12 nap karácsony 6. nap - Jace és Clary

Sziasztok!

Ez Henriette alkotása.

Clary az egyik kőpadon ült és azzal szórakozott, hogy ujjait ki-be csukogatta egy boszorkányfény rúnakövön. Amit nem rég kapott Jace-től.
Jace.
Mintha egy másik életben történt volna, egy másik Claryvel, amikor még a Jace-szel való szerelme helyénvalónak tűnt és eviláginak, nem úgy mint most. Most az, ami hozzákötötte a fiúhoz minden volt, csak helyénvaló nem.
- Te meg mit keresel itt, Clarissa?
A lány háta mögül jövő hang tele volt megjátszott sértettséggel, de még így sem tudta teljesen elrejteni mennyire meglepődött. Clary, mint a villám pattant fel, ijedtében, majd rögtön meg is bánta: ugyanannyi joga van itt lenni, mint a fiúnak, elvégre Ő is nephilim. Ugyanaz a vér folyik az ereinkben, gondolta keserűen a lány.
- Nem tudtam aludni – felelte nagy sokára.
Jace szemében győzedelmes fény gyúlt, hangja fagyos lett.
- És ezért úgy döntöttél, hogy lenyúlod a kedvenc titkos helyemet?
- Egyáltalán nem titkos. Isabelle és Alec is ismerik.
- Az nem számít, ők sosem járnak fel ide. És most te megtörted a varázsát. Most kereshetek egy ujjat. Mondd csak, tudod te, milyen nehéz titkos helyet találni New Yorkban?
A fiú még folytatta volna, de Clary a szavába vágott: - Fölösleges ilyen bunkónak lenned, Jace! Felejtsd el azt is, hogy egyáltalán itt voltam, nem fogok ide jönni többet, megígérem. Már itt sem vagyok.
Clary elnyargalt a bátyja mellet, vigyázva, nehogy hozzáérjen, de mielőtt még elérte volna az első lépcsőfokot Jace utánaszólt.
- Clary várj! Ha most lemész azon a lépcsőn sosem mondhatom el neked, amit most el akarok.
Jace látta, hogy Clary apró háta megmerevedik, pontnyi vállait védekezően felhúzta.
- Még egyetlen lányt sem hoztam ide fel – folytatta, amikor látta hogy Clary egy helyben marad. – Talán, mert féltem, hogy ők nem ugyanazt látják, majd amit én. De te... Te többet látsz, mint a minden lány együttvéve, ugyanazt amit én. Sokat gondolkoztam ezen Renwick óta. És ez talán csak azért van, mert a testvérem vagy. A vérem, a húgom, egy darab belőlem. De talán azért, mert annyira szeretlek. Az Angyalra Clarissa, ha tudnád.
Jace szinte soha nem beszélt az érzéseiről, láthatólag saját magát is meglepte ez a kitörés. A szavak úgy ömlöttek ki a száján, mintha nem tudná őket megállítani. Talán nem is akarta.
- Néha úgy érzem, hogy a kezem a te kezed, a szívem pedig, esküszöm, a szívem pedig a te szíved. Tudom, hogy szeretsz, de a szerelem néha nem elég. Így hát döntöttem: soha többé nem teszek, vagy mondok olyasmit, mint most.
NE! Akarta sikítani Clary, de még mindig csak állt fagyosan a lépcső tetején.
Jace őszintesége leforrázta az agyát.
A fiú könyörtelenül folytatta: - Holnaptól csak a bátyád leszek. Semmi több. Segítek neked Árnyvadásznak tanulni, ha ez az, amit szeretnél. Ott leszek melletted, ha egy fiú összetöri a szívedet, sőt még az orrát is betöröm, megígérem. Aztán ott leszek az esküvődön, és én leszek a kedvenc nagybácsija a gyerekeidnek. Csak kérlek, nagyon kérlek, ne menj le azon a lépcsőn. Most az egyszer tedd meg, amit mondok. Maradj és teljes leszek.
A lány lassan – lassabban, mint az Jace el tudta volna viselni – megfordult. Zöld szemében könnyek csillogtak.
- Ma. Csak ma. A szerelmed leszek, mint ahogy te vagy az enyém. Szeretni foglak, mint ahogy soha többé nem tehetem.
Közelebb lépet, a boszorkányfénye kiesett a kezéből kísérteties fénybe vonva mindkettőjüket, azonban a lány még látta, ahogy Jace arcán a meghökkenést milliónyi érzelem váltja fel.