni a filmtől. Kicsit olyan, mintha a saját gyermekem lenne, és minden alkalommal, amikor rosszat hallok róla, tigrisként ugranék, hogy megvédjem. 

Viszont elöljáróban elmondom, még mielőtt megírom a véleményemet, hogy nem minden tetszett, és attól függetlenül, hogy nyilvánvalóan elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, ezt meg fogom írni. Jó film volt, mérföldekkel jobb, mint a YA filmek többsége, de kimondom: azért nem vagyok teljesen elégedett. 

De vannak dolgok, amiket imádtam a filmben és a mozizásban, és ezt a véleményembe nem fogom tudni beleírni, de valamilyen formában szeretném megosztani veletek.

Egész nap izgultam, alig tudtam nyugton ülni, hogy végre megnézhetem a filmet. Imádtam, hogy láttam az Árnyvadászokat, még vidéken is, akadtak, akiknek rúna volt a kezén és akik feketében jöttek. Büszkén vállaltam, hogy a fél pláza megbámult, amikor beállítottam talpig Árnyvadásznak öltözve. Nagyot dobbant a szívem, amikor elindult a film, és egész végig meredten bámultam. Közben kellett volna vérnyomást mérni, valószínűleg magas vérnyomást diagnosztizáltak volna. Magamban jókat mosolyogtam, amikor egy-egy jelenetnél tökéletesen emlékeztem a napra, amikor forgatták, az aznapi képekre, és sokszor még azt is meg tudtam mondani, hogy pontosan hányadikán forgatták. (Igen, ilyen beteg adminja van az oldalnak. xD)

Még mindig tartom, annak ellenére, hogy fangirlként sem fogok átsuhanni a film hibái fölött, hogy ez a film a mi filmünk.

Viszont hirtelen rám szakadt az igazság: vége a várakozásnak. Egy korszak véget ért, bármilyen nagy szavak is ezek. Az elmúlt 2 évemet a Csontváros film bűvöletében töltöttem, és ennek most vége. Persze, még nem teljesen, mert még elmegyek majd megnézni, ott van még a 4DX, most jönnek még a box office eredmények, hátravan még egy premier, jó pár kritika, és jön majd még a DVD. De az izgalomnak, a kérdőjeleknek vége. Már tudjuk a válaszokat.

Facebookon már írtam is, hogy várható egy kis változás az oldalon, és ez is (többek között) ezért van. Ma reggel, amikor a hírt olvastam, hogy Sigourney Weaver lesz majd az Inkvizítor, hirtelen ráeszméltem: az eddig annyit használt Film címkét lassan eltehetem egy fiókba, és nem születik majd több poszt. Helyette egyre többet fogom majd használni a Hamuváros film címkét, ami jó, de attól még a "munkámnak" ez a szakasza lezárult.

Szóval igen, itt vagyunk... A film után. Mostantól minden kicsit más lesz. A fanartok, a fan videók, a fejünkben élő képek, az, ahogyan az egész világ az Árnyvadászokat látja. Mert mostantól mindenkinek lesz valamilyen véleménye rólunk. A kritikusoknak, a fanyalgóknak... És remélhetőleg jönnek majd azért az új rajongók is.

Szóval most ennek a posztnak a keretében is szeretném megköszönni nektek, hogy itt voltatok és vártátok a filmet! Vértezzétek fel magatokat, mert az az érzésem, hogy kapunk még hideget-meleget, még ha nem is olyan szélsőségesen, mint a Twilight rajongói.

És azért nézzünk előre! Egy korszak véget ért, de ahogy mondani szokás, egy újabb elkezdődött.

Hamuváros!