Csontváros újraolvasás - 11. nap

8. fejezet

Cím: Fegyverek

A cím nyilván Luke fegyvereire utal, amit megtalálnak a házában. Először Simontól hallunk róla, hogy fegyvereket pakolt a férfi, tehát ez az első nyom arra, hogy ő sem csak egy egyszerű mondén. Ráadásul erre a mondatra is érdemes odafigyelni: „Fura, de némelyik egészen olyan volt, mintha ragyogott volna.” Melyik fegyverek ragyognak? Például a szeráfpengék.

Tartalom:

Clary és Jace megérkeznek Luke házához, mert mint kiderült, ide vezetett a Portál. A bokrok közt ólálkodva találkoznak Simonnal, aki azért jött, hogy megpróbálja kideríteni, mi történt Claryvel. Mindkettőjük döbbenetére Simon izgatottan fogadja az igazságot, amit Clary elmesél neki a természetfeletti világról. Végül úgy döntenek, körbenéznek Luke házában. Megtalálnak néhány holmit Claryék házából, és rájönnek, hogy Luke ott járt, mielőtt odamentek. Aztán maga Luke is megjelenik, két idegen férfival, akikről kiderül, hogy Árnyvadászok. Végighallgatják a beszélgetésüket a rejtekükből, és így megtudják, hogy Valentine azt gondolja, Jocelynnál volt a Kehely, azért Luke tudhatja, hol van. Az is kiderül, hogy már tudnak róla, hogy a nőnek van egy lánya, Clary, és őt is keresik. A fejezet végén kiderül, hogy a két idegen Árnyvadász ölte meg Jace édesapját.

Érdekességek:

„- De a vámpírok dögösek, igaz ? - kérdezte Simon.” – Simon szájából ez a kérdés a jövő tükrében eléggé utalásszagú.

Kedvenc idézetek:

„- Szállj le rólam, te hencegő seggfej! - vicsorogta a betolakodó. Sikerült félig-meddig ülő

helyzetbe tápászkodnia; szemüvege félig elcsúszva állt az orrán.

Clary mozdulatlanná merevedett döbbenetében. - Simon?

- Te jó ég - szólalt meg kedveszegetten Jace. - És én még azt reméltem, hogy valami érdekeset

találtam.”

„– Hát persze, hogy nem tudja - mondta ingerülten Simon. - Sosem beszéltem vele erről, de

nagyjából biztos vagyok benne, hogy meglehetősen rugalmatlanul áll hozzá a rekettyésében ólálkodó

mindenféle tinédzserekhez.”

„- Mégis, mi a fenét csináltál volna? - Clary a fiú keze után nyúlt, ő azonban távolabb húzódott

anélkül, hogy ránézett volna.

- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Valamit.

Jace, aki még mindig az irónjával játszadozott, kuncogni kezdett magában.

- Te vagy a legjobb barátom - mondta Clary. - Nem haragudtam rád.

- Igen, persze, meg nyilván nem is strapáltad magad azzal, hogy felhívj, és elmondd nekem,

hogy odaköltöztél valami hidrogénezett gótjelölthöz, akivel - felteszem - a Pandemoniumban

találkoztál - jegyezte meg keserűen Simon. - Miután az elmúlt három napban azon filóztam, hogy

vajon meghaltál-e.

- Nem költöztem senkihez - mondta Clary, és egyáltalán nem bánta, hogy a sötétben nem

látszik az arcába szaladó vér.

- A hajam meg természetes szőke - közölte Jace. - Csak a hitelesség kedvéért.”

„Jace felé fordult. A naplemente utolsó

sugarai aranyló szikrákat vetettek a fiú szemében. - El fogom neki mondani az igazat.

- Tudom.

- Megpróbálsz majd leállítani ?

A fiú lenézett a kezében tartott irónra. - Engem a Szövetségnek adott esküm kötelez - mondta. - Te

nem tettél ilyen esküt.”

„- Sosem hallottál a Katakombák és sárkányokról.

- Katakombákról hallottam - mondta Jace. - Sárkányokról is, bár nagyrészt kihaltak.

Simon csalódottnak tűnt. - Sosem öltél sárkányt?

- Valószínűleg soha nem találkozott kétméteres tündenővel sem bolyhos bikiniben - mondta

ingerülten Clary.”

„- A „semmi" olyan általánosság, annyira meghatározhatatlan - mondta Pangborn lemondóan. -

Akinek ennyi könyve van, nyilván tud valamit.

- Ha tudni akarjátok, hol találhattok tüskésszárnyú ludat tavasszal, meg tudom mutatni azt a

könyvet, amelyikben utánanézhettek. Ha viszont arra vagytok kíváncsiak, hová tűnt el a Végzet

Kelyhe...”