Sziasztok!
Tudom, hogy sokan vannak, akik erősek és nem akarnak spoilereket olvasni. Viszont arra gondoltam, talán ők is örülnének, ha megtudnának egy-két spoilermentest dolgot arról, én mit éreztem vagy mit tettem a CoHF olvasása közben.
1.
Még kb. 100 oldalam volt hátra, és elképzelni nem tudtam, mi történhet még, annyira úgy éreztem, vége. (Tévedtem persze, a legjobb rész még hátravolt.)
2.
Sírtam. Jobban sírtam a Mennyei tűz városán, mint A hercegnőn.
3.
Azt hiszem, az összes Árnyvadász könyvet tekintve ebben van a kedvenc jelenetem.
4.
Simon bandájának neve üt. Nagyot!
5.
Van egy dolog a könyvben, aminek az elolvasása közben szerintem mindegyikőtök mosolyogni és fangirlködni fog. Amikor megláttam, büszkeség töltött el, aztán rohantam elújságolni mindenkinek, aki élt és mozgott.
6.
Nem halál miatt sírtam nagyon.
7.
A Blackthornok közül többen is feljebb kúsztak a kedvenc szereplőim listáján, nem egy már előrébb van, mint sok TMI szereplő.
8.
Volt egy pont a könyvben, amikor le kellett tennem egy pillanatra, mert annyira felizgatott, amit olvastam, hogy féltem, hogy felébresztem véletlenül a szobatársam. Hajnali háromkor.
9.
Körülbelül 10 kérdést szedtem össze rögtön magamban, amiket muszáj (volt) megkérdeznem Cassie-től.
10.
Az első olyan könyv (az Üvegváros kivételével), ahol örültem a váltott szemszögeknek. Én jobban szerettem a TMI-nak azt a korszakát, amikor csak Clary szemén keresztül követtük az eseményeket. Ennek a könyvnek viszont nagyon kellett, hogy ennél többet kapjunk.
+1.
Ha rangsorolnom kéne, a számomra második és harmadik legfájdalmasabb jelenet nem is TMI szereplővel történt.
