Sziasztok!
Arra gondoltam, hogy így az egymilliomodik (hú, leírni is furcsa) látogatás örömére összegyűjtöm, melyek voltak az én kedvenc pillanataim az oldal életében eddig. Ugyan ez egy tízes lista és számozni fogom az egyes pontokat, ezt ne tekintsétek érzelmi sorrendnek is, annyi szép pillanatom volt, hogy ezt a 10-et is nehéz volt kiszűrni, ne kérjétek, hogy még sorba is állítsam őket!
Szóval, akkor következzen a számomra 10 legjobb pillanat az oldal eddigi életéből:
1. Cassie válaszol a kérdéseimre
Szinte meseszerű élmény mindig, amikor Cassie válaszol egy-egy tweetemre, különösen kedvencem volt az, amikor még az oldal életének nagyon korai szakaszában Cassie az oldalon járt és azt írta tetszett neki.
De szerintem semmi sem érhet fel ahhoz az érzéshez, amikor Cassie válaszolt a levelemre és a kérdéseimre! Sokan talán emlékeztek is rá, ez akkor volt, amikor összejött az 500.000 látogatás! Amikor elolvastam az e-mailt, szinte ez egekben voltam, és elárulhatom, hogy nem bírtam ki, és egy-két embernek már akkor is elújságoltam a hírt, többek között VP Manónak és Katona Ildikónak, a Könyvmolyképző Kiadó vezetőjének.
2. Az első forgatási fotók
Az oldal körülbelül egy hónappal a forgatás elkezdése előtt indult, így gyakorlatilag a Csontváros forgatását már végig közvetítettem. Vadásztam a képeket, félelmetes mennyiségű tweetet elolvastam (azóta sem jártam annyit Twitteren, mint akkoriban), beszámolókat olvasgattam és az érdekesebbeket igyekeztem lefordítani is. Ez még nyáron történt, én pedig éppen dolgoztam akkoriban - kulisszatitok: csokit csomagoltam -, és emlékszem, egész nap az járt a fejemben, hogy nehogy lemaradjak egy képről.
Amikor aztán kijöttek az első képek, amelyeken teljes harci díszben láthattuk a csapatot, szinte el sem akartam hinni. Minden képre ugrottunk: a lakókocsik felirataira, a kamerák képeire, mindenre. Clary volt az első, akiről képet láttunk, virágot locsolt. Aztán következett egyszer csak jöttek képek az egész csapatról, és el sem akartam hinni, hogy már mindenkit láthatunk. Ott volt Jamie abban a bőrszerkóban, oldalra fordult, én pedig csak néztem és néztem, és nem akartam elhinni, hogy ennyire jó! Az volt az a pillanat, amikor tényleg kezdett meggyőzni, hogy jó Jace lesz. (Egyébként
ez volt az a kép.) És végül amikor feltűnt Simon is, Robert Sheehan miatt leesett az állam. Tökéletes volt!
Végignézhettük a forgatást, olvashattuk a beszámolókat, és szinte már úgy éreztem, itt forgatnak a szomszédban és én is a tanúja vagyok. Összefűztek minket az apróságok, és együtt élveztük, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. (Pajesz Pasi rémlik még valakinek? :D)
3. Kezes projekt
Nem tudom, ki mennyire emlékszik, de ez volt az első közös projektünk. Félelmetes élmény, most is pontosan emlékszem, milyen büszke voltam rá! Ramóna gyönyörűt alkotott, mint mindig, már akkor is. És csak néztem a kezeinket, és arra gondoltam, milyen jó, hogy képesek voltunk rá! Az volt az a pillanat, amikor igazán kezdett tudatosodni bennem, hogy itt egy kis csapat épül és sok mindenre képesek vagyunk!
Arról nem is beszélve, hogy ezt a kezes projektet azok a rajongók értik igazán, akik már az elejétől követték a forgatást is. Összefűzi az ősrajongókat az érzés, amikor már attól is izgatottak lettünk, hogy Cassie küldött nekünk egy képet a szereplők kezéről!
4. A teaser trailer
Sokszor, sok helyen elmondtam már, hogy az én kedvenc előzetesen még mindig az a bizonyos első, a teaser trailer. Félelmetes érzés volt először látni valamit, amire ennyit vártunk. Aztán mindent megnézni újra meg újra, kutatni az apró részletek után, és a ruhák meg a villanások alapján összerakni fejben, hogy melyik jelenetet mikor forgatták... Nem tudom jobban megfogalmazni, hogy túlcsordultak bennem az érzések. Hihetetlen volt ülni és nézni, hogy valami megszületett, valami csodálatos. Emlékszem a dallamra, a szövegre, a képekre...
Aki már akkor követte az eseményeket, talán emlékszik hogy történt. Magyar idő szerint hajnali fél négykor került fel az előzetes, de addigra egy részletet már leadtak a tévében. Késő éjjelig fennmaradtam, izgatottan cseverésztem mindenkivel, aki az előzetest várta és vártam a részletet. Aztán lefeküdtem, de szobatársam legnagyobb örömére beállítottam az ébresztőt. Hajnali háromra, mert azt akartam, hogy mire jön az előzetes tényleg ébren legyek. Az volt a terv, hogy megosztom, aztán próbálok még aludni, mert ugye hétköznap volt. Szerdáról csütörtök virradt, még erre is emlékszem. Aztán jött az előzetes, amit szokás szerint előbb megosztottam, és csak aztán néztem meg. Aztán megnéztem még egyszer. Meg még egyszer. Kerestem, kutattam az érdekességeket, olvastam a kommenteket Tumblr-en, aminek végül az lett a vége, hogy több órán keresztül megállás nélkül posztoltam az előzetesről, míg a háttérben mi mást mehetett volna? Hát persze, hogy az előzetes, ismétlőn! És végül, több óra posztolás után jött el nálam az a pillanat, amikor felfogtam, hogy most tényleg az előzetest nézem, és tényleg megtörténik.
(Jaj, és Jamie a Pandemoniumban. Napokig alig tudtam elhinni, mennyire jó Jace lett Jamie-ből. Az a pillantás!)
Ha valaki esetleg szeretne nosztalgiázni, a posztokat 2012. november 15-énél keresse!
Nosztalgiázzunk:
5. Saját URL - vegzetereklyei.net lettünk!
Ez valószínűleg csak nekem ennyire emlékezetes, de hihetetlen boldogság volt, amikor saját, blogspot nélküli URL címe lett az oldalnak. Az első oldalam, aminek saját domaint vásároltam (amit egyébként valamikor januárban majd hosszabbíthatok, remélem, nem lesz vele gond :D), és napokig gyönyörködtem az oldal új címében.
Elvileg még ennek is működnie kell. :)
6. Martin Moszkowicz és Cassie követnek Twitteren
Nem tudom, mikor kezdett el Martin Moszkowicz, a film egyik producere követni, mert sokáig nem is tudtam róla. Aztán egyszer csak megláttam, hogy követ! Nagyon jó érzés volt.
Aztán az a pillanat, amikor Cassie is követni kezdett! Tényleg hihetetlen jó volt, és pont akkoriban történt az is, hogy emlékezett a magyar rajongói oldalra. Ez így együtt! Nagyon büszke voltam és vagyok rá.
7. Magnus megnyeri az Álompasi szavazást
Amikor az előző évi Álompasi szavazáson Jace kiesett, nagyon szomorú voltam. Akkor Cortez nyert, akit még nem is ismertem, és emlékszem, csak az járt a fejemben, hogy ki a fene ez a Cortez és hogy képzeli bárki, hogy jobb lehet Jace-nél? De lélekben már a következő kampányra készültünk Ramónával - ő volt Jace kampányfőnöke -, és elhatároztuk, hogy azt majd megnyerjük. Akkor még abban a hitben voltunk, hogy Cortez, aki elsöprő fölénnyel nyert, már úgysem lesz a következő évben, hiszen előző évi győztesként nem indulhat. Nem gondoltuk, hogy minden ennyire másképp alakul majd: Cortez nagyon is indulhatott és bár nyertünk, nem Jace-szel, hiszen ő a győzelmi reményeink ellenére már az első fordulóban kiesett, ráadásul pont Cortez ellen. És nem Ramóna pártfogoltjaként, hiszen ő Will kampányfőnöke volt.
Aztán sorban szálltak szembe az Árnyvadászok a Szent Johanna Gimi nagymenőjével. És sajnos mind ki is estek...
És akkor jött egy biszexuális boszorkánymester, a csillámporral meg a félelmetes divatérzékével és lesöpörte Cortezt a pályáról. Példátlan összefogással végül mégis győztek az Árnyvadászok, pedig már mindenki előre leírta azt, aki Cortez ellenfele volt. Magnus győzelme elképesztő volt! Ezt a mai napig így gondolom. Már maga az nagy teljesítmény, hogy kitartottunk az SzJGerek ellen, de hogy Magyarországon egy ázsiai, biszexuális szereplő legyen az Álompasi, elképzelhetetlennek tűnt. Persze nem az Árnyvadászok számára.
Épp Görögország felé tartottam egy buszon, amikor nyert, sajnos nem lehetettem itt. De emlékszem, hogy nevettem és könnyeztem egyszerre, annyira boldog voltam és annyira meghatott, amikor Judittól megkaptam az SMS-t: nyertünk! Neki ezúton is nagyon szépen köszönöm, rettenetesen jól esett, hogy írt nekem. :D
Mindenesetre Magnus győzelme egy újabb bizonyíték volt arra, milyen jó kis csapat vagyunk!
8. Beülni a filmre
Hosszú évekig vártam a filmre. Végignéztem a szereposztásokat, a forgatást, közvetített a híreket, hoztam a képeket, az előzeteseket, lefordítottam megszámlálhatatlan interjút, és végül ott álltam, talpig feketében, bőrcuccban, erős sminkkel, rúnákkal a karomon és mosolyogtam. Egyrészt azon, hogy a sok tudatlan mondén hogy megbámult, másrészt azért, mert eljött a pillanat, amit annyira vártam!
Annyira letaglózott, hogy elárulom, még azt is elfelejtettem, hogy feliratos lesz. Pedig tudjátok, mennyire kampányoltam érte, és még Kamper Gergellyel is beszélgettem, hogy ő fordítja a feliratot. Én pedig ott ültem, és annyira elmerültem a zenében és a látványban, hogy a megjelenő felirat rántott csak vissza a valóságba.
9. Árnyvadász tali
Az Árnyvadász találkozóról írt beszámolóm még mindig várat magára, de én nagyon-nagyon élveztem! Azt, hogy ennyien voltunk, a csoportképet, a szadizós nehézségű kvízeket, a teóriákat! Nagyon szeretném, ha lenne még ilyen a jövőben is, igazából én lélekben már készülök is a következőre!
10. Kommentek olvasása
A végére szerettem volna ezt hagyni, mert ez nem egy pillanat vagy néhány óra műve. Ez folyamatos, és minden nap egy kis boldogságot csempész az életembe.
Sajnos nem mindig van időm válaszolni a kommentekre, hozzászólásokra, de higgyétek el nekem, hogy minden egyes hozzászólást elolvasok!
És még ha néha akad is egy-egy, ami valamiért kihoz a sodromból, az esetek többségében nem ez a jellemző. Imádom látni, ahogy beszélgettek, örülök, amikor kérdeztek, és amikor leírjátok, hogy mennyire szeretitek az oldalt, akkor mindig eltölt az érzés, hogy igen, ezért érdemes csinálni.
Ez lett volna az én kis toplistám, de elárulhatom, hogy más is készül még mára meglepinek! :))
