12 nap karácsony: 8. nap - Lehetetlen párosok 2.

Sziasztok!

És akkor még egy mára, F. Dóri alkotása:

Elfeledett találkozás

Magnus ingerülten vágta be maga mögött a bejárati ajtót és lépett ki a félhomályos utcára. Újabb veszekedésen volt túl Camille-lal. A héten ez volt a második és még csak szerda volt. Kezdett elege lenni a nő örökös szeszélyeiből. Dühösen csattogott keresztül a víztócsákon az esős hajnali reggelen. Az éjszakai köd még nem párolgott el, jól lehet a Nap sem mutatkozott még e korai órán.

 Éppen újra és újra átgondolta vitájuk utolsó szavait és arról bizonygatta magát, hogy igen is neki van igaza, amikor ellenállásba ütközött. Az a valaki, akinek neki ment, egy szűk utcából igyekezett kifele, látszólag nem igazán szerette volna, ha észreveszik, mert folyton jobbra és balra tekintgetett, a lámpák fényét pedig elkerülte. A környéken senki nem volt kettőjükön kívül. Magnus gyorsan elmormolt egy bocsánatkérést, ám akkor megtorpant. Úgy érezte ez egy jel. Ahogy jobban megnézte magának a sunnyogó alakot – aki nagyon szerette volna megkerülni őt és tovább haladni a maga dolgára -, felismert benne egy ismerős arcot. Élénkzöld szeme rögtön elárulta.

- Egy Lightwood? Megteszi – gallérjánál fogva megragadta és visszarángatta a sikátorba.

- Azonnal vegye le rólam a kezét! Hé, nem hallja? Ha ezt apám megtudja…

 Gabriel Lightwood elképedten és megdermedve a félelemtől próbálta a kabátja zsebébe tuszkolni új szerzeményét, miközben egy idegen férfi behurcolta a sikátorba. Amint a szer biztos helyen volt, rögtön támadópozíciót vett fel, de feleslegesen, mivel azonnal elvesztette egyensúlyát és a falhoz vágódott. Nem volt fájdalmas, de kellemes sem. A férfi két tenyerét a feje mellé támasztotta és összehúzott szemmel méregette. A pupillája egészen keskeny volt. Valahol biztos látta már, de nem emlékezett rá pontosan hol és mikor. Talán az Intézetben.

 Magnus elgondolkozva nézte az előtte álló fiút. Bár a lámpák fénye elég gyéren ért el az utcáról, de közelről minden vonását ki lehetett venni. Tipikus Lightwood: keskeny orr, hegyes áll, karakteres arc, és azok az ijesztő zöld szemek. Közelebb hajolt hozzá, az elméjével próbált hatni a fiúra. Nem engedte, hogy megmozduljon, akár levegőt is vegyen. Teljesen a hatalmába kerítette.

- Hunyd le a szemed! – utasította suttogva. Megtette. Valószínűleg rettegett tőle, mert a szemhéja remegett, szaporán vette a levegőt.

 Magnus jobb kezével megérintette az arcát. Végigkövette az álla vonalát, álla hegyét mutató- és hüvelykujja közé csippentette. Gyengéden maga felé húzta a fejét, ám mielőtt ajkaikat összeérintette volna egy gondolat furakodott a fejébe. Egy árnyvadász. Egy árnyvadászt akar megcsókolni. Eddig soha semmi jó nem származott még abból, ha árnyvadászokkal lépett kapcsolatba. Mi újat mutathatna neki ez a zöldszemű Lightwood-fiú? Abban a pillanatban rájött, mit akar. Talán mégsem neki volt igaza a veszekedésben. Vissza akart menni Camille-hoz.

 Vett egy mély levegőt és egy gyors varázslattal kitörölte a találkozásuk emlékeit, miközben gyengéden megcirógatta Gabriel arcát. Egész helyes volt. Félreállt és visszasietett abba az irányba, ahonnan érkezett, magára hagyva a még mindig kába Gabrielt. Nem bánta meg, hogy nem fejezte be, amit elkezdett. Úgy érezte, nem éri meg árnyvadásszal kezdeni. Halandóságuk a keresztjük.

12 nap karácsony: 8. nap - Lehetetlen párosok

Sziasztok!

S. Edina mai alkotása, Jesse és Lucie.

Cassie válaszolgatott

Sziasztok!

Na tehát, lefordítottam Cassie kétnapi Twitter válaszolgatásának eredményét. 

Előre szólok, hogy vannak benne CoHF és A hercegnő spoilerek! 

Illetve eléggé kitértek a kérdések a szereplők szexuális életére, erre készüljenek fel a kiskorúak. :)

(A felső sor mindig az, amit valaki Cassie-nek írt, alatta pedig az ő reakciója. Ha nem így van, akkor azt kiírtam.)

Gondoltál már rá, hogy írj egy könyvet Alec szemszögéből? 

Nem, megkapta a boldog befejezését, nem akarom összekutyulni neki.

Egy Jace szemszöges könyvet!

Most új karakterekről szeretnék írni. Bocsi :)

Ha idősebb leszek, szerző szeretnék lenni, és kíváncsi vagyok, hogyan leszel az?

Írsz egy könyvet.

A szerzőknek nincs semmilyen speciális képesítésük, ezért sem hagynak minket például műteni.

Nem hiányoznak a régi szereplők?

Tudom, hogy az újak is jók lesznek. Még nem találkoztatok az új szereplőkkel, de én igen, és ezért érzelmileg ugyanúgy kötődöm hozzájuk, ahogy a régiekhez is. Minden régi karakter új volt egyszer. Az emberek a TID előtt sem akarták elhinni, hogy szeretem Tessát, Willt és Jemet.

Hiányzik Will Herondale?

Nem, mert a TLH-ban visszatér.

Valami részlet a Wessa ajándékunkból?

Cassandra Jean nélkül nincs.

Anna bele van zúgva valakibe?

Nem, Annába vannak belezúgva a többiek.

Miért van minden boszorkánymesternek szomorú neve?

Ők választják őket. Nehéz boszorkánymesternek lenni!

Church Jembe volt szerelmes.

Plátói volt.

Van megjelenési időpontja a TDA-nak?

2015 vége, 2016 eleje

Ki van belezúgva Annába?

MINDENKI

A Magisztériumban látni fogjuk még Warrent? Olyan cuki

Épp az izmairól beszélgettünk

Mondhatom, hogy beleszerettem James Herondale-ba?

Abszolút. Teljes mértékben támogatom.

Van valami oka, amiért James Daisy-nek (százszorszép) becézi Cordeliát vagy ez valami random dolog?

Van oka.

Van olyan halál, amit már bánsz, hogy megírtál?

Nincs

Bánni, hogy valaki megöltem, és szomorúnak lenni miatta két különböző dolog.

Van valamilyen konkrét oka annak, hogy Tessa utálja Stephen Herondale-t vagy csak amiatt van, hogy elhagyta Amatist?

Az, hogy a Körben volt.

Van, hogy néha véletlenül shippelsz valakiket?

Azt hiszem, a Ragnor/Raphael dolgot nem láttuk előre, még én sem.

Mark végig szomorú lesz a könyvekben?

Senki sem lehet örökké szomorú.

Szerinted Emmát fogják kritizálni amiatt, hogy olyanokkal randizik, akiket nem szeret?

Lány, úgyhogy kritizálni fogják.

Alec felül van vagy alul?

A melegeknek nem feltétlenül kell egy bizonyos szexuális pozíciót választaniuk, és az örökkévalóságig ahhoz ragaszkodni. Nem lehet megmondani senki személyisége, kinézete vagy szokásai alapján, hogy melyiket szereti, és semmi köze nincs ahhoz, ahogyan a kapcsolatukban viselkednek. 

(Itt még beszélgetnek erről kicsit, az egyik kérdező váltig állítja, hogy szerinte Alec van felül.)

Cassie: Hogy van az, hogy azt soha senki nem kérdezi meg tőlem, hogy Jace és Clary kapcsolatában ki van felül?

Mert nyilván az van felül, aki "beteszi", az pedig Jace.

Utálom, hogy össze kell törnöm az elképzeléseid, de a lányok is lehetnek felül.

Jace felül szeret lenni?

Nem. Elég lusta.

Talán Jace szeret irányítani, mint egy férfi.

Az irányítás nem feltétlenül férfi dolog. Arról kérdezni, hogy Alec alul van vagy felül, arra való kísérlet, hogy maszkulin vagy feminin jegyeket osszunk rá - a lejárt nemi szerepeket, amelyek már nem érvényesek, de valahogy az emberek könnyebben tudnak mit kezdeni a meleg párokkal, ha egyikükre férjként, másikukra feleségként gondolnak, miközben ez olyan, mintha vennénk két evőpálcikát és megkérdeznénk melyik a villa.

Itt jön egy hosszabb beszélgetés arról, hogy a lányokba belenevelik, hogy rosszabbak és gyengébbek, mint a férfiak.

Cassie, ki a legbadassebb karaktered?

Church

Van valami oka annak, hogy a TMI-ban nő a főszereplő?

Akartam írni egy hőstörténetet egy lányról.

Írd le Holly Blacket egy szóval!

Dühös

Rufus mester szexi?

Holly Black azt mondja, hogy szexi a korához képest.

Mondj valamit Cordelia Castairsről!

Félig iráni, beszél perzsául.

Sophie-nak és Gideonnak lesz egy sor cuki babája?

Több gyerekük is szerepel majd a TLH-ban

Valentine szexi volt vagy ijesztő?

Valószínűleg mindkettő

Simon és Izzy bevállalósak a szexben?

Szerepjátékot játszanak, Izzynek van egy ostora. Úgy értem...

Kinek az ötlete volt a szerepjáték?

Lord Montgomeryé.

Mit szeretsz a legjobban Holly Blackben?

A szexi szókincsét

Miért döntöttél úgy, hogy Emma már szexelt, Julian meg még nem?

Mert általában nem így van. 

12 nap karácsony: 7. nap - Zakariás a Néma Városban 2.

Sziasztok!

És akkor még egy alkotás mára, M. Anna tollából.

Zakariás a Néma Városban

Zakariás Testvér a Néma Város levéltárának egy eldugott szegletében állt, és az előtte heverő tekercsek halmában kutatott – megpróbált némi rendszert létrehozni köztük, eddig sikertelenül. A kupac rendezetlen, kaotikusan egymásra dobált tekercseit évszázados por lepte be – talán azóta nem járt itt senki, hogy valaki szemmel láthatóan nagyon sietve felhalmozta őket – gondolta Zakariás. A hatalmas levéltár több szintet is elfoglalt a Csontvárosban, így a régebbi, mára már szinte elfeledett nyelveken íródott tekercsek közül sok nem volt katalogizálva, így feledésbe merülve porosodtak az ilyen és ehhez hasonló elrejtett sarkokban.

 Zakariás halk, suhanó lépteket hallott – a holtak városában még a Néma Testvérek az egyszerű árnyvadászok számára nem hallható, siklásra emlékeztető mozgása is hangosnak számított – majd Énókh Testvér hűvös, rezzenéstelen hangja szólalt meg a fejében: Hívattak a Londoni Intézetből. Az egyik árnyvadászuk megsérült, és azt mondták, téged hív.

Zakariást elfogta a félelem, az a  félelem, amit rég nem szabadott volna éreznie, de mégis, ha arra gondolt, hogy a londoni árnyvadászok közül bármelyik megsérült, összeszorult a szíve. Vajon melyikük sérülhetett meg? – gondolta Zakariás, miközben a Londoni Intézet felé tartott. Az utazás, és a város fényei számára szokatlanok voltak, hisz már hosszú hónapok óta nem hagyta el a Néma Várost.

Miután belépett a kapun, egy barna copfos kislány és egy kócos, fekete hajú kisfiú szaladt el mellette nevetve. Rendben, akkor Lucie és James kizárva. Akkor csak Will vagy Tessa lehet a sebesült – nyugtázta magában. A gondolatra jobban kezdett sietni. Amint belépett az Intézet nappalijába, megpillantotta Tessát – a nő egy fotelben ült, kezében egy könyvet tartott, kék- ezüst ruháján és kontyba fogott, barna haján táncoltak a napsugarak. Kipihentnek és vidámnak tűnt. Arcán nem látszott zaklatottság, amitől Zakariás Testvér kissé megnyugodott, bár a Tessa látványától, mint mindig, most is hevesebben kezdett verni a szíve. Will mellette ült a kanapén, bal kezében ő is könyvet tartott, azonban jobbját egy vastag kötés fedte, bár arcán szerencsére nem látszott fájdalom.

 Hívtatok, én pedig eljöttem. Mi történt? – kérdezte a – szokás szerint – olvasgató pártól. Elméjükben felcsendülő hangjára Tessa és Will is felpillantott, arcukon széles mosoly terült el, mikor megpillantották. Jem! – kiáltott fel Will lelkesen, ahogy felpattant a kanapéról, és egykori parabataia felé sietett. Zakariás alig állta meg, hogy el ne mosolyodjon Will lelkesedésén. Eközben Tessa is felállt, és lelkesen köszöntötte a Néma Testvért. Abból, ahogy Will a karját tartotta, nem következtetett súlyos sérülésre, de azért újra feltette a kérdést: Mi történt? Hogy sérült meg a karod, Will?

Will épp szólásra nyitotta a száját, de Tessa gyorsan közbevágott:

-                     A reggelinél Will elejtette a kést, amivel a kenyeret szeletelte, így keletkezett a kezén ez a hatalmas és roppant veszélyes vágás, amit úgy érzett, képtelen egyedül ellátni, csupán a rúnákkal kezelni pedig rendkívül felelőtlen dolog lenne – mondta a nő mosolyogva.

-                     Értem – mondta Zakariás, ezúttal nem állva meg, hogy halványan el ne mosolyodjon. Mutasd azt a vágást, Will! – mondta, mire ő óvatosan letekerte a kötést a kezéről, a géz alól pedig előbukkant egy kétcentis, teljesen behegedt vágás a hüvelykujján.

-                     Ennél jobb indokot nem tudtál kitalálni, hogy idehívj? Mi lett a fantáziáddal, Will? Elfogytak a támadásokról, nagyobb sebesülésekről, démoni befolyásról, illetve az Enklávé tagjainak kitalált démonhimlőjéről szóló történeteid, amikkel eddig hívattál? – Zakariás Testvér nem tudta elrejteni mosolyát, amit Will egy elégedett biccentéssel nyugtázott, de azért látszólag sértetten replikázott a vádakra:

-                     A kezem tényleg nagyon vérzett! És biztos vagyok benne, hogy Alice Penhallow-nak az Enklávéból démonhimlője van!

-                     Amióta bizonyíték van rá, hogy a démonhimlő létező betegség, Will mindenkiről azt hiszi, hogy elkapta – súgta Tessa Jemnek mosolyogva, miközben Will tovább magyarázott.

Hirtelen kivágódott az ajtó, és a kis Lucie szaladt be sírva, hogy aztán zokogva az anyja karjaiba vesse magát.

-                     Mit történt, Lucie? – kérdezte Will aggódva.

-                     Jamie telerakta kacsákról készült rajzokkal a szobámat! És azt mondta, éjjel lejönnek a papírról és megesznek álmomban! – sírta a kislány panaszosan, mire Tessa alig bírta elfojtani a nevetését, Will pedig láthatóan elsápadt.

-                     Will, te beszélj Jamie-vel, és addig eltüntetem a kacsarajzokat Lucie szobájából, jó? – kérdezte Tessa, mire Will bólintott, és kisietett. – Ne haragudj, Jem! Amíg én kacsa mentesítem a házat, nem szeretnél hegedülni egy kicsit?

-                     Az remek lesz. – bólintott Zakariás, mire Tessa, hüppögő lányával a karjában, elhagyta a szobát.

Zakariás Testvérnek azonban már nem volt annyi ideje, hogy még hegedülhessen is, és ezt ő is tudta. A Testvériség nem hagyja, hogy a tagjai kifejezett ok nélkül a Csontvároson kívül tartózkodjanak. Így amíg Will a fiát szidta meg, Tessa pedig a lányukat vigasztalta, ő felhúzta a csuklyáját, és ismét sajgó, üres szívvel olvadt bele az éjszakába és az árnyékokba, hogy visszatérjen a Néma Város sötétjébe és hidegébe.

12 nap karácsony: 7. nap - Zakariás a Néma Városban

Sziasztok!

S. Edina mai alkotása. (Nem hihetetlen, hogy minden napra készül egy csodával?)

12 nap karácsony: 6. nap - Ha két sorozat összefut 3.

Sziasztok!

Orsolya alkotása pedig A titkos kör: Az erő spoilereket tartalmazhat!

   A boszorkánytanács ülései mindig máshol vannak. Jelenleg a New Englandi New Salemet választották a tanács vezetői. Magnus éppen azt várta, hogy megérkezzen a New Salemi boszorkány kör, mert az ő érkezésükkel az ülés is elkezdődött volna.
   Nem értette miért éppen egy tengerparton tartják az ülést. Körbenézett és meglátta a gyertya csonkokat. Szóval itt tartják az üléseiket gondolta Magnus, aztán felnézett és alakokat látott közeledni. Végre.    Legelöl egy lány állt. Fején egy diadém volt, karján egy karperec fehér ruhában volt ami oldalt fel volt hasítva így téve láthatóvá a harisnya kötőjét. Magnus érezte a tárgyak- ból áradó mágiát. A mestereszközök-jutott eszébe a tárgyak összefoglaló neve,-akkor ő a New Salemi boszorkánykör vezetője.
   Mögötte egy olyan lány állt akinek az arca rendkívül barátságos és nyílt volt. Teljesen ugyan- úgy volt felöltözve csakhogy az ő ékszerei csak jelképek voltak nem áradt belőle mágikus energia.
   E mögött egy olyan lány ácsorgott aki csak majdnem volt ugyan úgy felöltözve mint az előtte lévők. Az ékszerei a barátságos lányéra hasonlítottak, nem volt varázserejük viszont ő fehér helyett fekete ruhát viselt, amiről Magnus azt hallotta hogy a sötét mágiát előnyben részesítő vezetőket jellemezte. Ennek lánynak az arcán is látszott, hogy pont az ellentéte az előtte lévő lánynak neki az arcán vadság látszott.
   A három vezető mögött jött a kör további kilenc tagja egy szőke lány, mellette egy motorosdzsekis mögöttük két első ránézésre rendkívül barátságos lány, az egyiknek egy kristály lógott a nyakában.
   Utánuk jöttek a fiúk egy vöröses hajú fiú aki mellett egy másik motorosdzsekis jött egy cigivel a szájában, majd egy ikerpár és végül egy olyan srác aki egy pillanatra sem maradt volna le a többiektől a szeme állandóan a partot pásztázta rémülten.
   Ahogy Magnus végignézett a körön észrevette hogy egyikük sem lehet több mint tizennyolc. csak annyit hallott erről a körről hogy legyőzték a valaha élt leghatalma- sabb boszorkányt, azt gondolta legalább húszon valahány évesek
   Azt is csodálta, hogy a vezetőjük a legfiatalabb közölük. Hogy is hívják valahol már halottam már róla- törte a fejét, de nem jutott eszébe a neve Na mindegy úgyis be- mutatkozik majd.
   A lány körbe nézett majd megszólalt.
   - Kezdődhet az ülés?- kérdezte hangján Magnus hallotta, hogy nagyon izgulhat.
   - Igen - felelték a tanács tagok szinte egyszerre.
   - Akkor kezdeném az ülést azzal, hogy bemutatkozom. A nevem Cassandra Blake.
Ő itt mögöttem Diana Mead- mutatott a barátságos és egyben egyik vezető lányra - Ő pedig....
   - Faye Chamberlain mi vagyunk a Kör vezetői- szólt közbe a fekete ruhás lány.-  Mögöttünk pedig a Kör többi tagja. Na meg volt a bemutatkozás, kezdődjön az ülés.
   A többiek pedig csak bólogattak, így elkezdődött az ülés. Magnus próbált figyelni de figyelmét lefoglalta Kör. Az, hogy ilyen fiatalon mennyire komolyak és mennyire aktívak voltak az egész ülésen,kivéve az állandóan riadt Seant és, a végig cigiző Nicket. Főleg a vezetők és a vörösesbarna hajú Adam szólalt föl.
   Magnus észrevette azt, hogy ők nem csak egy csoport ami azért jött létre mert szükségük volt erre a nagyobb erőért. Ők olyanok, mint egy falka megvédik egymást és figyelnek a másikra.
   Elkapta a kis boszorkány királynő tekintetét és rámosolygott majd fejet hajtott a lány előtt akinek a vezetésével ez a kis csapat megmentette nem csak a szigetet, de lehet, hogy a világot is. A lány enyhültebben visszamosolygott, majd visszafordult az üléshez.
   Valószínű, hogy Cassie Blake  lesz majd a leghatalmasabb boszorkány az egész világon és mindenki őt és a csoportját akarja majd szövetségesének ha esetleg  ne adj isten kitörne még háború gondolta majd ő is visszafordult az üléshez.

12 nap karácsony: 6. nap - Ha két sorozat összefut 2.

Sziasztok!

Megérkezett Nyíri Eszter Stiga mai alkotása is!

„Mégpedig három okból…”

– Na, akkor jól figyelj, bár nem is olyan bonyolult az egész – kezdte a szőke hajú, kék szemű fiatalember. – Igaz, ha jobban belegondolok… Katniss-t sose fogom tudni megtanítani sütni.

A másik, sötét hajú férfi tessék-lássék érdeklődéssel hallgatta a fehér kötényt viselő, a saját miliőjében oly’ magabiztosan mozgó idegent.

Alec sosem volt jó a konyhában, ahogy a húga sem, de egy hirtelen – és meglehetősen esztelen – sugallattól vezérelve elhatározta, hogy a közelgő évfordulójukra egy különleges darabot ad önmagából Magnusnak. Persze nem akarta az ujjait vagy más egyéb testrészét belesütni a készülő pitébe, csak a szívét-lelkét.

– Legelőször is: végy fél kiló lisztet – magyarázta a másik; Peeta, ha Alec jól emlékezett vissza igencsak furcsa nevére.

– Honnan?

– Hogyhogy honnan? – kérdezett vissza a pék. Azt hitte, a fiú csak viccel vele, de látva komoly, rezzenéstelen tekintetét, elbizonytalanodott. Bár Alexander már a legelején figyelmeztette, hogy semmit nem tud a süteményekről, azt nem gondolta, hogy ennyire semmit. – Mondjuk egy kereskedőtől.

– Úgy érted, a szupermarketből?

– Öhm… Akár onnan is – hagyta rá Peeta. Egyre erőteljesebbé vált a gyanúja, hogy tanonca nem tudatlan, hanem bolond. Bár ezt már akkor sejtette, mikor feltűnően tetovált karjait látva megkérdezte tőle, hogy a Kapitóliumból valósi-e, de csak egy értetlen „nem”-et kapott válaszul. Inkább nem is firtatta tovább a dolgot.

– Szóval fogod a lisztet, és átszitálod, hogy biztos sima és csomómentes legyen.

Azzal Alec elé helyezett egy üres tálat, majd a kezébe adta a szitát, és egy kis lisztet öntött bele.

A férfi meglepetten, mozdulatlanul állt, és Peeta magánvéleménye szerint meglehetősen komikusan festett.

– Mozgasd meg egy kicsit! – javasolta neki.

– Hogyan?

– Mondjuk így oldalra.

Alec kissé oldalra döntötte a szitát, mire egy halvány réteg por hullott a tál aljára.

– Ühm, így holnapig is el fog tartani – sóhajtott a szőkeség. – Nem nagy ördöngösség ez, csak kicsit bátrabban kell csinálnod. – Meleg tenyereit a férfi jelekkel borított kézfejére simította, hogy megmutassa, mennyivel bátrabban is lehet ezt csinálni.

Hamarosan kész lettek, és a pék enyhe zavarral húzta vissza a kezét tanítványáéról.

– Ez megvan. Most hozzáadjuk a vajat, a sót, egy tojást és egy kis cukrot. – Mindent Alexander elé tett, amit felsorolt.

Alec bizonytalanul rakosgatta bele a hozzávalókat, minden egyes megmozdulása előtt megerősítést várva Peetára nézett ragyogó kék szemeivel.

– Rendben, elkezdheted összegyúrni.

– Mit csinálni?!

A pék gondterhelten felsóhajtott.

– Mutatom – morogta az orra alatt, majd belenyúlt a tálba, és gyakorlottan egybemozgatta az összetevőket.

Alec meglepődött rajta, milyen könnyedén gyúrja mestere a tésztát, mégis mennyire erőteljesek a mozdulatai – alkarján megfeszültek az izmok, enyhén kidagadtak az erek.

Egy kis idő múlva egyetlen sárgás gömbbé formálódott a sok hozzávaló.

– Hihetetlen – suttogta csodálkozva, de a másik így is meghallotta.

– Micsoda?

– Hogy ez lett belőle…

Peeta először azt hitte, viccel, de a kék szemekben valódi ámulat tükröződött.

– A sütés csodája! – mosolyodott el, majd egy rongyba csavarta a tésztát, és félretette. – Ennek állnia kell egy darabig. Addig elkészítjük a belevalót. – Elővett egy kis kosárnyi piros almát. – Remélem, ezt azért ismered, és tudod, hogyan kell megpucolni?!

Alec végre megmutathatta, hogy azért ő is ért valamihez: egyik éles késével pillanatok alatt megpucolta, kimagozta és kis kockákra vágta a puha, érett húsú almákat.

Peeta elégedetten figyelte, míg kész nem lett.

– Talán mégsem vagy annyira tehetségtelen.

A munka további részén is megosztoztak: Peeta a keze alá helyezte a többi hozzávalót, finoman instruálta, aztán Alec kezét vezetve megmutatta, hogyan kell szép kerekre nyújtani a tésztát, egyenletesen megtölteni az almával, ráhelyezni a tetejét.

Miután a sütőbe tették, rendet raktak maguk körül, majd beszélgetve várták, hogy elkészüljön a sütemény.

A csodálatosan illatozó, aranybarna pite minden képzeletüket felülmúlóan ízletes lett. A második szelet után az Árnyvadász fiú kelletlenül felállt az asztaltól, és szedelőzködni kezdett.

– Lassan mennem kell. Nagyon köszönöm, hogy segítettél!

– Mit gondolsz, sikerülni fog egyedül is megcsinálnod? – kérdezte félig komolyan, félig viccelődve Peeta.

Alec szélesen elmosolyodott.

– Ha nem, visszajövök még egy kis segítségért!

12 nap karácsony: 6. nap - Ha két sorozat összefut

Sziasztok!

S. Edina mai alkotása rögtön két verzióban is elkészült, gondolom, mindenki rájön, miért.

12 nap karácsony: 5. nap - Magnus és az apja

Sziasztok!

És itt van még egy mű a mai témához, Larától:

Magnus és az apja

- Nem érted, Jace? Semmit sem tudok róla! Egyszerűen... egyszerűen olyan, mintha egy vadidegennel laknék együtt. Az Angyalra, egy vadidegenbe vagyok szerelmes! - fakadt ki Alec Jace-nek.
A könyvtárban ültek már órák óta és a pokol hercegeiről kerestek információkat, de mindig Magnusnál kötöttek ki valahogy.
- Aha, ennek tényleg sok köze van Azazelhez. - jegyezte meg Jace gúnyosan.
- Jaj, ne csináld már! Inkább segíts! - mondta Alec.
Jace felnézett a könyvből és nagyot sóhajtott.
- Rendben! Írjuk össze, mit tudunk. - mondta és elővett egy papírt, meg egy tollat.
- Inkább kezdjük azzal, amit nem tudok! SEMMIT! - kiáltotta Alec.
- Nem igaz! Tudjuk, hogy az apja egy démon. És azt is, hogy valami rettenetes démon, akit szégyell. Lehet, hogy Azazel vagy Lucifer. - sorolta Jace.
- Nagyon jó! Most akkor a pokol hercegei közül totózzuk ki, hogy melyik az övé. - mondta Alec még mindig feldúltan.
- Tudod mit, Alec? Van egy őrült ötletem!
- Mi? Idézzük meg mindet és kérdezzük meg őket? Vagy kapásból menjünk le a pokolba? - kérdezte Alec.
- Nem! Ennél sokkal rafináltabb! Na, készen állsz? Mondhatom? KÉRDEZD MEG TŐLE! - kiabálta Jace, felkapta a könyvet és az ajtó felé indult.
- Hová mész? - nézett utána Alec.
- Bocs, haver, de most inkább dumcsizok Clary-vel, mint veled. Ne vedd sértésnek, de kissé lehangoló vagy. - mondta és elment.

Alec Magnus kanapéján várta szerelme érkezését. Azon gondolkozott, mit fog mondani. "Hé, Magnus, nem emlékszem, mit is mondtál, hogy is hívják az apádat?" vagy "Magnus, mondd el ki az apád vagy elmegyek örökre" - áh, túl drámai és nem akart elmenni.
Ekkor nyílt az ajtó és Magnus lépett be rajta.
- Szia! Hát, te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepődve.
- Én... izé... azért jöttem, hogy beszélgessünk. - dadogta Alec.
- Aham, rendben! Miről szeretnél már kifaggatni, Alexander? - kérdezte egyik szemöldökét felemelve.
- Szeretném... szeretném tudni, ki az apád. Vagy csal valamit róla. Valami információcskát. - mondta Alec.
Magnus nagyot sóhajtott és fáradtan leült Alec mellé.
- Már megint a régi nóta! Alec, ezt már megbeszéltük! Nem szeretek beszélni a múltamról. És ha el is mondanám az biztos, hogy nem most lenne, mert most túl fáradt vagyok. - mondta Magnus felállt és elment. - Ha kellenék, a hálóban vagyok!
Alec nagyot sóhajtott. Számított rá, hogy Magnus nem mondja el neki, de akkor is csalódott volt.
Ekkor megszólalt a telefon. Alec elgondolkodott rajta, felvegye-e, de nem akarta Magnust felébreszteni. A telefonhoz lépett és felvette.
- Magnus lakása, miben segíthetek?
- Halló? Tessa vagyok. Megmondaná neki, hogy kerestem, kérem? - mondta egy kedves hangú nő angol akcentussal.
- Igen, persze. Elnézést, mit mondott, mi a neve? - kérdezett vissza Alec.
- Tessa. Tessa Gray. Ha esetleg nem emlékszik rám, akkor mondja meg, hogy Will Herondale felesége... volt felesége vagyok. Ha rám nem is, rá biztosan emlékszik. - mondta Tessa.
- Will Herondale? Maga ismeri Will Herondale-t? - kérdezte meglepődve Alec.
- Kérlek, tegeződjünk. - mondta Tessa. - Igen, ismertem Will Herondale-t. Miért? Megtudhatnám ki beszél?
- Alec Lightwood vagyok. Magnus barátja. Izé, találkozhatnánk, Tessa? - kérdezte Alec.
- De hát miért?
- Csak... Magnus nem igazán árul el semmit a múltjából, de én szeretném megismerni. Te... te szerintem ismered, nem?
- De, végülis elég jól ismerem. Rendben. Akkor találkozzunk holnap délben a Hide parkban.
- Rendben. Szia!
- Szia! - búcsúzott Tessa, majd letette a telefont.

A hóval fedte Hide park gyönyörű látványt nyújtott. És a közepén álló barna hajú lány sem volt különb. Fehér nadrágja és szürke kabátja pont ráillett.
Alec rögtön felismerte Tessát.-
- Alec Lightwood. - nyújtotta a kezét.
- Tessa Gray. - mondta Tessa. - Örülök, hogy megismerhetlek. Mit szeretnél tudni Magnusról?
- Honnan ismeri Will Herondale-t? - kérdezte.
- Willnek segítség kellett, Magnus pedig segített. De ez már nagyon régen történt. - mesélte Tessa.
- Mennyire régen?
- Úgy az 1890-es években valahol. Azt hiszem.
- Te... mi vagy te? - kérdezte végül Alec.
- Boszorkánymester. - válaszolta Tessa.
- Ismered Magnus apját? - kérdezte Alec.
Tessa erre csak bólintott.
- Nem fogod elárulni?
- Sajnálom, Alec, de amíg Magnus el nem árulja önként, én sem tehetek semmit. Az apja olyan számára, mint egy hatalmas csalódás. Te sem szeretnéd vele megosztani a legnagyobb baklövéseidet, ugye?
Tessának igaza volt, Alec sem akart minden egyes kínos részt elárulni az életéből.
- Köszönöm a segítséget, Tessa. Örülök, hogy megismertelek. - búcsúzott Alec.
- Igazán nincs mit. Sajnálom, hogy nem segíthettem többet. Most pedig menj és beszéld meg Magnusszal, amit kell! Viszlát, Alexander Lightwood.
Alec bólintott, majd elment.

Mikor visszatért Magnus lakásába, a boszorkánymester a kanapén ült egy könyvvel a kezében.
- Szia! Hol voltál? - kérdezte Magnus fel sem nézve a könyvből.
- Szia! Csak találkoztam az egyik régi ismerősömmel. Ja, tényleg, keresett egy Tessa Gray nevű nő. Azt mondta, majd hívd vissza.
- Tessa? Rég nem beszéltem vele. Rendben, majd visszahívom.
Magnus újra a könyvbe bújt, de Alec nem hagyta ezúttal.
- Magnus, szeretnélek jobban megismerni. Te... Mindent tudsz rólam, de én még a te apád nevét sem ismerem. Kérlek, kérlek szépen áruld el! - kérlelte Alec.
Magnus arca elvörösödött, mikor Alecre nézett macskaszemei villámokat szórtak.
- Látni akarod az apám? Rendben! - mondta és eltűnt.
Pillanatokkal később jelent csak meg a szoba közepén egy kínai, húszas évei elején járó férfivel.
- Alec, bemutatom az apámat! Megvagyunk? Most már békén hagysz ezzel az egész hülyeséggel? - fakadt ki Magnus.
- Magnus, ez meg kicsoda? - nézett Alec értetlenül a férfira.
- Ez? Ez kérlek szépen egy férfi. Egész pontosan egy japán férfi. És nem, nem ő az igazi apám. - mondta Magnus, majd megint eltűnt, ám ezúttal egyedül jött vissza.
- Alec! Kérlek szépen, légy szíves szállj le erről a témáról! Még időben meg fogod tudni. Esküszöm. Csak kérlek, nem bolygasd a múltamat. Majd, ha felkészültem elmondom. Jó? - kérdezte Magnus, most már gyengéden.
Alec-et meghatotta, de nem igazán értette, mi.
- Sajnálom. - nyögte ki. Magnus elvigyorodott.
- Nem baj, de ugye nem kérdeztél Tessától semmi kínosat.
- Tessa? Milyen... - kezdte tettetni a hülyét Alec, de Magnus arckifejezéséből pontosan látszott, tudja, mi történt.
- Minden rendben, Alec, minden rendben. - mondta és a fiú szájára tapasztotta sajátját.

12 nap karácsony: 5. nap - Magnus és az apja

Sziasztok!

Itt a napi adag S. Edinától!

Részlet az Árnyvadász Akadémiából

Sziasztok!

Cassie megosztott egy részletet az Árnyvadász Akadémiából. Előre szólok, óriási, hatalmas CoHF spoilereket tartalmaz, szóval csak saját felelősségre!

Hétvégén Árnyvadász tali!

Sziasztok!

Vasárnap Árnyvadász találkozó a Bálnában!

Már megosztottam a hírt a Facebook oldalon, de gondoltam, egy posztot is bőven megér.

Jelenleg is zajlik a Bálnában a Könyvmolyképző Kiadó Lámpagyújtása. Könyveket lehet venni kedvezményesen, dedikálások is lesznek, és a tavalyihoz hasonlóan Árnyvadász talit is tartunk!

Mivel az utolsó pillanatban jött az ötlet - mert nem tudtunk a Lámpagyújtásról -, valószínűleg elég családiasan leszünk, de ez senkit ne tartson vissza, a hangulat azért nagy eséllyel így is jó lesz! 

Úgy néz ki, kapunk külön termet, szóval valószínűleg nem a folyosón leszünk, mint tavaly, ám az ülőalkamatosságoknak híján leszünk - ezért ha jöttök, nem rossz ötlet hozni takarót, ülőpárnát, valamit, mintha csak piknikre készülnétek, mert valószínűleg erre számíthattok - beltéri piknik. Bár sajnos nem éjfélkor, és nem az üvegházban. Ráadásul Jace-t sem tudjuk biztosítani, a fenébe!

Szóval vasárnap 13:30-tól Árnyvadász tali! Várunk mindenkit szeretettel!

A találkozó eseménye: https://www.facebook.com/events/893619077324677/?fref=ts 

12 nap karácsony: 4. nap - Új rúna születik 5.

Sziasztok!

És akkor végül Norbi alkotása.

A Szürke könyv és a történelem

- Arról volt szó, hogy mesélsz nekem a Szürke könyvről, Jace.
- Ja igen, mint azt már tudod, az árnyvadászok a rúnákból táplálkoznak. Maga a könyv egyidős az árnyvadászok létezésével. Egyes feljegyzések szerint IX. Gergely pápa gyűjtötte össze a rúnákat és őrízte haláláig. A következő pápák mindig adtak egy-két rúnát a könyvhöz. S hogy ezek hogyan keletkeztek? Boszorkánymesterek segítségével, akik jó fizetségért cserébe megkeresték azt az egy árnyvadászt, aki 100 évente születik, és képes új rúnákat teremteni. Ez a képesség örökölhető. 1425-ben találták meg Nándor Fehérvárt, a mai Szerbia területén. Nándor egy földműves volt, akinek köszönhetjük a tisztánlátás, az erő és a felejtés rúnákat, utóbbi a vesztét okozta, hamar amnéziás lett az öreg. A 17. század felére már több tucat új rúnával volt gazdagabb a Szürke könyv. Az árnyvadászok egyre sikeresebbek lettek a démonok elleni küzdelemben, s egyre több Intézet nyílt ifjak számára, akik már a könyv másolatából tanultak. Minden Intézetnek egy Szürke könyv jutott. Múlt az idő, s lassan elérkezett a fordulópont, a világháborúk időszaka megviselte az őseinket. Mindig is voltak olyan vezetők, akik az ellenségeinkkel cimboráltak mások életére törve. Neves árnyvadász családokat is kiírtottak. Így halt ki az Adem Árguniniha-dinasztia is, melynek tagjai aranyfegyvereket kovácsoltak nekünk. A II. Világháború végére az árnyvadászok 73%-a a mondik világába száműzte magát az új élet reményében, akik soha többé nem beszéltek arról, hogy kik is ők. 1997-ben meghalt a kor egyetlen rúnakészítője, és az ő képessége rád szállt, Clary. Te vagy, aki új rúnákat írhat az eredeti Szürke könyvbe, ami jelenleg Vatikánban van elzárva a rossz kezektől.

12 nap karácsony: 4. nap - Új rúna születik 4.

Sziasztok!

S. Edina mai alkotása is megérkezett.

12 nap karácsony: 4. nap - Új rúna születik 3.

Sziasztok!

Nyíri Eszter Stigu újabb alkotása is megérkezett!

Figyelem! Erős Mennyei tűz városa spoilereket tartalmaz!

Új rúna születik

Isabelle Lightwood mindig azt gondolta magáról, hogy jó megfigyelő. Most is észrevette egy pillanat alatt, hogy Claryn valami megváltozott. Nem csak arról volt szó, hogy a nő ragyogott, mint egy világító boszorkányfény rúnakő, de emellett valami különleges, egyszerre végtelenül békés és végtelenül izgatott légkör vette körül. A mozdulatai megfontoltabbak lettek, a hangja beszéd közben minden ok nélkül megreszketett, elcsuklott, még a testtartása is a változást tükrözte. Miközben Izzy segített neki ágyba dugni Willt, elkaphatta kisfiát figyelő, elgondolkodó pillantásait – tekintetével szinte simogatta egy szem gyermekét; csendes mosolya titkot hordozott. A nő sejtette, mi állhat a dolog hátterében, de nem szólt egy szót sem, nem kérdezett rá. Clary döntése, mikor osztja meg velük, amit most még rejteget.

Ahogy kiléptek a gyerekszobából, Simon loholt el mellettük. Rohantában először észre sem vette a lányokat, de aztán megállt és lendületesen visszafordult hozzájuk.

– Riasztást kaptunk Brooklynból; erőteljes démontevékenységet észleltek. Magnus és Alec már úton van, felmérik a helyzetet, míg mi odaérünk.

Simon folytatta útját a fegyverterembe, a két nő sietősen követte őt.

Jace már teljes harci öltözetben válogatott a kardok között, szeráfpengéket, kisebb-nagyobb tőröket tűzött fegyverövébe, bakancsa szárába, a ruha rejtett zsebeibe. Simon biztos mozdulatokkal követte a példáját, az ő arzenálját egy ezüstös íj és a hozzá való tegez is színesítette. Isabelle is készülődni kezdett, egyedül Clary nem fegyverkezett fel – mióta Will megszületett, még nem tért vissza teljesen a frontvonalba. Jace hagyta, hogy könnyebb ügyekben velük tartson, de határozottan ellenezte, hogy a komolyabb harcokban részt vegyen. A nő egy ideig próbálkozott meggyőzni férjét, hogy mellettük nagyobb szükség van rá, de a szőke férfi hajthatatlan maradt.

Mikor Jace végzett a fegyverekkel, hozzá lépett.

– Rajzolsz rám pár rúnát? – nyújtotta felé az irónját.

Clary megrázta a fejét, és előkapta a sajátját.

Miközben rajzolt, teljes figyelmét a születő rúnákra koncentrálta, hogy minél erőteljesebbek legyenek, hogy minden erejét, akaratát beletegye a kusza, fekete vonalakba.

Mikor elkészült, felnézett férje aranyló szemeibe.

– Jace, szeretnék elmondani neked valamit… – kezdte halkan.

– Nagyon fontos, vagy ráér, amíg visszajövünk? – A férfi esze már egészen máshol járt, az ereiben keringő adrenalin hajtotta a harc felé.

– Ne aggódj, ráér. Nem olyan lényeges – rázta meg a fejét Clary. Úgy döntött, nem izgatja fel Jace-t a hírrel; jobb, ha most a feladatára koncentrál, és nem vonja el a figyelmét egy ilyen jelentős dolog.

– Biztos vagy benne?

– Igen – mosolyodott el. – Vigyázz magadra nagyon!

Jace lehajolt, és forrón, édesen megcsókolta. Miután elváltak egymástól, egy percig még némán itták be a másik látványát, míg Simon félbe nem szakította a hosszan kitartott, szerelmes pillanatot.

– Galambocskáim, rebbenjetek szét! Én is szeretnék pár jelet a parabataiomtól!

Clary mosolyogva rajzolta tele Simon, majd Izzy testét is; a rúnák sötét, óvó pecsétként simultak a bőrükbe.

Sietős távozásuk után a nő céltalanul téblábolt egy darabig az Intézetben, majd egy vaskos, elsőre izgalmasnak tűnő könyvvel próbálta lefoglalni magát, de a figyelme folyamatosan elkalandozott. Mikor megunta, hogy hatodszorra kezdi el ugyanazt a mondatot, felkapott egyet a szerteszét heverő, üres jegyzettömbök közül, és abba kezdett firkálgatni. Tudata peremén egy még sosem látott rúna táncolt, azt próbálta papírra vetni, de csak apró részleteket tudott elkapni belőle: egy kanyargó, majd kiélesedő vonalat, egy kecses hurkot. Közel sem volt teljes még a kép, és azt sem sejtette, mire lesz jó ez az új jel, és miért pont most tűnt fel.

Egy jó félórányi hasztalan rajzolgatás után az asztalra dőlve nyomta el az álom, de nem sokáig aludt – hamarosan sietős léptek, ajtócsapódás és izgatott, kapkodó szavak zaja ébresztette. Azonnal felpattant a helyéről; tudta, hogy ezek a hangok sosem jelentenek semmi jót.

A kórházi szárnyban talált rá a többiekre. Ahogy belépett, rögtön feltűnt neki, hogy csakis sötét hajkoronákat lát az egyik ágy fölé hajolva, a vakító szőke fürtöket nem. Elakadó lélegzettel rohant közelebb.

A hófehér ágyon Jace feküdt, arca olyan fakó volt, hogy szinte egybeolvadt a lepedővel, lehunyt szemeivel, mozdulatlanul heverő testével úgy festett, mintha csak aludna. Vagy halott lenne.

A nő lábai alól kiszaladt a talaj, Simon karolta át hihetetlen reflexekkel, mielőtt a kemény padlón kötött volna ki.

– Clary! Clary, ne aggódj, rendbe fog jönni – suttogta a fülébe a férfi, de a hangja bizonytalanul csengett.

Végignézett a többieken: Alec arca egészen sápadt volt, ajkát véresre harapdálta, Isabelle szeme idegesen rebbent ide-oda, de legjobban a boszorkánymester összevont szemöldöke és félelemmel teli tekintete aggasztotta.

– Magnus…?

– Hagyj most dolgozni, Napsugaram! – A férfi rá sem nézett, úgy válaszolt. Egy pillanattal később Clary rájött, hogy nem mer ránézni.

Tekintete Alecét kereste.

– Mi történt?

– Démonméreg került a szervezetébe. A gyógyító rúnák szinte nyomtalanul felszívódnak a bőréről.

A nő előkapta az irónját, hogy ő is megpróbálja, de Magnus egyszerűen leintette.

– Teljesen felesleges, nem fog használni. Egy nagyon mély, kómaszerű álomban van – magyarázta. – Magától kell felébrednie, különben a méreg lassan, de biztosan felemészti minden erejét. Láttam már ilyet egyszer…

A férfi nem folytatta, de Clary nagyon jól tudta, mit jelent mindez. Aggodalmas nyögését hallva Simon még erősebben szorította magához.

– Mit tehetünk? – kérdezte remegő hangon.

– Beszélj hozzá, hívd vissza! Adj neki valamit, amiért érdemes visszatérnie!

Magnus tudja a titkát – döbbent rá hirtelen a nő.

– Rendben – bólintott.

Simon hezitálva elengedte, hogy leülhessen az ágy mellé húzott székre. Óvatosan két tenyere közé fogta férje hegekkel borított kezét. – Nincsenek fájdalmai, ugye? – nézett vissza a boszorkánymesterre.

Magnus megrázta a fejét.

– Csak el van veszve egy kietlen, álmokkal teli tájon.

Clary mélyet sóhajtott, majd megköszörülte a torkát.

– Jace Herondale, itt… itt a feleséged beszél – kezdte zavartan. Furcsa volt így beszélni hozzá, hogy nem tudja, hallja-e egyáltalán, hogy a többiek árgus szemmel, reménykedve figyelik, sikerül-e felébresztenie. – Igazán… jó lenne, ha csatlakoznál hozzánk, ugyanis nem mondtam el neked, amit akartam. Pedig fontos, nagyon is! Hazudtam, hogy nem az. Nem hagyhatsz itt minket: engem, a fiadat és a kislányodat, aki bennem növekszik! – Hallotta, hogy a háttérben a többiek élesen, döbbenten szívják be a levegőt, de nem tudott most velük foglalkozni. – Ezt akartam elmondani. Újra gyermeket várunk. Szóval fel kell ébredned, hogy mellettünk legyél! Nem hagyhatsz magamra!

Magnus visszalépett az ágy túloldalára, megragadta Jace másik kezét, ujjai végéből kék szikrák keltek életre. Aztán megrázta a fejét.

– Egyelőre nincs változás, de folytasd csak! Nagyon jól csinálod.

Clary újra és újra elismételte férjének a hírt, meg hogy mennyire szereti, milyen nagyon szüksége van rá.

De mikor a hajnal első halvány sugarai rájuk találtak, a férfi még mindig nem ébredt fel. A boszorkánymester ismét ellenőrizte az állapotát.

– Maximum pár óránk maradt már csak, hogy kitaláljunk valami mást, ami segíthet – közölte fájdalmas, reménytelen hangon.

Clary hallotta, hogy Isabelle lélegzete elakad, majd egy elsuttogott „Megnézem Williamet” után az ajtó nyílását és csukódását. A vállán érezte Simon ismerős, biztató érintését.

– Megtaláljuk a módját, Clary, ne aggódj! Alec most is a könyvtárban kutat.

De a nő már nem figyelt rá; elhúzódott a vigasztaló ujjaktól, a megnyugtatónak szánt szavaktól. Szemét égették az el nem sírt könnyek, testéből kitörni készült az eddig elfojtott aggodalom és rettegés. Zokogva Jace mellkasára borult.

Szorosra zárt szemhéjai mögött váratlanul élesen ragyogott fel a tudata peremén rejtőző rúna. Világossá vált minden vonal, értelmet nyertek az ívek. A bonyolult minta álmokról és reményekről mesélt, azok valóra válthatóságáról.

Clary szinte öntudatlanul húzta elő irónját az övéből. Először Jace bőrére, majd a sajátjára rajzolta rá az új jelet. Ahogy a rúna felragyogott, érezte, hogy az illúzió, ami fogva tartja a férfit, őt is magába húzza.

Vakító szépségű tájra érkezett – egészen másmilyen helyre, mint amire számított –, élénkzöld fűvel, virágzó fákkal színezett vidékre. A távolban tiszta, ezüstös tó vize csillant, mögötte az ég olyan kék volt, amilyet szinte csak festeni lehet.

Az egyik fa vastag törzsének dőlve talált rá Jace-re. A férfi békésnek és zavartalannak tűnt; olyan mélyen elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette Claryt, míg az meg nem szólalt.

– Vissza kell térned, ugye tudod?! Nem maradhatsz itt tovább!

Jace csodálkozva nézett vissza rá.

– Miért nem?

– Kötelességeid vannak. – Férje összevont szemöldökkel, értetlenül fordította el róla a pillantását. – Családod, akik várnak vissza! A testvéreid, a feleséged, a kisfiad. És a még meg sem született kislányod.

A nő azt várta, hogy ez majd magára vonja Jace figyelmét, de az mintha meg sem hallotta volna könyörgő szavait. A férfi bőrkeményedéses kezéért nyúlt, az alhasára szorította, úgy mondta el újra neki.

– A gyermekedet hordom a szívem alatt, akinek szüksége van rád! És nekem is, Jace! Gyere vissza hozzánk! Ne hagyj magamra!

Jace ujjai a bőrébe mélyedtek, szeme tágra nyílva bámult az övébe.

– Nem tudom, hogyan kell. Nincs innen kiút!

– Dehogynem! Csak akarnod kell. Akard! Akarj újra velünk lenni! Velem!

Clary érezte, hogy távolodni kezd a férfitől, pedig nem mozdult sehová. Hasát szorító érintése, élettel megtelő tekintete egyre halványodott, mígnem szürkeség borult a tudatára.

Ahogy kinyitotta a szemét, az ismerős, fehér szobában találta magát.

Simon feszülten ugrott oda hozzá, mikor felkelt a férfi mellkasáról.

– Clary! Clary, mi történt?!

Szóra sem méltatta parabataiát, csak Jace-t figyelte, aki ugyanolyan mozdulatlanul feküdt az ágyban, mint egész éjjel.

– Gyerünk, Jace! Gyerünk! – ragadta meg a kezét. – Találj vissza hozzánk!

Pár végtelennek tűnő pillanatig semmi nem történt – Clary fájdalmas, csalódott sóhaja betöltötte a néma helyiséget.

Aztán mintha szorítást érzett volna az ujjain, de nem merte elhinni. Nem, amíg meg nem jelent a jól ismert ránc a férfi szemöldökei között.

– Ez az! Sikerülni fog!

Jace szemei váratlan hirtelenséggel nyíltak fel.

– Clary… – Tekintete a nőét kereste, és mikor megtalálta, kérdőn mélyedt el benne. – Igaz… igaz, amit álmomban láttam?

Clary ajka megkönnyebbült, boldog mosolyra húzódott.

– Igen, igaz! Újabb babánk lesz.

A férfi pillantása végtelen örömmel telt meg, ujjaival végigsimította felesége ujjait, majd az új életet rejtő-óvó, egyelőre lapos hasát.

– Köszönöm! Köszönöm, hogy megmentettetek!