Nézzétek, mit kaptam!

Sziasztok!

Ezt Kyrától kaptam, és egyszerűen imádom! :') Nagyon szépen köszönöm neki ezúton is, nagyon jól esett! :D

http://sketchtoy.com/7438153

És egyetértek! Forever TMI!

12 nap karácsony 3. nap - Idegen nyelv

Sziasztok!

És akkor az én kis rövid szösszenetem.



Hasadó zsákok

– A húgod. A húgod. A húgod – mondogatta magában Jace, és újabb szaltót hajtott végre tökéletesen a levegőben.

Fogalma sem volt, mióta lehet ott. Valószínűleg órák óta edzett már, legalábbis erre következtetett fájó izmaiból. De a fájdalom jó volt, legalább valamennyire elterelte a figyelmét.

Kinek akar hazudni? Egyáltalán nem terelte el a figyelmét.

Jace ezúttal a szeráfpengével végighasított egy zsákot, aztán villámgyors mozdulattal hátrafordult, hogy ugyanezt tehesse még hárommal.

Ha figyelemelterelésre nem is, arra jó volt az edzés, hogy a dühét csillapítsa. Legszívesebben egész démonhordákat mészárolt volna le, de erre nem volt lehetőségese, így maradtak a zsákok.

Mérhetetlenül dühös volt. Gyűlölte a sorsát, amiért ezt át kell élnie. A végzet a képébe röhög. Clary a legkegyetlenebb tréfa volt, amit el tudott képzelni.

Clary. A húga.

De nem tudott rá így gondolni. Képtelen volt. Ha arra gondolt, hogy Clary ott áll előtte, csak a csillogó zöld szemét látta, az apró szeplőket, és az ajkát érezte a magáén. Ha eszébe jutott, hogy soha többé nem csókolhatja meg...

Újabb zsákok estek a szeráfpengéjének áldozatul.

Omnia vincit amor et nos cedamus amori.*

– Hülyeség – horkantott Jace, és újabb zsákokat ejtett áldozatul.


* Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.

12 nap karácsony 3. nap - Idegen nyelv

Sziasztok!

Újabb Malec történet Fummie-tól, ezúttal Velencéből. :)

Még egy Malec történet. A Cassie által írt képeslapok inspiráltak, meg a saját élményeim. Voltam már Velencében, úgyhogy nem Google-térképről néztem ám az épületeket. Egy darab olasz mondat szerepel benne (odaírtam a magyar fordítását), évekig tanultam az olaszt, viszont két éve egy szót se használtam, szóval könnyen előfordulhat, hogy az az egy darab mondat is hibás, úgyhogy ha valaki tud olaszul, és tényleg rossz, sikítson.

Venezia

A nap vakítóbban ragyogott a megszokottnál, mivel a víz kétszeres erővel tükrözte vissza fényét. Ennek köszönhetően a hőmérő higanyszála is igen hamar felszökött, szokatlanul meleg volt az idő kora délelőtthöz képest. Legalábbis Alec így érezte, mivel otthon, New Yorkban csak az igazán forró napokon volt ilyen meleg, de ott sem reggel kilenckor. Akkor már egészen kellemes volt, mikor az ember kiállt a Piazza San Marcónál a kikötőbe, ahol a sok gondola várakozott, hogy gyönyörködjön az öbölben, mert a szél hűsen simogatta az arcát, viszont ezzel ideiglenes vakságot kockáztatott az erős napsugaraktól. A levegő valamivel párásabbnak érződött, mint a New York-i, de annál jóval tisztább volt, ugyanis kevesebb autó jött be a városba, mint ahány sárkánydémon a világon létezett (legalábbis Jace szerint). Az emberek errefelé inkább csónakkal jártak, Velencében több utca állt vízből, mint kőből.

Venezia, ahogy Magnus emlegette. Persze ő jól elboldogult itt is, olasz nyelvtudása olyan volt, mint a francia, vagy akár az angol, neki nem okozott gondot megértetnie magát. Alecnek sem volt gondja, egyik rúnája tett róla, hogy mindent értsen, de irigyelte a boszorkánymestert végtelennek tűnő tudása miatt. Valamint az, hogy tökéletesen érti és beszéli a nyelvet, nem jelenti, hogy mindent megért, mert az előforduló kulturális különbségeken még a rúnák sem segíthettek, nem vetekedhetett nyolcszáz év tudásával. A fiúban ilyenkor néha felmerült, hogy nem érhet fel a mágushoz, de ezeket a kétségeket Magnus ügyes módszerekkel mindig eltüntette.

Reggeli után tettek egy kényelmes sétát a Canale Grandén álló szállodáig, ahol megszálltak. Különleges hangulata volt a városnak, a XVI. századi épületek mintha úsztak volna a vízen. Úgy tűnt, a város megállt ugyanebben a korban, csak az emberek haladtak tovább, lenyűgöző volt. Ahogy a hotel aulájába léptek, egy férfi jött eléjük kezében papírt tartva.

- Signori, si hanno mandato questo* – szólt, s nyújtotta a képeslapnak látszó tárgyat.

- Grazie – válaszolta egyszerre a két megszólított, de Alec nyúlt a küldeményért. Egészen addig, míg be nem csukódott mögöttük a lakosztályuk ajtaja, a fiú a képet nézegette. A Szabadság-szobor fotója eszébe jutatta, mennyire honvágya van. Nem mintha nem érezte volna jól magát Magnusszal, de az otthon melege hiányzott neki. Félt megnézni a szöveget, tanulva az előző esetekből, nem akart húga újabb agyament esküvői ötletével foglalkozni, inkább kiugrott volna az ablakon a tisztának éppen nem mondható vízbe.

Isabelle imád partikat rendezni, és mikor megtudta, hogy Clary mamájának és Luke-nak esküvője lesz, úgy döntött, ő is szervez egyet, méghozzá drága bátyjának és az ő mágusának. Meg is írta az éppen Egyiptomban nyaraló párosnak remek ötletét, ám Alec hiába próbálta lebeszélni őt, az a sok feleslegesen elküldött levél nem használt, de megmenthettek volna vele akár egy fát is. Ezek után Izzy rendszeresen küldte beszámolóját az előkészületekről, a testvére pedig rendszeresen visszaküldte felháborodását és tiltakozását, hasztalanul.

Magnus elegánsan helyezkedett el a kanapén, mintha mindig is főúrként élt volna itt, Alec lustán ledobta magát mellé, majd anélkül, hogy megnézte volna az írást, a férfi kezébe nyomta a lapot.

- Látni se bírom, olvasd el te, nem tudok már többet foglalkozni Isabelle őrültségeivel – agonizált, de közben tekintetét nem vette le a boszorkánymesterről, nehogy lemaradjon a reakciójáról, míg az átfutja a pár soros üzenetet.

- Semmi vész, Jace és Clary küldte – nyugtatta meg Alecet, de ahogy visszaadta a papírt, a fiú észrevette a szája szegletében megbúvó mosolyt. Azt remélte, barátja megnyugtató híreket közöl vele, vagy legalább, hogy minden rendben, de csalódnia kellett.

- Az Angyalra! – kiáltott fel az Árnyvadász, meglepetésében még fel is ugrott ültéből. – Csak nem hiszi azt, hogy tényleg esküvő lesz? Úgy csinál, mintha nem is a húgommal élne már időtlen idők óta! Tudhatná, hogy az esküvő csak az ő agyszüleménye, és mint olyat, ezt sem kell komolyan venni! Még hogy tanú! Nem kell tanú, mert nem lesz esküvő! – kiabált, és idegességében fel-alá járt a szobában, ajtótól az ablakig, majd vissza. Magnus úgy nézett ki, mintha egy teniszmeccset nézne, ahogy fejével követte a fiút. – Nem érdekel, hogy a testvérem, ha hazaértünk, megfojtom azt a lányt a saját korbácsával. Miért teszi ezt velem? Hát már senki nem hallgat rám?

Alec hangja elhalt, nem úgy a haragja, kénytelen volt levezetni a felgyülemlett feszültséget, úgyhogy tovább rótta az ajtó-ablak közti útját a szobában, a boszorkánymester pedig tapasztaltan megvárta, míg társa sétálási kényszere abba marad, és sikerül egy kicsit megnyugodnia. A fiú néhány további percig magában dohogott, és mikor leült a sarokban álló asztalhoz, még mindig dühös volt, így fogalmazta meg pár soros válaszlevelét az egyik odakészített képeslapra, amelyben felszólította Jace-t, hogy azonnal cselekedjen, állítsa le Isabelle-t, mielőtt bármi elfajulna.

Magnus a széken gubbasztó Alechez ment, miután látta, hogy dühét kellőképp kiadta, már csak némi kétségbeesés maradt benne. Fölé hajolva vigasztalón ölelte át a vállát.

- Alec, drágám – szólt finoman, vigyázva, nehogy újra robbanjon. – Én azért szívesen megülném az esküvőnket – mosolyodott el, és egy puszit nyomott a fiú arcára.

*Uraim, ezt Önöknek küldték.

12 nap karácsony 3. nap - Idegen nyelv

Sziasztok!

Annabell ezúttal egy képregényt készített nekünk. Egy kis magyarázat a latin kifejezésekhez:

Pleraque faciliora sunt dictu quam factu.

A legtöbb dolgot könnyebb mondani, mint megtenni.

Facta loquuntur.

A tettek beszélnek.

Nil difficile amanti.

A szerelmeseknek semmi sem nehéz.

 

 

Nagyobb méretért katt!

 

12 nap karácsony 3. nap - Idegen nyelv (külföldi)

Sziasztok!

Egyelőre egyet találtam, de gondolom, még fognak felkerülni, akkor még bővítem. :)

Sarah Rees Brennan a Bane krónikákról

Sziasztok!

Sarah Rees Brennan válaszolt néhány kérdésre a Bane krónikákkal kapcsolatban Twitteren. 

Arról, hogy megtudjuk-e, miért tiltották ki Magnust Peruból:

Talán. ;)

(Ha valaki tudni szeretné, Cassie egy interjúban elárulta, én tudom, szabad kérdezni :P Persze nyilván a teljes történetet jobb lesz ismerni. - Deszy)

Hogy mi a legjobb abban, hogy segíthet megírni Magnus háttértörténetét:

Magnusszal kapcsolatban minden nagyon jó! De szeretem, hogy milyen kedvesek és befogadóak Cassie Clare rajongói velünk a Bane krónikákkal kapcsolatban.

Magnus ruhatáráról:

Magnus ruhatárának az a szépsége, hogy ha bármiről is azon gondolkozol, hogy viselné Magnus, akkor a válasz azonnal az, hogy Ó, IGEN.

Arról, mi a kedvenc jellemvonása Magnusban:

Amellett, hogy szexi és elképesztően vidám, szeretnék olyan kedves lenni, amilyen titkon Magnus is. Mindenkinek segít!

Arról, hogy olvashatunk-e többet Magnusról és Camille-ról:

Camille fel fog tűnni. ;)

Magnusról és Alecről:

Azt hiszem, sok ember imádja a kapcsolatát Aleckel... És Alec sokszor fel fog tűnni. ;)

Arról, hogy lesz-e másik szereplő, akibe Magnus beleszeret:

Magnusnak az évszázadok során több romantikus kapcsolata is volt. Maureen Johnson előállt egy nagyon izgalmassal.

Arról, hogy miről szól a Bane krónikák:

Különböző történet Magnus életének különböző pontjairól, igen - Peru, Alec, Camille, Franciaország, NYC különböző évszázadokban...

Arról, hogy feltűnik-e Infernal Devices szereplő:

Az embernek mindig fel kell készülnie Herondale-ekre. ;)

Robbie karácsonyi partin

Sziasztok!

Robert Sheehan ott volt 13-án az Angol Nemzeti Balett karácsonyi partiján a St Martins Lane Hotelben.

Nagyobb méretért katt a képekre!

Az élet apró örömei

Sziasztok!

Gondoltam, megmutatom nektek is, mert nagyon örültem neki:

Nagyobb méretért katt!

A blog fel van tüntetve a Könyvmolyképző Kiadó honlapján, A hercegnél a kapcsolódó tartalmak között. :) (Cassie hivatalos oldala és a Tumblr oldala mellett.)

Az övén is

Sziasztok!

Arról már írtam, hogy a Jace fegyvereit tartó valami csatján rettenthetetlen rúnák vannak, de úgy tűnik, nem csak ott, hanem az övén is.

Ez pedig ugye nyilvánvaló baki, hiszen a rettenthetetlen rúnát Clary majd csak a második részben alkotja meg.

A kis Jemima

Sziasztok!

Ezúttal Jemimáról (Isabelle) hozok gyerekkori képet, és jelentem, ezzel új rovat született: A kis Árnyvadászok. Ez alatt a címke alatt fogjátok megtalálni a szereplőkről készült gyerekkori képeket, amik felkerülnek az oldalra. Néhányat már találtok is. :)

Visszaszámlálás az új esztendőig

Sziasztok!

Hónap közepe van, egyre jobban érezni az új év közeledtét. Persze előtte még túl kell élnünk egy világvégét meg a karácsonyt, de minket, Árnyvadászokat senki és semmi sem állíthat meg, hogy a 2013-as esztendőbe lépjünk, amikor annyi csodálatos dolog vár ránk jövőre!

Ennek örömére, gondoltam visszaszámolhatnánk, együtt. Minden napra kiválasztottam egy kis idézetet a Csontvárosból, illetve adok egy kis témát is mellé, amiről egy-két mondatban írhattok. Az idézetek és a témák kapcsolódni fognak egymáshoz.

Nektek nincs is más dolgotok, mint hogy ezt megosszátok a saját Facebook falatokon, a következő módon:

Idézet

Reakció a témára

A 2013-as az Árnyvadászok éve lesz!

@Árnyvadászok - Cassandra Clare rajongói oldal (normális esetben, ha lájkoltátok az oldalt, akkor amikor a kukac után, szóköz nélkül elkezditek beírni, akkor kidobja, mint lehetőséget, arra kell kattintani. Így linkként fog megjelenni, illetve a megjelölésnek köszönhetően a kiírásotok meg fog jelenni az Árnyvadászok Facebook oldalán, így láthatjuk egymás kiírásait. :D)

Tehát az első nap példáját hozva:

„– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

Melyik a kedvenc párosod a sorozatból?
Jace és Clary. (Vagy Alec és Magnus. Hm... Nehéz döntés.)

A 2013-as az Árnyvadászok éve lesz!

@Árnyvadászok - Cassandra Clare rajongói oldal (ez link)

A listát felteszem külön a Facebook oldalra is, a jegyzetek közé, hogy könnyen vissza tudjátok keresni. :)

És akkor itt a lista:

1. „– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

Melyik a kedvenc párosod a sorozatból?

2. „– Jézusom! – kiáltott fel Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.”

Ki a kedvenc angyalod a sorozatból?

3. „– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda.
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány.”

Mi a kedvenc női neved a sorozatból?

4. „– Hodge küldött, hogy ébresszelek fel. Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam kevésbé rágsz be, ha valami szépet látsz.
– Mármint téged?
– Mi mást?”

Ha párt kellene választanod magadnak a könyvből, ki lenne az?

5. „A barátod versei rettenetesek. Olyanok, mintha megevett volna egy szótárt, aztán véletlenszerűen elkezdte volna felöklendezni a szavakat.”

Cassandra Clare rendszeresen hoz versidézeteket a könyveiben. (Például a részek elején is.) Neked melyik a kedvenced?

6. „Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.”

Mi a legfontosabb tárgy az életedben, amitől nem tudnál megválni?

7. „A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.”

Mi a véleményed a fenti idézetről?

8. „Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké.”

Szelíd vagy öntelt?

9. „Nem menthetsz meg másokat, amíg nem mented meg saját magadat.”

Ez az idézet akár egy önsegítő könyvből is származhatna. Neked mi a mottód az életben?

10. „Ha feleolyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél, mint amilyen vagy.”

Szerinted melyik a legviccesebb jelenet a könyvből?

11. „A legszörnyűbb dolgokat a férfiak éppen a szerelem nevében teszik.”

Mit gondolsz, Valentine tényleg szerette Jocelynt?

12. „– Valamiért kétlem, hogy azért küldött volna Falánk démont a lakásába, mert össze akar jönni vele
– Én sem így kezdenék neki. Először bonbon meg virágok, aztán bocsánatkérő levelek, és csak utána jöhetnek a falánk démonhordák. Ebben a sorrendben.”

Te milyen ajándékot adnál annak, akit szeretsz?

13. „- Honnan tudja? - kérdezte az íróasztal mögött ülő férfitől. - Úgy értem, azt, hogy szeretem a könyveket.

- Az arckifejezésedből, amikor bejöttél - válaszolt amaz, majd felállt és megkerülte az asztalt. - Valami oknál fogva kételkedtem benne, hogy én voltam rád ilyen hatással.”

Ha választanod kellene egy könyvet, amit magaddal vihetsz egy lakatlan szigetre, mi lenne az?

14. „- Hát, ötéves koromban kitaláltam, hogy megfürdök spagettiben.

- De nem engedte, igaz?

- Dehogynem, épp ez az. Megengedte. Azt mondta, igazán nem kerül sokba, és miért ne, ha ezt akarom. A szolgálókat utasította, hogy töltsenek meg egy kádat forrásban lévő vízzel meg spagettivel, aztán amikor kihűlt...

- Megvonta a vállát. - Megfürödtem benne.”

Neked volt valami hasonlóan őrült kívánságod, amire gyerekként vágytál? Mi volt az?

15. „A levelek mozdulatlanul csüngtek a bokron. Hirtelen az egyik szorosan zárt bimbó reszketni kezdett, majd kétszeresére duzzadt, és felpattant. Olyan volt, mintha gyorsított felvételen láttak volna egy kivirágzó növényt: a finom zöld csészelevelek kitárultak, szabad utat engedve az odabent rejtőző szirmoknak, amelyeket finoman, akár a hintőpor, aranyló virágpor borított.

- Ó - csúszott ki Clary száján. Amikor felnézett, látta, hogy Jace őt figyeli. - Miden éjszaka virágoznak?

- Csak éjfélkor - felelte a fiú.”

Mi a kedvenc virágod?

16. „Valami kicsi és fehér kukucskált elé a boszorkánymester bokái közül. Kusza szürke csíkjai voltak és bóbitás rózsaszín fülei, amitől jobban hasonlított egy nagy egérre, mint egy kismacskára.

- Miau Ce-tung? - tippelt Clary. Magnus bólintott. - Hazatért.”

Van háziállatod? Ha nincs, szeretnél?

17. „- Teát. Úgy találom, hogy megnyugtatja a gyomrot, és az elmének is segít koncentrálni. A tea csodálatos ital.

- Én kérek - mondta Clary, aki hirtelen rádöbbent, hogy milyen régen ivott vagy evett akármit is. Ügy érezte, hogy tömény adrenalinon élt, amióta csak fölébredt.

Jace is megadta magát. - Hát jó. Feltéve, hogy nem Earl Grey - tette hozzá az orrát ráncolva. - Gyűlölöm a bergamottot.”

Szereted a teát? Mi a kedvenced?

Ha ezt végigcsináljuk, nem csak jól fogunk szórakozni, de népszerűsítjük Cassie könyveit és - nem is kíván titkolni - az oldalt is. :) (Ha van kedvetek a blog linkjét is megoszthatjátok. ;D)

Az adott napokra adott válaszaimat én is minden nap posztolni fogom a Facebook oldal falán, és meg is vitathatjuk a dolgot. :)

A kihívás ma kezdődik, az első napit már szabad is posztolni! :D

Rejtett démon

Sziasztok!

Igen, még mindig az előzetest elemezgetem. Most éppen ezt hoztam:

Először teljesen hétköznapi rendőrnek tűnik, de amikor leengedi a szemüveget, a húzással együtt fokozatosan láthatóvá válik a démoni formája. Már ez elképesztő. 

Na de vizsgáljuk meg közelebbről! Egy szemüveg? Ez tulajdonképpen egy jelképe a látásnak és a tisztánlátásnak, vagy ha úgy tetszik, a sötétített lencse a valóság eltakarásának. Tehát valószínűleg nem ok nélkül a szemüveget választották, aminek mozgatásával válik láthatóvá, ami előtte nem.

Amikor két fandom találkozik

Sziasztok!

Ezúttal egy itthon talán kevésbé elterjedt fandom, a Pretty Little Liars került terítékre. :)

Ilyen cipőt nekem is! *-*

Árnyvadászok a TOP10 Tumblr oldal listáján

Sziasztok!

A NextMovie oldal összeállított egy tízes listát a szerintük tíz legjobb filmes Tumblr oldalról 2012-ben. És találjátok ki, ki van az ötödik helyen?

Bizony, Cassandra Clare és az ő Tumblr oldala!

Hát igen, a címben rosszul írták a Shadowhunters-t, de ezt rögtön kompenzálják is az alcímmel: Jobban néz ki feketében

A szöveg pedig:

A Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények bűnösen jól néz kis, de ha bármelyik sorozatnak igazán esélye van a Hunger Gamest arra kényszeríteni, hogy fussanak a pénz után mint a "következő Twilight", akkor az valószínűleg a The Mortal Instruments. A sorozat első része, a City of Bones - Csontváros jövő augusztusban kerül a mozikba, és a mi legjobb forrásunk egy a könyvek írónője maga, Cassandra Clare a Tumblr oldalán keresztül. Ő maga az egyik legnagyobb rajongója.

12 nap karácsony 2. nap - Magnus és Alec

Sziasztok!

Na, ha megkésve is, de az én szösszöm is megérkezett. Jelentem, City of Lost Souls spoiler! Kemény spoiler, szóval ha még nem olvastátok, akkor nem érdemes nekiállni.

Üres

Magnus brooklyni lakása padlóján feküdt, és a mennyezetet bámulta. Gyakran csinálta ezt, amikor gondolkozni akart. Annyi mindent látott életében, emberek és színek és épületek kavalkádját, hogy néha jó volt csak az egyszerű, üres falat nézni. Olykor azt kívánta, bár az ő agya is olyan üres lehetne, mint a mennyezet. De az ő elméjét több száz évnyi tudás, tapasztalat és emlék töltötte meg.

És néha úgy érezte, hogy bizonyos emlékektől inkább szabadulna. Mert azok nem csak az agyát, hanem a szívét is megtöltötték, és amikor túl kívántak csordulni, az is a szívét szorította össze, ami sokkal fájdalmasabb volt, mint a gondolatok áradása.

Megfogadta, sok évvel ezelőtt megfogadta, hogy nem hagyja még egyszer. Nem hagyja, hogy egy Árnyvadász megint elcsavarja a fejét. Aztán amikor először meglátta a buliban, tudta, hogy veszélyben van. De megint nem bírt ellenállni a csábításnak. És megint ugyanúgy végezte.

Mennyivel egyszerűbb lenne minden halandóként! Nem aggódni, hogy meghal mindenki, akit szeret. Nem érezni a terhet, amit a rengeteg emlék jelent. Egyszerűen csak élni, még ha csak pillanatokat is, de felszabadultan.

Megint csörgött a telefon. Már nem is számolta, hányadszor. És oda sem kellett néznie, hogy tudja, ki az. Alexander.

Nem vette fel, aztán nem sokkal később elhallgatott. Magnus már nem volt képes a plafont bámulni. Mert őt látta maga előtt az üres felületen is.

Oldalra fordította a fejét, de ez sem segített. Habár megvolt minden bútor, a lakás mégis kihaltnak tűnt. Nem volt ott ő sem, és a holmijai sem. Valószerűtlenül üres volt az otthona is, ami egykor csak az övé volt.

Alec egyetlen dolgot hagyott hátra, amit Magnus most is a kezében szorongatott. Ujjai közül halvány sugarak szöktek elő: rózsaszín, zöld és kék boszorkányfény. Utóbbi nem olyan kék volt, mint Alexander szeme, olyan kék semmi sem lehetett, mégis az jutott róla eszébe.

Újabb csengés szakította meg a némaságot, de ez most más hang volt. Nem telefonált, üzenetet küldött.

Magnus nem bírta tovább. Egyetlen intéssel elhallgattatta a telefont, aztán felkapta a menekülni készülő Miau Ce-Tungot.

– Sétálni megyünk – mondta.

És magában még hozzátette: Vagyis inkább menekülünk. Menekülünk a múlt elől.

Párhuzamok

Sziasztok!

Újabb párhuzamot hoztam, erre a napra stílszerűen Alec párhuzamot, méghozzá Willel. Az idézeteket angolul hozom, mivel az egyik a CoLS-ból származik, ami még nem jelent meg, a másik pedig A hercegből, ami - fájdalom - nekem még nincs meg. 

“Don’t make it sound like that. Like some ordinary sort of grief. It’s not like that. They say time heals all wounds, but that presumes the source of the grief is finite. Over. This is a fresh wound every day.” — Will Herondale (Csak a félkövér részt fordítom: Ez minden nap egy friss seb.)

“It’s not like a stab wound you can protect me from. It’s a million little paper cuts every day.” — Alec Lightwood (Ez minden nap egy millió kis vágás.)

12 nap karácsony 2. nap - Alec és Magnus

Sziasztok!

Fummie mára is készült, ezúttal ráadásul két történettel is!

Hát szóval én erre kettőt írtam. Volt egy ötletem, amit elkezdtem írni, de valahogy sehogy nem találtam a hangot, Aleckel még megbirkóztam, de Magnus sehogy sem ment, pedig őt nagyon szeretem, de nehéz felvenni a stílusát. Azt hiszem, az elsőn látszik is, hogy mennyit szenvedtem vele, folyton elakadtam, küszködtem. Aztán végül csak befejeztem. Közben lapozgattam az Üvegvárost, hátha találok valami segítséget benne, és megláttam, Ihlet úr pedig újra meglátogatott. Ezt már sokkal könnyebb volt írni, rövidebb is, inkább csak amolyan szösszenet, de megvan a hangulata. Legalábbis remélem. Meg azt, hogy tetszeni fog nektek. Egyébként imádom a Malec párost, de tényleg nehéz elkapni a hangjukat, párbeszédet meg amúgy sem tudok írni. Szóval az első a Hamuvárosban játszódik, mikor Jace-ék a tündérekhez mennek, Alec pedig Magnusnál marad cserébe, a második pedig az Üvegvárosban, egészen pontosan a magyar, puha borítós kiadás 392-393. oldalán, Alec szemszögéből. Ja amúgy slash, és 12-es korhatár (amit nem kell annyira komolyan venni, nincs benne olyan, csak a rend kedvéért).

Felnőtté válás

Ahogy az ajtó becsukódott a távozó hármas után, hirtelen kényelmetlen csend telepedett a lakásra, úgy érződött, a szobában uralkodó félhomály csak erősítette a fülrepesztő némaságot. Ha arra kószált volna egy ártatlan szúnyog, hát azt is biztosan meghallják, Alec pedig azt kívánta, bár hallaná, mert akkor legalább történne valami. Magnus összefonta a karját maga előtt, és olyan arcot vágott, mintha várna valamire, nyilván arra, hogy a fiú csináljon, mondjon valamit. Ő ettől csak még mélyebbre süllyedt a zavar mocsarában, bár nem tudta, mitől, hiszen nem először volt kettesben a boszorkánymesterrel, mégis valahogy másmilyen volt minden, olyan furcsa. Eszébe jutott, mikor beszélgettek először négyszemközt, azon a bizonyos napon, amikor életében először csókolózott… vagyis hát inkább Magnus csókolta meg őt. Az emlék hatására akaratán kívül elvörösödött, szeme a férfi szájára siklott, szerette volna újra megízlelni az ajkait. Azon kívül, hogy felvonta egyik szemöldökét, a boszorkánymester nem reagált új vendége színére vagy szótlanságára. Az álldogálást megunva leült a kanapéra, ő láthatóan nem volt feszült, testtartása is teljes lazaságról árulkodott, lábát keresztbe vetette, karját a háttámlán pihentette.

Alec nem értette, miért ilyen ideges, hiszen azóta már nem is egyszer randiztak, a mostani helyzetben pedig semmi furcsaság nem volt. Jace-re és Isabelle-re gondolt, és arra, vajon meddig lesznek el. Valószínűleg sokáig, éjjel pedig nem jönnek egyből vissza, Jace nyilván kihasználja a szabadsága minden percét, mielőtt újra visszatérne börtönébe. Alecnek tetszett a mostani helyzet, nem sietett volna azzal a túsz-visszacseréléssel.

- Esetleg foglalj helyet, ha gondolod – szólt Magnus, és a szemben lévő fotelre mutatott. A fiúnak csak ekkor tűnt fel, hogy még mindig a szoba közepén ácsorog. – Egy darabig még biztosan itt kell maradnod, szóval tegyél, amit akarsz, csak ne takaríts, ez a lakás már így is túl tiszta.

Alec a fotel helyett inkább a kanapét választotta, és elhelyezkedett a boszorkánymester mellett, bár neki nem ment olyan lezserül.

- Szóval, most mit fogunk csinálni? – kérdezte a fiú, miközben gondolatban sorba vette, ő mit szeretne tenni most, és a tervek között egyértelműen nem szerepelt a Gilligan szigete egyetlen része sem.

- Ó Alexander, azt várod, hogy én legyek a programajánlód? Mert akkor csalódni fogsz.

- Nem, én csak azt hittem…

- Hogy téged foglak pesztrálni? Ugyan, csak egy elcserélt rab vagy, nem egy kisbaba, akire nekem kell vigyáznom. Bébiszittelést nem vállalok – kezével olyan mozdulatot tett, mintha egy legyet akarna elhessegetni. Látszott rajta, hogy szemrebbenés nélkül békává változtatná azt az embert, aki ilyesfajta munkával bízná meg.

- De Jace… ő… - kezdte Alec, bár maga sem tudta, mit akar mondani. – Jace-re is vigyázol – nyögte ki végül. Csodálkozva vette észre, hogy enyhe féltékenységet érez, habár nem tudta eldönteni, tulajdonképpen kire is féltékeny.

- Nem vigyázok rá, ő a foglyom! Messze nem ugyan az – válaszolta Magnus sértődötten. – Én nem a szolgája vagyok, de még csak nem is börtönőre, felőlem aztán mumifikálhatná magát a szobában, engem az se érdekelne. Bár valószínűleg jól mutatna a sarokban, ízléses dísz lenne, egy kis csillámmal feldobná a hangulatot – merengett el az említett helyet bámulva, feltehetőleg épp azt képzelte el, hogyan nézne ki.

- De én nem Jace vagyok – zökkentette ki az Árnyvadász, hogy a bambulásból visszatérítse az eredeti témára.

- Ez aztán az éles meglátás, Alec. Nem is értem, miért nem kaptál még Nobel-díjat ennyi ésszel – gúnyolódott a boszorkánymester. Ez aztán már sok volt a fiúnak.

- Nem hiszem el, hogy egyszer nem tudsz komolyan venni! Annyira nemtörődöm vagy, de én nem leszek az, akit csak úgy semmibe vehetsz! – emelte meg a hangját, dühös volt Magnusra a hanyag hozzáállása miatt, pedig ő igazán igyekezett, hogy ne csak egy strigula legyen a listán. Az ingénél fogva magához húzta a férfit, és keményen megcsókolta. Ő egy pillanatnyi döbbenet után visszacsókolta a fiút, de nem tartott sokáig, lefejtegette az ingét markoló kezet, majd finoman eltolta magától. Gondosan lesimogatta ruhájáról a gyűrődéseket, és csak a művelet végeztével nézett a ragyogó kék szemekbe.

- Pontosan ezért nem veszlek komolyan, Alexander. Mert gyerekesen viselkedsz.

Alec nem a szavaktól rándult össze, hanem mert valami doromboló, meleg és szőrös a lábához dörgölőzött, Miau Ce-tung volt az, Magnus szürke csíkos cicája. A macska pont olyan szemekkel nézett a fiúra, ahogy a gazdája szokott, ez egy kicsit ijesztő volt. Fejét a fekete nadrághoz nyomta, így gondoskodva arról, hogy a szőrszálai kellően megtapadjanak a ruhán. Ezzel végezvén a boszorkánymester ölébe ugrott, és ott összegömbölyödve hagyta, hogy kényeztessék.

- Nem vagyok gyerekes – szólt dacosan a fiú, szavaival ellentétben most inkább nézett ki egy durcás tinédzsernek, mint egy felnőtt harcosnak. – Démonokat ölök, az nem pisiseknek való munka.

- Talán testileg és szellemileg felnőttél, érzelmileg viszont még olyan keveset tanultál – simogatta meg az arcát, közben pedig úgy nézett rá, ahogy a gyerekekre szokás, mikor azt kérdezik, hol lakik a Mikulás. – Pár évvel idősebb vagyok nálad, ennél fogva többet is tapasztaltam, higgy nekem, mert igazam van.

Alec elgondolkodva vakargatta meg Miau Ce-tung fülét, ezt a macska hálás dorombolással jutalmazta. Úgy tűnt, nagyon belemerül ebbe a dologba, de igazából csak félt Magnus szemébe nézni, de a cica sem segített rajta, a szeme ugyanolyan sárgás fénnyel csillogott. Az állat gazdája ezt megelégelve a földre tette a macskát, most inkább csak útban volt. Ujjaival megemelte a fiú állát, hogy a szemébe tudjon nézni, amelyben szomorúságot és csalódottságot látott. Alec önmagában csalódott.

- Hogy érhetném el, hogy komolyan vegyél? – kérdezte halkan a fiú.

- Gyere, megmutatom neked! – A boszorkánymester kézen fogta az Árnyvadászt, és finoman húzva a hálószobájába vezette őt. Az ajtó hangosan csattant a csendben.

***

Ez vagyok én

A többiek beszéltek hozzá, de Alec már rég nem hallotta, mi folyik körülötte, mert ekkor vette észre a tömeg szélén tétlenül ácsorgó Magnust. Nem volt nehéz dolga, a boszorkánymester nem csak magasságával, hanem a tekintélyt parancsoló megjelenésével is kitűnt az emberek közül. Még feltűnőbb lett volna, ha szokásos tüskés hajával, csillámló ruhákban jelenik meg, mint szokta, de még így sem volt könnyű elvegyülnie a tömegben, haját hátra kötötte, és egy egyszerű fekete köntös volt rajta.

Alec gondolkodás nélkül elindult felé, még valamit odavetett az ott ácsorgó Isabelle-nek és Simonnak, de már arra sem figyelt, mit mond, minden gondolatát Magnus kötötte le, aki meglepődöttnek tűnt, mikor meglátta, hogy az Árnyvadász milyen lendülettel közeledik felé. Talán nem számított rá, hogy itt, mindenki előtt olyan hevesen reagál, hiszen eddig mindig igyekezett elnyomni ezt az énjét. De nem most, a holnapot talán meg sem érik, nem érnek rá a finomságokra, itt és most meg kell tennie, különben egy életre bánni fogja.

Legszívesebben azonnal a férfi nyakába ugrott volna, hogy addig csókolja, míg levegőért nem kell könyörögnie, de inkább csak megállt előtte, és könyörgő tekintettel nézett rá. Kék szemében megbánás csillant.

- Sajnálom! Sajnálom, hogy olyan voltam… tudod, amilyen – vallotta be, és őszintén remélte, hogy a boszorkánymester megbocsát neki. – Legyél a párom a harcnál! – kérte meg se várva a választ, és megfogta Magnus kezét.

- Csak abban az esetben leszek a párod, ha megígéred, hogy nem hagyod szétrúgatni a csinos feneked – válaszolta, és olyan gyengéden és féltőn nézte a fiút, hogy az már biztos lehetett benne, a férfi nem haragszik rá.

Alec egy pillanatra elmosolyodott, majd kezét Magnus csuklójára csúsztatva magához húzta, hogy rárajzolja a rúnát. Koncentrált, nehogy elrontsa, közben pedig igyekezett nem több fájdalmat okozni, mint amennyi szükséges. Tudta, milyen fájdalmas, amikor a rúna a bőrre kerül, főleg az első alkalommal, de úgy tűnt a boszorkánymester semmit nem érez belőle. Teljesen nyugodtan, arcizmát se rezdítve tűrte, hogy belerondítsanak tökéletes bőrébe. Mikor Alec felnézett, újra ott játszott a mosoly a szája körül.

- Igaza volt Jace-nek, nem voltam belé szerelmes, csak így könnyebb volt. Neked is igazad volt, magamnak sem akartam bevallani, nemhogy a szüleimnek, féltem, de már nem érdekel. Hadd tudja meg mindenki, kit szeretek – mondta, és átkarolta Magnust, azzal a lendülettel magához húzta, majd nem törődve a teremben tolongó tömeggel, amelyben ott voltak a szülei is, megcsókolta őt.

12 nap karácsony 2. nap - Alec és Magnus

Ramóna

Annabell

Cy

12 nap karácsony 2. nap - Magnus és Alec (külföldi)

 

Fan videó

A Lightwoodok

Pajesz Pasi interjú

Sziasztok!

Készült egy kis interjú Jeffel, a Pajesz Pasival. Aki esetleg nem tudja, ki ő, annak majd a cikkből kiderül:

A várva várt The Mortal Instruments: City of Bones (A végzet ereklyéi: Csontváros) forgatása alatt a rajongók bármilyen kép után kutattak az interneten a szereplőgárdáról, a stábról és a Screen Gems film forgatásáról.

A rendező, Harald Zwart és az írónő, Cassandra Clare nagylelkűen osztották meg a híreket és képeket, amiket tudtak, de egy ember gyorsan valószínűtlenül népszerű téma lett a szenvedélyes rajongók körében. Jeff a projekt rendezőasszisztense gyakran tűnt fel képeken, és egyedülálló és nagy méretű pajesza miatt könnyű volt rá emlékezni. Egy ponton „Pajesz Pasi” trenddé vált Twitteren is. A rajongók egyre kíváncsibbak lettek.

Mit is tudunk Jeffről, a Pajesz Pasiról? Cassandra Clare beszélgetett vele, amikor Torontóban járt és a beszélgetésük egy részét feltette a Tumblr oldalára. De a rajongótábor többet akart. Ki Jeff, a Pajesz Pasi és milyen volt számára a The Mortal Instruments: City of Bones forgatása? Én most megadom nektek a Kérdezz-Feleleket, amire olyan rég vártatok.

Mesélj nekünk az igazi munkádról, amikor nem a képeken tűnsz fel a lenyűgöző The Mortal Instruments: City of Bones szereplőgárdával?

Az igazi munkám az, hogy ott legyek a képeken a szereplőgárdával! Nos, igazából a munkám nagy részében ott van a szereplőgárda, gondoskodnom kell róla, hogy készek legyenek a képekre. A rendezőasszisztens vagyok, aki ott van mindig, ahol a színészek lakókocsijai állnak és ahol a hajukat, sminkjüket csinálják. Ez a hely általában kicsit arrébb van, mint ahol a tényleges forgatás zajlik. Ez azt jelenti, hogy valakinek kell lennie, akik a két világ között tartja a kapcsolatot, és informálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ez a munkám legfontosabb része, kommunikálni a forgatási helyszín és a tábor között és vice versa. Amolyan logisztikai ember vagyok. És a dolog még mondénabb oldalán, sok papírmunkám is van, beleértve például, hogy kitöltsem az összes színész időbeosztását is.

Milyen érzés, hogy amolyan celebbé váltál a The Mortal Instruments rajongók között?

Megtiszteltetés, hogy mind ekkora érdeklődéssel fordultok felém, és próbáljátok megérteni a pajeszom méretét. Amiről szólva...

Mi volt az inspiráció a pajeszodra?

Nem mondanám, hogy valami inspirálta volna. Hacsak nem a kényszerűség. 12 éves korom óta van valami szőr az arcomon. Volt kecskeszakállam, bajszom, különböző méretű és alakú pajeszom. Nincs túl sok időm aludni (általában 4 vagy 5 óra egy éjszaka) a munkám miatt, ezért borotválkozni sem, így lett a pajesz, ahogy lett... Kevesebb részt kell lenyírni. És azért is növesztem, mert ez végül is egy vérfarkasos film.

Mit szeretsz a legjobban a forgatáson?

Az első és legfontosabb, hogy szeretek Torontóban dolgozni a filmesekkel. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család, különböző stílusúak és személyiségek. Azért is nagyon hálás vagyok, hogy ilyen nagyszerű szereplőgárdával dolgozhatok, akiket Harald Zwart, Robert Kulzer, Don Carmody és Martin Moszkowicz hoztak a Mortal Instruments családba.

Rajongója voltál Cassandra Clare könyveinek azelőtt, hogy elkezdtél dolgozni a forgatáson? Volt bármiféle elképzelésed arról, hogy milyen népszerű a sorozat, mielőtt belekerültél?

Nem igazán tudtam semmit a sorozatról, mielőtt elkezdtük ezt a projektet. Inkább afféle Jay McInerney, Isaac Asimov, Jim Thompson fajta olvasó vagyok. Mielőtt dolgozni kezdtem volna ezen a filmen, egy barátom mesélt nekem néhány dolgot a könyvekről, és azután még jobban érdekel a projekt. Most, hogy láttam, hogy a rajongók mennyire szeretik a könyveket, és találkoztam Cassandra Clare-rel, tudom, hogy legalább az első részt el fogom olvasni tiszteletből, miután vége a forgatásnak.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást a munkádban?

Két dolog között hezitálok:

1) Koordinálni az összes változást a hajakban, jelmezekben a sok különböző jelenethez a sok különböző szereplővel.

2) A nagyétkű (ez valószínűleg meglepne titeket) jól tápláltan és boldogan tartani.

Mit gondolsz, a forgatással kapcsolatban mi az, ami a leginkább meglepné a rajongókat?

Sokkal gyorsabban zajlik az egész, mint amit láthattok a forgatás széléről nézve. Egy nap általában 20-50 alkalommal mozgatjuk a kamerát. Ez azt jelenti, hogy változtatjuk a fények beállításait is. Változtatjuk még a színészek kosztümjeit és haját, egy nap háromszor-ötször is. Annak megfelelően, hogy hogy kell kinézniük, ez egy nap 15 perctől órákig is tarthat.

Mikor hallottál először a népszerűségedről a rajongók körében és hogy fogadtad?

Először Ms. Collinstól hallottam a harmadik vagy a negyedik forgatási napon. Kicsit összezavart elsőre, hogy a rajongók miért érdeklődnek irántam annyira, de aztán kicsit több értelmet nyert, amikor rájöttem, hogy közel vagyok a szereplőkhöz, ahogyan a rajongók is szeretnének.

Mit szeretnél üzenni a The Mortal Instruments rajongóinak?

Köszönjük a rajongóknak, hogy ilyen elképesztően lelkesek és megadják a lehetőséget nekünk, a filmkészítőknek, hogy elkészítsük a filmet, amit reményeink szerint látni akartok.

Aki még többet akar tudni Pajesz Pasiról, kattintson a Pajesz Pasi címkére az oldalon, több posztban is szóba került már az oldalon. 

Forrás

Still beharangozó

Sziasztok!

A Csontváros film hivatalos Facebook oldalán ezzel harangozzák be a második stillt:

Árnyvadász szombat

Sziasztok!

Megvan a holnapi nap Árnyvadász témája Twitteren. Nem meglepő módon a holnapi hashtag:

#BaneChronicles

1.000.000 fölött

Sziasztok!

A SonyPictures Youtube csatornájáról elérhető Csontváros előzetes átlépte az 1.000.000 megtekintést. 

Szálljunk be mi is, hogy minél hamarabb meglegyen a 2.000.000! :D

 

Milyen többletjelentést hordoz a második still?

Sziasztok!

Mind nagyon örülünk az új jelenetfotónak. Megnézzük egyben, aztán az apróságokat, elindult a fangirling. De főleg Izzy vonalán érdemes elindulni, illetve a kék hajú fiút sem szabad elfelejteni. 

Ugyanis ezt a képet megvizsgálva tényleg elmondhatjuk, hogy törekedtek a könyvhűségre. Az előzetesből nyilván tudjuk, hogy bizonyos dolgokat átírtak, megváltoztatták a helyszíneket stb., de erre a film időkeretéből illetve a látvány fontosságából már lehetett következtetni. A jó filmadaptációk egyik kulcsa, bármilyen meglepő, pontosan az, hogy jól kell megváltoztatni az alapanyagot, de úgy, hogy közben hű legyen a könyvhöz.

És a szándék a könyvhűséghez pontosan megfigyelhető ebből a képből.

Elég ránézni Izzyre, hogy tudjuk, törekedtek rá. 

Csontváros részletek:

"Clary még ilyen távolságból is látta a vörös követ a nyaka előtt. Úgy lüktetett a tánc­parkett lámpáinak fényében, mint egy önálló, test nélküli szív."

"A halvány fényben a lány félig áttetszőnek hatott, fehér ruhába burkolt színtelen testével olyan volt, mint egy angyal."  

"Ő azonban csak megtántorodott, mialatt a lány kezében megjelent valami; egy tekergő korbács, amely arany­lón csillant meg, ahogy lesújtott vele, hogy a fiú bokája köré csavarja, s ki­rántsa alóla a lábát."

Nos, megvan a vörös köves nyaklánc. Megvan a fehér ruha. És megvan a tekergő, aranyszínű korbács is. (Bár az angyali külső talán nem annyira, mert Izzy elég vadnak tűnik, de a film Árnyvadász koncepciójába tökéletesen illik.)

És hogy miért fontos a kék hajú démon? Egyszerűen azért, mert őt is könyvhűen hozzák. Simán megváltoztathatták volna a dolgot, de a kék haj maradt, és még az is, hogy jóképű. 

Mindezekből pedig arra is lehet következtetni, hogy bizony odafigyeltek a könyvhűségre és az apróságokra is.  

Első fanartok a második stillből