12 nap karácsony: 12. nap - Karácsony az Árnyvadászoknál 2.

Sziasztok!

És még egy lelkes Árnyvadász alkotása, aki szintén jó sok történettel készült nekünk. Nyíri Eszter Stiga mai műve következik, ismét csak Mennyei tűz városa spoiler!

Az ígéretek karácsonya

 

Clary soha eddigi életében nem várta még úgy a karácsony estét, mint ezen az éven. Szüksége is volt rá, hogy végre valami elfelejtesse, vagy legalábbis elhalványítsa az előző gyászos, depressziós, könnyekkel teli karácsony emlékét.

És eddig úgy tűnt, sikerülni is fog: Simont hazaengedték az Akadémiáról, hogy New Yorkban tölthesse az ünnepeket, késő délután nyit neki Magnus portált; az anyja, nem kevés könyörgés árán, beleegyezett, hogy Clary az Intézetben tölthesse az éjszakát, bár végig éreztette nemtetszését.

– Innen a távolból nem tilthatok meg semmit – tette hozzá akkor –, de azért szeretném, ha külön szobában aludnátok.

– Anya, annyira felesleges már bármitől is féltened.

– Valahogy sejtettem – húzta el a száját Jocelyn. – Csak… Vigyázzatok! Tudod…

– Ne aggódj, mindig vigyázunk – adta meg a kegyelemdöfést a lány, amire még mindig jól esett visszaemlékeznie.

Most, ahogy a nappaliban ülve bűvölte az ajtót, hátha ettől hamarabb hazaér Jocelyn és Luke, ő pedig végre elindulhat, fejben újra végiggondolta, hogy minden szükséges dolgot elpakolt-e? A teletömött hátizsákban lapultak az ajándékok, egy váltás ruha, pár grafitceruza és a rajzfüzete, valamint a legfontosabb: egy igazán szép és szexis hálóing, amivel meglepte magát – meg persze Jace-t, bár ő még nem tudott róla –, miután az anyja engedélyt adott az éjszakai kimaradásra. A sötétzöld, csupa selyem és csipke darab egy fél vagyonba került, de miután otthon felpróbálta, azonnal meggyőződött róla, hogy megérte.

Végre megcsörrent a kulcs a zárban, majd nyílt a bejárati ajtó.

Clary csodálkozva nézte, ahogy Luke lerázza a hajára és a kabátjára hullott havat; nagy izgalmában észre sem vette, hogy esni kezdett, pedig az ablakon túl már jókora hótakaró borította az utcát.

Jocelyn is ledobta vastag kabátját, és rögtön Claryhez lépett.

– Ugye van még egy kis időd? Valami nagyon fontosat kellene megbeszélnünk.

– Jaj, anya, azt hittem, ezen már túl vagyunk, és…

– Nem, most nem rólad van szó. Vagyis csak részben.

– Izgalmas hírünk van – vágott közbe Luke a felesége mellé állva.

Clary kíváncsian vonta fel szemöldökét.

– Most jövünk az ultrahangos vizsgálatról, és… úgy tűnik, kistestvéred lesz.

A lány szótlanul, döbbenten tekintett egyikükről a másikukra.

Jocelyn kérdőn nézett vissza rá.

– Mit szólsz hozzá?

– Hogy…? Mikor…? Mennyi idős? És az a sok szöveg a vigyázásról? – jött meg Clary hangja.

Luke elmosolyodott.

– Van, amikor az ember hiába vigyáz.

– Nyolc hetes. Még csak egy pici babszem.

Clary elvigyorodott, gyorsan átölelte anyját, majd a férfihez fordult.

– Álmodban sem gondoltad volna, hogy gyereked lesz, mi? – ölelte meg őt is.

Luke szorosan tartotta.

– Már van egy gyerekem. De tudom, hogy érted, és igazad van. Talán csak a legmerészebb álmaimban.

Végül Clary jócskán késve indult el otthonról, és mikor megérkezett az Intézetbe, Isabelle már a bejáratnál várta.

– Csakhogy itt vagy végre! Simon mindjárt megérkezik!

Clary elmosolyodott a lány izgatottságán.

– Nyugi, Izzy, úgy viselkedsz, mintha hetek óta nem láttad volna.

– Hetek óta nem láttam! És különben is: ez az első karácsony, amikor pasim van. Tetszeni fog neki az ajándéka? És ha…

– Imádni fogja!

– Azt sem tudod, mit vettem neki – nézett Claryre szemrehányóan a sötét hajú lány.

– Teljesen beléd van zúgva, szóval bármit kap tőled, örülni fog neki, hidd el!

Isabelle tovább aggodalmaskodott, míg a hátsó kertbe sétáltak, ahol Magnus épp nyitotta a Portált, amin pár pillanattal később átlépett a mosolygó, tiszta feketébe öltözött fiú.

Clary meglepetten nézett végig rajta, ahogy gyors csókot váltott Izzyvel, majd felé fordult egy ölelésre.

– Egyre jobban áll neked ez a szín! – nevetett a lány, miközben legjobb barátja csontropogtatósan megölelgette.

– Fogd be, Fray! – vigyorgott rá vissza. – Mi újság felétek?

– Hát, újság éppenséggel van, méghozzá jó nagy. Majd bent elmesélem – sejtelmeskedett Clary.

Az Intézetben már minden ünnepien ragyogott, a konyhában illatozott a Maryse által készített csodálatos lakoma, az étkezőben Jace és Alec terített éppen, már ha annak lehet nevezni a vajkésekkel folytatott szépen koreografált harcot, amiben épp elmerültek. Mikor Magnus hangosan elköhintette magát, Alec elejtette rögtönzött fegyverét, és parabataia bevihette a végső, halálos vágást.

Aztán Jace helyére tette a kést, és a kacarászó Claryhez sündörgött.

– A vacsora után találkozzunk az üvegházban! – súgta a fülébe. – Ott várlak éjfél előtt.

A lány izgatottan bólintott.

Jól emlékezett az első alkalomra, mikor ott jártak, és sejtette, hogy a fiú készül valamire, ha most oda invitálta. Csak azt nem tudta, mire.

Közösen behordták az ételeket, majd asztalhoz ültek.

– Szóval, mi az a nagy hír, Clary? – fordult hozzá Simon az asztal túlfeléről.

– Oh, igen! Képzeljétek, nővér lesz belőlem!

Jace összevont szemöldökkel, értetlenül nézett rá.

– Mármint milyen nővér?

– Anya és Luke babát várnak!

– Vao, gratulálok! – lélegzett fel a fiú. – Egy pillanatra azt hittem…

– Hümmm, egy vérfarkas-árnyvadász baby – mosolyodott el Magnus. – Luke biztos majd kiugrik a bőréből.

– Oh, mindketten nagyon izgatottak, elhiheted.

A vacsora kedélyes hangulatban telt el, aztán a vidám ajándékozás után Simon félrevonta Claryt az egyik csendesebb sarokba.

– Gratulálok, leendő nővérke! Remélem, Jocelyn megkapja azt a kisfiút, akiről mindig is álmodozott. De ugye ettől még marad időd rám is?! Ugyanis egy elég nagy kérésem lenne hozzád. – A fiú furcsán idegesnek és ünnepélyesnek tűnt, amitől Clary ereiben meghűlt a vér.

– Miről van szó, Simon? Szükséges van az egyik vesémre, vagy…?

– Nem – nevetett zavartan Simon –, ennél sokkal komolyabb a dolog. Én… a Felemelkedésem után, mikor Árnyvadász leszek, megtisztelnél azzal, hogy a parabataiom leszel?

Clary megnyugodva és egyben meghatódva ölelte át a langaléta fiút.

– Oh, Simon, azt hittem, egyértelmű, hogy parabataiok leszünk! Enyém a megtiszteltetés, hogy a társad lehetek egy életen át.

– De ugye tudod, mekkora felelősséggel jár ez? Az ágyam mellett kell ülnöd és a kezemet szorongatnod, ha megsérülnék, párkapcsolati tippeket adnod.

A lány elnevette magát.

– Szívesen csinálom mindegyiket.

Az este gyorsan tovaszállt. Negyed órával éjfél előtt próbálta megkeresni Jace-t a tekintetével, de nem találta sehol a hatalmas szobában.

Kalapáló szívvel indult el az üvegházba, ahol az éjszakai virágok éppen úgy illatoztak, mint legelső alkalommal, mikor Jace meglepte a szülinapi piknikkel; a város decemberi, hűvös fényei szikrázóan ragyogtak az üvegtáblákon túl.

Jace a kőpadlóra terített kockás pokróc mellett ácsorgott, amin pár sajtos szendvics, egy alma és egy üveg bor várt rájuk. A fiú feszültnek tűnt, szinte tapintható volt az egész testéből sugárzó izgalom, bár sejtelmes mosolyra húzódó ajkai elárulták Clarynek, hogy nem ideges, inkább csak a várakozás jóleső izgalma lehet ez. Vajon mit vár ennyire? – tűnődött el a lány, ahogy beljebb lépett.

Jace elé sietett, köré fonta erős karjait, és lágyan megcsókolta. Még ez a finom érintés is felborította Clary lélegzetét, szíve úgy dobolt mellkasa mélyén, mintha mérföldeket futott volna, ereiben felpezsdült a vére.

Mikor elváltak egymástól, és látta, hogy a fiú is kapkodva veszi a sűrű, virágillatú levegőt, elgondolkodott, hogy vajon lesz-e idő, mikor már nem fogják tudni ezt a szenvedélyt kiváltani egymásból, mikor a másik érintése nem tüzeli fel őket azonnal és csillapíthatatlanul. Nagyon remélte, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.

Jace a takaróhoz vezette, leült és őt is lehúzta maga mellé. Komoly tekintettel nézett le a lányra, miközben megragadta apró, sebhelyes kezét.

– Clary, meg kellene beszélnünk valamit. Szeretném visszakérni tőled a Morgenstern gyűrűt, amit a nyakadban hordasz. De adnék helyette egy másikat: egy Herondale gyűrűt.

– Honnan…?

– A Vasnővérekkel csináltattam egy újat neked. Ami illik az ujjadra.

Clary szíve kihagyott egy ütemet, ahogy rádöbbent, mit is jelent pontosan, amit a fiú mondani próbál.

– Jace, ez most… egy lánykérés akar lenni?

– Igen – felelete határozottan. – Clarissa Adele Morgenstern, hozzám jössz feleségül?

Clary szava elakadt, és igazán örült, hogy éppen ül, mert biztosan összecsuklottak volna a lábai a meglepetéstől. Sok minden megfordult a fejében, hogy miért szeretne a fiú kettesben maradni vele itt, az üvegház meghitt magányában, de erre a legvadabb álmaiban és legrózsaszínebb reményeiben sem gondolt. A szerelmük erős, szilárd lábakon állt, és napról napra nőtt, de nem hitte, hogy Jace máris megteszi ezt az igen jelentős lépést.

A fiú türelmesen várta a válaszát, csak ragyogó aranyszín szemében látszott a visszafojtott idegesség.

– Persze, ez nem azt jelenti, hogy rögtön össze is kell házasodnunk – tette hozzá Jace. – Várunk vele, ameddig szeretnéd. Ez csak egy ígéret, hogy egy szép napon férj és feleség leszünk és maradéktalanul összekötjük az életünket.

Clary elmosolyodott szerelme aggodalmas magyarázkodásán.

– Jace, igen! Hát persze, hogy szeretném. Ha lehetne, már holnap az oltár elé rángatnálak, hogy a feleséged legyek.

A fiú felszabadultan, őszintén visszamosolygott rá.

– Azt hiszem, nem ártana várunk még egy kicsit. Anyukád egész biztos kiakadna, ha holnap megtennénk.

Clary megvonta a vállát.

– Remélem, a gyűrűcserétől még nem akad ki annyira.

Lecsatolta nyakából a láncot, levette róla a csillagokkal díszített gyűrűt, majd a fiú ujjára húzta. Aztán Jace húzta fel a lány gyűrűsujjára a repülő madarakkal vésett ezüstkarikát.

Claryt egészen elvarázsolta a pillanat meghittsége, az ígéret édes, pihekönnyű súlya a mellkasára simult.

– Ez életem legszebb karácsonya. Szeretlek, Jace Herondale – súgta, mielőtt csókjukkal megpecsételték ki nem alvó lánggal égő szerelmüket.