Blogger Widgets

2013. május 14., kedd

Sam Cushion: TMI Music Project - A teljes album


Sziasztok!

Felkerült Youtube-ra Sam Cushion TMI ihlette dalainak teljes albuma egy számban, így már meghallgatjátok:





Elvileg ha Youtube-on nézitek, akkor az egyes számok linkjét is kidobja egyesével, ha valaki csak az egyiket szeretné, vagy mondjuk le akarja tölteni...

És akkor a személyes véleményem, amit összehordok itt nektek, hátha valakit érdekel. :)

Engem a Pandemonium például teljesen meglepett: az egészen tündeszerűből hirtelen átvált teljesen elektronikusba, amilyet tényleg el lehet képzelni egy klubban. 
De a City of Bones lágyságára sem számítottam, Clary dalát egyenesen imádom, és tetszik, hogy van benne egy hirtelen váltás, mint ahogy Clary életében is, de vissza-visszaköszönnek a régi dallamok is, és átfedik egymást, a végére pedig valami teljesen új jön ki: egy sokkal erősebb, varázslattal átitatott rész, az új Clary. 
A Falánk démon dalnál én már szinte hallom, ahogy kúszik Clary felé - kísérteties. 
Az Intézet dalára nem is találok szavakat, talán az a kedvencem! 
Tetszik, hogy Jace dallama ennyire erősen zongorás, és kihallani belőle a rejtélyt, ami körüllengi. Simon dala mosolygásra késztet, de komolyan, ezzel a kis surranó patkányos ritmusával. 
Ezért most sokan fognak haragudni rám, de az üvegházas dalról nekem kicsit a Twilight altatódala jutott eszembe, de ez abszolút jót jelent. Én kihallom belőle, ahogy egymásra találnak, váratlanul, rejtélyek és káosz közepette, és amikor együtt vannak, valahogy minden nyugodtabbnak tűnik, de valahogy érezni benne azt is, ami később következik: az árnyakat és a reménytelenséget. Egyszerre nyugtató és borús, és mivel szerintem Clary és Jace kapcsolata is ilyen, tökéletes. 
A Dumort Hotelt már hallottuk, az elején a lassúság, amikor még Raphael félrevezeti őket, aztán amikor belépnek, ez a hirtelen gyors ritmus, ahogy jön az akció, szerintem nagyon passzol a jelenethez. 
Talán a Néma Testvérek dala az, amivel a legkevésbé tudtam azonosulni, én őket ennél kevésbé keménynek képzeltem. Rémisztőnek, de nem így. Bár ez is nyilván az elképzeléstől függ.
Valentine ezzel szemben szerintem tökéletes, de ugye ezt a számot is hallottuk már korábban! Nem csodálom, hogy Sam Cushionnak ez a kedvence, nagyon jól eltalált! Nekem eszembe jutott róla például Lucifer, és mivel ő Valentine egyik modellje, ez mindenképpen jót jelent. 
A befejezés. Ez volt az a dal, amire talán a legkíváncsibb voltam, hiszen ami a Csontváros végén történik, minden szempontból sokkoló. Nekem nagyon jól visszaadja azt a "Most akkor mi lesz?" érzést, ezzel a kicsit monoton dallammal, ami a végére változik. Új világ, új élet, új gondok, és egy érzelem, ami egyszerre édes és keserű.

Összességében azt hiszem, én sokat fogom még ezt hallgatni. :D És még annyit kérdeznék: Rajtam kívül ki várja még nagyon a hivatalos filmzenét???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendeljétek meg innen Cassie könyveit!

Blogger Widgets