12 nap karácsony 10. nap - A Kör

Sziasztok!

Annabell alkotása:

 

12 nap karácsony 10. nap - A Kör

Sziasztok!

Ez pedig Sophie alkotása.

 Azt mondják a zenének igazán nagy ereje van: megnevettet, megsirat, bűntudatot ébreszt és olykor eszünkbe juttatja a múltat, azt a múltat, ami elől menekülünk, amit legszívesebben meg nem történtté tennénk. Luke-al ez utóbbi történt, miközben Manhattanba tartott, hogy megkeresse azt a személyt, aki számára olyan volt, mint az embereknek a levegő; nélküle lehetetlennek tűnt élni. Összehúzta szemöldökét, amikor a „Losing my religion” megszólalt a rádióban. Utálta ezt a számot. Talán pont azért mert úgy érezte róla írták, arról a Luke-ról, aki egykor volt. Nem tudott uralkodni magán így szép lassan hagyta, hogy a zene dallama elvigye őt messzire, egy olyan helyre, ahol már régen járt, egy olyan időbe, amit már rég elfelejtett.

 Luke szerette Idrist reggelente. Volt valami nyugtató a tájban, a levegőben, az emberekben, ahogy mindenki megy a dolgára. Mostanában ritkán járt Alicante-ban, a Kör rendszeres gyűléseket tartott és Valentine közölte velük, hogy veszélyes lenne a városban mászkálni, mivel a Klávé mindenhol ott van és figyel. De Luke-nak hiányzott a város és most egyébként sem tudott volna egy helyben ülni. Kétségei voltak. Még soha nem volt rá példa, hogy megkérdőjelezze Valentine-t.
 Miután Luke körbejárta Alicante összes kis utcáját arra eszmélt, hogy Valentine házának ajtajában áll. Kopogott. Még azt se tudta, mit mondjon neki, vagy, hogy mondjon-e egyáltalán bármit is. Muszáj megtennem – gondolta magában – Jocelyn-ről van szó. Az ajtó kinyílt és Valentine állt vele szemben. Luke meglepetésére a férfi úgy nézett ki, mint aki egész éjjel fent lett volna; fekete karikák éktelenkedtek a szeme alatt, arca, mintha ráncosabb lett volna.
 – Szervusz Lucian. Mi járatban? – kérdezte, Luke arcát fürkészve.
 – Szia! Gondoltam elnézek hozzátok, hogy minden rendben van-e.
 – Hogy minden rendben van-e? – Valentine értetlenül nézte barátját. – Ezt jelen pillanatban én is kérdezhetném tőled. Nem szoktál csak úgy idejönni azzal, hogy „minden rendben van-e?”.
 Luke habozott egy kicsit. Vajon mit fog szólni legjobb barátja, ha elmondja neki, hogy azért jött el hozzá, mert a felesége elpanaszolta, hogy fél tőle. – Igazából beszélni szerettem volna veled.
Valentine hátranézett a házába, mintha attól félne, hogy figyeli őket valaki.
 – Gyere Lucian. Sétáljunk egyet. – Majd elindultak Valentine birtokán.
Luke úgy ismerte a birtokot, mint a saját tenyerét. Rengetegszer járt már itt és sok szép emlék kötődik ehhez a helyhez. Általában, amikor együtt mentek vadászni, ebben a házban készültek fel és sokszor tartották az edzéseket itt, kint az udvaron.
 – Miről szerettél volna beszélni? – szólalt meg váratlanul Valentine.
 – Jocelyn-ről lenne szó – ahogy Luke a férfira nézett, az összeráncolta homlokát és kérdőn nézett rá vissza. – A minap beszéltem vele és azt mondta….azt mondta, hogy éjszakánként hangokat hall, sikolyokat.
 Valentine arcán meglepettség és düh elegye találkozott. A távolba meredt néhány pillanatig majd már kisimult bőrrel nézett vissza Luke-ra.
 – Tudod, Jocelyn-t megviseli a terhesség. Már én is észrevettem, hogy mostanában furcsán viselkedik. Mint, aki tudod….hallucinálna. – az utolsó szó szinte suttogva hagyta el a száját. De volt valami Valentine hangjában, valami, amitől Luke úgy érezte, ez nem az a férfi, akit évekkel ezelőtt megismert. – De tudod – folytatta – szerintem csak egy kis pihenésre van szüksége. Ma, miután véget ér a gyűlés, mit szólnál, ha elmennénk vadászni egyet? Pangborn úgy hallotta, van egy csapat vérfarkas az erdőben. – Luke kis szünet után mosollyal az arcán bólintott egyet.
 Miután vissza indultak a házhoz, Luke-nak minden kétsége tovaszállt. Barátjának igaza lehet, Jocelyn csak kifáradt és a terhesség miatt hallja, azokat a dolgokat.

 A megbeszélés ugyan úgy zajlott, ahogy általában. Valentine arról beszélt, hogy a Klávé egyre súlyosabb bűnöket követ el és ez ellen már muszáj lesz fellépni.
 – Még jó, hogy nem engedik be a házainkba az Alvilágiakat! – panaszolta vezetőjük.
Luke büszke volt, hogy a Kör tagja lehet. Szerette ezeket az embereket. A családjának tekintette őket, olyan családnak, akik kiállnak egymás mellett és megvédik egymást, ha kell saját életük árán is. Az egyetlen dolog, ami feltűnt Luke számára az Hodge, ugyan is Hodge nem vett részt a gyűlésen, ami nem volt rá jellemző. Amikor Luke megkérdezte Valentine-tól, hogy a férfi merre van, ő azt felelte, egy neki szánt feladatot végez el éppen.
 Miután a megbeszélésnek vége lett, Amatis, száját felfelé görbítve intett egyet testvérének majd haza indult. Akkor még nem gondolta, hogy másnaphoz képest legközelebb 15 év múlva találkoznak újra. Valentine lépett oda Luke-hoz és átkarolta.
 – Akkor, indulhatunk? – kérdezte a férfi.
 – Persze…….

 A zene, ami a rádióból szólt sipító hangot hallatott, mint amikor a mikrofont túl közel viszik az erősítőhöz. Luke hirtelen feleszmélt a volán mögül. Az orra alatt káromkodott egyet majd kikapcsolta a rádiót. Az eddigi gondolatait elhessegette és már csak egyetlen egy cél lebegett csak a szeme előtt. Megtalálni Őt.

12 nap karácsony 10. nap - A Kör

Sziasztok!

Ez Fummie alkotása, amit tegnap ígért. :P

Aranyfény

Jocelyn elmosolyodott, ahogy meglátta Valentine-t belépni a terembe. A fiú úgy nézett ki, mint egy angyal, elég nagy feltűnést keltett megjelenésével; fehér ing és nadrág volt rajta, ami csak még jobban kiemelte szőke, szinte már fehér haját. A vékony anyag mögött látszottak a karjára és mellkasára rajzolt fekete rúnák. Jocelyn zöld bársonyruhát viselt, illett a szeméhez és vörös, kontyba tűzött hajához. A terem lenyűgöző volt: fehér és arany pompába öltöztették a helyiséget, a magas mennyezett gyémántként csillogott, középen pedig helyett kapott egy szökőkút. A szervezők most igazán kitettek magukért, hiszen ilyen gyönyörű és csillogó bálon még sosem vettek részt. Valentine, ahogy meglátta Jocelynt, odasietett hozzá, hogy csókkal üdvözölje kedvesét, minden héten eljöttek a bálra, ahogy a Kör legtöbb tagja, most sem volt ez másként. Lucian, mint mindig, parabataia társaságában lépett be az ajtón, de mivel mindenki az angyalra hasonlító Árnyvadászra figyelt, ezért senkinek sem tűnt fel a szürke inget viselő fiú.

- Lucian, annyira örülök, hogy eljöttél – üdvözölte Jocelyn széles mosollyal barátját.

- Jocelyn, most is gyönyörű vagy – mosolygott vissza a férfi. Idegesen nézett körbe, nem ámulva, inkább, mint aki felméri a terepet. Láthatóan feszengett, sosem szerette a bálokat, ha tehette, kihagyta, viszont Valentine-t a világ végére is követte volna, és ha a fiú úgy kérte, hát ő jött.

- Az én Jocelynem mindig gyönyörű – vetette közbe Valentine, majd átkarolta szerelmét, aki pirulva fogadta a bókot. Bár már több mint egy éve együtt voltak, a nő még mindig nem szokta meg a sok felé forduló figyelmet. Nem csak barátjától, hanem, mindenki mástól is, hiszen Valentine volt a Kör vezetője, a Kör összes tagja bízott bennük, hallgatott rájuk, figyelt a szavukra, akár a férfi beszélt, akár Jocelyn. Igyekezett mindig jól dönteni, helyesen cselekedni, de mindig szem előtt tartotta Valentine érdekeit.

- Felkérhetlek egy táncra? – nyújtotta a karját a szőke fiú a lány felé kissé meghajolva, aki előbb ránézett Lucianra, és csak azután bólintott. Kezét a fiúéba csúsztatta, majd a táncolók közé léptek, és felvették a lassú ritmust. Boldognak tűntek, gondtalannak, és azok is voltak, Valentine talán nap nap után azon gondolkozott, mit lehetne megváltoztatni, jobbá tenni a Klávéban, most viszont ő is félretette gondjait, és csak élvezte a táncot, hogy Jocelyn testét szoríthatja, láthatja a ragyogást a szemében. A lány élvezte a táncot, örült, hogy egy éjszakára félreteheti a gondokat, a szervezést, az újabb megoldandó feladatokat, és csak arra kell koncentrálnia, hogy ne essen el, ami meglepően könnyű volt. Valentine nem csak okos és lenyűgöző volt, hanem remek táncos is, siklottak a teremben, mint két angyal, és úgy is néztek ki. A fiú úgy sugárzott, hogy elnyomta még a mennyezet ragyogását is, a belőle áradó erő és hatalom mindenkit elbűvölt. Nem véletlenül volt ő a Kör vezetője. Nem csak okos ötleteit szerették, azt, hogy változtatni akar, hanem vonzotta őket a különleges energia.

A zene egy pillanatra elhallgatott, míg átadta a helyét egy más ritmusnak, de a pár ezt már nem várta meg, a terem szélén álló asztalokhoz mentek, hogy leüljenek egy kicsit. Lucian éppen Robertnek magyarázott valamit nagy hévvel, amikor csatlakoztak hozzájuk.

- …akkor rejtőzködnünk sem kéne, sokkal több elismerést kapnánk a kemény munkánkért – fejezte be, mikor Valentine és Jocelyn leültek asztalukhoz, majd barátjához fordult. – Épp azt ecseteltem Robertnek, milyen zseniális ötleted támadt legutóbb – magyarázta vidáman.

- Lucian, ha mindenkinek elmeséled, nem is lesz értelme a következő gyűlésnek – nevetett a szőke, szavaival ellentétben egy csepp harag sem volt benne. Imponált neki a figyelem, és az irányába mutató csodálat, jól érezte magát benne.

- De olyan jó ötleteid vannak mindig, hogy képtelen vagyok magamban tartani – szabadkozott Lucian, habár nem volt bűntudata. Nem sokára úgyis minden tag meg fogja tudni, mit terveznek, mit számított, hogy valaki kicsit hamarabb értesül az információkról.

- Azért legközelebb igyekezz magadban tartani, nem véletlenül beszéljük ezt meg a gyűléseken – felelte Valentine, majd meg sem várva a választ szétnézett a teremben. A középen álló szökőkút láttára felcsillant a szeme, majd felpattant székéről.

- Hölgyem – fordult Jocelyn felé, és újból nyújtotta a kezét.

- De hát csak most ültünk le – válaszolt a lány, azonban hagyta, hogy kedvese oda vezesse, ahova szeretné. Mielőtt belevesztek volna a tömegbe, Valentine még egy cinkos kacsintást küldött Lucian felé, aki szájával a „Sok szerencsét!” tátogta vissza.

A szőke Árnyvadász megállt a szökőkútnál, szembefordította magával az értetlen lányt.

- Jocelyn, drágám – kezdett bele, úgy tűnt, nehezen találja a szavakat. A lány még sosem látta ilyennek, mindig magabiztos ember volt, aki tudta, mit kell mondani. – Elég régóta ismerjük egymást, és már jó ideje annak is, hogy együtt vagyunk. Talán túl fiatalnak gondolod magad, de szeretjük egymást… szeretlek… hát akkor mire várjunk? – kérdezte, majd lassan féltérdre ereszkedett, miközben egy dobozkát halászott elő zsebéből, ekkor látta meg Jocelyn arcán a meglepetést és az örömöt, és tudta, hogy milyen választ kap majd a kérdésére.

- Jocelyn Fairchild, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

A lány arcára minden érzelem kiült, amit most már a teremben lévők leplezetlenül bámultak, a leírhatatlan boldogság mellett volt hitetlenkedés és vágy is.

- Igen – nyögte halkan, majd elképedve figyelte, ahogy Valentine az ujjára húzza a gyűrűt, melynek arany csillogása fényesebbnek tűnt az egész bálnál.

- Köszönöm – lehelte Valentine, miután felállt, majd magához vonta szerelmét egy csókra.

Csontváros előzetes iTunes-on

Sziasztok!

A Csontváros film előzetesét immáron iTunes-ról is le lehet tölteni. És jelenleg a legnépszerűbb előzetesek kategóriájában van. És ráadásul szép plakátos háttér is dukál mellé.

Innen tudjátok letölteni.

Jace/Clary videó

Rúnás karácsonyfadísz

Sziasztok!

A Vörös Pöttyös könyvek Facebook oldalán a karácsony jegyében több játék is zajlik. Az egyik napi feladat pedig az volt, hogy az olvasók készítsenek VP-s karácsonyfadíszt.

Örömmel jelenthetem, hogy Bernadettnek hála született egy vérbeli Árnyvadász karácsonyfadísz is!

 

Szerintem gyönyörű lett, én a magam részéről elfogadnék egyet a Jézuskától karácsonyra! :D Gratulálok hozzá ezúton is! 

Szlovák Az angyal borító

Sziasztok!

A következő képet Kinga küldte el nekünk, ezúton is köszönjük! :D

Ez pedig nem más, mint a Pokoli szerkezetek első részének, Az angyalnak a szlovák borítója. És ha jól megnézitek, A hercegé is látszik rajta kicsiben.

Nagyobb méretért katt!

Valentine Magyarországon

Sziasztok!

Többen is beküldtétek a hírt, csak sajnos nem volt időm rá, hogy tegnap meg is írjam a hírt. (Köszönet Bernadettnek és Sophie-nak!)

Azt bizonyára többen tudjátok, hogy Jonathan Rhys Meyers (Valentine) lesz a főszereplője egy új sorozatnak, a Draculának. A hírek szerint a sorozat első évada 10 részes lesz. Túl sok információnk még nincs a sorozatról, de egy valamit már tudunk, ami minket is érint. 

A sorozatot februártól forgatják Magyarországon!

Azaz Valentine Morgenstern kis hazánkba érkezik!

Amint lesz erről bővebb információ, hozom! :)

Forrás

Karácsonyi sütögetés

Sziasztok!

Nem tudom, ki mennyire emlékszik a karácsonyi sütős projektre, de leírom még egyszer, már csak azért is, mert közben kicsit hosszabbodott a határidő. 

Karácsonyi ajándék készül Cassie-nek, méghozzá a Cassandra Clare könyveihez kapcsolódó sütikből áll majd össze egy montázs. :)

Ehhez pedig várjuk a sütiket. Bármilyen TMI díszítés, forma stb. jöhet. 

Részletek itt: http://arnyvadaszvilag.blogspot.hu/2012/12/karacsonyi-sutos-projekt-cassie-ajandeka.html

VÁLTOZÁS VISZONT A HATÁRIDŐ!

DECEMBER 23-ÁN ESTE 22:00 ÓRÁIG KÜLDHETITEK A SÜTIKET!!! 

Néhány példa, már a magyar Árnyvadászoktól:

Amennyiben küldtetek sütit, és nem látjátok a fentiek között, akkor kérlek, küldjétek el nekem még egyszer, mert elkeveredhetett! mihoczym@freemail.hu

Árnyvadász szombat

Sziasztok!

Bizonyára ti is észrevettétek, hogy Cassandra Clare háza táján kicsit nagy a csend. (Értem ez alatt, hogy már régen válaszolt rajongói kérdésekre, ilyesmi.) Nos, ez azért van, mert jól megérdemelt pihenését tölti. 

Ennek jegyében telik a mai Árnyvadász szombat is. 

Ugyanis a mai hashtag Twitteren:

#WeMissYouCassie

(Azaz hiányzol, Cassie.)

Kínai Csontváros borítók

Sziasztok!

Ma nemzetközi napot tartunk. :) Nézzétek csak, milyen szép borítói vannak a Csontvárosnak Kínában!

Könyvmolyképző kedvezmény

Sziasztok!

Bár az ingyenes kiszállítás már véget ért a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában, azért van még kedvezmény, ami miatt érdemes lehet benevezni egy-egy hiányzó Cassandra Clare kötetre.

December 26-ig ugyanis MINDEN Könyvmolyképző Kiadó által kiadott könyvre 30% kedvezményt biztosítanak!

http://konyvmolykepzo.hu/

CoLS német borító

Sziasztok!

És megérkezett a The Mortal Instruments - A végzet ereklyéi ötödik kötetének, a City of Lost Soulsnak, azaz az Elveszett Lelkek Városának német borítója.

Íme:

A német Schattenjägerek 2013 februárjában olvashatják majd a történetet.

Will levele - Érdekesség

Sziasztok!

Korábban már írtam egy teóriáról, aminek az a lényege, hogy a Pokoli szerkezetek sorozatban nagyon sok dolog párhuzamba állítható Dickens Tale of Two Cities (Két város regénye) című művével. Ebből pedig megpróbálhatunk következtetni a sorozat végére. Ezt a teóriát itt olvashatjátok: http://arnyvadaszvilag.blogspot.hu/2012/09/teoria-mi-lesz-az-infernal-devices-vege.html

Na, és akkor most felmerült ezzel kapcsolatban egy újabb dolog, méghozzá egy elég konkrét párhuzam a két regény között. 

Will ír ugye egy levelet A hercegben. Most nem hoznám a teljes levelet, de egy részlet belőle:

"You are not the last dream of my soul." (Nem vagy a lelkem utolsó álma.)

És a következő van a Dickens regényben:

"I wish you to know you have been the last dream of my soul." (Szeretném, ha tudnád, de voltál a lelkem utolsó álma.)

Itt tehát Will Sidney-t idézi, és sokan ebből is arra következtetnek, hogy a történetben Will felel meg a Két város regényének Sidney-jének.

Clockwork Prince

12 nap karácsony 9. nap - A bál

CoLS SPOILER!!!

Két bál

 

Elalvás előtt – bár őszintén kételkedett, hogy képes lenne elaludni, azután, aminek a tanúja volt – csak az járt a fejében, amit látott: Jace és Sebastian együtt. Nem harcoltak, nem vitatkoztak, olyanok volt, mint... mint két barát.

Órákon keresztül csak forgolódott, és valamiféle magyarázaton törte a fejét. Mert kell lennie racionális magyarázatnak arra, hogy Jace miért állt össze az ellenséggel. Talán valami terve van. De ennél előrébb egyszer sem jutott. És ha csak meglátta Jace arcát, ahogyan Sebastianre nézett, minden kezdődött elölről. Mert abban a pillantásban nyoma sem volt haragnak vagy gyűlöletnek, amit régen mindig látott, ha az ellenségükről volt szó.

Aztán valamikor hajnalban mégis elnyomta az álom.

Egy bálon volt, de nem szokványos bálon. Minden szürreálisnak tűnt. Hatalmas abroncsok, csipkék és fodrok mindenütt, és amikor lenézett, rájött, hogy ő is ilyen ruhát visel. A múltban volt.

Körülötte a párok keringőt jártak, jól betanult lépésekkel siklottak körben az óriási bálteremben, a sarokba állított asztalokon puncs sorakozott, a nők táncrendeket és legyezőket szorongattak.

És Clary ekkor érezte meg. A furcsa kattogó-dobogó hangzás nem a zenészektől eredt. A nyakán érezte, és amikor odanyúlt, egy nyakláncot tapintott.

Értetlenül nézett körbe, de ekkor már nem ugyanott volt. Ezúttal a Szövetség Termében volt, azon a bálon, amivel egyszer már álmodott. Jace közeledett felé. Szokásos fekete ruhájában volt, és csibészesen mosolygott. Ám amikor Clary elindult, hogy megölelje, a kép megint változott. Újra a régi bálon volt, és egy másik férfi közeledett felé. Egy sötét hajú, kék szemű férfi, ugyanazzal a csibészes mosollyal, amit annyiszor látott már Jace ajkán is.

És egy másik idegen is közeledett felé, egy másik férfi. Neki fehér haja volt, és melegség csillogott a szemében. Aztán egy pillanatra megint változott a helyszín, és nem az idegen állt előtte. Sebastian volt az, ugyanaz a sápadt arc és haj.

Olyan volt, mint valami rossz filmben: a múlt és a jelen képei váltogatták egymást, mintha csak elromlott volna a felvétel.

A sötét hajú férfi odaért hozzá, és mielőtt bármit tehetett volna, már táncoltak. Együtt forogtak, pörögtek a táncosok tengerében, és Clary nem értette, miért, de úgy érezte, ez így helyes. A szíve mégis fájt. Aztán a következő pillanatban már Jace karjában volt, ő volt az, aki vezette a lépéseit.

A zene szép lassan elhalkult, hogy új kezdődjön, és ő már a másik idegennel táncolt. Lágyan tartotta, kedvesen, és Clary jól érezte magát. Nem kellett aggódnia, nem dobogott hevesebben a szíve, de nyugodt volt. Ám a következő pillanatban Sebastian volt a helyén, és a béke érzése egy pillanat alatt elszállt. Az ő karja nem lágy volt, hanem erőszakos és birtokló, és gonoszsággal a szemében méregette.

Aztán a zene megint elhallgatott, újra a régi bálban volt. A két idegen férfi, akikkel táncolt, most egymáshoz léptek, és barátságosan megölelték egymást. És néhány pillanattal később ezt tette Jace és Sebastian is.

És Clary ekkor – legnagyobb örömére – felébredt. De még mindig érezte magán Sebastian birtoklását, a nyakában pedig a meg nem álló kattogást.

12 nap karácsony 9. nap - A bál

Sziasztok!

Tegnap este nem voltam itthon, előtte pedig nem kaptam egy alkotást sem a tegnapi témához, a bálhoz, de most pótoljuk a tegnapi napot is, este pedig érkezik a mai adag, aminek igen érdekes témája lesz: A Kör. :)

És akkor Annabell alkotása a bál témához. Félig Jessamine, félig Tessa.

Plakát fanart

CoLS dal

Sziasztok!

Egy lelkes rajongó írt egy dalt a The Mortal Instruments - A végzet ereklyéi ötödik részéhez, a City of Lost Soulshoz. Jelentem, aki még nem olvasta, annak spoileres lehet!




És itt a dalszöveg is:

Can you see me, can you hear me
Jace your in a trance
Am I still yours, are you still mines
Do you have a chance

Something in your eyes
There's some magical tie
Jace I don't know what to do
Because I still love you

Jace, can you please open your eyes
There's something about you I cannot decide
If I don't end this, who will fight
If I kill Sebastian you will die

So I take a chance, and take your hand
Taken to another world
I have a plan, but what'S THEIR plan
Other than making my heart twirl

Something in your eyes
There's some magical tie
Jace I don't know what to do
Because I still love you

Jace, can you please open your eyes
There's something about you I cannot decide
If I don't end this, who will fight
If I kill Sebastian you will die

Jace I can't let you go
And Sacrifice yourself
To the Silent Brothers
I can't

Jace this has gone to far
I must stab you in the heart
I'm sorry
Wake up

Wake up Wake up Wake up.

Jace, can you please open your eyes
I can't forgive myself if you die
I tried to end this, am I the one to blame?
I'll kill Sebastian he has no shame.

TMI máshogy...

Sziasztok!

Soha nem hittem, hogy ilyen formában látom elmesélve a Csontvárost. xD

Hivatalos olasz plakát

Sziasztok!

A Csontváros film jogait Olaszországban az Eagle Pictures birtokolja, akik már ki is hozták az első hivatalos plakátot. Íme:

Pontos olasz megjelenési dátum még nincs a filmhez.
Viszont észrevettétek, hogy náluk más a sorozat címe? Mortal Instruments helyett Shadowhunters.

12 nap karácsony 8. nap - Simon és Izzy

Sziasztok!

Kisebb technikai zűr miatt nem került fel tegnap Fummie írása. Ezért mindenkitől, legfőképp Fummie-tól elnézést kérek. Nem kaptam meg az emailt, vagy ha megkaptam, elkutyultam valahová a postafiókomba. Nagyon sajnálom!

De most pótolnám, ami elmaradt, tehát akkor következzék Fummie írásai a Simon/Izzy napon. :)

Várni

Kényelmes tempóban sétált a New York-i éjszakában, nem sietett, ráért még, volt ideje a találkozóig, és nem is félt, bármelyik kispályás rablót simán legyőzte volna, ha megtámadják, de eddig még nem találkozott eggyel sem. Valahogy az emberek ösztönösen óvatosak voltak vele. Mielőtt befordult volna a sarkon, már tudta, hogy a lány ott van, ő pedig elkésett. Megint. Érezte parfümjének édes, mámorító illatát, amit a lágy szellő felé fújt, hallotta szívdobogását – ezer közül is felismerte volna –, ahogy türelmetlenül kopog a cipőjével, a bosszús sóhaját.

Próbálta kicsit rendbe szedni magát, hogy ne nézzen ki ilyen hanyagul, lesimította a haját, betűrte a pólóját, de tudta, hiába, neki itt nemsokára vége van. Nem számít, hogy halhatatlan, Isabelle ki fogja nyírni. Amint a lány meglátta a közeledő fiút, olyan képet vágott, mintha egyenesen a szemével akarná felnyársalni őt.

- Simon Lewis! – kiabált rá, mire az említett behúzott nyakkal tette meg az utolsó lépéseket. – Tudom, hogy a te időd végtelen, de az enyém nem, én egyszer meghalok, és nem szeretném a legszebb éveimet arra pazarolni, hogy rád várok, mikor annyi minden mást is csinálhatnék helyette – szidta a fiút, és közben elkezdett fel-alá járkálni előtte.

- Nagyon sajnálom, Isabelle, ígérem, többé nem fordul elő – szabadkozott Simon.

- Persze, ezt minden egyes alkalommal elmondod, de már számon tartani se tudom, hányszor hallottam ezt tőled…

- Ezzel együtt pontosan ötvenhétszer – vágott közbe a fiú, de ahogy kicsúszott a száján, egyből meg is bánta, hogy beleszólt, a lány olyan pillantást küldött felé, hogy szobrokat megszégyenítően állt meg mozdulat közben.

- Látod, ahelyett, hogy ezt számolgatnád, inkább ne késs el! Különben is, most épp mi volt fontosabb, mint én? Bénák Bandája próba? Az ellenséges macskád magadhoz szeretgetése? Netán virágokat szedtél a réten?

- Majom Segg! – válaszolt durcásan Simon.

- MICSODA? – kelt ki magából Isabelle olyan hangon, amit három háztömbnyire is hallottak.

- A bandánk neve most Majom Segg, de ezt már elmondtam a múltkor is, igazán tudhatnád. Egyébként nem, most D&D-ztünk a többiekkel. – A lány akkor se nézhetett volna értetlenebbül, ha kínai beszédet hallott volna. – Dungeons and Dragons – magyarázta a fiú.

- Szóval a kocka hülyeséged meg a haverjaid miatt hagytál figyelmen kívül – állapította meg Isabelle, aztán maga előtt összefonta a karját.

- Nem hülyeség, ez is hozzám tartozik, mint az, hogy napi kétszer vért iszom. Esküszöm, hogy nem direkt késem, egyszerűen csak sosem érzékelem az időt. Ez nem ellened irányul, hidd el – fogta könyörgőre, nem akart a lánnyal vitázni, az utóbbi hetekben minden egyes randijuk előtt eljátszották ezt, és már nem csak ő unta, de látta, hogy a másik is.

- Nem, Simon, beleuntam a várakozásba, egyszerűen elegem van ebből. A vámpírságod semmin nem változtatott, ugyanolyan gyerek vagy, mint előtte. Nem akarok többé arra várni, hogy felnőj. Hívj fel, ha befejezted a pubertást – csalódottan hajtotta le fejét, hangja a már nem volt dühös, sokkal inkább szomorú és fáradt.

- Ne csináld ezt, Izzy, kérlek! – könyörgött a fiú, hasztalanul. Isabelle rá sem nézve fordult meg, és indult el az utcán. Nem akarta, hogy Simon sírni lássa, ő erős volt, démonokat ölt, sosem sírt, azonban a vámpír hallotta az arcán lecsorgó könnyeket, érezte a semmi mással össze nem téveszthető sós cseppek illatát, és tudta, már semmit nem tehet, hogy kiengesztelje a lányt. Ma már nem.

Vámpír vagyok, gondolta szomorúan, én már sosem fogok felnőni.

12 nap karácsony 8. nap - Simon és Izzy

Annabell

Jem fanart

Plakát

Sziasztok!

Én jelezném a Jézuska felé, hogy egy ilyennek nagyon örülnék, bár szerintem nem hall.

Ha ti is szeretnétek ilyen gyönyörű plakátot, Amazonról lehet rendelni két méretben is:

• 11x17
• 18x27

Könyvmolyképző akció

Sziasztok!

A Könyvmolyképzőnél óriási karácsonyi akció, ami Cassandra Clare össze könyvét érinti!!!

Ma éjfélig MINDEN VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVRE 35% KEDVEZMÉNY VAN!!!

Ez még kiegészül azzal, hogy két vagy több könyv vásárlása esetén a kiszállítás ingyenes. Ráadásul ha a GLS kiszállítást választod, akkor karácsonyig meg is érkezik a csomag!

A kedvezmény alapján a puha kötésű Cassandra Clare könyveket 1949 Ft-ért, a kemény kötésűeket pedig 2599 Ft-ért kaphatjátok meg!

TWIYA

Sziasztok!

Én amúgy is nagyon szeretem őket, szóval ha valakit érdekel a YA könyvek világa, akkor érdemes követni a TWIYA-t, de most az oldal életében is aktuális dolgokról is beszámolnak: az új Csontváros film stillről illetve a Bane Krónikákról. :)

Mashup

Sziasztok!

Itt van még egy videó, amit több hamarosan érkező filmből vágtak össze, többek között a Csontvárosból. :)
És ezzel egy új rovat is megszületett: Mashup

Orosz előzetes

Sziasztok!

Megjött, amire annyian vártunk... Az orosz előzetes. Az én kedvencem a sikítás. xD

TMI videó

Jamie/Lily párhuzamok

Óriási TMI plakát

Sziasztok!

Nézzétek csak ezt az óriási Csontváros plakátot Németországban! Ugye mi is szeretnénk ilyet?

Nagyobb méretért katt!

12 nap karácsony 7. nap - Víz vagy kék szín

Sziasztok!

És akkor végül az enyém. 

Álom

Évek óta nem álmodott. Nem beszélt róla senkinek, mert senkinek semmi köze nem volt hozzá. És mert félt. Ő, a nagy boszorkánymester. Ha volt valami, amit igazán utált a halhatatlanságban, az a közöny.

Hosszú élete volt, és már több ezer halhatatlant látott, akik egyszerűen elvesztették az érzés képességét. Már mindent láttak, már mindent kipróbáltak, minden megízleltek... Először csak a boldogságot vesztették el. Aztán a vidámság is elmúlt, nem nevettek, még egy halvány mosolyra sem húzták a szájukat. Aztán már sírni sem tudtak, mert mi értelme lett volna keseregni? Elunták magukat, rájuk telepedett a mindennél undorítóbb és félelmetesebb közöny. Tengették a napjaikat, de nem éltek. Már nem voltak érzéseik.

Magnus küzdött. Kipróbált mindent, amit lehetett. Bulizott, ivott, utazgatott, öltözködött, falta az életet. Mások csak nevettek rajta, komolytalannak tartották. Talán csak néhányan voltak, akik sejtették, hogy mindezt azért teszi, hogy védje magát. Hogy megőrizze az érzés képességét.

De ennek ellenére néha úgy érezte, szélmalomharcot vív. Már előfordult, hogy nem nevetett egy viccen, amit régen imádott volna. Volt már tanúja gyilkosságnak, amit teljes közönnyel nézett végig. De a legrosszabb az volt, amikor rájött, egyre ritkábban álmodik. Ez volt az egyik tünet, és minden éjszaka rettegett, amikor lefeküdt, mert attól félt, megint álomtalan álomba merül.

A legutóbbi álma négy éve volt.

De ma reggel, amikor felébredt, még a két világ határán, álom és ébrenlét között tudta: álmodott. Igazából. Évek óta először.

Kékről. Gyönyörű kékről. Minden kék volt: kék volt a víz, amiben a testét megmártotta, kék volt a selyem, amibe burkolózott, kék volt az ég, ahol szárnyalt. És kék volt... Kék volt a szempár, ami hívogatta.

A legkékebb szempár, amit több, mint száz éve látott.

- Hogy is hívták? - gondolkozott.

Alexander.

12 nap karácsony 7. nap - Víz vagy kék szín

Sziasztok!

És érkezik a napi Fummie adag is. :)

Eső

Napok óta ette a szívét a bánat, hiába próbált tőle megszabadulni, tehetetlen volt. Újra felkerekedett, sétálni indult, mint mindig ilyenkor, a friss levegő és a mozgás kitisztította a fejét. Céltalanul járta a várost, gondolatai kicsit sem azzal törődtek, merre megy éppen, a lába úgyis tudta önmagától, hol van a kedvenc helye, ahol végre egyedül lehet. Az eső közben eleredt, ő pedig egy cseppet sem bánta ezt. Szerette az esőt, a cseppek halk koppanását hallgatni, bőrig ázni, és közben nem gondolni semmire. Most is jól jött, pont illett a hangulatához.

Két magas épület közt befordult egy sötét sikátorba. Minden normális ember igyekezett volna minél gyorsabban elhagyni a helyszínt, de nem ő. Tudta, hogy itt nem eshet baja, hiszen évek óta senkit sem látott a környéken, akárhányszor jött is erre. A bal oldali épület oldalán tűzlépcső vezetett végig egészen a tetőig, ezen mászott fel. A magas ház tetejéről belátta az egész várost. Az otthonát, amit imádott, a fényeket, amelyek úgy ragyogtak, mint milliónyi szentjánosbogár, a hangokat, a soha el nem múló nyüzsgést. A csillagokat ugyan nem lehetett látni a nagy fényszennyezés miatt, de nem bánkódott emiatt, a felhők most úgyis eltakarják őket.

Leült a tető szélén végigfutó párkányra, kicsit sem félt a magasságtól, olyan érzése volt, mintha a szél bármikor felkaphatná, ő pedig repülhetne a hátán, míg meg nem unja. Az egyenetlen beton apró mélyedéseiben megállt az eső, belenyúlt a piciny tócsába, és arra gondolt, milyen jó lenne most úszni egyet. Az eső úgy zuhogott, félő volt, hogy nem kell tó közelbe kerülnie, hogy olyan vizes legyen, mintha most jött volna ki belőle. Az éjjel feketévé változtatott mindent, de tudta, milyen színű lenne a víz, ha keresztülsütne rajta a nap. Fényes, ragyogó kék, pont, mint az Ő szeme.

Itt pedig újra eljutott a kezdeti gondolathoz, amit az eső szerencsésen kimosott az agyából. Nem akart Rá gondolni, mert fájt. Fájt az elvesztése, az a sok befektetett energia, amit rászánt, és még csak meg sem köszönte. Kiadta neki a lelkét, átadta az egész szívét, hogy végül apró darabokban kapja vissza. Aztán csak elsétált, nem is törődve, milyen romokat hagyott maga mögött.

Nem akart nem Rá gondolni, mert félt. Félt, hogy elveszti az emlékét, eltűnik, és nem marad a helyén semmi, csak a végtelen üresség.

Lassan kezdte önmagát is elveszíteni, de Őt nem akarta. Nem akarta, hogy ez legyen a vége, bánta, hogy nem másképp cselekedett. Újra átrágta magát a régi „Mi lett volna ha…?” kérdéseken, hasztalanul, mert válaszokat nem kapott most sem.

Azt mondják, a szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon. Lehet, de ölni is tud.

12 nap karácsony 7. nap - Víz vagy kék szín

Sziasztok!

Íme Annabell alkotása:

12 nap karácsony 7. nap - Víz vagy kék szín (külföld)

A vastag szemöldök trendi

Sziasztok!

Most bukkantam erre a cikkre a Joy oldalán, ami azt fejtegeti, hogy trendi a vastag szemöldök. Az első képen három sztár van, de muszáj volt utánanéznem... Hiszen ha szemöldök, akkor Lily. Az ő szemöldöke keverte talán a legnagyobb port a sztárvilágban. (És a Csontváros rajongóinak körében is.)

És igazam is lett, Lily a negyedik a listán! :D

A cikket itt olvashatjátok: http://www.joy.hu/szepseg/25647_a_vastag_szemoldok_trendi_-_ok_pedig_a_legvastagabb_szemol

Kacsainvázió

Sziasztok!

Gondoltam, beszámolok a legfrissebb hírekről. Az ellenséges csapatok már gyülekeznek.

Kínában egy férfi dugót okozott, miután kiterelte 5000 kacsáját egy kis sétára. Jobb lesz, ha Árnyvadászaink odafigyelnek a dologra. Tudjuk, vérszomjas fenevadak, igaz, Will?

Egyébként filmfelvétel is készült a hadseregről: http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-18580147

Az év könyve...

Sziasztok!

Emlékeztek a Hollywood Crush év könyve szavazására?

Jelentem, a nyertes, azaz a 2012-es Év könyve:

Cassie a következőt reagálta:

Boldog vagyok, hogy ennyien szeretitek Jace és Clary és barátaik történetét. Az ötödik részt nagyszerű érzés volt írni, de kicsit szomorú is, mert tudtam, hogy egyre közeledik a Mortal Instruments vége. Keserédes lesz búcsút mondani ezeknek a szereplőknek jövőre.

A második helyen egyébként John Green The Fault in Our Stars című könyve, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig Richelle Mead The Golden Lilyje állhatott.

Forrás

Kép a hivatalos Facebook oldalról

Sziasztok!

Itt egy újabb kép a Csontváros film hivatalos Facebook oldaláról. :)
Mellé pedig a kiírás: There's a map inside your head, Clary. (Van egy térkép a fejedben, Clary.)

Az eddigi öt rész

12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary

Ramóna

12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary

Sziasztok!

Ez Henriette alkotása.

Clary az egyik kőpadon ült és azzal szórakozott, hogy ujjait ki-be csukogatta egy boszorkányfény rúnakövön. Amit nem rég kapott Jace-től.
Jace.
Mintha egy másik életben történt volna, egy másik Claryvel, amikor még a Jace-szel való szerelme helyénvalónak tűnt és eviláginak, nem úgy mint most. Most az, ami hozzákötötte a fiúhoz minden volt, csak helyénvaló nem.
- Te meg mit keresel itt, Clarissa?
A lány háta mögül jövő hang tele volt megjátszott sértettséggel, de még így sem tudta teljesen elrejteni mennyire meglepődött. Clary, mint a villám pattant fel, ijedtében, majd rögtön meg is bánta: ugyanannyi joga van itt lenni, mint a fiúnak, elvégre Ő is nephilim. Ugyanaz a vér folyik az ereinkben, gondolta keserűen a lány.
- Nem tudtam aludni – felelte nagy sokára.
Jace szemében győzedelmes fény gyúlt, hangja fagyos lett.
- És ezért úgy döntöttél, hogy lenyúlod a kedvenc titkos helyemet?
- Egyáltalán nem titkos. Isabelle és Alec is ismerik.
- Az nem számít, ők sosem járnak fel ide. És most te megtörted a varázsát. Most kereshetek egy ujjat. Mondd csak, tudod te, milyen nehéz titkos helyet találni New Yorkban?
A fiú még folytatta volna, de Clary a szavába vágott: - Fölösleges ilyen bunkónak lenned, Jace! Felejtsd el azt is, hogy egyáltalán itt voltam, nem fogok ide jönni többet, megígérem. Már itt sem vagyok.
Clary elnyargalt a bátyja mellet, vigyázva, nehogy hozzáérjen, de mielőtt még elérte volna az első lépcsőfokot Jace utánaszólt.
- Clary várj! Ha most lemész azon a lépcsőn sosem mondhatom el neked, amit most el akarok.
Jace látta, hogy Clary apró háta megmerevedik, pontnyi vállait védekezően felhúzta.
- Még egyetlen lányt sem hoztam ide fel – folytatta, amikor látta hogy Clary egy helyben marad. – Talán, mert féltem, hogy ők nem ugyanazt látják, majd amit én. De te... Te többet látsz, mint a minden lány együttvéve, ugyanazt amit én. Sokat gondolkoztam ezen Renwick óta. És ez talán csak azért van, mert a testvérem vagy. A vérem, a húgom, egy darab belőlem. De talán azért, mert annyira szeretlek. Az Angyalra Clarissa, ha tudnád.
Jace szinte soha nem beszélt az érzéseiről, láthatólag saját magát is meglepte ez a kitörés. A szavak úgy ömlöttek ki a száján, mintha nem tudná őket megállítani. Talán nem is akarta.
- Néha úgy érzem, hogy a kezem a te kezed, a szívem pedig, esküszöm, a szívem pedig a te szíved. Tudom, hogy szeretsz, de a szerelem néha nem elég. Így hát döntöttem: soha többé nem teszek, vagy mondok olyasmit, mint most.
NE! Akarta sikítani Clary, de még mindig csak állt fagyosan a lépcső tetején.
Jace őszintesége leforrázta az agyát.
A fiú könyörtelenül folytatta: - Holnaptól csak a bátyád leszek. Semmi több. Segítek neked Árnyvadásznak tanulni, ha ez az, amit szeretnél. Ott leszek melletted, ha egy fiú összetöri a szívedet, sőt még az orrát is betöröm, megígérem. Aztán ott leszek az esküvődön, és én leszek a kedvenc nagybácsija a gyerekeidnek. Csak kérlek, nagyon kérlek, ne menj le azon a lépcsőn. Most az egyszer tedd meg, amit mondok. Maradj és teljes leszek.
A lány lassan – lassabban, mint az Jace el tudta volna viselni – megfordult. Zöld szemében könnyek csillogtak.
- Ma. Csak ma. A szerelmed leszek, mint ahogy te vagy az enyém. Szeretni foglak, mint ahogy soha többé nem tehetem.
Közelebb lépet, a boszorkányfénye kiesett a kezéből kísérteties fénybe vonva mindkettőjüket, azonban a lány még látta, ahogy Jace arcán a meghökkenést milliónyi érzelem váltja fel.

12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary

Sziasztok!

Újabb Fummie. :)

Szerelemben és háborúban…

Clary lihegve állt meg a terem végében, összeizzadt pólója a hátához tapadt. Kezében egy szeráfpengét szorongatott, zöld szemében düh lángja lobogott, amikor Jace-re nézett. Csak egy pillanatra hunyta le szemét, amíg kiürítette agyát, majd újra a fiúra támadt. Céltudatosan haladt előre, igyekezte ellenfelét a sarokba kényszeríteni, hogy kevés mozgástere legyen, így könnyen blokkolja őt. Főként karjára, lábára mért ütéseket, rúgásokat, és a karddal is egészen jól bánt, de Jace nem volt egyszerű eset. Előre látta, Clary hova fog lépni, hogyan fog mozdulni, sikerült minden csapását kivédenie.

A lány hátrálni kényszerült, a kezdeti felállással ellentétben most ő került rosszabb pozícióba, de derekasan hárított minden ütést. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy Jace mindjárt bekeményít, és akkor neki annyi, a fiú pedig, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, gonosz mosolyt villantott, és fegyverét eldobva a lányra vetette magát, aki ijedtében teljesen leblokkolt, és mikor feleszmélt, már a padlón feküdt, végtagjai pedig le voltak szorítva. Jace vigyora gonoszból önelégültre váltott, ahogy Clary fölé hajolt, vigyázva, hogy a lány ne tudjon menekülni fogáságából.

- Ez így nem ér, elvontad a figyelmem! – tiltakozott az áldozat, de egy kicsit sem igyekezett kiszabadulni ellenfele alól.

- A démonok is aljas módszerekkel küzdenek, ezt meg kell tanulnod – felelte a fiú, habár szavai élét elvette az ajkán játszó mosoly. Ő sem bánta a jelenleg fennálló helyzetet. – Gyerünk, próbálj meg kiszabadulni! – utasította tanítványát még mindig jókedvűen, és hogy a lánynak ne legyen olyan egyszerű dolga, erősebben szorította őt.

Clary akárhogy vergődött, erőlködött, sőt harapott, nem tudta Jace-t rezdülésre bírni, új taktikát kellett kieszelnie, és az életmentő gondolat nem is váratott sokat magára. Ellazította testét, arcára pedig a bajbajutott, életéért könyörgő áldozat szerepét varázsolta.

- Feladom, nyertél – mondta szomorúan, ajkát lebiggyesztve. – Most pedig adj egy csókot.

- A vesztesnek nem jár csók – csóválta a fejét Jace

- A nyertesnek viszont jár, úgyhogy hajolj ide, hogy megkapd a jutalmad – jött a felelet, amivel nem lehetett vitatkozni. A fiú habozás nélkül lehajolt, hogy kitüntetését átvegye, ujjait a lángvörös tincsek közé bújtatta, ajkaikat már csak milliméterek választották el egymástól, mikor Clary lábaival lendületet vett, és átfordította magukat. Most ő volt felül, és felettébb élvezte, hogy mozdulatlanságra kárhoztatta társát.

- A démonok aljas módszerekkel küzdenek – ismételte meg Jace korábbi szavait, hasonló ördögi vigyorral megtoldva.

- Hát az biztos, hogy benned van valami démoni – cukkolta az alulmaradt. - De úgy érzem, emlékeztetnem kell téged, hogy a démonokat ezzel a módszerrel nem fogod legyőzni. Őket nem izgatja a csókod, még szerencse, hogy ez egyedül az én kiváltságom.

- Az edzésnek ezennel vége – közölte teljes nyugalommal Clary, de szorításán nem engedett. Tudta, ha Jace ki akarná szabadítani magát, erőfeszítés nélkül megtehetné, de úgy tűnt, a fiúnak nincs semmi kifogása a kialakult helyzettel szemben.

- Az edzésnek akkor van vége, amikor az edző azt mondja, és még nem mondtam. Addig nem is fogom, míg meg nem kapom a jutalmam.

- Milyen jutalmad? – tetetett értetlenséget a lány. - A veszteseknek az nem jár.

Az edző minimális erőkifejtéssel fordította vissza magukat az alapállásba, újra Clary volt alul, Jace pedig az arcához egészen közel hajolva nézett a zöld szemekbe.

- Akkor tulajdonképpen most ki is a vesztes? – kérdezte, majd választ nem várva megcsókolta a lányt. Egyikük sem érezte magát vesztesnek. Jace hamar szakította meg a csókot, Clary szerint túl hamar. Rögtön felpattant, és a lánnyal nem is törődve elindult a kijárat felé. Clary dühösen fújt egyet, és visszahanyatlott a padlóra. Férfiak.

- Az edzésnek vége – vetett még oda Jace félvállról, aztán eltűnt az ajtó mögött.

12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary

Annabell

Alíz

Fummie

12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary (külföld)