Sziasztok!
Cassie megajándékozott minket egy ünnepi Mennyei tűz városa részlettel. Íme:
A Frayek soha nem voltak megszállottan vallásosak, de Clary mindig is imádta a Fifth Avenue-t karácsonykor. A levegőben édes sült gesztenye illata terjengett, és a kirakatok ezüstösen, kékesen, zöldesen és vörösen csillogtak. Idén kövér, gömbölyded kristály hópelyhek csüngtek minden lámpaoszlopról és aranyos pászmákban verték vissza a téli napfényt. Nem is említve a hatalmas fát a Rockefeller Centernél! Az árnyéka most is rájuk vetődött, ahogy ő és Simon átverekedték magukat a bejárat melletti korcsolyapálya kapuján, és nézték, ahogy a turisták elesnek, miközben próbálnak a jégen boldogulni.
Clary kezében forrócsokit szorongatott, a melege átjárta az egész testét. Majdnem normálisnak érezte magát - ez, hogy a Fifth Avenue-n van és eljön megnézni a kirakatokat meg a fát, Simonnal közös téli hagyományuk volt, amióta csak az eszét tudta.
- Mint a régi szép időkben, igaz? - kérdezte Simon, pontosan az ő gondolatait visszhangozva, miközben állát a karjára támasztotta.
Clary megkockáztatott egy pillantást felé. Fekete kabát volt rajta és egy sál, ami kiemelte bőrének télies sápadtságát. A szemei karikásak voltak, valószínűleg már nem ivott vért egy ideje.. Úgy nézett ki, mint ami valóban is volt - egy éhes, fáradt vámpírnak.
Hát, gondolta. Mint a régi szép időkben. - Több embernek kell ajándékot vennünk - jegyezte meg. - Plusz, megint itt van a mindig bajos kérdés: Mit vegyél valakinek, akivel ez az első karácsonyotok, mióta randiztok?
- Mit vegyél egy Árnyvadásznak, akinek megvan mindene - javította ki Simon vigyorogva.
- Jace leginkább a fegyvereket szereti - sóhajtott Clary. - Szereti a könyveket, de az Intézetben van egy hatalmas könyvtáruk. Szereti a klasszikus zenét... - Hirtelen felderült. Simon végtére is zenész, még ha a bandája borzalmas is és mindig változik a neve - most éppen Halálos Szuflé -, mégis értett hozzá valamit. - Mit adnál valakinek, aki szeret zongorázni?
- Egy zongorát.
- Simon!
- Egy hatalmas metronómot, ami akár fegyverként is szolgálhat?
Clary újra sóhajtott, ezúttal már teljesen elkeseredetten.
- Kottákat. Rachmaninoff elég nehéz, de Jace szereti a kihívásokat.
- Igazad van. Megnézem, van-e valahol zenebolt a környéken. - Clary megitta a forrócsokiját, a poharat a kukába hajította, aztán előhúzta a telefonját. - Veled mi van? Mit adsz Isabelle-nek?
- Fogalmam sincs - felelte Simon. Elindultak lefelé a sugárúton, ahol a gyalogosok hömpölygő tömege a kirakatokat bámulva dugót okozott.
- Ó, ugyan már! Isabelle könnyű.
- Hé, a barátnőmről beszélsz - vonta össze a szemöldökét Simon. - Azt hiszem. Nem vagyok benne biztos. Még nem beszéltünk róla. A kapcsolatról, úgy értem.
- Most már tényleg le kell ezt rendeznetek, Simon.
- Mi?
- Meg kell beszélnetek, mi van köztetek. Mi az és hová tart. Jártok vagy csak szórakoztok, esetleg bonyolult vagy mi? Mikor mondja el a szüleinek? Találkozgathattok-e mással is?
Simon elsápadt. - Mi? Komolyan?
- Komolyan. Addig is - parfüm! - Clary megragadta Simon kabátját, és magával rángatta egy illatszerboltba, ami egyszer régen bank volt. Amikor beléptek csillogó üvegek álltak mindenfelé. - És valami váratlan - mondta Clary, miközben a parfümökhöz húzta a fiút. - Isabelle nem akarja, hogy olyan illata legyen, mint bárki másnak. Azt akarja, hogy olyan illata legyen, mint a fügének vagy a vetivernek vagy a...
- Füge? A fügének van illata? - Simon elborzadt. Clary épp ki akarta nevetni, amikor csörögni kezdett a mobilja.
Az anyja volt.
hol vagy? vészhelyzet
