12 nap karácsony 10. nap - A Kör

Sziasztok!

Ez pedig Sophie alkotása.

 Azt mondják a zenének igazán nagy ereje van: megnevettet, megsirat, bűntudatot ébreszt és olykor eszünkbe juttatja a múltat, azt a múltat, ami elől menekülünk, amit legszívesebben meg nem történtté tennénk. Luke-al ez utóbbi történt, miközben Manhattanba tartott, hogy megkeresse azt a személyt, aki számára olyan volt, mint az embereknek a levegő; nélküle lehetetlennek tűnt élni. Összehúzta szemöldökét, amikor a „Losing my religion” megszólalt a rádióban. Utálta ezt a számot. Talán pont azért mert úgy érezte róla írták, arról a Luke-ról, aki egykor volt. Nem tudott uralkodni magán így szép lassan hagyta, hogy a zene dallama elvigye őt messzire, egy olyan helyre, ahol már régen járt, egy olyan időbe, amit már rég elfelejtett.

 Luke szerette Idrist reggelente. Volt valami nyugtató a tájban, a levegőben, az emberekben, ahogy mindenki megy a dolgára. Mostanában ritkán járt Alicante-ban, a Kör rendszeres gyűléseket tartott és Valentine közölte velük, hogy veszélyes lenne a városban mászkálni, mivel a Klávé mindenhol ott van és figyel. De Luke-nak hiányzott a város és most egyébként sem tudott volna egy helyben ülni. Kétségei voltak. Még soha nem volt rá példa, hogy megkérdőjelezze Valentine-t.
 Miután Luke körbejárta Alicante összes kis utcáját arra eszmélt, hogy Valentine házának ajtajában áll. Kopogott. Még azt se tudta, mit mondjon neki, vagy, hogy mondjon-e egyáltalán bármit is. Muszáj megtennem – gondolta magában – Jocelyn-ről van szó. Az ajtó kinyílt és Valentine állt vele szemben. Luke meglepetésére a férfi úgy nézett ki, mint aki egész éjjel fent lett volna; fekete karikák éktelenkedtek a szeme alatt, arca, mintha ráncosabb lett volna.
 – Szervusz Lucian. Mi járatban? – kérdezte, Luke arcát fürkészve.
 – Szia! Gondoltam elnézek hozzátok, hogy minden rendben van-e.
 – Hogy minden rendben van-e? – Valentine értetlenül nézte barátját. – Ezt jelen pillanatban én is kérdezhetném tőled. Nem szoktál csak úgy idejönni azzal, hogy „minden rendben van-e?”.
 Luke habozott egy kicsit. Vajon mit fog szólni legjobb barátja, ha elmondja neki, hogy azért jött el hozzá, mert a felesége elpanaszolta, hogy fél tőle. – Igazából beszélni szerettem volna veled.
Valentine hátranézett a házába, mintha attól félne, hogy figyeli őket valaki.
 – Gyere Lucian. Sétáljunk egyet. – Majd elindultak Valentine birtokán.
Luke úgy ismerte a birtokot, mint a saját tenyerét. Rengetegszer járt már itt és sok szép emlék kötődik ehhez a helyhez. Általában, amikor együtt mentek vadászni, ebben a házban készültek fel és sokszor tartották az edzéseket itt, kint az udvaron.
 – Miről szerettél volna beszélni? – szólalt meg váratlanul Valentine.
 – Jocelyn-ről lenne szó – ahogy Luke a férfira nézett, az összeráncolta homlokát és kérdőn nézett rá vissza. – A minap beszéltem vele és azt mondta….azt mondta, hogy éjszakánként hangokat hall, sikolyokat.
 Valentine arcán meglepettség és düh elegye találkozott. A távolba meredt néhány pillanatig majd már kisimult bőrrel nézett vissza Luke-ra.
 – Tudod, Jocelyn-t megviseli a terhesség. Már én is észrevettem, hogy mostanában furcsán viselkedik. Mint, aki tudod….hallucinálna. – az utolsó szó szinte suttogva hagyta el a száját. De volt valami Valentine hangjában, valami, amitől Luke úgy érezte, ez nem az a férfi, akit évekkel ezelőtt megismert. – De tudod – folytatta – szerintem csak egy kis pihenésre van szüksége. Ma, miután véget ér a gyűlés, mit szólnál, ha elmennénk vadászni egyet? Pangborn úgy hallotta, van egy csapat vérfarkas az erdőben. – Luke kis szünet után mosollyal az arcán bólintott egyet.
 Miután vissza indultak a házhoz, Luke-nak minden kétsége tovaszállt. Barátjának igaza lehet, Jocelyn csak kifáradt és a terhesség miatt hallja, azokat a dolgokat.

 A megbeszélés ugyan úgy zajlott, ahogy általában. Valentine arról beszélt, hogy a Klávé egyre súlyosabb bűnöket követ el és ez ellen már muszáj lesz fellépni.
 – Még jó, hogy nem engedik be a házainkba az Alvilágiakat! – panaszolta vezetőjük.
Luke büszke volt, hogy a Kör tagja lehet. Szerette ezeket az embereket. A családjának tekintette őket, olyan családnak, akik kiállnak egymás mellett és megvédik egymást, ha kell saját életük árán is. Az egyetlen dolog, ami feltűnt Luke számára az Hodge, ugyan is Hodge nem vett részt a gyűlésen, ami nem volt rá jellemző. Amikor Luke megkérdezte Valentine-tól, hogy a férfi merre van, ő azt felelte, egy neki szánt feladatot végez el éppen.
 Miután a megbeszélésnek vége lett, Amatis, száját felfelé görbítve intett egyet testvérének majd haza indult. Akkor még nem gondolta, hogy másnaphoz képest legközelebb 15 év múlva találkoznak újra. Valentine lépett oda Luke-hoz és átkarolta.
 – Akkor, indulhatunk? – kérdezte a férfi.
 – Persze…….

 A zene, ami a rádióból szólt sipító hangot hallatott, mint amikor a mikrofont túl közel viszik az erősítőhöz. Luke hirtelen feleszmélt a volán mögül. Az orra alatt káromkodott egyet majd kikapcsolta a rádiót. Az eddigi gondolatait elhessegette és már csak egyetlen egy cél lebegett csak a szeme előtt. Megtalálni Őt.