10.
fejezet
Cím:
Csontok városa
A
cím a Néma Városra utal, de egyben a könyv címe is: Csontváros.
Hatásos kép, és egy olyan helyszín, ami még fontos szerepet
játszik majd a későbbiekben is, és ami véglegesen megnyitja
Clary számára az Árnyvadászok világát. És ha már a fejezet
eleji idézet pokolról beszélt és alászállásról, rögtön
ezután igazán passzol a föld alatti Néma Várossal, csontokkal,
porral...
Tartalom:
Hodge
tovább mesél a Körről, és arról, hogy rajtuk kívül még
Lightwoodék is tagok voltak, és azért büntették meg őket,
amiért nem léptek ki, mint a többiek. Pangborn és Blackwell és a
többiek, akik még ezután is kitartottak Valentine mellett,
eltűntek, ők pedig beárulták a többieket.
Hodge
nem akarja, hogy Jace-ék oldják meg a dolgot, azt, hogy Valentine
előtt megtalálják a Kelyhet, mert még gyerekek. Jace ötlete,
hogy a Néma Testvérek nézzenek bele Clary fejébe, mert ott
megtalálhatják a kulcsot a Kehely helyéhez.
Clary
álmodik, Jace-szel és Simonnal az Üvegvárosban táncol. Aztán
Jace felébreszti, mert megérkezett Jeremiás testvér, aki próbálja
megtalálni Clary emlékeit, de nem sikerül, így el kell menniük a
Néma Városba. Az úton beszélgetnek, és kiderül, hogy a Néma
Városban vannak az Árnyvadászok sírjai.
A
Néma Testvérek megpróbálnak Clary fejébe hatolni, sikerül is
nekik, és Clary több emléket is megtalál, de a gát túl erős.
Csak egy valaki távolíthatja el, aki odatette: Magnus Bane.
Érdekességek:
-Volt
fia?-kérdezte Alec.
-
Képletesen beszéltem - mondta Hodge, és a zsebkendőjéért nyúlt.
Letörölgette vele az
izzadságot
a homlokáról, majd visszahajtogatta a zsebébe. A keze, vette észre
Clary, remegett kissé.” - A
saját fiát is feláldozta volna... És Hodge meglehetősen ideges,
amikor válaszol. Csak nem tud valamit?
„-Ez
a hely az élőké - mondta Jace.”
- Ezt mondja Jace, amikor
Clary álmában Simonról kérdezi. Ez már előreutalás arra, mivé
válik majd Simon. Az pedig, hogy először Simonnal, majd hirtelen
már Jace-szel táncol, a kettejük közti őrlődésére utal.
„-
Miért, szépet álmodtál?”
– Mi van, ha Jace kérdése nem volt véletlen? Lehetséges, hogy
Clary beszélt álmában, és kimondta Jace nevét?
„Church
is ott volt vele. Nyávogott, és nyugtalanul rótta a köröket.
-
Mi van a macskával? - kérdezte Clary.
-
A Néma Testvérek miatt ideges.”
– Lehet,
hogy nem is ideges volt, hanem izgatott. Ismerünk egy bizonyos Néma
Testvért...
„Minden
valószínűség
szerint egy boszorkánymester segített neki eltűnni
a szemünk elől”
– Egy boszorkánymester? Csak nem valaki olyan, akit ismerünk? :)
„-
Ne nevezd így, egyáltalán nem hasonlít menyétre.
-
Igazad lehet - mondta Jace. - Annak idején találkoztam egy-két
egészen jóképű menyéttel is.
Inkább
egy patkányra hasonlít.”
–
Patkány! Utalás!
„A
gyűrű, amit Clary már
korábban is észrevett, most megvillant az ujján. Azt gondolta
volna, hogy van valami nőies abban, ha egy fiú
gyűrűt hord, de mégsem volt. Maga az
ékszer masszívnak és nehéznek tűnt; mintha
égetett ezüstből készült volna, körben csillagos
mintával. Egy W betűt is véstek bele.”
– A gyűrű!!!
„Egy
csomó boszorkánymester megpróbálta, de még egyiknek sem
sikerült. Semmi, ami földi, nem juthat át a világok
közötti átjárókon. Ha
más világokba is elmehetnénk - tette hozzá -, talán
megakadályozhatnánk, hogy a démonok idejöhessenek,
de még soha senki nem jött rá a módjára.” – Ez az
idézet a CoHF szempontjából lehet érdekes, hiszen Cassie szerint
másik világokba kalandozunk majd. Az is lehetséges, hogy nem is
boszorkánymester kell ahhoz, hogy sikerüljön átjutni, hanem
valaki más? Mondjuk különleges képességekkel megáldott
Árnyvadászok? Vagy Alvilágiak? Vagy összefogás?
„Az
angyal arca tüzes volt, gyönyörű és bánatos. Hosszú
fehér kezében kelyhet tartott, amelynek peremét ékkövekkel
rakták ki. Volt benne valami, ami kellemetlenül ismerősnek
hatott, és szinte csiklandozta Clary emlékezetét.” – Mi
csiklandozta Clary emlékezetét? Az, hogy már látta a Kelyhet!
Kedvenc
idézetek:
„-
Szerintem ez tulajdonképpen romantikus - mondta Isabelle, miközben
tápiókalevet szürcsölt
egy
hatalmas rózsaszín szívószálon keresztül.
-
Micsoda? - kérdezte Simon, akit azonnal érdekelni kezdett a dolog.
-
Ez az egész ügy, hogy Clary anyukája Valentiné felesége volt -
felelte a lány. Jace és Hodge
elmesélték
neki a történetet, bár Clarynek feltűnt, hogy egyikük sem
beszélt arról, hogy Lightwoodék
is
benne voltak a Körben, amiért a Klávé átka sújtotta őket. -
Szóval most visszatért a halottaiból, és
eljött,
hogy megkeresse a nőt. Talán szeretne megint összejönni vele.
-
Valamiért kétlem, hogy azért küldött volna Falánk démont a
lakásába, mert össze akar jönni
vele
- mondta Alec, aki abban a pillanatban előkerült, ahogy elkezdték
kiosztani az ételt. Senki sem
kérdezte,
hol járt, ő pedig nem árulta el. Most Jace mellett ült, Claryvel
szemben, és igyekezett kerülni
a
lány pillantását.
-
Én sem így kezdenék neki - értett egyet Jace. - Először bonbon
meg virágok, aztán
bocsánatkérő
levelek, és csak utána jöhetnek a falánk démonhordák. Ebben a
sorrendben.
-
Lehet, hogy küldött neki bonbont meg virágokat - jegyezte meg
Isabelle.”
„-
Sokkal könnyebb lenne - mordult föl Alec -, ha a leghalványabb
fogalmunk lenne róla, merre
van.
Ha lenne válasz a kérdéseinkre...
-
De hát van - mondta Jace.
-
Van? - Clary meglepetten és kíváncsian nézett a fiúra. - És hol
van a válasz?
-
Itt. - Jace előrehajolt, és mutatóujjával megérintette Clary
halántékát, dc olyan finoman, hogy
a
lány érezte, amint arcát elönti a pír. - Minden, amit tudnunk
kell, a fejedbe van bezárva azok alatt a
csinos
vörös loknik alatt.”
„-
Mintha azt mondtad volna, hogy levéltárosok - emlékezett vissza
Clary.
-
Levéltárosok is.
Simon
füttyentett. - Náluk aztán tuti bele lehet dögleni a késedelmi
díjakba.”
„-
Eljött hozzád egy a Néma Testvérek közül. Hodge küldött, hogy
ébresszelek fel.
Igazából
felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van,
gondoltam, kevésbé rágsz be, ha
valami
szépet látsz.
-
Mármint téged?
-
Mi mást?”
„-
Nekem az a benyomásom - mondta Clary némi éllel a hangjában -,
hogy senki, aki a Klávé
szerint
halott, nem halott igazából. Talán be kéne fektetni egy fogorvosi
adatbázisba.”
„-
Ó! Simon!
-
Nem, én Jace vagyok - mondta türelmesen Jace. - Simon az a
menyétszerű kiscsávó a
szörnyű
séróval, aki ráadásul pocsékul öltözködik.”
„-
Nem vagyok szomorú - mondta Jace. - Csak azok az emberek szomorúak,
akiknek nincs
céljuk.
Nekem van célom.”
„-
Persze - mondta a fiú. - Imádunk szaporodni. Az az egyik kedvenc
elfoglaltságunk.”
„A
talapzatba az 1234-es évszámot vésték,
körben
pedig szavak álltak: NEPHILIM: FACILIS DESCENSUS AVERNI.
-
Ez a Végzet Kelyhe akar lenni ? - kérdezte a lány.
Jace
bólintott. - Az pedig ott a talapzaton a Nephilimek... az
Árnyvadászok jelmondata.
-
Mit jelent?
Jace
vigyora fehéren villant a sötétben. - Azt jelenti, hogy
„Árnyvadászok: 1234 óta jobban áll
nekik
a fekete, mint ellenségeik özvegyének".
-
Jace...!
-
Azt jelenti - szót közbe Jeremiás - hogy pokolra szállni
könnyű.
-
Kedves és vidám - mondta Clary, de a meleg ellenére libabőrös
lett a karja.”
„-
Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd
a sebemet? - tréfálkozott a lány. Gyűlölte a vér látványát,
főleg a sajátjáét.
-
Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak kérned kellett
volna.
(...)
-
És legközelebb, ha azt tervezed, hogy egy ilyen sérüléssel hívod
fel magadra a figyelmemet, ne felejtsd el, hogy néhány kedves szó
is csodákat tud művelni.”
