Sziasztok!
Mondtam, hogy a Will-Jem téma nagyon népszerű, ez már a harmadik alkotásunk mára, Nyíri Eszter Stigától. Figyelem! A hercegnő spoilereket tartalmazhat!
„Ott
találkozunk, James Carstairs”
A sötétbarna hajú kisfiú
nyugtalanul álldogált szülei között az New York-i Intézet
impozáns előcsarnokában. Nem igazán értette, mire ez a nagy
felhajtás – ma délután anyja tiszta ruhát húzatott vele,
elküldte megmosdani, még a haját is megpróbálta kifésülni –,
hiába magyarázták el neki többször is, milyen fontos vendégeket
várnak ma. Mindenki izgatott volt; bár az Intézetben egyre
több átutazó Árnyvadász megfordult, az még mindig ritkaságnak
számított, ha valaki, különösen egy egész család hosszabb
időre beköltözik.
– Nem értem, miért nekünk kell
fogadni őket… – morogta az anyja halkan, de ahhoz elég
hangosan, hogy apja és ő hallhassák.
– Hamarosan te leszel az Intézet
vezetője, Kath. Ana szerint ezeket a diplomáciai finomságokat is
meg kell tanulnod. Ráadásul egy felemelkedett családról van szó.
– Hihetetlen ez az egész! Anya olyan
fiatal még, nem tudom, miért kéne távoznia a…
– Ne aggódj, minden rendben lesz!
Itt marad még egy ideig, hogy segítsen és támogasson.
– Oh, csodálatos vezető lesz
belőlem, ezzel tisztában vagyok – mondta a nő magabiztosan, de
Matthew látta a tekintete mélyén, túl az izgatottságon és a
megtiszteltetésen, hogy tart egy kicsit a feladattól, ami hamarosan
rászakad. – Jól tudom, hogy ismered őket az Akadémiáról? –
terelte tovább a szót Katherine.
– Igen. Nagyon kedves emberek, bár a
mai napig nem értem, hogy kötöttek ki végül egymás mellett.
Nekem mindig olyannak tűntek, mint egy mágnes két ellentétes
pólusa. – Matthew elmosolyodott, ahogy egy-két régi emlékkép
felvillant előtte. – Alice nagyszájú, határozott fellépésű,
de azért igazán kedves kis nő. Jeremy viszont hallgatag és eléggé
magának való. De mindketten kiváló harcosok; örülök, hogy
nálunk kötöttek ki.
– Azt hallottam, hogy teljesen
találomra választottak Intézetet. A kisfiuk rábökött a
térképre, hogy ide akar jönni, szóval ide jönnek.
A férfi elvigyorodott.
– Egyre kíváncsibb vagyok arra a
gyerekre. Nagyjából egyidős Dannel. – Lenézett a fiúra. –
Legalább lesz kivel játszanod és edzened, amikor elkezded a
tréninget. Biztos jól ki fogtok jönni egymással.
Danielt cseppet sem lelkesítette a
dolog.
– Muszáj nekem jól kijönnöm vele?
Mi van, ha egy idióta?
Katherine leguggolt hozzá.
– Természetesen nem muszáj, de
szeretném, ha adnál neki egy esélyt. Próbálj vele megismerkedni,
barátkozni. Rendben?
– Megígérem, anya. De ha droid…
Daniel nem tudta befejezni, mi
történik, hogy az új gyerek nem kedvére való, mert a hatalmas
kapu nyílni kezdett, félbeszakítva a társalgást.
Kath gyorsan felállt, megigazította
makulátlan ruháját.
Az ajtószárnyak között feltűnt egy
alacsony, egészen vékony, vörös hajó nő, balján egy magas,
szőke férfi, és a férfi lábát átkarolva egy világos hajú
kisfiú, akinek hatalmasra nyitott, barna szemeiben a boszorkányfény
ragyogása és félelemmel vegyes izgatottság tükröződött.
Az apró nő határozottan indult el
feléjük.
– Matt, de jó újra látni téged! –
Lendületesen átölelte régi iskolatársát, majd Kath-et is. –
Örülök, hogy végre megismerhetlek. Matt olyan sokat mesélt
rólad, míg az edzőterem padlóját koptattuk – mosolyodott el
szélesen. – Oh, majd elfelejtettem! Én Alice vagyok, ő a férjem,
Jeremy, és a mi kis szemünk fénye, Peter. – Ránézett a Matthew
mellett álló, csodálkozó gyermekre. – Te biztos Daniel vagy!?
A fiú bólintott, és illedelmesen
kinyújtotta jobbját a nőnek, mielőtt az őt is megölelgethette
volna.
– Igen. Örülök a találkozásnak!
– Srácok, gyertek már ti is
beljebb! – intett Alice a két szőkeségnek.
Ahogy Daniel jobban megnézte magának
a közeledő kisfiút, valami furcsa, forró érzés kezdett
növekedni a mellkasában, ami lassan szétterjedt az egész testében
– éppen olyan volt, mint mikor édesanyja este, a fürdésnél
ráengedi a meleg vizet. Feltűnt neki az is, hogy Peter egy
narancssárga, bolyhos dolgot szorongat a karjai között.
– Az micsoda? – kérdezte összevont
szemöldökkel, mikor megálltak előttük.
– Egy kacsa – felelte bátortalanul
Peter.
– Veszélyes?
– Nem igazán – rázta meg szőke
fejét a fiú. – Plüssből van. Szeretnéd megfogni?
Daniel látványosan hátrahőkölt.
– Nem, köszönöm. – Egészen
elborzadt a gondolattól, hogy megérintse azt a démoni lényt. –
De megnézhetjük a játék kardjaimat. Gyere!
Peter kérdőn felnézett az apjára,
aki biztatóan visszabólintott.
A két gyerek elszaladt az Intézet
szíve felé. Szüleik mosolyogva néztek utánuk.
– Azt hiszem, a fiúk jól ki fognak
jönni egymással – jegyezte meg Kath. – Bár furcsa… eddig nem
is tudtam róla, hogy Dan nem szereti a kacsákat.
Matthew csak értetlenül megrántotta
a vállát, miközben ők is elindultak befelé.
– Ne aggódj – csacsogott tovább
Alice –, csak ez az egy kacsája van. Bár ehhez nagyon
ragaszkodik. Ettől még lehetnek jó barátok, akár még
parabataiok is egy szép napon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése