Sziasztok!
A borítóleleplezés örömére kaptunk egy új részletet a Lady Midnightból!
"Ty felemelte a fejét. Mindig is finom vonásai voltak, sokkal inkább tündérszerűek, mint Helennek vagy Marknak. Az apjuk mindig azt mondta, hogy a Blackthornok régebbi generációira üt, és nem is néz ki nagyon másképp, mint a családi portrék az alig használt étkezőben - karcsú viktoriánus férfiak rájuk szabott ruhákban, porcelánfehér arccal és fekete, göndör hajjal, és olyan nevekkel, mint Jesse és Rupert. - Akkor mi van?
Julian hezitált. Az egész ház csendes volt. Hallani lehetett egy számítógép halvány búgását az ajtó másik oldaláról.
Arra gondolt, megkérdezi Ty-t a méregről. De ahhoz arra lenne szükség, hogy elmondja neki, "Most halottnak kéne lennem". Ezek a szavak egyszerűen nem akartak kijönni a száján. Mintha lett volna gát, ami mögött ennél sokkal több szó bújt meg: Semmiben sem vagyok biztos. Utálom, hogy én vagyok a felelős. Utálom, hogy döntéseket kell hoznom. Rettegek, hogy mind meggyűlöltök. Rettegek, hogy elveszítlek titeket. Rettegek, hogy elveszítem Markot. Rettegek, hogy elveszítem Emmát. Azt akarom, hogy valaki átvegye ezt a terhet tőlem. Nem vagyok olyan erős, mint gondolnátok. A dolgok, amikre vágyom, helytelenek.
Tudta, hogy ebből semmit sem mondhat ki. A színjátéknak, amit nekik mutatott, a gyerekeinek, tökéletesnek kell maradnia: egy repedés benne összezúzná számukra az egész világot.
- Tudod, hogy szeretlek - mondta inkább, Ty pedig riadtan nézett rá, és egy röpke pillanatra találkozott a tekintetük."
