Sziasztok!
Ez a történet kicsit megkésve érkezett, de nem vagyok kőszíve, szóval:
A kacsák támadása
Tessa és
Jem épp kellemes piknikjüket töltötték a Hyde Park gyönyörű zöld pázsitján, a
tópart mellett, messze a démonok és árnyvadászok világától, mikor rájöttek,
hogy későre jár, és lassan besötétedik.
-
Jem, kérlek, siess! Nem szeretek sötétben a
parkban lenni, mióta megtámadott minket… - Tessa elharapta a mondat végét,
tudván mennyire érzékenyen érinti Jemet a téma.
-
Tudom, szerelmem, de egy percig se félj, míg itt
vagyok! – mondta, majd eldobott egy kis kenyérdarabot a kacsák felé, akik a
falatokra egyre közelebb araszoltak hozzájuk. – Különben is, meg tudod magad
védeni, ha szükséges, végül is kiképezetek.
Tessa nem mondott semmit, csak
idegesen toporgott, miközben Jem nekilátott összepakolni. Gondolatai
elkalandoztak a közelebb araszoló kacsákhoz. Rossz érzés kerítette hatalmába,
így mint ilyenkor mindig, megszorította a nyakában nyugodtan ketyegő kis
mechanikus angyalt.
-
Nem azt mondtátok mindig, hogy a kacsák aljas
állatok? – kérdezte Tessa, még mindig az angyalt markolászva.
-
Csak Will állítja ezt, miközben elfelejti, hogy
ő kényszeríti szegényeket kannibalizmusra. Szerinted tudnának nekünk ártani
ezek az apró, szárnyas lények? – Jem felvett egy kacsát, majd Tessa orra alá
dugta. – Tényleg tudna neked ártani, ez a tollas kis lény?
Tessa már nyúlt volna a kacsa
felé, hogy megsimogassa, keze már félúton járt, mikor egy ismerős hangot
hallott maga mögül.
-
Tessa vigyázz! Jem dobd el azt a démont, mielőtt
ráveti magát Tessára! – Will sietett feléjük, kétségbeesett arccal.
-
Ne butáskodj Will, ez csak egy kacsa! – mondta Tessa,
a szemét forgatva.
-
Nem, nem az. Épp az előbb olvastam egy könyvet a
démonhimlőről.
-
Nagyszerű Will, de mi köze van a kacsákhoz? –
vágott közbe Tessa.
-
A végső stádiumban, ha egy bizonyos démonfajtól
kaptad el, kacsává változol át. Ezek itt mind démonok! – ordította Will, majd
kikapta Jem kezéből a szárnyast és elhajította.
-
Will! Ez egy madár, nem egy démon! – nyugtatta barátját
Jem.
-
Akkor miért jön felénk az összes? Ezek falkában
járnak!
Ahogy Will száját elhagyta az
utolsó mondat, a kacsák egy hatalmas masszává olvadtak össze. Majd testet
öltöttek egy hatalmas kacsává.
-
Most már hiszel nekem? – nézett Will
szemrehányóan barátjára, akit ledöbbentett a látvány. – Ne csak állj ott,
inkább segíts! – és ketten nekiestek a kacsaszörnynek. – Jegyezd meg! Sose bízz
egy kacsában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése