Blogger Widgets

2016. február 27., szombat

Újabb Lady Midnight részlet + hivatalos illusztráció


Sziasztok!

Cassandra Jean a Lady Midnightot beharangozandó jeleneteket rajzol meg nekünk, ezek közül a képek közül kaptunk egyet most, mellé pedig Cassie egy részlettel is meglepett minket. (A többit is hozom majd.)




- Miért húztad ki a nyilat? - követelte a választ Emma, miközben lehúzta a saját kabátját és lehúzta a pulcsiját is. Egy top volt alatta. Megtörölgette vele a fiú mellkasát, próbált annyi vért letörölni, amennyit csak tudott. 
Jules hevesen kapkodta a levegőt. - Mert amikor valaki meglő egy nyíllal, a reflexszerű válaszod nem az, hogy "Kösz a nyilat, azt hiszem, megtartom egy időre". 
- Jó tudni, hogy a humorod még mindig megvan. 
- Égetett - felelte Julian. - Nem úgy, mint egy normális seb. Hanem mintha valami lett volna a nyílhegyen, sav vagy valami. 
- Raziel - motyogta Emma. Annyi vért itatott fel, amennyit csak tudott. Még mindig folyt a vér a lőtt sebből, vékony patakokban csordogált le a hasán, feltöltve a mélyedéseket hasfalának izmain. 
Emma mély levegőt vett. - Túl vékony vagy - mondta, olyan vidáman, amennyire képes volt. - Túl sok kávé, nem elég palacsinta. 
- Remélem, ezt írják majd a sírkövemre. - Jules hirtelen levegő után kapott, amikor Emma közelebb csúszott, és ő is csak ekkor döbbent rá, hogy a fiú ölében ül, térdei Julian csípőjének két oldalán feküdtek. Bizarr módon intim helyzet volt.

2016. február 25., csütörtök

Új Lady Midnight részlet!


Sziasztok!

Cassie újabb részletet osztott meg a Lady Midnightból! (Egy kettőből kimaradtunk, de pótolni fogom.)



Miközben Tavvy aludt, Julian elővette a törvénykönyvet, amit a könyvtárból hozott. Olyan könyv volt, amit már annyiszor olvasott, hogy most már állandóan ugyanazon a megviselt oldalon nyílt ki. A Parabataiokról, szólt. Már legalább századszor olvasta. 

Elrendeltetett, hogy azok, akik átestek a parabatai ceremónián és örökre köti őket Saul és David, Ruth és Naomi esküje, nem léphetnek házasságra, nem lehetnek közös gyerekeik és nem szerethetik egymást Eros, csupán a Philia vagy Agape szerint. 
Ennek a törvénynek a megszegése büntetéssel jár, melyről a Klávé dönt: a kérdéses két parabatai elválasztása egymástól, száműzetésük a családjaikból, és ha a bűnös viselkedés folytatódik, Jeleiktől való megfosztás és kiűzetés a Nephilimek közül. Soha többé nem lehetnek Árnyvadászok. 
Így rendelte Raziel. 
Dura lex, sed lex. A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény.

Új infók a 9. Akadémia novella főszereplőjéről


Sziasztok!

Remélem, a cím kellőképpen rejtélyes volt azok számára, akik még nem olvasták a novellát, viszont elég érthető azoknak, akik már igen. Mindenesetre a spoilereket szerettem volna elkerülni. 

Újabb infók a virágos könyvből, viszont ahogy már írtam, spoileresek a 9. novellára nézve! Én szóltam, csak akkor folytasd, ha ez nem zavar!

Cassandra Clare válasza Sherrilyn Kenyon vádjaira

A héten már írtam a sokkoló hírről, hogy Sherrilyn Kenyon perli Cassandra Clare-t. Ráadásul valójában nem is csak őt, hanem minden Árnyvadász világhoz kapcsolódó haszonélvezőt, így a filmeseket és a sorozat készítőit is. 



Nagyon röviden megfogalmazva plágiummal vádolja az Árnyvadász világ megálmodóját, és egy egészen hosszú listán sorolja, pontosan milyen világbeli hasonlóságok vannak A végzet ereklyéi illetve a Sötét vágyak vadásza sorozatok között, illetve egy mellékletben ezt folytatja a karakterek és a helyszínek szempontjából is. 

Cassandra Clare most először reagál a nyilvánosság előtt a vádakra, ügyvédjén, John Cahillen keresztül. 

"Cassie-t meglepte és elkeserítette, hogy Kenyon benyújtotta ezt az alaptalan vádat, egy évtizeddel azután, hogy Cassie könyvei megjelentek. Kenyonnak nincs igaza, amikor azt állítja, hogy Cassandra Clare-nek vagy a kiadójának bármilyen megegyezése lett volna az "árnyvadász" szó kapcsán. Cassie soha nem adott semmilyen biztosítékot ezzel kapcsolatban Kenyonnak, és habár szívesebben feloldotta volna Mrs Kenyon kételyeit, Ms Kenyon soha nem vette fel vele kapcsolatpt és nem beszéltek egymással."

Így kezdődik a válasz. Ha emlékeztek, a korábbi bejegyzésemben én is azt furcsálltam, hogy miért várt ennyi ideig Sherrilyn Kenyon, amikor állítása szerint már 2006-ban felhívták a kérdéses hasonlóságokra a figyelmét a rajongói. 

Aztán így folytatja az ügyvéd: 

"Sokatmondóan a vádirat elmulaszt megnevezni bármilyen konkrét másolást vagy plágiumot Cassie részéről. Igen kevés esélye van, hogy bárki összekeverje Cassie young adult témáit és célközönségét a néha nagyon is felnőtt történetszálakkal, amelyek Ms Kenyon könyveiben megjelennek. Kétségtelenül arra számítunk, hogy Ms Kenyon vádjait elutasítják."

Az is felmerül érvként, amire az előző bejegyzésemben említett történelmi romantikus szerző is hivatkozik.

Cahill szerint Kenyon keresete "a szerzői jogok és Cassie eredeti munkájának alapvető félreértelmezésén nyugszik." "A törvény nem az ötleteket és a mítoszokat védi, hanem az ötletek konkrét kifejezősédést. Például Ms Kenyon arra panaszkodik, hogy Cassie ellopta azt az ötletét, hogy "normál tárgyakat... varázslat itat át, mint például egy kelyhet, egy kardot és egy tükröt", de ezek az ötletek és sok másik is, amelyekre Ms Kenyon jogot formál, hosszú ideje a történetmesélés hagyományának részét képezik az ősi koroktól egészen mostanáig."

Ez egyébként igaz, szigorúan a kehely-kard-tükör vonalon mozogva mindegyik olyan tárgy, amely számos mítoszban és legendában megjelenik, és régóta mágikus képességekkel ruházták fel őket a történetekben. Például az Artúr mondakörben, amelyből a korábbi nyilatkozatok alapján Cassie dolgozott A végzet ereklyéinek kitalálásakor. (Ilyen alapon jelennek meg ugyanezek a tárgyak például a Harry Potterben is, csak hogy még egy példát említsek: Griffendél kardja, Hugrabug kelyhe és Edevis tükre/a Siriustól kapott tükör.) 



Amikor a vádakat olvastam, számomra is az időfaktor volt az egyik legnagyobb kérdés. Azt tudjuk, hogy 1998-ban kezdték el kiadni Kenyon sorozatát, Cassandra Clare-ét pedig 2007-ben, de a Kenyon által felhozott hasonlóságok közül én az első hét könyv alapján nem igazán találkoztam még eggyel sem. Az ügyvéd többek között erre is rámutat:

"A kereset tele van alapvető tárgyi hiányoságokkal Cassie munkájával kapcsolatban, amelyet regényei olvasói közül bármelyik felismerhet. Például a kereset az egyik főszereplő mostohaapját a legjobb barátjaként azonosít, és azt állítja, hogy a "daimons" kifejezés szerepel a könyveiben (a szót soha nem használta), és azt állítja, hogy az egyik főszereplője Kenyon karakterén alapul, akinek hasonló tulajdonságait három évvel azután írta le, hogy Cassie megteremtette és megírta a kapcsolódó főhős háttértörténetét."

Tehát az ügy tovább fodrozódik, mi pedig várhatjuk, mi lesz a vége... 
Nem babra megy a játék, ugyanis Kenyon nem csupán kártérítést követel, hanem a véleménye szerint lopott történetelemek hasznalatának megszűntetését is, ami komolyan érintheti Cassandra Clare jövőbeli könyveit - jelenleg még minimum 9 regényre számíthatunk tőle az Árnyvadász világból, három trilógiára, a Sötét ármányokra, amelynek az első része Lady Midnight címen idén jelenik meg, a The Last Hoursre és a The Wicked Powersre.

2016. február 23., kedd

Új Rafael a láthatáron!


Sziasztok!

Előre szólok, erősen spoileres a bejegyzés a Virágos kártyás könyvre nézve!!! Illetve szintén spoileres az utolsó előtti Árnyvadász akadémia novellára nézve!
Szóval ha nem akartok előre tudni valamit, amit még a novellákból sem tudunk, ne olvassatok tovább! És akkor sem, ha meglepetést akartok az utolsó előtti novellára!

Sherrilyn Kenyon perli Cassandra Clare-t!

Amikor megláttam a híreket, bevallom őszintén, én magam sem akartam elhinni, hogy jól értem a címet, de igen: Sherrilyn Kenyon hivatalosan is perli Cassandra Clare-t, amiért a Shadowhunters sorozat ötletét tőle lopta. 

Sherrilyn Kenyon

Véleményem - Shadowhunters 1x03


Sziasztok!

A harmadik részről is írtam véleményt:

Vigyázat! Spoileres a harmadik epizódra nézve!

Szóval az előző részben ott hagytuk szereplőinket a trutyiban, Simont elvitték a vámpírok, cserébe a Kehely kell nekik. Ahogy a rész elején Clary szépen össze is foglalja: Simont is és az anyját is csak a Kehellyel szerezheti vissza, valakit mindenképpen elveszít. (Mondjuk azzal a problémával nem számol, hogy fogalma sincs, hol a Kehely, de ez részletkérdés.) Mindenesetre persze a megoldás egy öngyilkos mentőakció, amibe a kis csapat minden tagja beledolgozik, ki-ki mivel. 




És akkor ezzel bele is vágnék az egyik nagy problémámba, ami csak félig új az előző részekhez képest. Ugyanis az egy dolog, hogy Izzy a női bájaival szerez információkat, de most már eljutottunk oda, hogy Clary is. És félreértés ne essék, Clary szerintem még ebben a részben volt eddig a legelviselhetőbb - végre mutatott valamit nyavalygáson kívül, és kezébe vette a dolgokat. Érezni lehetett, mennyire meg akarja menteni Simont, és tényleg harcolt is. Bravó, tetszik. Csak miért volt szükség arra, hogy mindkét csaj bevesse "női csáberejét" azért, hogy valami legyen? Ne mondja nekem senki, hogy Jace nem talál ki jobb módszert annál, mint hogy Clary flörtöljön a pasival? Most komolyan? Ráadásul Clary, akinek a természetéhez ez abszolút nem illik, már másodszor játssza ezt el. (Emlékeztek, a Pandemonium különtermébe pont ugyanígy ment be?) 
Izzy viszont... Te jó ég. Ha előzőleg azt írtam, hogy Izzyből egy ribancot csináltak, akkor az most hangsúlyozottan igaz. Na nem azért, mert lefekszik pasikkal, félre ne értsetek. De ahogy mindez tálalva van! Információszerzésért, mint egy hivatásos - és még meg is jegyzi, hogy keményen megdolgozott az infóért. És persze feltétlenül szükség volt az ágyon fehérneműben ide-oda vonagló (na jó, azért ez a szóválasztás azért talán sok) látványára, hogy teljes legyen a sorozat.




Szóval nem, ez nagyon nem tetszett. 

Aztán ha már szóba került az, hogy Jace flörtölni küldi Claryt... Nos, Jace-szel alapvető problémáim vannak. Nem mondom, hogy rossz, mert ha nem ismerném Jace-t, nem hiszem, hogy bármi bajom lenne vele azon kívül, hogy bár főszereplőnek kéne lennie, kb. mindkét másik srácot erősebb karakternek érzem - Alecet és Simont is. Na de Jace annyira, de annyira nem Jace! Vannak elejtett mondatai, amikkel arra a Jace-re akarnak visszautalni, akit a könyvben ismerünk, de ez a Jace max. súrolni tudja azt a szarkasztikus, egoista Jace-t, akit a könyvben kaptunk. Nem olyan kiemelkedően tehetséges Árnyvadász, legalábbis ennek semmi különösebb jelét nem látjuk. Nem olyan jók a beszólásai, már csak azért sem, mert Alec, Simon és Izzy is viccesebb beszólásokat kapnak, így ha Jace el is ejt egy-két ilyet, már szinte fel se tűnik - miközben alapvetően ez az ő személyiségjegye lenne. Emellett valahogy... túlságosan szimpatikus. Jace-t azzal együtt lehet imádni a könyvben, hogy egyébként ha szembejönne az utcán, valószínűleg erős lenne a késztetés, hogy két perc után lekeverj neki egyet. Dominic Sherwood Jace-énél ezt nem érzem - túlságosan ölelgetnivaló, még akkor is, amikor épp határozott. (És megint csak, főleg Alec mellett, aki sokkal jobban hozza azt, amit amúgy Jace-nek kéne.)

Véleményem - Shadowhunters 1x01-02


Sziasztok!

Érkezett kérés, hogy osszam meg itt is a Deszy könyvajánlója oldalra írt véleményem a sorozat első néhány részéről. Rajtam ne múljon. :)

Tegnap elindult A végzet ereklyéiből készülő Shadowhunters sorozat, és ma megnéztem az első két részt. Mindenképp szerettem volna írni róla, bár nincs könnyű dolgom. És akkor most, ha megbocsátjátok, a véleményem eleje némileg személyes lesz, de úgy érzem, szükség van erre a bevezetőre ahhoz, hogy érthető legyen, hogy vagyok én a sorozattal. Ha valakit nagyon nem érdekel, egy töréssel jelezni fogom, hol kezdődik a ténylegesen az első két epizóddal foglalkozó rész. 



Cassandra Clare Árnyvadász sorozatára még sok évvel ezelőtt találtam rá, és ha nem is rögtön, de azért hamar megszerettem. Eleinte csak egy-két hírt hoztam az akkoriban már tervben lévő filmmel kapcsolatban a vegyes blogomon, aztán elkezdtem kimaradt jeleneteket és extra novellákat fordítani hozzá, és nem sokkal a film forgatásának megkezdése előtt már külön rajongói oldalt is indítottam. Volt idő, amikor más bloggal nem is nagyon foglalkoztam aktívan, csak ezzel. Végigkövettem a Csontváros megfilmesítését a szereposztástól egészen a nem túl sikeres fogadtatásig. Reménykedtem, közvetítettem a forgatást, feliratoztam a videókat, interjúkat fordítottam - nagyon a magaménak éreztem, és bár én sem voltam elégedett a filmmel, fájt, hogy nem sikerült jól. 

Ezután következett jó néhány hónapnyi kérdőjel: először úgy volt, hogy lesz Hamuváros, aztán mégsem. Aztán elindult a pletyka, hogy talán tévésorozat lesz. Aztán kiderült, hogy valóban az, de nem folytatásként, hanem elölről indul minden, más szereposztással. 

Mire idáig eljutottunk, ez számomra csalódás volt. Félre ne értsetek, örülök neki, hogy nem mondtak le a történetről, örültem a hírnek is, de eddigre már kötődtem a színészekhez, megszoktam őket, és igen, én azok közé tartozom például, akik szerették Jamie Jace-ét. Nem így képzeltem el, de azt, ahogyan a karakter bőrébe bújt, imádtam. 

Szóval féltem, mi lesz egy új bandával, és beismerem azt is, hogy nem voltam 100%-ig elégedett a szereposztással. Volt időm őket megszokni, szóval mire leültem a sorozatot megnézni, már hellyel-közzel megbarátkoztam mindenkivel, de azért ők nálam csak a harmadik helyen vannak - volt már a fejemben egy olyan csapat, akiket én képzeltem el, aztán jöttek melléjük a filmes szereplők, harmadiknak bepréselni még egy szereplőgárdát már nehéz. 



És még egy okból féltem: már a filmes változtatásokat sem szerettem, azt pedig szinte borítékolni lehetett, hogy ha tévésorozat készül, akkor ennél csak még több változás lesz. Én pedig az eredeti történetbe szerettem bele, úgy, ahogy volt: azokkal a csavarokkal, azokkal a szereplőkkel, azokkal a kapcsolatokkal, azokkal a párbeszédekkel. 
Van már a hátam mögött néhány adaptáció, ezért egészen sokat fejlődtem már a változtatások feldolgozásában, de nagy általánosságban még mindig azt tapasztalom, hogy az esetek többségében a változtatásoktól nem lesz jobb a történet, sőt... 

És minél több konkrétumot tudtunk meg a sorozatról, én annál jobban rettegtem: igyekeztem megbarátkozni a szereplőkkel, és próbáltam elfogadni a már biztos változtatásokat. De nem fogok hazudni, nem mindig sikerült. Abban biztos voltam, hogy meg fogom nézni a sorozatot, de azt vettem észre magamon, hogy egyre kevesebbszer nézem a sorozatos híreket, egyre kevesebb bejegyzést írok, egyre fogy a lelkesedésem, és minden egyes új hírrel egyre kevésbé érzem magaménak még a saját rajongói oldalamat is - ennek köszönhetően pedig még a hónapok óta alig várt Árnyvadász könyvek híreit is egyre kevesebb lelkesedéssel követtem. 

Láttam a sok lelkes rajongót, akik alig várták a sorozatot, akik minden új képre, videóra lelkesen ugrottak, én meg csak úgy tessék-lássék módon meg-megnéztem őket. Volt, ami tetszett, de már akkor sem éreztem azt a reményt, amit annak idején, a film forgatása alatt.

Na, mindezekkel együtt, felvértezve magam a legrosszabbra ültem le megnézni a sorozatot. És még mindig kicsit harcolok magammal, hogy eldöntsem, mit is érzek tulajdonképpen. Próbáltam kikapcsolni a könyves agyam, hol jobban, hol kevésbé sikerült. Mindenesetre összességében nem volt tragikus, amit láttam, rosszabbra készültem, de valahogy azért imádni és lelkesedni sem tudok.

2016. február 21., vasárnap

Cassie megírja Magnus és Alec elsőjét!


Sziasztok!

Igen, jól olvastátok a címet. Cassie már megírta Magnus és Alec első csókját és első randiját, most pedig egy újabb elsőt is olvashatunk majd... az elsőt. 


Rendeljétek meg innen Cassie könyveit!

Blogger Widgets