12 nap karácsony 9. nap - A bál

CoLS SPOILER!!!

Két bál

 

Elalvás előtt – bár őszintén kételkedett, hogy képes lenne elaludni, azután, aminek a tanúja volt – csak az járt a fejében, amit látott: Jace és Sebastian együtt. Nem harcoltak, nem vitatkoztak, olyanok volt, mint... mint két barát.

Órákon keresztül csak forgolódott, és valamiféle magyarázaton törte a fejét. Mert kell lennie racionális magyarázatnak arra, hogy Jace miért állt össze az ellenséggel. Talán valami terve van. De ennél előrébb egyszer sem jutott. És ha csak meglátta Jace arcát, ahogyan Sebastianre nézett, minden kezdődött elölről. Mert abban a pillantásban nyoma sem volt haragnak vagy gyűlöletnek, amit régen mindig látott, ha az ellenségükről volt szó.

Aztán valamikor hajnalban mégis elnyomta az álom.

Egy bálon volt, de nem szokványos bálon. Minden szürreálisnak tűnt. Hatalmas abroncsok, csipkék és fodrok mindenütt, és amikor lenézett, rájött, hogy ő is ilyen ruhát visel. A múltban volt.

Körülötte a párok keringőt jártak, jól betanult lépésekkel siklottak körben az óriási bálteremben, a sarokba állított asztalokon puncs sorakozott, a nők táncrendeket és legyezőket szorongattak.

És Clary ekkor érezte meg. A furcsa kattogó-dobogó hangzás nem a zenészektől eredt. A nyakán érezte, és amikor odanyúlt, egy nyakláncot tapintott.

Értetlenül nézett körbe, de ekkor már nem ugyanott volt. Ezúttal a Szövetség Termében volt, azon a bálon, amivel egyszer már álmodott. Jace közeledett felé. Szokásos fekete ruhájában volt, és csibészesen mosolygott. Ám amikor Clary elindult, hogy megölelje, a kép megint változott. Újra a régi bálon volt, és egy másik férfi közeledett felé. Egy sötét hajú, kék szemű férfi, ugyanazzal a csibészes mosollyal, amit annyiszor látott már Jace ajkán is.

És egy másik idegen is közeledett felé, egy másik férfi. Neki fehér haja volt, és melegség csillogott a szemében. Aztán egy pillanatra megint változott a helyszín, és nem az idegen állt előtte. Sebastian volt az, ugyanaz a sápadt arc és haj.

Olyan volt, mint valami rossz filmben: a múlt és a jelen képei váltogatták egymást, mintha csak elromlott volna a felvétel.

A sötét hajú férfi odaért hozzá, és mielőtt bármit tehetett volna, már táncoltak. Együtt forogtak, pörögtek a táncosok tengerében, és Clary nem értette, miért, de úgy érezte, ez így helyes. A szíve mégis fájt. Aztán a következő pillanatban már Jace karjában volt, ő volt az, aki vezette a lépéseit.

A zene szép lassan elhalkult, hogy új kezdődjön, és ő már a másik idegennel táncolt. Lágyan tartotta, kedvesen, és Clary jól érezte magát. Nem kellett aggódnia, nem dobogott hevesebben a szíve, de nyugodt volt. Ám a következő pillanatban Sebastian volt a helyén, és a béke érzése egy pillanat alatt elszállt. Az ő karja nem lágy volt, hanem erőszakos és birtokló, és gonoszsággal a szemében méregette.

Aztán a zene megint elhallgatott, újra a régi bálban volt. A két idegen férfi, akikkel táncolt, most egymáshoz léptek, és barátságosan megölelték egymást. És néhány pillanattal később ezt tette Jace és Sebastian is.

És Clary ekkor – legnagyobb örömére – felébredt. De még mindig érezte magán Sebastian birtoklását, a nyakában pedig a meg nem álló kattogást.