Blogger Widgets

2014. január 19., vasárnap

Vasárnapi Vámpírok: Dracula 9. rész

Szögezzük le az elején, hogy csak félig figyeltem, mert ennyi energiám volt most, és ennyire kötött is le az egész. Ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy Mina jelenleg egy bokor szintjén vegetál. Egyébként ő az a karakter, akiről nem tudom eldönteni, hogy is állok hozzá. Néha csinál okos dolgokat, és akkor szeretem, de néha annyi esze van, mint egy kavicsnak, és olyankor meg lapáttal ütném.
De ez a rész ilyen is volt, az utolsó előtti, úgyhogy igazából minden dolog, csak ilyen felvezető a finálé előtt, meg kell valami, hogy kitöltse az időt. Leginkább Alexander és Mina kapcsolatának alakulására vagyok kíváncsi, meg hogy rendesen le lesz-e zárva a következő rész. Az előzetes elég látványosra sikerült, de általában mindig ezt csinálják, és mindig a legvéresebb részeket vágják be, szóval annyi sok akcióra nem számítok. Majd csinálják a kis dolgukat, ahogy eddig is. Nem lesz annyi izgalom, mint állították. Érdekel, melyik oldal nyer, és nem mondanám azt, hogy vannak jó meg rossz oldalak, mert igen, van vámpírvadász meg vámpír, de egyik sem jobb a másiknál. Legalább az eredeti sztoriban tudtuk, hogy a vámpír egy gonosz lény, akit meg kell ölni. Ebben mindenki egy manipulatív szemétláda, mindenki csak a saját érdekét nézi, és egyik oldal sem képviseli a jót.
Milyen jó, hogy eldumálok itt a következő részről, de erről még egy szót sem szóltam. Nos, ez azért van, mert ebben a részben nem sok említésre méltó dolog volt. Volt a látványosan szánalmas vérfröcskölés, és ugyan nem vagyok orvos, se semmi ilyesmi, még mindig állítom, hogy a vér nem fröcsög így, kivéve, ha tubusból nyomják. Meg volt egymás háta mögött szervezkedés, ahogy mindig, meg a nők játszották a dráma királynőt. Vagyis inkább Lucy. Az egyetlen értékelhető momentum a legvégső jelenet volt, de az sem azért, mert olyan jól nézett ki, hanem mert végre történt valami izgalmas is.
Észrevettétek, hogy részről részre egyre rosszabbakat írok erről a sorozatról? Nem véletlen, a „kezdem magam halálra unni” nem jó kifejezés arra, mit érzek. Ja, szóval nem az érdekes, mi volt ebben a részben, hanem mi lesz a következőben. Az utolsó előtti részek sosem túl izgalmasak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendeljétek meg innen Cassie könyveit!

Blogger Widgets