Lily interjú

Sziasztok!

Itt egy újabb interjú, ezúttal Lilyvel! Köszönöm a fordítást Lilinek! Az eredetit itt olvashatjátok: http://themortalinstitute.blogspot.hu/2013/08/exclusive-lily-collins-fangirls-jace.html

Végzet ereklyéi fanokkal beszélgetni Cassie könyveiről és a most megjelent első filmről mindig szórakoztató. De Lilly Collins-sal, a Csontváros egyik sztárjával beszélgetni erről a témáról sokkal magával ragadóbb és élvezetesebb. Nemrég összegyűltem Los Angelesben más TMI bloggerekkel (Mundie Moms, TMI Movie News, Fangirlish) abból a célból, hogy megosszuk Lilly-vel az érzéseinket a Csontváros című filmmel kapcsolatban és nem utolsó sorban, hogy megismerjük az ő véleményét is.

Blogger: Egyszerűen imádtalak a filmben.

Lily: Ó, tehát végre sikerült megnézned.

Blogger: Igen, tegnap este.

Lily: És hogy tetszett?

Blogger: Egyszerűen elképesztően játszottad Clary-t. Egészen hajnal háromig fenn voltunk és végig a filmről beszélgettünk.

Lily: Tényleg?

Blogger: Az egész filmet kielemeztük az utolsó képkockáig.

Lily: Biztosan ezért nem tudtam aludni az éjszaka. Komolyan egész éjjel forgolódtam és dobáltam magam. Szerintem valahol mélyen tudtam, hogy az emberek a filmről beszélgetnek én meg végig izgultam és reméltem, tetszett nekik.

Blogger: Végig az ágyon ültünk és megvizsgáltunk minden egyes jelenetet. Egyszerűen elképesztő volt, amilyen módon megtestesítetted Clary-t. Szerintem még azok is pozitívan fognak csalódni, akik valaha nem hittek igazán a képességeidben. Ó, és egyszerűen imádtam a vörös hajadat. 

Lily: Nagyon köszönöm. Mindenki azt mondta, hogy nem volt a megfelelő szín. Mármint a megfelelő árnyalat.

Blogger: Nagyszerű volt.

Lily: És ugye Jamie is fantasztikus volt?
\

Blogger: Elképesztő volt, pont ugyan ezt mondtuk neki mi is.

Lily: Ó igen, éppen most találkoztatok vele.

Blogger: Minden tökéletes volt. A szerepjátszása, a mimikája, a magabiztossága. A kémia köztetek pedig életet vitt az egészbe. Közted és Robbie között, na meg persze közted és Jamie között is. Á, meg úgy minden nagyszerű volt. Egyszerűen imádtuk az egészet.

Lily: Ó, nagyon köszönöm. Mindent a rajongókért, köztük értetek is.

Blogger: Éppen azt mondtuk Jamie-nek, hogy milyen ellenségesek voltunk vele az elején, és hogy nagyon, nagyon sajnáljuk.

Lily: Az elejétől tudtam, hogy mindenkinek meg fog változni a véleménye. Mikor megkapta a szerepet és a rajongók többsége ellenezte őt, már akkor tudtam, hogy az emberek meg fogják gondolni magukat. És annyira örülök, hogy ez történt.

Blogger: Rögtön a forgatás után bocsánatot kértünk tőle.

Lily: Igen, hallottam róla.

Blogger: Csak olyan furcsa volt, mivel már a könyv kezdete óta nagy rajongók vagyunk.

Lily: Természetesen.

Blogger: És tudod, amikor olvasol, valamit el is képzeled azt…

Lily: Én is nagy rajongó vagyok. Minden könyvvel ez a helyzet, van benne egy bizonyos karakter. És rajongóként én is ugyan úgy éreztem volna a színészek iránt, akik Clary szerepére lettek volna jelölve. Én véletlenül pont az a színész vagyok, aki megkapta ezt a szerepet, de természetesen tudok mondani más példát. Ugyan ezen mentem keresztül a Harry Potter szerepválogatásán. Én akartam játszani Hermionét. Nekem is megvolt a kép a fejemben róla, és úgy gondoltam Emma jobb lenne a szerepre. De olvasóként és rajongóként megvan a saját véleménye mindenkinek arról, hogy kinek kellene játszania a szerepet.

Blogger: Cassie véleménye nagyon sokat számított nekem. Teljesen megbíztam benne, így mikor azt mondta, hogy Jamie meg tudja csinálni, hittem neki. Azt kérdezte, miért hiszem azt, hogy Jamie nem képes megcsinálni. Többek között azért, mert én is Alex Pettyferként képzeltem el Jace-t, mint sokak mások.

Lily: Értem.

Blogger: Egyáltalán nem hozta szóba kettejük színészi képességeit.

Lily: Hát, nagyon különböző színészek.

Blogger: Így amikor Jamie-t választották a szerepre Cassie azt mondta: „Csak várd ki a végét. Ígérem, megéri.” És végül mikor találkoztam Jamie-vel úgy éreztem, tökéletes megtestesítője Jace-nek, te pedig Clary-nek.

Lily: Ó, nagyon köszönöm.

Blogger: Te tetted hihetővé Clary jellemfejlődésének az útját.

Lily: Köszönöm. Az elejétől kezdve attól féltem, hogy nem leszek képes megcsinálni. Amiatt, hogy percenként rázúdulnak hazugságok és olyan kérdések, mint Ki?, Mi?, Mikor?. Hol?, Miért?. És a való életben az teljesen rendben van, hogy fiatal lányként teljesen össze vagy zavarodva, ha nem tudod ki is vagy valójában. A fiatalok amúgy is el vannak árasztva érzésekkel. Például lehetsz szomorú, mert mérges vagy, zavarodott, feldúlt, vagy azért is, mert szerelmes vagy.  Olyan sok oka lehet annak, hogy zaklatott, ideges vagy frusztrált vagy. És én nem akartam ilyen lenni, de szintén nem akartam sebezhetetlen, érzelemmentes lányt játszani. Ezért érzem fontosnak azt a jelenetet, amikor Clary érzelmileg összeomlott az esőben. Ez azért volt szükséges, mert ez alkalmat adott Jace-nek, hogy megmondja neki, hogy: „nincsen választásunk, szóval, ha vissza akarod kapni az édesanyád, velem kell jönnöd, bíznod kell bennem. Máskülönben ez a makacs, önfejű lány csak folytatta volna az útját egy olyan fiúval, akitől egyébként retteg. Meg kellett mutatnunk, hogy Clary sebezhető és hogy valójában ideges, rémült és tehetetlen lenne, amiért keresztül kell mennie ezeken a dolgokon.  De ezzel együtt, soha nem engedi magának, hogy legyűrjék ezek az érzések. Mindig tovább megy, próbálkozik és valahogy mindig képes arra, hogy ne gondoljon magára áldozatként. Képes erős nő lenni. Szóval nagyon köszönöm. Kezdetben tényleg ez volt a legnagyobb félelmem, ami nem is igazán félelem volt, hanem egy megfelelési kényszer, ami arra ösztönzött, hogy a lehető legjobb módon játsszam el őt.

Blogger: Nagyon hihetően játszottad. Mi is mondtuk Harald-nak, hogy a film tele van ideálokkal, és semmi sem állítja meg őket. Láthatsz olyan jelenetet is, hogy a lány megüt valaki,t aztán elszalad a helyszínről. De Jocelyn jelenete egyszerűen…

Lily: Igen, ő a végsőkig küzdött.

Blogger: És ugyanezt volt Clary-vel. Láthatod a megszakadt kapcsolatokat, a bonyodalmakat, amiken keresztülmennek, de ők csak tovább küzdenek. Imádom, amikor egy film erős lányokkal van tele. És azt hiszem egyáltalán nincs sok ilyen film.

Lily: Szerintem Jemima is jót alakított.

Blogger: Ó, Izzy tökéletes volt. Milyen volt a turné vele?

Lily: Az volt a legszürreálisabb élményem. Olyan furcsa, az emberek reakciója azzal együtt, hogy a film még ki sem jött, és még folytatása sincsen. A mi fejünk van a pólójukon, az emberek sikítoznak és kiabálnak. Csodálatos volt azokkal az emberekkel lenni, akik miattunk vettek jegyeket, vagy akik miattunk hozták ki a gyerekeiket egy nappal korábban. Ez nagyon sokat jelent nekem is és nekik is. Volt egy lány, akit Jamie-vel szemeltünk ki a Miami turnén. Szinte végig extázisban volt, felváltva sírt és nevetett. A turné végén mindketten odamentünk hozzá és megmondtuk neki, hogy ő a legizgatottabb ember, akit valaha láttunk. Elkezdtünk vele beszélgetni és meg tudtuk, hogy komolyan erről szól az élete. Minden alkalommal, amikor valamelyikünk szerepel a tévébe, ő rögtön visítva felpattan és elkezd örömében sírni. Olyan jó érzés volt ilyen emberekkel beszélgetni. Ők napokat áldoztak ránk csak azért a pár percért, amíg láthattak és beszélhettek velünk.

Ez a lényege a történetnek: hogy érezzünk együtt a szereplőkkel. És ez az, amit Harald mindig is akart. A karakterek és az érzéseik a rajongókért vannak és nem csak azért, hogy csak simán legyenek karakterek a történetben. Látni a szenvedélyüket és a lelkesedésüket Clary iránt csak tisztázta számomra  a tényt: hogy én mindig is úgy tekintettem Clary-re, aki az összes fiatal lányban megvan. Mindenki lehet Clary. Csak azért, mert én játszom őt, az nem jelenti azt, hogy én is szimbolizálom. Nyilván ha nem olvastad a könyveket, csak megnézted a filmet, akkor úgy fogod elképzelni a szereplőt, mint a színészt, aki eljátssza. De én nem akarom megfosztani a rajongókat attól, hogy elvegyem a Clary-ről alkotott képüket. Én csak egy színész akartam lenni, aki képes őt eljátszani. És úgy gondolom, ha mindenki megtalálja magában Clary-t, akkor mindenki ugyanezeket az érzéseket fogja érezni, mint én.

Egy tinédzser helyében mindenki megzavarodna, ha nem tudná kik az igazi szülei, vagy mi az igazi neve. Folyamatosan ilyen dolgokon megyünk keresztül, mivel ilyen filmeket nézünk, és lehet, hogy belegondolsz: talán a múltad nem egyezik Clary-jével, de az is lehet, hogy neked is hazudtak. És szerintem ez a lényege az egésznek, hogy képeses legyünk megtalálni magunkban a karaktert. Én mindig is azt akartam, hogy Clary egy ilyen karakter legyen a történetben. A rajongók belegondolnak, hogy ha nem is teljesen egyezik az életük, mi lenne, ha ők is ebbe a helyzetbe kerülnének. Én személy szerint nagyon közel állok az édesanyámhoz és ez az a dolog, amit összekapcsoltam Clary és közöttem végig a történet folyamán. Igen, vannak benne dolgok, amik nyilván nem történnek meg a való világban, mint például démonok, boszorkánymesterek és portálkapuk. De a lényeg az, hogy a sok gyötrelem és kihívás után végül találkoznak – mindegy min mennek keresztül. És végül fel kell öltöznie ünnepi ruhába, hogy találkozzon valaki mással és ő kényelmetlenül érzi magát, de a barátai végig azt mondják, ha meg akarja a fiút, akkor így kell öltöznie. Ő pedig habár érzi, hogy nem valami jó ötlet, végigcsinálja, csak hogy láthassa. 

És Clary erkölcsi hozzáállása sosem változik. Ahogy mondtad, Jocelyn és ő nagyon kemények, de az erkölcsük végig változatlan. Clary még magas sarkúban és feszes ruhában is Clary. Clary és Jace kapcsolata ugyanolyan amikor először találkoztak és amikor Jace zongorázott vele. Vonzódnak egymáshoz és azt szeretik, hogy megtalálják egymásban ugyanazokat a dolgokat. Ez sosem változik, még a romantikusabb részeknél sem. Clary sosem változtatja meg magát a történet kedvéért.

Blogger: Rajongóként melyik jelenet megfilmesítését vártad a legjobban?

 Lily: Egyértelműen az üvegházas jelenetet. Mivel végre itt jönnek össze Clary és Jace. Varázslatos és gyönyörű jelenet, és a bennem lévő kislány pont egy ilyenre számított végre. Ez az a pillanat, amikor először láthatjuk Jace sebezhetőségét. Ez egy fajta nyugodt jelenet a történet őrült és gyors menetéhez képest. Mindig is látni akartam, ahogy Jace és Clary összejönnek. Felvenni ezt egy fajta plusz volt nekem. Furcsa volt, mert Jamie-vel jól kijövünk meg minden, így ez a szituáció eléggé kínos volt kezdetben. De a csapat összes tagja és a többi színész is olyan segítőkész volt az ilyen helyzetekben is, hogy végül én is azt mondom: ez a jelenet a könyv tökéletes megfilmesítése lett. A fiatal lányoknak a turnékon csak annyit kellett mondanunk, hogy „üvegház” - és ők elkezdted ordítani és sikítozni. Ez egy fajta szállóigévé vált, amikor Jamie-vel elszámolunk háromig, majd egyszerre kiáltjuk: „üvegház!”. Ez volt az a pillanat, amikor a lányok szó szerint megőrültek, így mi tökéletessé akartuk tenni a pillanatot számukra.