Sziasztok!
És itt a negyedik alkotás is! Orsolya alkotása szintén A hercegnő spoilereket tartalmazhat!
Jem és Tessa az ágyon feküdt. Tessa Jem vállának dőlve hevesen zokogott, még Jem sem tudta megvigasztalni. Tudta hogy úgyis felesleges azt mondania hogy minden rendben lesz, hisz most épp Jem halálos ágyán feküdtek.
Fiatal korában soha sem hitte volna, hogy ilyen sokáig fog élni. Több mint 100 évet pedig még legvadabb álmaiban sem jósolt volna magának. Az is igaz hogy ennek legnagyobb részét néma testvérként töltötte.
Azt sem gondolta volna, hogy egy olyan gyönyörű lány lesz a felesége, mint Tessa. És hogy ezzel a lánnyal több, mint 50 évig lesznek házasok.
Ahogy végig gondolta az életét boldogságot érzett, amiért ilyen hasznosan töltötte azt. Elmosolyodott. Tessa egy puszit nyomott az arcára és ő is egy pillanatra elmosolyodott.
Jem érezte, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt. Tessa átölelte és próbálta visszafogni újra feltörni készülő zokogását. A sötétség egyre közelített hozzá, ő pedig lehunyta a szemét és úgy várta a halált. Addig amíg a sötétség végül teljesen körül nem ölelte őt.
Amikor magához tért egy erdőben találta magát és egy alak állt nem messze tőle. Amikor jobban megnézte az alakot, akkor rájött hogy ő azt az alakot ismeri.Az az alak nem volt más mint Will, az egykori parabataia és egyben legjobb barátja.
-Magadhoz tértél- állapította meg mosolyogva Will, amikor megfordult- Nos hát légy üdvözölve a szellemvilágban.
- Köszönöm.- válaszolta Jem.- Örülök, hogy újra látlak.
- Én is. Hogy vagy?
- Szellem vagyok nem nagyon érzek semmilyen fájdalmat.
- Fizikálisan talán nem is, de mentálisan azért még lehetnek.-mondta
Will majd témát váltott. - Nincs kedved találkozni néhány régi
ismerőssel?-kérdezte még mindig mosolyogva.- Például Henryvel,
Charlotte-tal, Jessivel, Shophieval?
- Majd talán később, hiszen szerintem elég hosszú idő áll rendelkezésünkre ehhez.
- Tessa miatt aggódsz?- kérdezte Will. -Tudod én is átmentem ezen, szóval velem erről beszélhetsz.
Jem lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt.
- Igen Tessa miatt aggódom, félek hogy magába roskad.- monda Jem szinte suttog- va.
- Ugye tudod hogy még láthatod.
- Igen, de hogyan? -kérdezte- Mert nem hiszem, hogy csak gondolok egyet és ott is vagyok az emberi síkon.
- Akarod, hogy megmutassam hogyan kell?
- Nem, majd később.
- Akkor mihez lenne kedved? Egy kis csoportos merengés?- kérdezte mosolyogva.
- Az jöhet, de nem muszáj csoportosnak lennie.
- Úgysincs jobb dolgom.-mondta majd mindketten csak néztek maguk elé és mindketten ugyanazért a lányért aggódtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése