Sziasztok!
Az MSN Movies készített egy interjút Lilyvel, íme a fordítás:
MSN Movies: Úgy tudom, a The Mortal Instruments egy nagyon személyes projekt a számodra.
Lily Collins: Igen, az. Nagyon személyes számomra. Nagy rajongója voltam a könyveknek már azelőtt is, hogy kiválasztottak. Felnéztem Claryre olvasóként, és sok olyan tulajdonságot találtam, amiben hasonlóak vagyunk, mert például én is nagyon közel állok az édesanyámhoz. És Clary ezen az egészen azért megy keresztül, hogy visszakapja az édesanyját, ez egy személyes küldetés a számára, mivel eközben fel is nő. Én is ugyanezt tenném, amit Clary, ha ebben a helyzetben lennék. Szóval nagyon közel éreztem magamhoz a projektet.
Mi az, ami ezt a filmet megkülönbözteti a többi young adult adaptációtól, ami kijön, és mit tartogat azok számára, akik nem tartoznak az olvasók közé?
Ami különböző, szerintem az, hogy a történet összeházasítja a fantasy világot és a valóságot. És nem olyan formában, hogy ez történik, amikor épp varázslat van és fantasy, ez meg akkor, amikor épp iskolába megy. Az egész filmben két világ keveredik. És ahogy leforgattuk, el is felejted, hogy épp melyikben vagy, mert annyira normálisnak tűnik. Mintha a varázslatos dolgok olyan nyilvánvalóak lennének, és nem érzed úgy, hogy most kiragadtak a valóságból.
Azt gondolom, hogy amit a filmmel csináltunk, remélhetőleg nem csak a rajongókat fogja elégedettséggel eltölteni, hanem olyan embereket is bevonz, akik nem ismerik a történetet, akár gyerek vagy, akár szülő. Ez a film annyira CGI központú lehetett volna, de olyan filmet csináltunk, ami a szereplőkről és az érzelmekről is szól. És a CGI és a speciális effektek csak hab a tortán. Ez tényleg egy olyan történet, ami arról szól, hogyan nősz fel, találod meg magad és mit teszel, amikor ilyen helyzetbe kerülsz - amire, azt hiszem, az idősebbek is vissza fognak tudni emlékezni. A fiatalok meg azt gondolhatják: Ó, ez én vagyok. Nem csak egy bizonyos korosztályhoz szól.
Szóval a mitológia az, hogy az Árnyvadászok félig emberek, félig angyalok, és démonokra vadásznak, de a mindennapi életüket rejtve élik.
Igen, van ez a dolog, amin keresztül ha például koncentrálva nézel mondjuk egy öreg éületet, és megvan benned a látás, akkor láthatod, hogy az igazából egy gyönyörű katedrális. Szóval az az ötlet, hogy neked is megvan a képességed a látásra - mint Clarynek. Az ok, amiért Clary látja Jace-t, Isabelle-t, Alecet a klubban, amikor megölik a démont, az, hogy megvan benne a látás képessége. Közben senki más a klubban nem tudja, hogy ott vannak. Szóval ez a két világ ott van egyszerre, de csak bizonyos emberek láthatják.
Említetted, hogy nem annyira támaszkodik a film a CGI-ra. Ez azt jelenti, hogy sok dolgot valóban megcsináltatok?
Az összes díszlet ott volt, ami szerintem elképesztő. A művészeti részleg minden dicséretet megérdemel, annyira részletgazdagok voltak. A nagy könyvtáras jelenetben kézzel festett könyvek voltak, amit soha nem fogtok látni a kamerán keresztül, de az, hogy mennyire odafigyeltek a részletekre, annyira gazdagnak érződik, és az egész hangulat is, mert ezek mind ott voltak nekünk. Persze vannak varázslatos elemek, mint például a démonok, amiket az utómunkálatok során kell megcsinálni. Emlékszem, a Tükröm, tükrömben van egy sárkány a végén, és ez igazából egy pasi volt zöld ruhában, aki feltartott egy labdát, és el kellett játszanunk, hogy félünk tőle. Míg ebben a filmben rengeteg olyan dolgot elkészítettek nekünk, amire tényleg reagálhattunk, ami egy ilyen költségvetésű filmnél nagyon különleges és ritka.
Mennyire hűséges a film a könyvekhez és Clary karakteréhez?
Clary szerintem nagyon olyan, mint ahogy meg van írva. Cassandra olyan tökéletesen megírta, hogy ő egy átlagos lány, akik rájön, hogy nem átlagos. Harcias és kitartó. Ezek nem változnak. Természetesen ha filmet csinálsz egy könyvből, a könyvben négy oldal, mire leírják, hogy néz ki egy hely. Amikor film van, nem kell leírnod, már ott vagy. Szóval sok dolog magáért beszél, és sok dolog működik vagy nem működik, amikor a képernyőre kerül. És persze van néhány dolog, ami nem biztos, hogy bekerül, ha új közönséget akarsz bevonzani. De még nincs kész teljesen a vágás, szóval nem tudom, hogy mi került be, és mit hagytak ki, amire számítanak az emberek. De abból, amit láttam, tudom, hogy tiszteletben tartják Cassandra munkáját. De eközben beletettek új elemeket, amiket csak filmben lehet kihangsúlyozni.
Volt már lehetőséged találkozni a könyv rajongóival?
Igen, Los Angelesben volt egy Q&A nem olyan régen, ahol kb. 500 lány tűnt fel poszterekkel, és konkrétan hiperventilláltak. Ez nagyon furcsa volt, mert én meg úgy voltam vele, hogy "Miért csináljátok ezt, srácok? Csak én vagyok. Csak Lily." Ez még mindig nagyon új számomra. De a szenvedély, amit a porjektért mutatnak és a lelkesedés, elképesztő. Úgy értem, szerintem ez az, amit remélhetsz, hogy egy film megkap.
Felkészültél erre? Egyfelől gyönyörű, hogy a rajongók mennyire szeretik a színészeket, akik a szereplőket játsszák, másfelől kicsit őrült ez az egész.
Igen, őrült lehet, láttam ezt más filmekkel. De szerintem nehéz ezt a Twilighthoz hasonlítani, mert az volt az első, hogy ez megtörtént. És nem akarsz valaminek a második verziója lenni... De nagyon izgatott vagyok, hogy az emberek ennyire lelkesek, és ha tényleg szeretni fogják, akkor lesz lehetőségünk folytatást csinálni, amit imádnék. De azt hiszem, ezt olyan napról napra dologként kell kezelni. A legjobb barátaim az iskolából vannak, szóval nagyon normális életem van. Semmi normális nincs abban, ha lányok a nevedet sikítozzák, de szerintem mind elfogadjuk ezt, és vicces lesz.
Szóval nem kell majd úgy visszarángatniuk, hogy közben sikítozol, hogy nem akarsz folytatást - szereted a karaktert.
Ó, imádtam Claryt. Úgy írtam alá, hogy azt remélem, addig játszhatom, ameddig lehet. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése