Lily Kevin feleségével

Sziasztok!

Én még mindig imádom nézni, milyen jóban vannak a szereplőgárda tagjai. Lily és Kevinék például kifejezetten jó kapcsolatot ápolnak. Itt most épp egy fotósorozat Lilyről és Jaime-ről, Kevin feleségéről.

Cassiék már visszaszámolnak!

Sziasztok!

Már csak napok kérdése, hogy megjelenjen Cassie és Holly Black közös sorozatának, a Magisteriumnak az első része, a The Iron Trial!

A két írónő minden nap egy-egy képpel számol vissza, ezek közül most csak kettőt hozok. Az egyiken Cassie cicusát láthatjuk, a másikon pedig egyet azok közül a plakátok közül, amelyeket az amerikai kiadó a könyvesboltokba küldött. 

Egyébként Cassie már gőzerővel készül a Magisterium dedikáló körútjára, ahol természetesen a TMI könyveket is aláírja. Sajnos ez tőlünk nagyon messze esik, ezért részletesebben nem fogok írni róla az oldalon, de ha esetleg valaki Amerikában tartózkodik, akkor ITT a program.

A Magisterium sorozattal kapcsolatos magyar tudnivalók:

A sorozat érkezik magyarul is (yay!!!), szintén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, konkrét megjelenési időpontról még nem tudok. Viszont nagyon úgy látom, van rá esély, hogy az eredeti borítót megtartsák, szorítsatok!

Jamie nagyon árnyvadászosan nézett ki!

Sziasztok!

Jamie 2-án, talpig feketében, bőrdzsekiben jelent meg a Belstaff House-ban egy koktélpartin. 

 

Cassie és Kiera Cass

Sziasztok!

Cassie megosztott egy képet, ami São Pauloban készült és Kiera Cass-szel, a Párválasztó sorozat írónőjével látható rajta.

Itt a TDA kiegészített szinopszisa!

Sziasztok!

A TDA történetének összefoglalója új bekezdést kapott. 

FIGYELEM! CoHF SPOILER! (Ne haragudjatok, nem mindenre írom ezt ki, de ebben most tényleg megint van spoiler.)

Los Angeles. Öt év telt el a Végzet ereklyéi eseményei óta, amikor az Árnyvadászok a feledés határán egyensúlyoztak és az Árnyvadász Emma Carstairs elveszítette szüleit. Annyi vér és erőszak után, aminek tanúja volt gyerekként, Emma annak szentelte életét, hogy rájöjjön, pontosan ki vagy mi ölte meg szüleit és bosszút álljon.

Emmát a Blackthorn család nevelte fel a Los Angeles-i Intézetben legjobb barátja, Julian Blackthorn  parabatai párjaként. Egy sor gyilkosság, amit a városban követtek el, felkelti a lány érdeklődését - ugyanolyan jegyeket mutatnak ugyanis, mint szülei halála. Lehetséges, hogy ugyanaz a gyilkos? És nem csak az ő érdeklődését keltik fel az események. Valaki Alvilágiakat öl. A Tündérek népe alkut köt az Intézettel: ha a Blackthornok és Emma kinyomozzák, ki áll a gyilkosságok mögött, hazaengedik Mark Blackthornt. A csapda: csak két hetük van, hogy megtalálják a gyilkost. Ellenkező esetben nyílt háborút hirdetnek a tündérek és Nephilimek között. 

Az Intézet Árnyvadászainak fel kell venniük versenyt, hogy elkapják a gyilkosokat, még ha azt kezdik gyanítani is, hogy talán a hozzájuk legközelebb állók is benne vannak az ügyben. Ezzel egy időben Emma beleszeret az egyetlen emberbe a világon, akibe az Árnyvadászok törvényei szerint tilos. A tündöklő Los Angelesben Emmának meg kell tanulnia, hogy bízzon az eszében és a szívében, miközben egy démoni cselekménysorozatot próbál kinyomoz, ami Sunset Strip boszorkánymesterek-vezette klubjaitól egészen Santa Monica elbűvölő homokos partjaiig ér. 

És akkor csak hogy tisztázzuk! Nem, még nincs hivatalos megjelenési időpontja a Lady Midnightnak, ígérték már tavaszra és őszre is, legutóbb 2015 szeptembere volt az infó, ez tűnik a legvalószínűbbnek. De amint biztosat tudok, mondani fogom. 

Lily megint Kevinéknél járt

Sziasztok!

Még mindig tart a jó kapcsolat Lily és Kevin, illetve Kevin felesége között. Most épp Kevinék kutyusával fényképezkedett Lily:

Cassie válaszol

Sziasztok!

Cassie válaszolgatott néhány kérdésre a könyvekkel, illetve természetesen az új novellával kapcsolatban.

A hercegnő spoileres kérdéseket nem szedtem külön, végtére is már jó ideje megjelent, csak a CoHF spoilereket szűrtem ki. Ettől eltekintve elég vegyes a kép, az új novellától kezdve a TLH-n, TDA-n és TID-n keresztül mindent érintünk.

A TDA-ban lesznek helyes Herondale-ek, akiket nézegethetünk?

Ne aggódj!

Fogsz írni ilyen rövid történeteket a TMI szereplőkről is?

Nem tudom, az ilyen kis dolgoknál minden azon múlik, jön-e az ihlet.

Milyen fontosak lesznek a Rosales testvérek a történetben?

Fontosak.

Van rá esély, hogy a TLH-ban olyan románc legyen, ami nincs rajta a családfán?

HATÁROZOTTAN

Már most szerelmes vagyok Jaime Rosalesbe, pedig nem is tudunk róla semmit.

Olyan rosszfiú-féle.

Reménykedünk, hogy a novellában lesz egy kis... erotikus jelenet.

18-as karikás, szóval...

Will szerepelni fog a TLH-ban, de minden más történetben halott.

James túlságosan védelmező bátyó lesz?

Védelmező, de nem túlságosan.

Tudsz nekünk mondani valamit Cristináról?

Azt mondja Emmának, hogy Juliannek vannak titkai.

Tudsz nekünk mondani valamit James Herondale-ről, amit nem tudunk?

Tud egyszerre olvasni és sétálni.

Diego rokona Jaime-nek és Cristiának?

Jaime testvére, de Cristinának nem rokona. (Meg fogok halni, állandóan rosszul fogom írni, mert van két Jamie-nk és egy Jaime-nk. Megőrülök. - Deszy)

Tessa szobája Will szeme miatt kék?

Ki ismerheti a tudatalattit?

Julian közel áll valakihez? Már úgy értem, Emmán kívül?

A gyerekekhez. De nem úgy, mintha lenne még egy barátja.

Beszélnénk nekünk arról, milyen kapcsolatban van Cristina és Mark?

spoilerek

Gondoltál arra, hogy Jemet öld meg és Will éljen tovább?

Mindketten idős korukban halnak meg, szóval a helyzet ugyanaz.

Már ideje, hogy Tessa és Jem végre csinálják.

Ez így fair.

Amikor Jem azt mondja, hogy még soha senkit nem látott ennyire szerelmesnek, kivéve... Akkor hogy akarta befejezni?

Ki fog derülni a végén.

Szerinted Will végül megkapta mindazt a szeretetet, amit megérdemelt?

Azt hiszem, mind nagyon szerencsések lennénk, ha ennyire szeretnének, mint őt.

Gondoltál valaha arra, hogy Jemből vámpírt csinálsz, hogy Tessának ne kelljen elveszítenie?

Nem, úgy értem, soha nem gondoltam, hogy máshogy is befejezhetném a történetet. (Megint nem tudok emellett szó nélkül elmenni emellett, de... Will és Jem összetartoznak. Olyan nem lehet, hogy az egyik meghal, a másik meg örökké éljen! - Deszy)

Gondolod, hogy fair dolog, hogy Tessának végig kell néznie Will és Jem halálát is?

Az élet nem fair. 

Tessa és Magnus halhatatlanok. Voltak valaha a plátóin kívül kapcsolatban? 

Nem. Ők jó barátok.

Van olyan szereplő, akinek a halálát bánod?

Nem, egy sincs.

Robert Loghtwood meleg?

Nem

Nem tudok elsülni a tényen, hogy miután ennyi éven keresztül Néma Testvér volt, azon a napon, hogy Jem és Tessa újra találkoznak, szexelnek.

Azt hiszem, nagyon visszafogott volt tőlük, hogy nem csinálták már a hídon.

Hány részes lesz az After the Bridge?

4

Lesz meleg pár a TLH-ban?

Igen

Nagyon szeretném Emmát és Jemet együtt hegedülni. Mennyi esély van erre?

Emma borzalmasan hegedül, szóval ki tudja?

Fogsz még Wessáról írni a TLH-n kívül?

Nem tudom.

Lesz szerelmi háromszög a TDA-ban és a TLH-ban?

Szerelmi négyszögek és hatszögek.

Elmondhatod, hogy a másik Herondale új szereplő vagy régi?

Nem mondhatom meg.

Az igaz, hogy átírják a Hamuváros forgatókönyvét, hogy jobban hasonlítson a könyvre?

Nekem ezt mondták tavaly.

Anna meleg, igaz?

Igen

Na, és akkor van néhány kérdés, ami CoHF spoileres. Ezeket a folytatásra kattintva olvashatjátok.

Részlet az After the Bridge folytatásából

Sziasztok!

Cassie megosztott egy részletet az After the Bridge következő részéből:

Figyelem! A hercegnő spoiler! De nem CoHF spoiler. :)

"Jem mély hangon felmordult és hirtelen mindketten a padlón voltak és Tessa rajta feküdt."

A híd után - folytatás

Sziasztok!

Na, hoztam a tegnap novella folytatását. Ahogy Cassie, én is egyben posztolom a tegnapi résszel.

Viszont mindenkit figyelmeztetek megint csak. Nem csak nagyon kemény A hercegnő spoilerrel állunk szemben. Itt bizony már nagyon kemény Mennyei tűz városa spoiler is van!

Ha valakit az eredetit szeretné olvasni, ITT megtalálja. 

A HÍD UTÁN

Most jött el az ideje a a kényelmünknek és jólétünknek

Ez az a nap, amiért dolgoztunk

Semmi sem bánthat és semmi sem fenyegethet minket

És többé semmi rossz nem történhet.

 Keane - Love Is The End

Mint kiderült, Tessának volt egy lakása Londonban. Egy kensingtoni sápadtfehér társasház második emeletén volt, és a lány mindkettejüket beengedte - a keze csak alig remegett, ahogy elfordította a kulcsot -, miközben elmagyarázta Jemnek, hogy Magnus megtanította, hogyan csalhatnak a boszorkánymesterek, hogy saját házuk lehessen évszázadokon keresztül, folyamatosan saját magukra hagyva azt.

- Egy idő után elkezdtem ostoba neveket választani magamnak - mondta Tessa, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük. - Azt hiszem, ez a lakás Bedelia Codfish álnéven az enyém.

Jem nevetett, bár csak félig fogta fel a szavait. Körbenézett a lakásban - a falakat világos színűre festették: a nappali orgona színben pompázott, fehér kanapékkal és avokádózöld konyhával. Kíváncsi lett volna, miért vett magának Tessa lakást és mikor. Ha annyit utazott, miért tartott fenn egy otthont Londonban?

A kérdés kimondatlan maradt, mert közben megfordult és észrevette egy félig nyitott ajtón keresztül egy szoba kék falait, ami valószínűleg a lány halószobája volt. 

Nagyot nyelt, a szája teljesen kiszáradt. Tessa ágya. Amiben aludt. 

Tessa őt méregette. - Jól vagy?

Megfogta a csuklóját, ő pedig érezte a pulzusát a lány érintése alatt. Amíg Néma Testvér nem lett, mindig érezte. Amikor még Idrisben volt, miután meggyógyította a mennyei tűz, gyötörte a kíváncsiság, hogy fog-e még valaha így érezni: hogy tényleg visszatérnek-e az emberi érzései. Tessa mellett lehetett Néma Testvérként korábban is és megérinthette, de anélkül, hogy vágyott volna a lányra, mint amikor még halandó volt. Még mindig szerette persze, de az a lélek szerelme volt, nem a testé. Kíváncsi volt - valójában félt, hogy a teste által produkált érzések és reakciók visszatérnek-e úgy, mint rég volt. Azt mondogatta magának, hogy ha még a Néma testvérség ki is ölte belőle, hogy az érzés képességét fizikailag is kifejezze, nem lenne csalódott. Azt mondogatta magának, hogy erre számítson. 

Nem kellett volna emiatt aggódnia.

Abban a pillanatban, amikor meglátta a lányt a hídon, ahogy felé közelített a tömegben, modern farmerben és sálban, miközben a haját fújta a szél, érezte, hogy a lélegzete is elakad. És amikor megmutatta neki a jáde függőt, amit ő adott neki, és még mindig nyakában lógott, a vére életre kelt az ereiben, mint egy folyó, ami most már gát nélkül zuboghat.

És amikor azt mondta "Szeretlek. Mindig szerettelek és mindig is foglak", minden erejére szüksége volt, hogy ne csókolja meg abban a pillanatban. Hogy még többet ne tegyen vele egy csóknál. 

De ha a Néma Testvérség megtanított neki bármit, az a kontroll volt. Most ránézett Tessára, és küzdött, hogy határozottan csengjen a hangja. - Kissé fáradt vagyok - felelte. - És szomjas - néha elfelejtem, hogy most már ennem és innom kell. 

Tessa a rózsafa asztalra dobta a kulcsait, és rámosolygott. - Tea - mondta, és már indult is az avokádózöld konyhába. - Nem sok ételem van itt, általában nem maradok sokáig, de teám az van. És teasütemény. Menj csak a szalonba, mindjárt jövök.
Jemnek ezen mosolyognia kellett. Még ő is tudta, hogy ma már senki nem használja a szalon szót. Talán ő is olyan ideges, mint ő? Csak remélhette. 

***
Tessa most már negyedszer káromkodott nagyon halkan, ahogy lehajolt, hogy összeszedje a földre kiborult doboznyi kockacukrot. Eddig már feltette a teáskannát víz nélkül, összecserélte a teafiltereket és kiborította a tejet. Beledobta a kockacukrokat a teáscsészékbe és tízig számolt magában, miközben a kockák megolvadtak.

Tudta, hogy remeg a keze. A szíve csak úgy száguldott. James Carstairs a lakásában. A nappalijában. Teára vár. Az agya egy része azt kiabálta, hogy ez csak Jem, a másik fele pedig üvöltött, hogy ez a csak Jem olyasvalaki, akit százharminc éve nem látott. 

Annyi ideje volt már Zakariás testvér. És persze a szívében mindig csak Jem maradt, Jem bölcsességével és kifogyhatatlan jóságával. Soha nem szerette kevésbé Tessát, mint előtte, ahogyan Willt sem. De a Néma Testvérek - ők nem úgy éreztek, mint ahogy a normális emberek.

Olyasmi volt ez, amin sokat gondolkozott, a későbbi években, sok évtizeddel Will halála után. Soha senki mást nem akart Willen és Jemen kívül, és számára már egyikük sem létezett, még akkor sem, ha Jem élt. Néha elgondolkozott, mit tettek volna, ha nem lett volna tilos a Néma Testvéreknek házasodni és szeretni. De ennél is többről volt szó: Jem nem kívánhatta Tessát. Ezek az érzések hiányoztak belőle. Úgy érezte magát, mint Pygmalion, aki egy márványszobor érintésére áhítozott. A Néma Testvérek nem vágynak a fizikai érintkezésre, ahogyan ételre és vízre sem. 

De most...

Néha elfelejtem, hogy most már ennem és innom kell.

Tessa remegő kézzel felemelte a teáscsészéket és visszament a nappaliba. Az évek során ő maga választotta ki a bútorokat, a kanapétól kezdve a hosszú japán papírfalig, amire pipacs és bambuszmintát festettek. A szoba távolabbi felén található ablakot félig festett függöny keretezte, ami épp csak annyi fényt engedett be a szobába, ami megvilágította az aranyos részeket Jem sötét hajában. Tessa majdnem elejtette a csészéket.
A Queen's Gate-től idefelé alig érintkeztek a taxiban, csak szorosan fogták egymás kezét a hátsó ülésen. Jem végigfuttatta az ujjait a lányéin, újra és újra, miközben elmesélte azt a rengeteg dolgot, ami azóta történt, hogy Tessa utoljára Idrisben járt, amikor a Végzet háborúja, amiben ő maga is harcolt, véget ért. Amikor Magnus megmutatta neki Jace Herondale-t, és ránézett a fiúra, aki örökölte Will gyönyörű arcát és James fia szemét.
De a haja az apjáé volt, arany fürtök kuszasága, és visszaemlékezve arra, amit Stephen Herondale-ról tudott, szó nélkül fordult el tőle.
A Herondale-ek, ahogy egyszer mondta neki valaki. Magukban hordoztak mindent, amit egy Árnyvadász nyújthat, minden egy családban: a legjobbak és a legrosszabbak is.
Hangos puffanással tette le a csészéket a dohányzóasztalra - egy megviselt bőröndre, amit a rengeteg utazásán összegyűjtött pecsétek tarkítottak. Jem felé fordult, és a lány látta, mit tart a kezében.
Az egyik könyvespolc fegyverek egész gyűjteménye volt: dolgok, amiket a világ körüli utazásán gyűjtött össze. Egy misericorde, egy faragott kris, egy árokkés, egy rövidkard és tucatnyi másik fegyver. De az, amit Jem felemelt és nézegetett egy vékony ezüst kés volt, a markolata már megfeketedett a sok év alatt, amit a földben töltött. Soha nem tisztította meg, a folt még mindig Will vére volt. Jem pengéje, Will vére, együtt egy tölgyfa gyökerei közé temetve, egy szertartás varázslata, amit Will akkor adott elő, amikor azt hitte, örökre elvesztette Jemet. Tessa elment érte, amikor Will meghalt és felajánlotta Jemnek, de nem fogadta el.
Ez 1937-ben történt.
- Tartsd meg - mondta remegő hangon. - Még eljöhet a napja.
- Ezt mondtad nekem akkor. - Tessa közelebb ment hozzá, cipője kopogott a keményfa padlón. - Amikor neked próbáltam adni.

Jem nyelt egyet, miközben ujjait végigfuttatta a pengén. - Ő még épp csak meghalt - felelte. Tessának nem kellett megkérdeznie, kire gondolt. Csak egy Ő volt, amikor ők ketten beszéltek.

- Féltem. Láttam, mi történt a többi Néma Testvérrel. Láttam, hogyan keményedtek meg az idők során, elveszítették azt, amik ők maguk voltak. Hogy hogyan váltak egyre kevésbé emberivé, ahogy azok, akik szerették őket és akiket ők szerettek, meghaltak. Féltem, hogy elveszítem a szeretet és törődés képességét. Hogy elveszítem a tudást, hogy tudom, mit jelentett ez a kés Willnek, és Will mit jelentett nekem.

Tessa finoman a kezére tett a sajátját. - De nem felejtetted el.

- Nem veszítettem el mindenkit, akit szerettem. - Jem felnézett rá, és Tessa látta az arany pöttyöket a szemében, drága világos villanások a barnában. - Ott voltál nekem te.

Tessa lélegzete elakadt, a szíve olyan hevesen vert, hogy a mellkasa fájni kezdett. Aztán láttam, hogy Jem megragadja a kés pengéjét, már nem csak a markolatot. Gyorsan kivette a kezéből. - Kérlek ne - mondta. - Nem tudok iratzét rajzolni.

- Nekem meg nincs irónom - felelte Jem, és nézte, ahogy Tessa visszateszi a kést a polcra. - Most nem vagyok Árnyvadász. - A fiú lenézett a kezére. Vékony vörös csík futott végig a tenyerében, de nem vágta át a bőrt. 

Tessa ösztönösen lehajolt és belecsókolt a tenyerébe, aztán visszahajtotta Jem ujjait, a sajátját az ő kezén tartva. Amikor felnézett, látta, hogy a fiú pupillái kitágultak. Hallotta a lélegzését.

- Tessa - mondta. - Ne. 

- Mit ne? - Tessa odébb húzódott, megint csak ösztönösen. Talán nem akarta, hogy megérintsék, bár a hídon nem úgy tűnt...
- A Testvérek önfegyelemre tanítottak - mondta kemény hangon. - Mindenféle kontrollal rendelkezem, amelyeket az évtizedek és évtizedek alatt sajátítottam el, és mindre szükségem is van, hogy ne lökjelek a könyvespolcnak és csókoljalak, amíg egyikünk sem tud lélegezni.

Tessa kicsit megemelte a fejét. - És azzal mi baj lenne?

- Amikor Néma Testvér voltam, nem éreztem azt, amit egy normális férfi - felelte. - Nem éreztem a szelet az arcomon, vagy a napot a bőrömön vagy egy másik kéz érintését. De most mindet érzem. Érzek - túl sokat. A szél olyan, mint a villámcsapás, a nap éget az érintésed nyomán pedig még a nevem is elfelejtem.
Tessát átjárta a melegség, a melegség, ami valahonnan a gyomra környékéről indult és teste minden részét átjárta. Olyasféle hőség, amit már évtizedek óta nem érzett. Majdnem egy évszázada. A bőre bizseregni kezdett. - A szélhez és a naphoz majd hozzászoksz - mondta. - De az érintésed velem is elfeledteti a nevem, és nekem nincs rá semmi mentségem. Csak az, hogy szeretlek, és mindig szerettelek és mindig is foglak. Nem érintelek meg, ha nem akarod, Jem. De ha addig várunk, amíg kettőnk gondolata nem lesz rémít meg mindkettőnket, akkor nagyon sokáig fogunk várni.

Jem lélegzete elakadt. - Mondd még egyszer. 

Tessa összezavarodva mondta még egyszer: - Ha addig várunk, amíg...

- Nem - szakította félbe Jem. - Amit előtte mondtál.

Tessa a fiú felé döntötte a fejét. - Szeretlek - mondta. - Mindig szerettelek és mindig is foglak.

Nem tudta, melyikük mozdult először, de Jem elkapta a derekát és már csókolta is, mielőtt még egy lélegzethez juthatott volna. Nem olyan volt, mint az a csók a hídon. Az ajkak nyugodt beszélgetése volt, az ígéret és a megnyugtatás üzenete. Édes volt és megrázó, mint egy szelíd mennydörgés. 

Ez maga volt a vihar. Jem csókolta, keményen, és amikor a sajátjával megnyitotta a fiú ajkait, és megérezte a fiú ízét, Jem sóhajtott és még közelebb húzta magához, még szorosabban tartotta, a kezét Tessa csípőjére szorítva, miközben felfedezte őt az ajkaival és a nyelvével, simogatta, harapta, csillapította a lángolást. A régi időkben, amikor Tessa megcsókolta őt, keserű cukoríze volt: most tea és... fogkrém?

De miért is ne lehetne fogkrém. Még az évszázados Árnyvadászoknak is kell fogat mosniuk. Egy kis ideges kuncogás tört fel Tessából, mire Jem visszahúzódott, elvarázsolva és édesen megviselten nézett rá. A haja összevissza állt Tessa érintése nyomán. 

- Kérlek mondd, hogy nem azért nevetsz, mert olyan rosszul csókolok, hogy az már vicces - mondta Jem féloldalas mosollyal. Tessa érezte, hogy tényleg aggódik. - Lehet, hogy kijöttem a gyakorlatból. 

- A Néma Testvérek nem csókolóznak? - ugratta, lesimítva Jem pulóverének elejét. 

- Nem, hacsak nem voltak titkos orgiák, amikre elfelejtettek meghívni - felelte Jem. - Mindig is aggasztott, hogy nem voltam túl népszerű. 

Tessa megfogta a csuklóját. - Gyere ide - mondta. - Ülj le, idd meg a teád. Van valami, amit meg akarok mutatni. 

Jem ment, ahogy kérte, leült a bársony kanapéra, hátradőlt a párnákra, amiket Tessa maga varrt azokból az anyagokból, miket Indiából és Thaiföldről hozott. Nem tudott elfojtani egy mosolyt - csak kicsit nézett ki idősebbnek, mint amikor Néma Testvér lett, olyan volt, mint egy átlagos fiatalember farmerben és pulcsiban, de úgy ült, ahogy egy viktoriánus férfi - egyenes háttal, a két lábát a padlón tartva. Jem észrevette, hogy nézi és az ő szája is mosolyra görbült. - Jól van - mondta. - Mit szeretnél mutatni?

Válasz gyanánt Tessa a japán papírfalhoz sétált, ami a szoba sarkában húzódott, és mögé lépett. - Meglepetés.

Ott állt a bábuja, amit a varráshoz használt, eltakarva a szoba többi része elől. Nem látta Jemet a papírfalon keresztül, csak a halvány körvonalait. - Beszélj hozzám - mondta, miközben levette a felsőjét. - Azt mondtad, hogy a Lightwoodok, Fairchildok és Morgensternek története ez. Egy kicsit tudok arról, mi történt - kaptam egy üzentet, amíg a Labirintusban voltam -, de nem tudom, hogy a Sötét háborúnak mi köze van pontosan a gyógyulásodhoz. - Tessa átdobta a pulcsiját a papírfalon. - Elmondod?

- Most? - kérdezte a fiú. Hallotta, ahogy leteszi a teáscsészét.

Tessa lerúgta a cipőjét aztán lehúzta a cipzárt a farmerjén is, a hangja visszhangzott a néma szobában. - Akarod, hogy kijöjjek a fal mögül, James Carstairs?

- Határozottan - mondta fojtott hangon. 

- Akkor kezdj mesélni.

* * *

És Jem mesélt. Mesélt Idris sötét napjairól, Sebastian Morgenstern sötétekből álló hadseregéről, Jace Herondale-ról és Clary Fairchildról és a Lightwood gyerekekről és a veszélyes útjukról Edomba. 

- Hallottam Edomról - állította Tessa. - A Spirális Labirintusban úgy beszélnek róla, mint a helyről, ahol megtalálhatjuk minden világ történelmét. A hely, ahol a Nephilimeket eltörölték a világ színéről. Pusztaság. 

- Igen - felelte Jem szórakozottan. Nem látta Tessát a papírfalon át, de a teste körvonalait igen és ez valamiképpen még rosszabb volt. - Égő pusztaság. Nagyon... forró. 

Félt, hogy a Néma Testvérek elvették tőle a vágyat: hogy ránéz majd Tessára és valami plátói szerelmet érez majd, de nem lesz képes akarni, de ennek pont az ellenkezője történt. Képtelen volt nem akarni. Akart, gondolta, jobban, mint bármikor addigi életében.

Nyilvánvalóan átöltözött. Gyorsan elkapta a pillantását, amikor elkezdte levenni a farmerjét, de persze nem tudta elfelejteni a képet, Tessa sziluettjét, a hosszú haját és a hosszú, gyönyörű lábait - mindig imádta a lábait. 

Persze érezte ezt korábban is, amikor még fiatal volt. Emlékezett arra az éjszakára a szobájában, amikor Tessa megakadályozta, hogy összetörje a hegedűjét, és akkor akart, olyan nagyon akart, hogy nem is gondolkozott, amikor az ágyára zuhantak: elvette volna az ártatlanságát, és feladta volna a sajátját, pillanatnyi megtorpanás nélkül, anélkül, hogy a jövőre gondolt volna. Ha nem verték volna le a yin fenes dobozt. Ha. Ez visszahozta a jelenbe, emlékeztetve rá, hogy ki is volt akkor, és hogy amikor a lány elment, darabokra szaggatta a lepedőjét a puszta kezével, a puszta gyötrelemtől.

Talán csak arról volt szó, hogy a vágy emléke elhalványult ahhoz képest, amit éppen érzett. Vagy talán akkoriban betegebb volt, gyengébb. Végtére is haldoklott, és a teste biztosan nem tudta elviselni ezt.

- Egy Fairchild és egy Herondale - mondta Tessa. - Na látod, ez tetszik. A Fairchildok mindig is gyakorlatiasak voltak, a Herondale-ek... nos, te is tudod. - A hangja gyöngéd volt, vidám. - Talán majd ő megnyugtatja. És ne mondd nekem, hogy nincs szüksége ilyesmire!

Jem Jace Herondale-ra gondolt. És arra, hogy mennyire hasonlított Willhez, mintha csak valaki készítette volna egy másolatot Willről és élő tűzbe borította volna. - Nem vagyok biztos benne, hogy lenyugtathatsz egy Herondale-t, és ezt biztosan nem. 

- Szereti őt? A Fairchild lány?

- Soha nem láttam még senkit ilyen szerelmesnek, kivéve... - A hangja elhalt, ahogy Tessa kilépett a papírfal mögül, és most már értette, mi tartott pontosan ennyi ideig.

(Folytatás következik)