Sziasztok!
Itt egy újabb interjú, ezúttal Lilyvel! Köszönöm a fordítást Lilinek! Az eredetit itt olvashatjátok:
http://themortalinstitute.blogspot.hu/2013/08/exclusive-lily-collins-fangirls-jace.html
Végzet
ereklyéi fanokkal beszélgetni Cassie könyveiről és a most megjelent első
filmről mindig szórakoztató. De Lilly Collins-sal, a Csontváros egyik
sztárjával beszélgetni erről a témáról sokkal magával ragadóbb és élvezetesebb.
Nemrég összegyűltem Los Angelesben más TMI bloggerekkel (Mundie Moms, TMI Movie
News, Fangirlish) abból a célból, hogy megosszuk Lilly-vel az érzéseinket a
Csontváros című filmmel kapcsolatban és nem utolsó sorban, hogy megismerjük az
ő véleményét is.
Blogger: Egyszerűen imádtalak a filmben.
Lily: Ó, tehát végre sikerült megnézned.
Blogger: Igen, tegnap este.
Lily: És hogy tetszett?
Blogger: Egyszerűen elképesztően játszottad Clary-t. Egészen hajnal háromig fenn voltunk és végig a filmről beszélgettünk.
Lily: Tényleg?
Blogger: Az egész filmet kielemeztük az utolsó képkockáig.
Lily: Biztosan ezért nem tudtam aludni az éjszaka. Komolyan egész éjjel
forgolódtam és dobáltam magam. Szerintem valahol mélyen tudtam, hogy az emberek
a filmről beszélgetnek én meg végig izgultam és reméltem, tetszett nekik.
Blogger: Végig az ágyon ültünk és megvizsgáltunk minden egyes jelenetet.
Egyszerűen elképesztő volt, amilyen módon megtestesítetted Clary-t. Szerintem
még azok is pozitívan fognak csalódni, akik valaha nem hittek igazán a
képességeidben. Ó, és egyszerűen imádtam a vörös hajadat.
Lily: Nagyon köszönöm. Mindenki azt mondta, hogy nem volt a megfelelő szín.
Mármint a megfelelő árnyalat.
Blogger: Nagyszerű volt.
Lily: És ugye Jamie is fantasztikus volt?
\
Blogger: Elképesztő volt, pont ugyan ezt mondtuk neki mi is.
Lily: Ó igen, éppen most találkoztatok vele.
Blogger: Minden tökéletes volt. A
szerepjátszása, a mimikája, a magabiztossága. A kémia köztetek pedig életet
vitt az egészbe. Közted és Robbie között, na meg persze közted és Jamie között
is. Á, meg úgy minden nagyszerű volt. Egyszerűen imádtuk az egészet.
Lily: Ó, nagyon köszönöm. Mindent a rajongókért, köztük értetek is.
Blogger: Éppen azt mondtuk Jamie-nek, hogy milyen ellenségesek voltunk vele
az elején, és hogy nagyon, nagyon sajnáljuk.
Lily: Az elejétől tudtam, hogy mindenkinek meg fog változni a véleménye.
Mikor megkapta a szerepet és a rajongók többsége ellenezte őt, már akkor
tudtam, hogy az emberek meg fogják gondolni magukat. És annyira örülök, hogy ez
történt.
Blogger: Rögtön a forgatás után bocsánatot
kértünk tőle.
Lily: Igen, hallottam róla.
Blogger: Csak olyan furcsa volt, mivel már a könyv kezdete óta nagy rajongók
vagyunk.
Lily: Természetesen.
Blogger: És tudod, amikor olvasol, valamit el is képzeled azt…
Lily: Én is nagy rajongó vagyok. Minden könyvvel ez a helyzet, van benne egy
bizonyos karakter. És rajongóként én is ugyan úgy éreztem volna a színészek
iránt, akik Clary szerepére lettek volna jelölve. Én véletlenül pont az a
színész vagyok, aki megkapta ezt a szerepet, de természetesen tudok mondani más
példát. Ugyan ezen mentem keresztül a Harry Potter szerepválogatásán. Én
akartam játszani Hermionét. Nekem is megvolt a kép a fejemben róla, és úgy
gondoltam Emma jobb lenne a szerepre. De olvasóként és rajongóként megvan a
saját véleménye mindenkinek arról, hogy kinek kellene játszania a szerepet.
Blogger: Cassie véleménye nagyon sokat számított nekem. Teljesen megbíztam
benne, így mikor azt mondta, hogy Jamie meg tudja csinálni, hittem neki. Azt
kérdezte, miért hiszem azt, hogy Jamie nem képes megcsinálni. Többek között
azért, mert én is Alex Pettyferként képzeltem el Jace-t, mint sokak mások.
Lily: Értem.
Blogger: Egyáltalán nem hozta szóba kettejük színészi képességeit.
Lily: Hát, nagyon különböző színészek.
Blogger: Így amikor Jamie-t választották a szerepre Cassie azt mondta: „Csak
várd ki a végét. Ígérem, megéri.” És végül mikor találkoztam Jamie-vel úgy
éreztem, tökéletes megtestesítője Jace-nek, te pedig Clary-nek.
Lily: Ó, nagyon köszönöm.
Blogger: Te tetted hihetővé Clary
jellemfejlődésének az útját.
Lily: Köszönöm. Az elejétől kezdve attól féltem, hogy nem leszek képes
megcsinálni. Amiatt, hogy percenként rázúdulnak hazugságok és olyan kérdések,
mint Ki?, Mi?, Mikor?. Hol?, Miért?. És a való életben az teljesen rendben van,
hogy fiatal lányként teljesen össze vagy zavarodva, ha nem tudod ki is vagy
valójában. A fiatalok amúgy is el vannak árasztva érzésekkel. Például lehetsz
szomorú, mert mérges vagy, zavarodott, feldúlt, vagy azért is, mert szerelmes
vagy. Olyan sok oka lehet annak, hogy
zaklatott, ideges vagy frusztrált vagy. És én nem akartam ilyen lenni, de
szintén nem akartam sebezhetetlen, érzelemmentes lányt játszani. Ezért érzem
fontosnak azt a jelenetet, amikor Clary érzelmileg összeomlott az esőben. Ez
azért volt szükséges, mert ez alkalmat adott Jace-nek, hogy megmondja neki,
hogy: „nincsen választásunk, szóval, ha vissza akarod kapni az édesanyád, velem
kell jönnöd, bíznod kell bennem. Máskülönben ez a makacs, önfejű lány csak
folytatta volna az útját egy olyan fiúval, akitől egyébként retteg. Meg kellett
mutatnunk, hogy Clary sebezhető és hogy valójában ideges, rémült és tehetetlen
lenne, amiért keresztül kell mennie ezeken a dolgokon. De ezzel együtt, soha nem engedi magának,
hogy legyűrjék ezek az érzések. Mindig tovább megy, próbálkozik és valahogy
mindig képes arra, hogy ne gondoljon magára áldozatként. Képes erős nő lenni.
Szóval nagyon köszönöm. Kezdetben tényleg ez volt a legnagyobb félelmem, ami
nem is igazán félelem volt, hanem egy megfelelési kényszer, ami arra
ösztönzött, hogy a lehető legjobb módon játsszam el őt.
Blogger: Nagyon hihetően játszottad. Mi is mondtuk Harald-nak, hogy a film
tele van ideálokkal, és semmi sem állítja meg őket. Láthatsz olyan jelenetet
is, hogy a lány megüt valaki,t aztán elszalad a helyszínről. De Jocelyn
jelenete egyszerűen…
Lily: Igen, ő a végsőkig küzdött.
Blogger: És ugyanezt volt Clary-vel. Láthatod a megszakadt kapcsolatokat, a
bonyodalmakat, amiken keresztülmennek, de ők csak tovább küzdenek. Imádom,
amikor egy film erős lányokkal van tele. És azt hiszem egyáltalán nincs sok
ilyen film.
Lily: Szerintem Jemima is jót alakított.
Blogger: Ó, Izzy tökéletes volt. Milyen volt a turné vele?
Lily: Az volt a legszürreálisabb élményem. Olyan furcsa, az emberek reakciója
azzal együtt, hogy a film még ki sem jött, és még folytatása sincsen. A mi
fejünk van a pólójukon, az emberek sikítoznak és kiabálnak. Csodálatos volt
azokkal az emberekkel lenni, akik miattunk vettek jegyeket, vagy akik miattunk
hozták ki a gyerekeiket egy nappal korábban. Ez nagyon sokat jelent nekem is és
nekik is. Volt egy lány, akit Jamie-vel szemeltünk ki a Miami turnén. Szinte
végig extázisban volt, felváltva sírt és nevetett. A turné végén mindketten
odamentünk hozzá és megmondtuk neki, hogy ő a legizgatottabb ember, akit valaha
láttunk. Elkezdtünk vele beszélgetni és meg tudtuk, hogy komolyan erről szól az
élete. Minden alkalommal, amikor valamelyikünk szerepel a tévébe, ő rögtön
visítva felpattan és elkezd örömében sírni. Olyan jó érzés volt ilyen
emberekkel beszélgetni. Ők napokat áldoztak ránk csak azért a pár percért, amíg
láthattak és beszélhettek velünk.
Ez a lényege
a történetnek: hogy érezzünk együtt a szereplőkkel. És ez az, amit Harald
mindig is akart. A karakterek és az érzéseik a rajongókért vannak és nem csak
azért, hogy csak simán legyenek karakterek a történetben. Látni a
szenvedélyüket és a lelkesedésüket Clary iránt csak tisztázta számomra a tényt: hogy én mindig is úgy tekintettem
Clary-re, aki az összes fiatal lányban megvan. Mindenki lehet Clary. Csak
azért, mert én játszom őt, az nem jelenti azt, hogy én is szimbolizálom.
Nyilván ha nem olvastad a könyveket, csak megnézted a filmet, akkor úgy fogod
elképzelni a szereplőt, mint a színészt, aki eljátssza. De én nem akarom
megfosztani a rajongókat attól, hogy elvegyem a Clary-ről alkotott képüket. Én
csak egy színész akartam lenni, aki képes őt eljátszani. És úgy gondolom, ha
mindenki megtalálja magában Clary-t, akkor mindenki ugyanezeket az érzéseket
fogja érezni, mint én.
Egy tinédzser
helyében mindenki megzavarodna, ha nem tudná kik az igazi szülei, vagy mi az
igazi neve. Folyamatosan ilyen dolgokon megyünk keresztül, mivel ilyen filmeket
nézünk, és lehet, hogy belegondolsz: talán a múltad nem egyezik Clary-jével, de
az is lehet, hogy neked is hazudtak. És szerintem ez a lényege az egésznek,
hogy képeses legyünk megtalálni magunkban a karaktert. Én mindig is azt
akartam, hogy Clary egy ilyen karakter legyen a történetben. A rajongók
belegondolnak, hogy ha nem is teljesen egyezik az életük, mi lenne, ha ők is
ebbe a helyzetbe kerülnének. Én személy szerint nagyon közel állok az
édesanyámhoz és ez az a dolog, amit összekapcsoltam Clary és közöttem végig a
történet folyamán. Igen, vannak benne dolgok, amik nyilván nem történnek meg a
való világban, mint például démonok, boszorkánymesterek és portálkapuk. De a
lényeg az, hogy a sok gyötrelem és kihívás után végül találkoznak – mindegy min
mennek keresztül. És végül fel kell öltöznie ünnepi ruhába, hogy találkozzon
valaki mással és ő kényelmetlenül érzi magát, de a barátai végig azt mondják,
ha meg akarja a fiút, akkor így kell öltöznie. Ő pedig habár érzi, hogy nem
valami jó ötlet, végigcsinálja, csak hogy láthassa.
És Clary erkölcsi
hozzáállása sosem változik. Ahogy mondtad, Jocelyn és ő nagyon kemények, de az
erkölcsük végig változatlan. Clary még magas sarkúban és feszes ruhában is
Clary. Clary és Jace kapcsolata ugyanolyan amikor először találkoztak és amikor
Jace zongorázott vele. Vonzódnak egymáshoz és azt szeretik, hogy megtalálják
egymásban ugyanazokat a dolgokat. Ez sosem változik, még a romantikusabb
részeknél sem. Clary sosem változtatja meg magát a történet kedvéért.
Blogger: Rajongóként melyik jelenet
megfilmesítését vártad a legjobban?
Lily: Egyértelműen az üvegházas
jelenetet. Mivel végre itt jönnek össze Clary és Jace. Varázslatos és gyönyörű
jelenet, és a bennem lévő kislány pont egy ilyenre számított végre. Ez az a
pillanat, amikor először láthatjuk Jace sebezhetőségét. Ez egy fajta nyugodt
jelenet a történet őrült és gyors menetéhez képest. Mindig is látni akartam, ahogy
Jace és Clary összejönnek. Felvenni ezt egy fajta plusz volt nekem. Furcsa
volt, mert Jamie-vel jól kijövünk meg minden, így ez a szituáció eléggé kínos
volt kezdetben. De a csapat összes tagja és a többi színész is olyan segítőkész
volt az ilyen helyzetekben is, hogy végül én is azt mondom: ez a jelenet a
könyv tökéletes megfilmesítése lett. A fiatal lányoknak a turnékon csak annyit
kellett mondanunk, hogy „üvegház” - és ők elkezdted ordítani és sikítozni. Ez
egy fajta szállóigévé vált, amikor Jamie-vel elszámolunk háromig, majd
egyszerre kiáltjuk: „üvegház!”. Ez volt az a pillanat, amikor a lányok szó
szerint megőrültek, így mi tökéletessé akartuk tenni a pillanatot számukra.
