Örömmel
jelentem: a sorozat határozottan fejlődőképes. Végre kiderülnek az indítékok,
hogy ki miért mit csinál, és megy ám a háttérben szervezkedés. Ebben a részben
sem volt több akció, mint az előzőben, most mégsem unatkoztam. Egyrészt
gyönyörködtem a ruhákban, a szép férfiakban, a helyszínekben (amelyeket még
mindig próbálok kitalálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel), másrészt én
szeretem az ilyen toljunk ki a másikkal a háta mögött típusú sorozatokat. Hát
Mr. Grayson annyira nem is mások háta mögött szervezkedik. Az ő módszere inkább
a „megmutatom, mit akarok, de ettől ti még nem tudtok rólam semmit”.
Talán egy
icipicivel több vér folyt, illetve hát konkrétabban mutatták, ahogy Drakula épp
vacsorázik, megjelent az okkultizmus, ami persze elkerülhetetlen volt, és
meztelenkedés is volt elég. Legalább tudjuk, hogy a színészek nem idegenkednek
a testi kontaktustól, legyenek akármilyen neműek. Ennél többet viszont nem
fogok elmondani erről, mert nem lövöm le az egyik legjobb pillanatot.
Kialakulóban van
egy szerelmi háromszög, de ez egyelőre nem zavaró, és azért elég logikusan is
van felépítve. Meglátjuk, mit kezdenek ezzel a jövőben.
Ami még
határozottan tetszett, hogy nagyrészt megtartották Drakula vámpírtulajdonságait,
tehát a kereszt neki gyengeséget jelent, és egyáltalán nem csillog a napfényben.
De a legjobb: belevették az eredeti legendát (vagy hogy hívjam ezt): Drakula
tulajdonképpen Vlad Tepes, úgyhogy némi magyar történelem is belekerült a
sorozatba (illetve annyira jó volt hallgatni, ahogy a karakter tökéletes
magyarsággal ejti a nevét, pedig a színésznek szerintem nem sok köze van a
magyarokhoz). Viszont nappal is ébren van meg éjjel is ébren van, nekem egészen
úgy tűnt, soha nem alszik, és ez mégiscsak furcsa. Mármint rendben, ő egy
vámpír, és rajtam kívül senki nem kíváncsi rá, hogy alszik, úgyhogy erre
elpazarolni egy vágóképet teljesen felesleges, de én akkor is akarom látni,
ahogy alszik.
Továbbra sem
hasonlít a könyvhöz, és nem is fog, ezt pedig kezdtem elfogadni, de azért néha
még felkiáltok: „Ez most hogy került ide?”.
Viszont vannak jelenetek, amit annyira próbáltak izgalmassá tenni, hogy
túlontúl hatásvadász lett, és ez visszaütött, és kezd kicsit komikusba
áthajlani a misztikus helyett. Ebből a két részből kiindulva gyanítom ez így is
marad, de hát semmi sem lehet tökéletes.
Nem túl szorosan
kapcsolódó tény, de azért ide illik:
Éppen
újraolvasom Az angyalt és A herceget mielőtt megjelenne A hercegnő, és
sorozatnézés közben eszembe jutott, hogy ez pár évvel játszódik csak a könyvek
után, és mindkettő London, mégis annyira más az egész, és itt nem csak a
technikai fejlődést értem. Bár a TID sorozatban még szó sincs autóról vagy
elektromosságról, a Draculában pedig már megjelenik egy korabeli automobil
(amit egyébként díjaztam, tök jól nézett ki, és abszolút illett Drakula
karakteréhez), és a villanykörte sem újdonság számukra, nem ez volt az, ami
szemet szúrt. Tudom, a két történetnek maximum annyi köze van egymáshoz, hogy
mindkettőben vannak vámpírok (azért nem bántam volna, ha Cassie megemlíti Drakulát
egy fél mondat erejéig), de valahogy az egész hangulata, a város, úgy ez az
egyben teljesen más. Érdekes.
Szóval jobban
tetszett a második rész, mint az első. Csak folytassák ezt a tendenciát, és nem
lesz itt gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése